A Manchester United hivatalos magazinjának egykori szerkesztõje, Sam Pilger írt egy remek könyvet United minden idõk legjobb XI játékosa címmel.

Duncan Edwards halálának 55. évfordulóján ebbõl a könyvbõl idézünk néhány részletet, amely megpróbálja felvázolni elõttünk ennek az rendkívüli, fiatal futballistának hihetetlen kitartását.

Alig négy hónappal azelõtt, hogy tragikusan rövid élete véget ért, Duncan Edwards Anglia színeiben játszott Wales ellen a Ninian Parkban Cardiffban.

Azon a napon, 1957 novemberében a walesi Jimmy Murphy, aki egyébként a Manchester United menedzser asszisztense volt, a walesiek öltözõjének közepén áll és sorolta az angol csapat erõsségeit és gyenge pontjait, felkészítve a küzdelemre csapatát. Tíz játékosról mindent elmondott, de Edwarsot egyetlen alkalommal sem említette. Mire Reg Davies, azt kérdezte: "És mi a helyzet Edwardsszal?"

"Csak ne állj az útjába fiam, nem tudok olyat mondani, ami segíthetne õt legyõzni."

Edwards mindössze 21 éves volt, de rövid karrierje során tehetségével olyan tiszteletet vívott ki magának, melyet minden ellenfele elismert. Õ volt a legnagyobb Busby Babe. Szinte mitikus alakja, korai halála miatt örökké fiatalon vonult be a futballtörténelembe. Legendás játékát csak néhány fekete-fehér híradó és pár elbeszélés õrizte meg az utókor számára.

Egyszer megkértem Sir Bobby Charltont, meséljen Edwardsról, milyen volt a pályán, hogyan tudná jellemezni.

"Õ volt az egyetlen játékos, akirõl biztosan tudtam, hogy nála sosem lehetek jobb. Duncan volt kétségtelenül a legjobb játékos, aki valaha a csapatban játszott. Volt is közöttünk bizonyos fokú rivalizálás, de ha azt mondanám rá, hogy hatalmas volt, soha többet nem használhatnám ezt a jelzõt másra, mert nem volt nála jobb játékos a világon. Szenzációs tehetség volt, de nehéz errõl beszélni, mert nincs arra szó, ami kifejezné hogyan uralta játékával a pályát minden egyes alkalommal, amikor csak játszott. Sajnálatos, hogy nem marad fent több felvétel róla."

Mielõtt Edwards 21 évesen meghalt, 177 alkalommal lépett pályára a United színeiben, két Ligakupa, három Ifjúsági FA-kupa, egy FA-kupa második helyezett érmet nyert és 18-szoros angol válogatott volt. Õ volt a First Division legfiatalabb játékosa mindössze 16 évesen.

Edwards volt a tökéletes futballista, sokoldalú tehetségének köszönhetõen bármelyik poszton képes volt ragyogó teljesítményt produkálni. "Függetlenül attól, hogy a középpálya közepén, szélen vagy elsõ csatárként, vagy akár a védelem szélén vagy belsõ védõként számított rá a csapat, mindenhol fenomenális teljesítményre volt képes" - mondta róla Murphy.

Azonban a többség az akkoriban népszerû left wing back (LWB) posztra tenné, a védelem és a középpálya közé, mert ott támadó és védekezõ képességeit is meg tudta mutatni. Ez volt a kedvenc pozíciója, ahol folyamatosan kiélhette tehetségét.

"Õ volt Roy Keane és Bryan Robson egy személyben, egykori csapattársa Wilf McGuinness a következõképpen jellemezte Dudleyt: "Õ a leghatékonyabb védõ, de egyben a legfantasztikusabb csatár is a pályán. Igazi világklasszis módjára játszik, amikor támadtunk és a leghatékonyabb védõ, amikor az ellenfél támad."

"A legtöbb játékosnak vannak bizonyos erõsségei, amiben jobb a többieknél, jó a levegõben a magas labdáknál, vagy mindkét lábbal erõs, jól lát a pályán vagy remek ütemet diktál. De Dudleyben minden benne volt, õ volt a legjobb" - mondta róla Charlton.

"Az elsõ pillanattól kezdve láttam, bárhol és bármit képes játszani. Bátor, igazán sokoldalú játékos volt. Mindegy volt, hogy hosszú vagy rövid passzt kapott, mindig megoldotta a helyzetet és gólt szerzett." 

1958 februárjában a United az Európa Kupa elõdöntõjében 3-3-as döntetlent játszott a Red Star Belgrade csapatával. Miután Dragoslav Sekularac a következõket mondta Edwardsról: "Õ a világ legnagyobb futballistája."

Útban vissza a United gépe megállt tankolni Münchenben. A nagy havazás és a hideg miatt a gép kétszer kísérelte meg a felszállást, de nem sikerült felemelkednie, majd az utasok visszatértek a terminálba. Edwards feltételezte, hogy ott ragadnak éjszakára ezért táviratot küldött házvezetõnõjének, Mrs. Dormannak: "Törölték a járatot. Holnap érkezem. Duncan."

De a kapitány úgy döntött, hogy tesz még egy utolsó kísérletet a felszállásra...

23 ember, köztük hét játékos életét vesztette a szörnyû katasztrófában. Edwardsot súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

Másnap Jimmy Murphy és Harry Gregg látogatta meg õt, a Rechts der Isar-ban. "Duncan szörnyû sérüléseket szenvedet, eszméletlenül feküdt a kórházi ágyon. Egyszer csak hirtelen kinyitotta a szemét és megkérdezte: 'Mikor kezdõdik a meccs a Wolves ellen? Nem akarom kihagyni' a következõ meccsünket valóban a Wolves ellen játszottuk a hétvégén. Murphy lehajolt hozzá, és azt súgta a fülébe: 'Háromkor fiam.' Erre Duncan: 'Elkapjuk õket!'" - emlékezett Gregg.

Azokban a szörnyû napokban Bobby Charlton is meglátogatta Edwardsot és látta milyen hatalmas fájdalmakkal küszködött. Edwards csak percekre tért eszmélethez és az egyik alkalommal a Real Madrid elleni mérkõzés után kapott aranyóráját kereste. Murphy azonnal elrendelte a roncsok között az óra felkutatását, és amikor a viharvert óra elõkerült, rohant a kórházba, hogy felcsatolja Dudlye karjára, ezzel egy kis megkönnyebbülést és boldogságot szerezve utolsó perceiben Edwardsnak.

Február 21-én, hajnalni 02:15-kor Duncan végül belehalt a sérüléseibe. "Halott volt csupán 21 évesen. Láttam a halált sok-sok alkalommal, de nem így" - mondta az egyik orvos. "Ez a fiú még annyira fiatal, annyira erõs... és olyan bátor volt. Óriási kínokat élt meg, hatalmas elszántsággal küzdött az életéért, de sajnos olyan súlyos sérülései voltak, hogy nem volt esélye, az is csoda, hogy ilyen sokáig bírta."

Duncan Edwards zseniális pályafutásának a müncheni tragédia vetett véget. Mindössze 4 év 8 hónapig ragyoghatott csillaga a Manchester Unitedben. Összeesett tüdõ, vesesérülés, törött bordák, törött medence, több helyen törött combok és súlyos belsõ sérülés volt a diagnózis.

Lehet, hogy az idõ múlásával eltompul e hatalmas vesztesége a futballvilágának, de gondoljunk csak bele mit éreznénk, ha ilyen fiatalon Wayne Rooneyt vagy David Beckhamet vesztettük volna el. Szörnyû ebbe belegondolni.

A Manchester United ifjúsági akadémiájának edzõterében van egy hatalmas kép Dudleyrõl, hogy inspirálja a felnövekvõ generációt és sose felejtsék el az angol futball minden tekintetben igazi óriását.

Bobby Charlton: "A napokban a kezembe került egy fotó Dudleyrõl, még most is elakad a lélegzetem, ha rá gondolok, mekkora tehetség volt és mindamellett nagyszerû ember, igazi jó barát, szerény és segítõkész fiatal futballista, aki mindent megtett a csapatért, amit ember tehet. Fényes karrier, nagyszerû jövõ állt elõtte. Több volt, mint egy nagy játékos! Tehetsége úgy tündökölt, mint a legfényesebb csillag az égen. Egy óriási ember volt, és még ma is az õ elvesztését a legnehezebb elviselni."

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!