A bátorságuk és ez minden alkalommal velük van. Bátorság kell ahhoz, hogy megtartsák a labdát, bátorság, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni az ellenféltõl, bátorság, hogy kifejezzék önmagukat. Én úgy gondolom, hogy ez az összes nagy játékosban megvan.

 

Vajon erre születni kell? 

Igen. Tudsz segíteni a játékosoknak az edzésen, tudod fejleszteni a tehetségüket, de bátorságot nem tudsz tanítani. Azt gondolom, hogy ez az, ami megkülönbözteti a zseniket a jó futballistáktól.

 

A kezdetekrõl mi a legkedvesebb emléke?

A bátorítás, amit az elsõ napokban kaptam. Nehéz idõk voltak és nagyon nagy segítséget jelentett a számomra, hogy mellettem álltak. 

 

Igen. Volt egy-két transzparens, hogy „Lejárt az idõd” és hasonlók. Akkor egy kicsit megingott az önbizalmam, de a teveimet nem adtam fel. A jövõt a fiatalok nevelésében láttam és tudtam, hogy ez a helyes út.  Martin Edwards és Bobby Charlton pedig mellettem álltak, mert tudták, hogy milyen tehetséges játékosokról volt szó. David Beckham, Ryan Giggs, Paul Scholes, Nicky Butt vagy a Neville fivérek. Tudtam, hogy nagy dolgokra lesznek képesek ezek a srácok. Egyszerre kerültek fel a csapatba és nyilván idõ kellett, hogy felnõjenek a feladathoz, de amint ez megtörtént, csodás dolgok születtek. Az emberek ma is gyakran skandálják a nevüket, de a fiatalabb szurkolók talán nem tudják, hogy õk teremtették meg a United fantasztikus szellemiségét, ami a mai napig elkíséri a klubot.

 

A központi téma a szeretet és a fegyelem közötti egyensúly megtartása volt. Természetesen különbözõ véleményeket születtek a témában, de abban egyetértettünk, hogy egy vezetõ csak akkor tud hatékony lenni, ha tisztelik.

 

Igen, határozottan.

 

Néha, pár évvel ezelõtt megesett, hogy elveszítettem a fejem és talán néha féltek is tõlem, de amint kimondtam magamból, amit akartam, soha többet nem hoztam fel a dolgot és másnap mindenki tisztalappal indult elõttem.  

 

Nem, soha nem tartok haragot, és ez nagyon-nagyon fontos volt, mert megértették a srácok, hogy nem személyes problémám van velük, hanem a javukat akarom.

 

Igen, ez egy nagyon okos húzás volt tõle. Nagyszerû ez a könyv, nagy élvezet volt olvasni. Lincoln nagyon jó döntéseket hozott, egy nagyon nehéz idõszakban. Mindig megfontoltan és bölcsen döntött. Meghalhatta a kabinetet, de mindig õ döntött. Csodálatos könyv. 

 

Igen.

 

Nem a legjobban megkomponált film volt, de nagyszerû színészek játszottak benne.

 

Igen, szeretem a történelmi témájú könyveket és ez is egy nagyon érdekes téma, nagy múltú, de mégis egy fiatal történelem. Amikor Chicagóban jártam vettem néhány könyvet, melyek az amerikai polgárháborúról szóltak. Pár évvel késõbb elõvettem és újból átolvastam. Érdekes, hogy pont akkor futottam össze Londonban Gordon Brown miniszterelnökkel, aki megkérdezte, hogy mit olvasok. Mutattam neki, erre õ azt mondta, hogy küld majd nekem egy pár kazettát a témával kapcsolatban. Emlékszem minden reggel munkába menet azokat hallgattam az autómban, teljesen elvarázsolt. Azóta elutaztam már számos helyszínére a csatáknak. Jártam Antietambe, Gettysburgbe, Manassasbe és találkoztam Princetonban James McPherson történésszel is, aki egy nagyszerû könyvet a Battle Cry of Freedom-ot írta. Nagyon jót beszélgettünk, érdekes volt hallgatni, hogy hogy látja az akkor történteket. 

 

De a többi nagy háború történelmét is szívesen tanulmányozza? 

Igen, mindig is érdekeltek ezek a dolgok. A csaták taktikai része. Elmentem Dél-Atlantába is, egy mûgyûjtõhöz, rengeteg fegyvere volt, de a legjobban William Sherman tábornok eredeti haditerve érdekelt.

 

Szóval a Harvardon a szeretet és a fegyelem közötti egyensúlyt boncolgatták. Akkor most beszéljünk egy kicsit az úgynevezett Ferguson Formuláról.  Mi a képlete a jó a vezetésnek? 

Nem egyszerû, amikor már valamilyen egzisztenciát elért, esetleg sztárjátékost kell utasítanod a feladatára és el kell vele fogadtatnod, most te vagy a fõnök. Fontos, hogy tiszteljenek, és ezt csak akkor tudod elérni, ha õszinte vagy velük. Soha nem vágtam át egyetlen játékosom sem. Az, hogy a sajtó felõl, hogy jönnek le ezek a dolgok, egy más kérdés. Az irányításom alatt lévõ emberekkel mindig személyesen közöltem, hogy mit várok el tõlük és mik a terveim velük. Nagyon fontos az is, hogy az akaratoddal ne nyomd el az irányításod alatt lévõ emberek saját karakterét. Hogy a segítségeddel a legjobbat tudja kihozni magából, a személyiségéhez kell igazítanod a módszereidet, úgy hogy közben inspiráld a fejlõdésre. Ösztönöznöd kell arra is, hogy ne csak szakmailag fejlessze magát, hanem szellemileg is. Fel kell benne ébresztened a tudásvágyat, hogy az élet más területein is sikert érhessen el, mert annál magabiztosabb lesz majd a pályán is.

 

Igen. Azt hiszem, ez nagyon fontos. Segítened kell, hogy megtalálják önmaguk. Ha erõs karakterrel rendelkeznek, nem hagyja õket soha cserben asz önbizalmuk. Amikor kimennek a futballpályára és remekül teljesítenek, akkor érezhetõ, hogy összeadódnak azok a dolgok, amiket a futballal, és amiket az élettel kapcsolatban tanítottál nekik. Fontos része a vezetõk munkájának a gyõztes mentalitás folyamatos plántálása, de ugyanakkor tudniuk kell kezelni a vereséggel járó kudarcot is. Ezt a feladatot mindig csoportban kell végezni, úgy hogy olyankor nem vezetõ vagy, hanem te magad is a csoport tagja, aki ugyanúgy éli meg a gyõzelmet és a kudarcot is, ahogyan õk.  Erre mindig próbáltam nagy figyelmet fordítani.  Azonosulnom kell az érzelmeikkel. Néha magam látom bennük.

 

Nem. Nem mindig, tudtam azonosulni mindõjükkel, de amennyire tudtam megpróbáltam beélni magam a helyzetükbe. Mindig magam felõl szemlélem a dolgokat, arra gondolok, hogy én vajon hogyan cselekednék abban a helyzetben. Mindenki más egyéniség. Másképpen él meg egy helyzetet, másképpen reagál, másképpen fejezi ki magát. Akkor értheted meg igazán, ha megpróbálod beleélni magad a helyzetébe. Mindannyian különböznek. Van, aki született tehetség és vannak, akikbõl neked kell kihozni a klasszist, de sokan vannak, akikbõl soha nem lesz igazán nagy futballista, és ezt neked kell észrevenned.

 

Igen, ez tény. Emlékszem Bobby Charltonnal beszélgettünk egyszer ezzel a témával kapcsolatban. Õ egy ideig a Preston North End menedzsere volt, és nem értette, miért nem értik a játékosok meg, hogy mit akar tõlük. Nem igazán tudta megértetni velük magát és érezte, hogy ez így nem fog menni. Egyszerûen arról volt szó, hogy õ egy klasszis volt és ugyanazt várta el a játékosaitól is, amire õ volt képes. Nem neki való feladat volt, de szerencsére erre õ maga jött rá.  Úgy gondolom, ha vaki jó edzõ akar lenni, annak egy örök tanulással jár ez a pálya, és amikor megteszi az elsõ lépést teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy egész életén át ezt akarja majd csinálni.  Én csak egy átlagos játékos voltam, igaz lõttem gólokat és elértem néhány dolgot, de messze nem voltam Bobby Charlton, vagy Messi, vagy Ronaldo. Nagyon, nagyon kevés igazán nagy játékos van, akibõl igazán nagy edzõ is lett. Talán csak Franz Beckenbauer és Yohan Cruyff az ellenpéldák. Beckenbauer, aki játékos és edzõ ként is képes volt sikereket elérni.

 

Kaptam néhány ajánlatott, de mindig oda lyukadtam ki, hogy: Miért hagynám el a Unitedet. Mi jelenthet annál nagyobb kihívást, mint egy klubbot hosszú éveket keresztül a csúcson tartani. Nekem sokkal nagyobb kihívást jelentett történelmet írni a Manchester Uniteddel, mint egy másik klub filozófiáját megváltoztatni. Nekem az a kihívás, hogy fenntartsam és tovább vigyem a United szellemiségét. Amikor megkerestek mindig az jutott eszembe, hogy mi a nagyobb kihívás, a csúcson tartani egy klubot huzamos idõn keresztül, vagy átültetni ugyan ezt a filozófiát egy másik klubba és kezdeni velük mindent elõröl. A második lehetõségnek nem sok értelmét láttam. 

 

Nos ahogyan az építészetben, a futballban is az alapoktól kell elkezdenünk építkezni. Nem egy csapatot, hanem egy klubot kell építened ahhoz, hogy hosszútávon tudj tervezni. Persze megértem azokat az edzõket is, akik a mai sikerorientált világban a gyorsabb megoldást választják, és azonnali sikereket akarnak elérni, hisz nem igazán adatik meg nekik a türelmi idõ. Csak meg kell nézni például Paolo Di Canio esetét a Sunderlandnél, elköltött 19 millió fontot játékosokra, játszott öt vagy hat meccset, majd kirúgták. Én nem hiszek a könnyû és gyors sikerben. Szerencsére én kaptam elég türelmet a munkámhoz és egy-két sikertelen év után nem adták ki az utam. Igaz pontosan tudták mit tervezek, és ehhez idõre van szükségem. Tudták, hogy klubot akarok építeni és hosszútávra tervezek. Tudták milyen fantasztikus fiatal tehetségekre akarom építeni a jövõ sikereit, így megkaptam a szükséges idõt a munkámhoz. Három évre volt szükségünk, hogy kezdjenek jönni az eredmények, és ezek nem egy szezonra szóltak. Merem állítani, hogy a tavalyi címünk is, még az akkor lerakott alapoknak az eredménye. Az eddig elért sikereink, a játékosokba a belenevelt mentalitás, amit újból és újból átadnak a következõ nemzedéknek, ezek mind-mind fontos alkotó elemi a hosszú távú sikernek. 

 

Mesélne nekünk a csapatépítésrõl, a távozó és az új játékosok megválasztásának fontosságáról? 

Nos, a munkám legkellemetlenebb oldala az volt, amikor meg kellett válnom egy-egy játékostól. Hisz ezek a srácok, akik már hozzájárultak a klub sikereihez, szinte családtagként a szívedhez nõnek, de eljön egy pillanat, amikor valamiért már nem viszik elõrébb a klubot, inkább hátráltatják. Például a játéklehetõségek elosztásában, vagy a tehetségesebb fiatalok beépítésében esetleg új játékos igazolásában. Ilyenkor nincs értelme várakozni, még egy-két évig kínlódni, meg kell neki adnod az esélyt, hogy egy másik helyen juthasson lehetõséghez, magára találjon és sikeres lehessen. Amikor ezt kell közölnöm egy játékosommal nagyon nehéz feladat és az utolsó napokig nem tudtam megszokni. Természetesen mindezek mellett idõnként eljön, amikor újjá kell építened a csapatot és nem egy-két ember távozását vagy érkezését kell megoldanod. Viszont csak akkor teheted ezt meg, ha egy jól kiépített háttérrel rendelkezel, és elõre tervezhetsz. Sosem szerettem egy-két évre tervezni. Aki ennek a klubnak hasznos tagja kar lenni, az elõtt nem lehet más alternatíva. Hosszútávra, hat, hét, nyolc évre terveztem az új játékosokkal ezért a legjobb érkezõknek a 22-23 éves korosztályt tartom. Bennük még van tûz fejleszthetõk, viszont elég tapasztalattal bírnak már ahhoz, hogy megállják a helyük a versenyben. A csapatépítés során fontos, hogy elõtérbe helyezzük a saját nevelésû játékosokat, akikbe ideérkezésük óta beléjük neveltük a klub szellemiségét, és csak az õ helyzetük biztosítása után gondolkodjunk új igazolásokban.

 

Ezek szerint a felállított követelmények mindenkire egyaránt érvényesek. 

Abszolút. És nem csak a mérkõzéseken, de minden egyes edzésen a maximumot várjuk el a játékosoktól. Természetesen ezt nem mindig sikerül megvalósítaniuk, fõleg ha fejben nincsenek ott. Ezért mondtam mindig, hogy elõször a fejekben kell rendet tenni és csak azután a feladatra összpontosítani. Koncentráció nélkül senki sem képes a maximumot nyújtani, ezért is fontos feladatunk, akár egy edzés elõtt, akár egy mérkõzés elõtt megbizonyosodni, hogy fejben mindenki rendben van, és csak utána lehet követelni. Ehhez elengedhetetlen, hogy személyes kapcsolatban légy az irányításod alatt lévõ minden egyes játékossal. Mindenkivel váltani kell néhány szót, és ha ismered ennyi is elég ahhoz, hogy lásd képes-e maximálisan a feladatra koncentrálni.

 

Mindig azt az elvet vallottam, legyen akármilyen sztárjátékos, ha megpróbál felém kerekedni, azonnal mennie kell. És ezt nem az önzõség mondatta velem. Abban a pillanatban, ahogy kiengedem a kezembõl az irányítást a klub irányítását veszítem el. Azt hiszem ez egyetlen alkalommal sem fordult elõ velem a Unitednél. A játékosaim mindig tudták, hogy ki a fõnök és elfogadták a döntéseimet. Ehhez viszont elengedhetetlen volt, hogy bízzanak bennem, ezt pedig csak õszinteséggel érhettem el.

 

Nos, ha nagyon le akarjuk tompítani a dolgot, akkor igen. De ez nem egyenlõ a hatalmaskodással. A vezetés lényege, hogy tisztában legyen mindenki azzal, hogy a fõnök feladata döntéseket hozni és azokat betartatni. Viszont tudniuk kell, hogy a döntéseid nem öncélúak, csakis a klub érdekeit szolgálhatják. Hinniük kell benned és akkor feltétel nélkül képesek elfogadni a döntéseidet. Nekem pedig képesnek kellett lennem alkalmazkodni a változásokhoz és erre sokszor volt szükség az évek során. Azt hiszem, ezek fontos tulajdonságai egy jó vezetõnek.

 

Tudatosítani kell bennük, hogy ez az a pillanat, amikor minden eldõlhet. Gyõznünk kell! Ez az a pillanat, amikor megmutathatjuk, hogy mi vagyunk a legjobbak. Erre a pillanatra vártunk ezért küzdöttünk egész évben. Közel vagyunk ahhoz, hogy learassuk ennek a gyümölcsét. Ez az a pillanat, amikor meg kell mutatni mindenkinek egyenként is, hogy mire képes. Volt néhány nagyszerû pillanata a pályafutásomnak, amikor teljesen reménytelen helyzetbõl is sikerült felállnunk és ez mindig erõt és hitet adott nekünk a további gyõzelmekhez. Persze fontos, hogy a nagy pillanat ne legyen sablonos, nem ismételgetheted mindig ugyanazt, mert elveszti a hatását. Mindig az adott helyzethez kell igazodnod és mindig valami újabb értelmet kell adnod a célok eléréséhez, ami a csapat és egyenként a játékosok jövõjével kapcsolatos.

 

Ó, de még mennyire. Imádtam a drámai gyõzelmeket. A félidõben mindig biztattam a csapatot, bátorítottam õket. Mondtam nekik, hogy csak türelem, koncentráljanak a játékra és ne az eredményre. Ez általában be is vált, de ha az utolsó 15 percben sem változott semmi, akkor ordítoztam velük a pályaszélérõl és ennek is meg volt a maga hatása. Nincs jobb a kései gyõzelmeknél. Óriási érzelmeket vált ki mindenkibõl. A vezetésbõl, a játékosokból és a szurkolókból is. Szétszedik a stadiont olyankor. De ennél is többet jelent, hogy az ilyen gyõzelmek segítik hozzá a csapatot és a szurkolókat is ahhoz, hogy soha ne adják fel a harcolt, legyenek bármilyen kilátástalan helyzetben is. Mindig arra kell koncentrálni, milyen hatásai lesznek annak, ha sikerül elérni a céljainkat.

 

Igen. Elõbb az asszisztensem küldtem, de nem járt sikerrel így magam mentem el. Köztudott, hogy az anyák a legjobbat akarják a fiúknak.  Ahhoz hogy bebizonyítsam nálam jó kezekben lesz, el kellett nyernem a bizalmát. Elmentem hozzá egy kedden, beszélgettünk és a következõ héten szerdán meghívott teára, majd vacsorára is. Fokozatosan kellett megszereznem a bizalmát, hogy rám bízza a fiát. Az apákkal már nehezebb a dolog, mert õk gyakran a saját céljaikat vetítik ki a fiaikra és azt szeretnék, ha az õ megvalósulatlan álmaikat váltanák valóra. De az anya a központi figura, és ha õt sikerül megnyerned, elintézi helyetted az apa meggyõzését is. 

 

Õ egy fantasztikusan erõs karakter. Minden reggel 6-kor kell. Elolvassa az összes újságot, amit kapni lehet, minden tudni akar. Naprakészen tisztában akar lenni azzal, hogy mi folyik a nagyvilágban. Egy igazi sikeres alkat. Nem zseni és mégis mindent nagyon, de nagyon jól csinál. Szerettem volna a stábhoz csábítani, de neki más elképzelései voltak és el kell ismerni remek abban, amit csinál. Egy rendkívül határozott karakter és mindig eléri, amit akar.

 

David, igen õ csodálatos volt. Úgy értem egy csodálatos futballista volt egy csodálatos imidzzsel. Már 12 évesen az volt a vágya, hogy a világ legnagyobb futballistája legyen, és ezért nagyon keményen meg is dolgozott. Edzett reggel suli elõtt és után, sõt nem egyszer éjszaka is. És persze olyan társakkal volt körül véve, mint Giggs és Scholes. De aztán megváltozott az élete, amikor megnõsült.

 

Igen. És a hangsúly áthelyezõdött.

 

Mi változott?  

A sztárfutballistából inkább a sztár felé billent a mérleg nyelve. Nem tudott maximálisan a futballra koncentrálni. Persze több alkalommal is beszéltem errõl vele, de az egyik fülén be a másikon ki. Mindig csak azt hajtogatta, hogy szerelmes. Aztán a Realhoz igazolt, voltak jó pillanatai, hisz egy remek futballista, de állítom, hogy itt többre lett volna képes. Viszont itt nincs kivétel, mindenkitõl a maximumot várjuk el, ha egy játékossal is kivételeznénk, joggal háborognának a többiek.

 

Igen. Õ nehezebben viselte a kudarcot. Olyankor nem lehetett hozzá szólni, morcos volt sokáig. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy csodás gyõzelmeket köszönhettünk neki. Nagy erõsítés lett volna a csapatnak, ha velünk marad. Viszont így is sokra vitte. Fiatalok millióinak a példaképe.

 

Egy idõben sokat beszélgettünk az irányítása alatt dolgozó emberek kezelésérõl. Megosztottam vele néhány tapasztalatom ezzel kapcsolatban és azt tanácsoltam neki, hogy a választások idején vigye magával mindenhova a masszõrjét, és amikor csak teheti, lazítson egy kicsit a nagy hajtásban. 

 

Igen ez a csapatmorál. Ha több nagyszerû futballistát kell egy csapattá kovácsolnod a legfontosabb dolog az összetartás. Meg kell értetned a játékosokkal, hogy egymásért vannak és együtt igazán erõsek. Mindig lehet valakinek rossznapja, elõfordulhat, hogy gyengébben teljesít, de ilyenkor mindenkinek ki kell állnia mellette. És ez a lényege a csapatnak. Össze kell tartanunk minden körülmények között, mert csak így lehetünk erõsek. 

 

Nehéz mindig a legmegfelelõbb kerettel felállnod, nagyon sok szempontot figyelembe kell venned a választásnál. Fontosnak tartottam, hogy egyenként odamenjek a kimaradó játékosokhoz és elmondjam nekik: Lehet nem jól döntöttem, hogy kihagyom, de a stratégia szempontjából ezt kellett tennem. És azt is elmondtam nekik, hogy feltehetõen melyik meccsen számolok majd rá, hogy arra készüljön és inspirálni tudjam. 

 

Gyõzni akartunk és gyõztünk. Mondhatnám, hogy a mentalitásunk segített, de el kell ismerni, néha egy csipet szerencsére is szükség van a gyõzelemhez.   

 

Velük kapcsolatban még mindig tévhitben élnek néhányan. Nem is tudom, hol tartanánk, ha több tulajdonos kezében lenne a klub. Glazerék nagyon céltudatosak, remek üzletemberek és megfelelõ anyagi hátteret biztosítanak a klub fejlõdéséhez és növekedéséhez. Mindig támogatták a terveimet és soha nem érkezett tõlük olyan telefon, hogy miért hoztam ezt vagy azt a döntést. Soha nem szóltak bele a munkámba és mindenben segítettek, hogy a leghatékonyabban tudjam végezni a dolgom.  

 

Érdekes, de a vereségek. Soha nem felejtem el, a Manchester Citytõl elszenvedett 6-1-et és az 5-1-et sem. Az utóbbi után, amikor hazamentem nem szóltam senkihez, bementem a szobámba és a párna alá dugtam a fejem, csak feküdtem az ágyon. A feleségem bejött egy idõ múlva, megkérdezte, hogy mi a baj, mondtam, hogy kikaptunk 5-1-re, mire õ: Az lehetetlen, ti nem kaphattatok ki 5-1-re. Pedig kikaptunk és most láthatod, hogy nézek ki, amikor megõrültem.

 

Nagyon. Tudtam, hogy nem szerette maga körül a nagy felhajtást, de titokban azért nem esett jól, hogy nem jön velem. Emlékszem még élcelõdtünk is, hogy vajon ki leplezi le a szobrot, talán Vilmos herceg, vagy az FA elnöke. Erre állok ott, és David Gill bejelenti a feleségem. Nem hittem a szememnek. Hogy tudták erre rá venni? Tudom, hogy az õ segítsége nélkül nem tarthatnék, ott ahol most vagyok. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindet megtett azért, hogy a munkámra tudja koncentrálni. Nem igazán szerette a nyilvánosságot, ezért nem jött ki a meccsekre sem, de amit a háttérbe tett azzal rengeteget segített nekem.

 

Semmi. Semmi különös. 

 

Semmilyen konfliktus nem volt közöttünk. Minden játékos életében van olyan szakasz, amikor nincs csúcsformában, Wayne-nél is megvolt ez, és én kihagytam néhány meccsrõl, de biztos vagyok abban, ha most szembe jönne velem az utcán, kezet nyújtana felém. 18 évesen érkezett ide és mi mindent megtettünk, hogy kamatoztatni tudja a tehetségét, õ pedig jó néhány kellemes pillanatot szerzett nekünk. Õ Anglia nagy fehér reménysége és ezért a sajtó mindig is hamar megtalálta. Látod mit mûveltek a nyáron is. És vannak körülötte sokan, akik ilyen olyan tanácsokkal látják el. Azt hiszem ez lehetett a fõ probléma. Természetesen én fegyelmeztem õt is, pontosan úgy, ahogy a többieket, de nem volt harag emiatt közöttünk, és nem hiszem, hogy ez volt az ok.  De ha mégis akkor jót tett neki. Láthatjuk, hogy kiváló formában van ismét. Nyáron, amikor bejelentkezett érte a Chelsea és a klub annyira ragaszkodott hozzá, azt hiszem rájött, hogy neki itt van küldetése, és ez hozta vissza a munkaerkölcsét, a céljait és a tõle megszokott fantasztikus játékot.

 

Érdekes, hogy folyamatosan váltogatja az edzõket. Megnyerték a Bajnokok Ligáját, amire annyira vágyott, mégis leváltotta az edzõt. A Chelsea viszont még mindig egy erõs csapat, az utóbbi években egyértelmûen õk voltak, akikkel mindig számolnunk kellett.

 

Igen. Megkeresett az ügynöke, de mondtam, hogy: Nem-nem, még véletlenül sem.

 

Nem.

 

Nem. A Manchester United az egyetlen klub a számomra.

 

Ha lemondtam a United menedzseri posztjáról, mert a feleségemmel akartam  több idõt tölteni, akkor nem fogok elszerzõdni máshova sem.  Nincs visszaút. A Manchester United egy csodálatos része az életemnek. Azt hiszem a kellõ pillanatban távoztam. Alig várom most, az új életem kihívásait. A Kentucky Derbyt, a Melbourne Cup lóversenyt, a The Masters golfversenyt. Elmegyek a toszkánai és a Francia szõlõs kertekbe. Meg nézek egy halom jó filmet.

 

Nincs. Semmi. A fogadóirodák 80-1-hez írják, de most mondom, hogy kidobott pénz, ha csak egy fontos is tesz rá valaki. A döntésemet már meghoztam, tökéletes volt az idõzítés is, hiszen megnyertük a bajnokságot, most pedig, 35 év után új életet kezdek.

 

Abszolút, 100 százalékosan. És hasonlóan gondolja mindenki a klubban is. Támogatni fogják mindenben. Minden rendben lesz vele.

 

A leggyorsabbat, amit valaha láttam?

 

Nagy a kísértés, de mindenki álmodozhat. Nem köszönöm. Én már egy új életet kezdtem új karrierrel.

 

Mi az új karrierje?  

A United igazgató tanácsának tagja vagyok és a klub nagykövete. Továbbá az UNICEF nagyköveteként is dolgozom, ami egy felemelõ dolog, egy teljesen más típusú kihívás, mint amit eddig csináltam. Láttam szegénységben élõ gyermekeket, a gyermek prostitúciót Thaiföldön. Ha ezekkel a dolgokkal szembesülsz, tudod mi a dolgod. Mindent meg kell tenned, hogy harcolj ellene. 

 

Természetesen a barcelonai Bajnokok Ligája gyõzelem. Ez volt az a trófea, amit még addig nem nyertem meg. Ez mindig ott lebegett elõttem, és ahogyan ezt tettük, soha nem felejtem el. De azt hiszem, az életem leggyönyörûbb teljes 27 évét köszönhetem a Manchester Unitednek. A folyamatosság a következetesség, a gyõzelmek, annál többet nem kívánhat ember, amit én kaptam ettõl a klubtól. Minden vágyam teljesült, mindent elértem, amit menedzserként el akartam érni. Ez nagyon boldoggá tett, és hálás vagyok ezekért az évekért.