Úgy tûnik, Angliában minden más országnál kultúráltabb a vita arról, vajon Adnan Januzaj melyik válogatottat választja.

Az elõzõ héten az albán televízió "Hõs vagy áruló" címmel mûsort készített, melyben Európa legkeresettebb tehetségének jövõjét vitatták meg és a nézet az, az utóbbi lesz, amennyiben hátat fordít családja örökségének és mást választ.

A 18 éves tehetség - aki csupán harmadik meccsét játszotta a Manchester Unitedben, amikor két csodálatos találattal hirtelen az elõtérbe került - el van kényeztetve a választási lehetõségekkel. Ugyanis direkt stílusa, a védõk kicselezésére való hajlama olyan, mintha a legtermészetesebb dolog lenne számára a világon és ez nagyon tetszik mindenkinek.

Azonban a valóság teljesen más, hiszen akik találkoztak Januzajjal az útja során, azokat elszomorítja az, mekkora tehet nyomja a fiatal vállait.

Adnan koszovói albán szülõk gyermeke, aki Brüsszelben látta meg a napvilágot. Szülei még a balkáni háború idején menekültek el nyugatra, hogy elkerüljék a szegénységet és az üldöztetést, melyet családjuk számos tagja elszenvedett. Elõször olvasható az õ történetük.

A történet, mely azt jelenti, Januzaj akár a belga, az albán, a szerb, a horvát, a török és az angol nemzeti csapatban is szerepelhet, ám a mai napig nem tudni, Adnan és az õ védelmezõ édesapja, Abedin mely válogatottat részesíti elõnyben.

Januzaj ügynöke, Dirk de Vriese elmondta, egyetlen családtag nem nyilatkozik addig, míg egy új, jövedelmezõ üzletben meg nem állapodnak a Uniteddel, bár Európa számos más, nagy klubja ott köröz, várva hogy lecsaphasson, ha ez az üzlet nem valósulna meg.

A válogatottak terén azonban más a helyzet, mindenképp FIFA-tag jöhet szóba, és bár egyesek szerint Koszovó lenne Januzaj elsõ választása, a FIFA-tagság hiánya miatt ez kizárható és úgy tûnik, Anglia lehet a kedvelt alternatíva. Az angol szövetségnél hiszik, hgy ez a helyzet és keresik annak lehetõségét, hogy egy brit útlevéllel ki lehetne-e játszani a FIFA azon szabályát, miszerint egy játékosnak minimum 5 évig egy adott országban kell élnie ahhoz, hogy annak válogatottját választhassa feltéve, ha elõtte még nem lépett pályára más nemzeti csapatban. Ám a jól fizetett ügyvédek között, akik a legjövedelmezõbb megoldást keresik úgy tûnhet, mintha egy csendes, elkötelezett fiatal és annak szerény családja kizsákmányolása vetülne elénk.

Egykori tanáraitól kezdve korábbi edzõin át senkinek nincs egy rossz szava sem a fiúról és annak édesapjáról. Még az Anderlecht, a belga klub - mely a 16 éves Adnant vesztette el azáltal, hogy Belgiumban nem adhatnak 18 évesnél fiatalabb játékosnak szerzõdést - is a legjobbakat kívánja a tehetséges játékosnak.

"Nem örülünk annak, hogy elvesztettünk egy olyan játékost, akiért 300 ezer eurót kaptunk - FIFA által megállapított összeg - és aki most 20 milliót ér" - mondta David Steegen, az Anderlecht szóvivõje a Sportsmail-nek. "Brüsszelben született, itt a klubnál tanult a klubnál; egy volt közülünk és dühítõ, ami történt. De örülünk Adnannak, õ egy jó fiú."

Belgiumban olyan megalapozatlan szóbeszéd is járta, miszerint a Manchester United plusz 200 ezer eurót fizetett a Januzaj-családnak és biztosít számukra Manchester elegánsabb részén egy házat, ahol élhet Adnan édesanyjával és édesapjával.

Steegen azonban elismeri, az Anderlecht ugyanazt tette a RWDM Brussels FC-vel, amit a United tett velük négy évvel késõbb. A Januzaj-család Brüsszel Koekelberg nevû külvárosában lakott és az RWDM helyi csapat volt. Abedin pedig miután végzett a Chevrolet-Opel márkakereskedésnél, ahol könyvelõként dolgozott, vitte fiát edzésre.

Januzaj az RWDM U11-es csapatában

"Nagyon hamar láthattuk, hogy Adnan fantasztikus játékos" - mondta Jean-Paul Pira, aki 14 utánpótlás csapatot vitt az RWDM-nél. "Nem volt nagydarab játékos - nagyon vékonyka volt - de technikája rendkívüli volt. Emlékszem rá, az U10-ben egyszer 16 vagy 17 gólt lõtt egy 22-0-ra nyert találkozón."

Pira a fiatal támadó édesapjára is jól emlékszik: "Mindig nagyon nyugodt és támogató volt, de soha nem mondta fiának, milyen jól játszott, csak azt, hogy jobban is tud játszani." A kiscsapat azonban egy fillért sem kapott a játékosért.

Jean-Paul Pira, aki Adnan edzõje volt

Abdel Jaichi szintén büszke Januzajra. Négy évig õ volt Adnan testnevelõ tanára a koekelbergi Athenee Royal De Jette iskolában Adnan 12 éves korától egészen addig, míg a fiatal Manchesterbe igazolt. A tanár szerint Adnan 'egy félénk fiú volt, aki munkamoráljával minden diáknak példát mutatott'.

"Messze a legtehetségesebb játékos volt az iskolában, de emellett önzetlen volt" - mondta Jaichi. "Kicselezné az ellenfelét, de mindig megpróbálna lehetõséget teremteni arra, hogy csapattársa szerezzen gólt. A tanulmányaival pedig soha nem volt probléma.

Az Anderlehtnél becsülik Abedint, hogy fia annyira alapos. Nincs tetoválása, nem szórja a pénzt minél feltûnõbb autókra. Ráadásul nincs semmilyen szponzori megállapodása sem, hiszen Abedin magabiztos, hogy fia kiteljesíti jelentõs potenciálját, ezért inkább úgy gondolja, óvatosabb ez ügyben és vár. De ahhoz, hogy megértsük Abedin Januzajt, meg kell ismerni történetét és a család küzdelmeit, melyekkel Koszovó erõszakos múltja során szembesültek.

Bár Abedin Belgiumba menekült, az összetartó család számos tagja fegyvert fogott és harcolt, hogy Koszovó függetlenné váljon a szétszakadó Jugoszláviából megalakult Szerbiától. Azonban a családtagok közötti kötelék továbbra is jelentõs, a rokonok szeretettel beszéltek a fiatal focistáról, aki sûrûn ellátogat Istogba, abba a városba, mely azon hegyek lábánál fekszik, amik elkülönítik Koszovót Szerbiától és Montenegrótól. Az albánul folyékonyan beszélõ Adnan minden nyáron ellátogat a család birtokára is, mely a Januzaj családról elnevezett falu közelében, kukoricaföldekkel körülvett kis tanyaként jelenik meg. Ezekben a békeidõkben Januzaj focizhat nagybátyjaival és unokatestvéreivel. Ezek a rokonok azonban a felidézik a kommunizmus elnyomása és az anti-albán rasszizmus elleni harccal súlytott Koszovót is.

A család nevét egy falu is viseli

A hat testvér legidõsebbje Abedin volt, aki édesapja, Idriz - a textilgyári munkás - rákbetegsége és halála után arra számíthatott, hogy neki kell eltartania családját. De szembe kellett néznie azzal, hogy be kellett volna vonulnia a szerb dominanciájú jugoszláv hadseregbe, mely Boszniában harcolt, ám Abedin inkább Belgiumba menekült 1992-ben. Addigra Abedin nagybátyját, Januzt bebörtönözték azért, mert albán jogokat követelt Jugoszlávia azon részének, melyet ma Koszovóként tartanak számon. Késõbb öccse, Shemsedin csatlakozik Jazuzhoz a Koszovói Felszabadító Hadsereghez (továbbiakban KLA - Kosovo Liberation Army), mely a szövetségesek által támogatott független harcosokból állt.

"Mint család, az 1980-as évektõl mai napig küzdöttünk" - mondta Shemsedin a Sportsmail-nek. "Üldözött minket a szerb rendszer. A KLA harcosa voltam, akárcsak a feleségem. Együtt harcoltunk ugyanabban a brigádban. Az egyik legjobb barátom meghalt - egy aknára lépett."

"Tizennyolc éves voltam, amikor beléptem a KLA-ba. 1998 januárjától kezdve 1999 júniusáig harcoltam. Nem tudtam elviselni az elnyomást, a nõk elleni erõszakot és egyéb erõszakos cselekedeteket. Ez volt az az idõszak, amikor a hazánkért haltunk meg. Nem voltam ijedt, mert tudtam, amit teszünk, az helyes. Még mindig számos embert eltûntként tartanak számon - nem tudjuk, mi történt velük a háború alatt."

Shemsedin Januzaj és felesége a KLA-ban harcolt

1999. április 1-én a szerb erõk megtámadták Istogot, civileket gyilkoltak, házakat dúltak fel és egy 18. századi mecsetet romboltak le. Ahogyan Istog polgármestere, Muhamet Rexhaj elmondta, az egész falu porig égett. "300 ház leégett, bár Januzajék háza túlélte, mert a szélen volt. Tizenhét embert megöltek, köztük két fogyatékkal élõt. Egy család öt tagja elevenen égett halálra. A lakosság legnagyobb része elmenekült."

Shemsedin - aki jelenleg munkanélküli, korábban mentõs volt és most azzal küzd, hogy eltartsa feleségét és két gyermekét - elmondta, Abedin nem csak a szerbek elnyomása elõl menekült el, hanem hogy haza tudjon küldeni pénzt a családjának. "Két évvel késõbb az apán meghalt, így azután Abedin volt a családfõ."

Abedin felesége, Adnan édesanyja, Ganimete Sadikaj szintén az elnyomás áldozata volt. A Sadikaj család Istog egyik leggazdagabb családja volt, melyet a jugoszláv rezsim a második világháború után veszélyesnek nyilvánított és végül kényszerítették õket, hogy elhagyják Koszovót, kitoloncolták õket Törökországba abból a tervbõl, hogy elnyomják az albán nacionalizmust. A család késõbb Belgiumba költözött, ahol Adnan nagyapja, Alija üzletbe kezdett.

Arif Haskaj, egy korábbi szomszéd így emlékezett vissza: "A Sadikaj családnak sok földje és tanyája volt. A falu leggazdagabbjai voltak. De el kellett menekülniük Törökországba, mert a szerb hatóságok a második világháborút követõ kommunista idõkben elvették földjeiket és javaikat."

A család Brüsszelben az albán közösség részévé vált és ott találkozott Ganimete és Abedin.

Helyiek Istogban elmesélték azt is, hogy a Sadikaj család fizette a mecset felújítását, valamint arról is beszéltek, el fognak látogatni abba a teázóba, mely a Januzaj-család tulajdona és ahol Adnan unokatestvére, Visar Januzaj a pincér.

"Adnan sokszor ellátogat a kávézóba. Sokszor fociztam vele, nagyon jól játszik."

Még egy ezredes a koszovói rendõrségtõl is nyilatkozott, aki szintén focizott a Manchester United fiatal tehetségével: "Tizennégy éves volt akkor és nem tudtuk, ki õ. Mikor beállt, nem tudtunk rájönni, mitõl olyan jó - hogy tud mindent megtenni a labdával" - emlékezett vissza az ezredes.

Visszatérve a válogatottakhoz, a koszovói labdarúgó szövetség nem akar beletörõdni, hogy elveszíthetik a fiatal támadót. "Nem tudjuk megakadályozni, hogy más csapatban szerepeljen" - mondta a szóvivõ. "De számos támogatónk van a FIFA berkein belül, így remélhetõleg akár a teljes elismerésünket is megkaphatjuk. Utána pedig remélhetõleg olyan srácok, mint Adnan Koszovóért akarnak játszani majd."
 

Daily Mail

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!