Anita Elberse tanulmánya Sir Alex Ferguson módszereirõl.

Egyesek szerint Õ a történelem legnagyobb edzõje. Mielõtt visszavonult volna 2013 májusában, Sir Alex Ferguson 26 évig volt a Manchester United menedzsere, egy olyan angol futballcsapaté, ami a sport világában jelenleg az egyik legsikeresebb és legértékesebb klubnak számít. Ezalatt az idõ alatt a klub 13 bajnoki címet nyert, emelett 25 egyéb hazai, és nemzetközi címet is bezsebelt – ezzel majdnem kétszeres elõnyre tett szert az utána következõ legsikeresebb angol klubmenedzser elõtt. Viszont Ferguson több volt mint egy edzõ. Központi szerepe volt a United szervezetében, ugyanis nem csak az elsõ csapatot, hanem magát a klubot is irányította.

“Steve Jobs volt az Apple, Sir Alex Ferguson pedig a Manchester United” – mondta a klub egykori vezérigazgatója David Gill.

2012-ben a Harvard Business School professzorának, Anita Elbersenek, megadatott az egyéni lehetõség, hogy megvizsgálja Ferguson módszereit, amibõl tanulmányt csinált. Anita és Ferguson együtmûködve, egy elemzés keretein belül mutatják be a menedzser hihetetlenül sikeres eszközeit.

Anita Elberse: A siker, és ahogy a pozíciójával járó befolyást kezelte megér egy tanulmányt, és ez nem csak a futballrajongókat érdekelheti. Vajon belehet-e azonosítani olyan szokásokat, amik hozzásegítették a sikerhez, vagy olyan alapelveket, amik a sikerre vezetõ úton irányt mutattak neki? Abban a szezonban – ami amint kiderült az utolsó volt a számára – készítettünk egy mélyinterjú sorozatot Fergusonnal, ami a vezetõi módszereirõl szól, ebben pedig egy volt diákom, Tom Dye segített nekem. Ezenkívûl lehetõségünk nyílt szemügyre venni a United edzésein, és a hires Old Traffordon is, ahol az egykori menedzser hatalmas bronz szobrát is meglehet találni. Rengeteg olyan emberrel beszéltünk aki dolgozott Fergusonnal. David Gilltõl kezdve egészen a segédedzõkig, a felszerelésért felelõs menedszerrel és a játékosokkal is. Megfigyeltük számos rövid találkozó és megbeszélés alkalmával amiket a játékosoknak, a stáb tagjainak tartott a folyosón, az ebédlõben, az edzõpályán, vagy akárhol, ahol lehetõsége adódott erre. Ferguson egy kicsivel késõbb meglátogatta a HBS-t, hogy megnézze, hogyan alakul a tanulmány, alátámassza a nézeteit, valamint, hogy megválaszolja a diákok kérdéseit egy zsúfolásig megtelt teremben, ahol egy rendkívül érdekfeszítõ beszélgetés bontakozott ki.

Ferguson és jómagam nyolc olyan, vezetõi módszerrel kapcsolatos pontot vitattunk meg, ami magába foglalja azokat az alapvetõ elemeket, amik jól példázzák, hogy milyen is az Õ vezetõi stílusa. Ugyan megpróbáltam, nem elvonatkoztatni a tárgytól, mégis, számos pontot más területen, például az üzlet, vagy akár az élet területén is használhatunk. Az alábbi cikkben minden egyes pontot összefoglalok úgy, ahogy én megfigyeltem, utána pedig maga Ferguson beszél részletesen a szóban forgó témáról.

1. Kezdj az alapokkal

Amikor 1986-ban megérkezett, Ferguson modernizálta a United utánpótlás programját annak érdekében, hogy föltudjon építeni egy hosszútávon mûködõ szerkezetet. Létrehozott két “kiválóság központját” a fiatal játékosok számára – egészen kilenc éves korig – és számos megfigyelõt toborzott, akiket arra sürgetett, hogy hozzák el neki a legígéretesebb fiatal tehetségeket. Az egyik leghíresebb korai igazolása David Beckham volt. A legfontosabb viszont talán Ryan Giggs volt, akit Ferguson mint egy sovány, 13 éves srácként vett észre még 1986-ban, azóta pedig a legsikeresebb brit focistává avanzsált. 39 évesen, Giggs még mindig a United elsõ csapatában szerepel. Az olyan egykori sztárok, mint Paul Scholes és Gary Neville, szintén Ferguson korai utánpótlás programjából kerültek ki. Õk ketten Giggsszel és Beckhammel alkották a kései 1990-es és a korai 2000-es United csapatok magját, amit Ferguson úgy jellemzett mint a klub modern azonosságát formáló erõt.

Kockázatos volt fiatal tehetségekre voksolni, és abban az idõben az volt az uralkodó vélemény amit egy nagy tiszteletnek örvendõ kommentátor így fogalmazott meg: “Kölykökkel semmit sem lehet nyerni.” Ferguson viszont szisztematikusan közelítette meg ezt a folyamatot. A csapatépítés – amire a legtöbb menedzser koncentrál – és a klub építés közötti különbségrõl fog beszélni.

Sir Alex Ferguson: Attól a pillanattól fogva, hogy a Manchester Unitedhez kerültem, egyetlenegy dolog járt a fejemben: futballcsapatot akartam építeni. Ezt annak érdekében akartam megvalósítani, hogy gördülékenységet és folyamatosságot tudjunk elérni az elsõ csapat kiszolgálása érdekében. Ezzel a megközelítéssel a játékosok együtt nõnek fel , kötelék alakul ki közöttük ami csapatszellemet eredményez.

Amikor megérkeztem, az elsõ csapatban csak egy játékos volt 24 év alatti. Eltudod ezt képzelni egy olyan klubnál mint a Manchester United? Tudtam, hogyha befektetünk a fiatalokba, az illene a klub történelméhez, a korábbi tapasztalataim alapján pedig tudtam, hogy lehetséges gyõzni a fiatalokkal is, ráadásul remekül tudtam velük dolgozni. Szóval magabiztos voltam, és megvoltam gyõzõdve, hogyha azt akarjuk, hogy a United ismét számítson, akkor elengedhetetlen, hogy újjáteremtsük az utánpótlást. Azt lehet mondani, hogy merész húzás volt, de bátraké a szerencse.

Az újonnan kinevezett menedzserek 99 százalékának az az elsõ gondolata, hogy biztosítaniuk kell a gyõzelmet ahhoz, hogy ne rúgják ki õket. Elkezdenek tapasztalt játékosokat igazolni. Néhány klubnál elég három mérkõzést elveszteni és már repülsz is. A mai futballban, az új igazgatókkal és tulajdonosokkal kétlem, hogy bármelyik klubnak lenne ahhoz türelme, hogy megvárja amíg a menedzser négy évig csapatot épít.

Egy mérkõzést megnyerni csak egy rövid távú elõnyt jelent - a következõt máris elveszítheted. Ha felépítesz egy klubot az stabilitást és állandóságot fog eredményezni. Sohasem akarod szem elõl téveszteni az elsõ csapatot, de az utánpótlás program fejlesztésének köszönhetünk számos sikert amit a kilencvenes években, illetve amit a korai kétezres években értünk el. A fiatal játékosok képezik a klub alapját. 

Mindig büszkeséggel tölt el amikor látom, hogy a fiatalok fejlõdnek. A menedzsernek olyan a munkája, mint egy tanárnak, ugyanis arra kell buzdítania az embereket, hogy jobban teljesítsenek. Fejleszteni kell a technikai képességeiket, nyertessé és jobb emberré tenni õket. hogy odatudjanak menni az életben, ahová csak akarnak. Amikor lehetõséget adsz egy fiatalembernek, akkor nem csak a csapat élettartamát növeled, hanem hûséget is létrehozol benne. Mindig emlékezni fognak rá, hogy Te voltál az a menedzser aki megadta nekik az elsõ lehetõséget. Ahogy tudják, hogy számítasz rájuk, elfognak fogadni. Egy bizonyos szinten egy családot nevelsz. Ha figyelemben részesíted õket, és megadod nekik a lehetõséget arra, hogy sikereket érjenek el, hihetetlen, hogy mennyire megtudnak lepni.

2. Merd újraépíteni a csapatodat

Még a nagy sikerek idejében is, Ferguson azon dolgozott, hogy újraépítse a csapatát. A klubnál eltöltött ideje alatt öt olyan különbözõ csapatot rakott össze amelyik bajnokságot nyert, és a csapatépítés ideje alatt is folyamatosan sikerült bezsebelni valamilyen más trófeát is. A döntéseit az alapján a hihetetlen képessége alapján hozta, hogy megérezte hol tart a csapata az újraépítés folyamatában, és hasonlóan jól tudta megállapítani azt is, hogy a játékosok milyen állapotban vannak, mennyire használhatók a jövõben és mennyit tudnak majd hozzáadni a csapathoz. A fejlõdési folyamat irányításával elkerülhetetlen volt, hogy Ferguson olyan lojális veteránoknak is búcsút intsen akikkel remek személyes kapcsolata volt. 

“Nem igazán koncentrál a jelenre, inkább mindig a jövõre figyel” – mondta Ryan Giggs.

“Tudja, hogy mit kell erõsíteni és mit kell frissíteni  - ebben nagyon fortélyos.”

Miután tanulmányoztunk egy évtizednyinek megfelelõ átigazolási adatot, arra a következtetésre jutottunk, hogy a tehetségeket illetõen, Ferguson  egy kivételesen hatásos ““portfolio menedzser”. Õ egy stratéga, ami mellet racionális és szisztematikus. Az elmúlt évtizedben – ami alatt a Manchester United ötször nyerte meg a bajnokságot  - a klub kevesebbet költött az igazolásokra mint a rivális Chelsea, Manchester City, és a Liverpool. A United bármelyik versenytársánál nagyobb részesedést ért el a huszonöt éven aluli játékosok eladásából, és mivel hajlandóak voltak olyan játékosokat is eladni akikben még benne volt egy jó pár év, több bevételük származott ezekbõl az üzletekbõl mint a többi klubnak – így továbbra is versenybe szállhattak a legrangosabb tehetségek megszerzéséért. Az ajánlatok többségét sztárjelöltekre tették ( Ferguson viszont néha kiadott egy-egy nagyobb összeget egy, már kész szupersztárért is, mint például a holland csatárért Robin van Persie-ért akiért 35 milló dollárt fizetett 2012–2013-as szezon elején, amikor már 29 éves volt.) A fiatal játékosoknak megvolt az idejük és a megfelelõ körülmények, hogy sikeresek legyenek, a legtöbb öreg játékost pedig amikor még mindig értékesek voltak, eladták más csapatoknak, néhány veterán pedig a klubnál maradt, hogy biztosítsák a folytonosságot és továbbvigyék a  klub kulturális örökségét.

Ferguson: Három kategóriába soroltuk a játékosokat: harmincéves vagy idõsebb, huszonháromtól harmincévesig és az ennél fiatalabbak. Az volt az elképzelés, hogy a fiatalabb játékosok majd fejlõdnek és majd megütik azt a szintet amit az idõsebbek már fölállítottak. Ugyan megpróbáltam megcáfolni, de úgyhiszem, hogy egy sikeres csapat idõszaka négy évig tart, utána pedig szükséges valamilyen fajta változás. Ez alapján megpróbáltuk elképzelni a csapatot három vagy négy év múlva és ehhez viszonyítva hoztuk meg a döntéseket. Azért tudtam mindig elõre tervezni, mert sokáig maradhattam a Unitednél. Nagyon szerencsés voltam ilyen szempontból. 

Az volt a cél, hogy folyamatosan fejlõdjünk, az idõsebb játékosok helyett elkezdtük behozni a fiatalokat. Ez elsõsorban két dologról szólt: elõször is, kit építünk be a csapatba és hol látjuk õket három év távlatában, másodszor pedig, volt-e bármilyen jele, hogy a már rendelkezésünkre álló játékosok közül valaki öregszik? Néhány játékos mint Ryan Giggs, Paul Scholes, vagy Rio Ferdinand sokáig tudnak játszani, de a kor számít. A legnehezebb dolog az amikor remek emberektõl kell elvállnod - de a teljesítménynek kell magáért beszélnie. Ha látod a változást, a hanyatlást, meg kell kérdezned magadtól, hogy vajon milyenek lesznek majd a dolgok két év múlva.

3. Tedd magasra a lécet - és mindenki ehhez tartsa magát 

Ferguson szenvedéllyel beszél arról, hogy értékeket kell belenevelni a játékosokba. Nem csak technikai tudást akart nekik adni, hanem arra akarta ösztönözni õket, hogy jobban teljesítsenek és soha ne adják fel – más szóval, gyõztesekké akarta õket tenni. Ez az óriási vágy a gyõzelemre, részben a játékos múltjából ered. Miután számos sikert ért el kisebb skót klubokkal, aláírt az egyik legnagyobb csapathoz, a Rangershez – ahhoz a csapathoz, amelyiknek gyerekkora óta szurkolt – de egy új menedszer érkezésével hamarosan kegyvesztett lett. Három év múlva elhagyta a Rangerst, és csak egy Skót Kupa döntõbõl származó érem bizonyítja az ott töltött idejét.

“Bizonyos csapások miatt, amit az élettõl szenvedtem el, megszületett bennem egy elhatározás” – mondta Ferguson.

“Elhatároztam, hogy sohasem fogom feladni.”

Ferguson ugyanezt a hozzáállást kereste a játékosaiban is. Összetoborzott egy úgynevezett “rossz vesztesek” nevû csoportot és megkövetelte tõlük, hogy kivételesen keményen edzenek. Az évek folyamán ez a mentalitás ragadós lett, és a játékosok egyik csapattársuktól sem fogadták el, ha nem adtak bele mindent. Ez alól a legnagyobb sztárok sem jelentettek kivételt.

Ferguson: Minden amit csináltunk, arról szólt, hogy fenntartsuk azt a színvonalat amit futballklubként fölállítottunk - ez vonatkozott a csapatépítésre, a felkészülésekre, a motivációs beszédekre és a taktikai megbeszélésekre is. Példásul sohasem engedtük meg, hogy egy edzés rossz legyen. Amit az edzésen látsz, az fog megnyilvánulni a mérkõzésen. Ez alapján minden edzést színvonalassá tettünk. Nem engedtük meg, hogy a játékosok ne koncentráljanak. Az intenzitás, koncentrácó, és a sebesség volt központban – magas szinten kellett teljesíteni. Azt reméltük, hogy minden egyes edzés fejleszteni fogja a játékosokat.

Fel kellett fokoznom a játékosok elvárásait. Sohasem adhatják fel. Mindig azt mondtam nekik: 'Ha egyszer feladjátok, kétszer is felfogjátok adni.' Régen mindig én voltam az elsõ aki reggel megérkezett. Az utolsó éveimben a stáb nagy része már elõttem ott volt amikor reggel hét órakor megérkeztem. Úgy gondolom, hogy megértették, hogy miért is megyek be ilyen korán – tudták, hogy van mit csinálni. Az volt a levegõben, hogy “hogyha Õ megtudja csinálni, akkor mi is megtudjuk."

Folyamatosan azt mondtam a csapatomnak, hogy egy egészen életen át keményen dolgozni, tehetség. A nagy játékosoktól még többet vártam el. Egyesek azt hiszik, hogy a szupersztárokkal akiknek nagy egójuk van, nincsen semmi gond. Gyõztesnek kell lenniük, mert az simogatja az egójukat, tehát megteszik ami ahhoz szükséges, hogy nyerjenek. Én azt láttam, hogy Ronaldo, Beckham, Giggs és Scholes hosszú órákat gyakoroltak. Néha bekellett õket zavarnom. Valamikor meg az ablakon kellett dörömbölnöm, miközben azt mondtam nekik, hogy “szombaton meccsünk lesz.”  De õk csak gyakorolni akartak. Felfogták, hogy nem egyszerû munka a Manchester United játékosának lenni.

4. Soha, de soha ne engedd át az irányítást

“Soha nem veszítheted el az irányítást  - fõleg akkor nem amikor 30 profi focistával van dolgod, akik milliomosok” – mondta nekünk Ferguson. 

“Ha pedig akármelyik játékos kikezd velem, és megkérdõjelezi a tekintélyemet és az irányításomat, akkor elbánok vele.”

A magas színvonal fenntartásában fontos része volt Ferguson éberségének, aki  erélyesen lépett fel azokkal a játékosokkal szemben akik megszegték az alapszabályokat. Ha bajba kerültek, megbírságolta õket, ha viszont  úgy lépték át a határt, hogy az alááshatta a csapat teljesítményét, akkor Ferguson ajtót mutatott nekik. 2005-ben, amikor Roy Keane  - aki már jó ideje kapitány volt – nyíltan kritizálta a csapattársait, azt érte el, hogy felbontották a szerzõdését. A következõ évben, amikor a United akkori top csatára, Ruud van Nistelrooy, nyíltan elégedetlenkedett amiért néhányszor a padra került, azon vette észre magát, hogy már el is adták a Real Madridnak.

Az erélyes fellépés, csak egy része a történetnek. A gyors reakció, mielõtt kezelhetetlenné válna a helyzet, talán ugyanolyan fontos a kontroll megõrzésében.

Ferguson: Ha eljönne az a nap amikor Manchester United menedzserét a játékosok irányítanák - ha a játékosok döntenék el, hogy milyen legyen az edzés, melyik napon szeretnének pihenni, hogyan történjen a fegyelmezés és milyen legyen a taktika -  akkor a Manchester United nem az a Manchester United lenne amit mi ismerünk. Mielõtt megérkeztem volna a Unitedhez azt mondtam magamnak, hogy nem fogom megengedni, hogy bárki is erõsebb legyen nálam. Nagyobb személyiséggel kell rendelkezned mint amilyennel õk rendelkeznek. Ez létfontosságú. Alkalmanként meg kell kérdezned magadtól, hogy vajon egyes játékosok befolyásolják-e az öltözõ hangulatát, a csapat teljesítményét, és a te befolyásodat a játékosokra és a stábra. Ha a válasz igen, akkor ennek véget kell vetned. Egyáltalán nincs más megoldás. Az se számít, ha a személy a világ legjobb játékosa. A csapat hosszútávú jövõje sokkal fontosabb mint bármelyik egyén, és a menedzsernek kell lennie a legfontosabb embernek.

Néhány angol klub annyiszor vált menedzsert, hogy az lehetõséget biztosít a játékosoknak, hogy õk diktáljanak az öltözõben. Ez nagyon veszélyes. Ha az edzõnek nincs a kezében a gyeplõ, akkor nem fog sokáig maradni. El kell érned azt a szintet, hogy mindent te irányítasz. A játékosoknak el kell ismerniük, hogy mint menedzsernek, neked van csak jogod a dolgokat irányítani. Sokkal bonyolultabb lesz az életed ha olyanokat kérdezel, hogy “Ó, vajon kedvelnek a játékosok?” Ha jól csinálod a dolgodat a játékosok tisztelni fognak, és ez minden amire szükséged van.

Általában gyorsan cselekedtem ha azt láttam, hogy egy játékos kezd rossz hatással lenni a többiekre. Lehet, hogy néhányan azt mondják, hogy megfontolatlanul jártam el, de szerintem fontos volt, hogy hamar meghoztam a döntést egy ilyen esetben. Miért feküdnék le kétségek között? Amikor másnap felébredek, már meg is tehetem azokat a lépéseket amik a fegyelem megõrzéséhez szükségesek. Lényeges, hogy legyen önbizalmad magadban ha meghozol egy döntést, és tovább haladj ha már ez megtörtént. Ez nem arról szól, hogy keresed a bajt, vagy a lehetõséget, hogy bizonyítsd a hatalmadat, hanem arról, hogy határozott legyél amikor felmerül egy probléma.

A cikk folytatása hamarosan következik!

hbr.org

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!