Ferguson: Moyes nem adja fel
A Manchester United egykori legendás edzõje önéletrajzi írása bemutató körútjának elsõ állomásán, többek között beszélt arról, hogy az Old Trafford új fõnöke nem fog elmenekülni a problémák elõl.
Tegnap este Sir Alex Ferguson öt állomást érintõ turnéjának elsõ színhelyén a Lowry Színházban, 1700 fõs, telt házas elõadás keretében mutatta be új könyvét. A nagy érdeklõdésre számot tartó program fényét, olyan díszvendégek emelték, mint Sir Bobby Charlton, Denis Law, David Moyes, Mike Phelan és Albert Morgan.
A mûsor egy filmbejátszással kezdõdött, mely a skót tréner hihetetlenül sikeres pályafutásának fõbb momentumait emelte ki.
Majd Sir Alex lépett a színpadra, a Lowry közönsége pedig álló ovációval fogadta, ami párperc múlva a "We all love Fergie" dal éneklésébe csapott át a nézõtér mindkét szintjén. Ezt követõen, hosszú percek múltán sem szûnt az edzõlegenda éltetése, hiába is hadonászott Ferguson, hogy köszönöm elég, és próbált volna szóhoz jutni. Majd, amikor a nézõtér nagy sokára lecsendesedett Sir Alex elsõ napjairól mesélt a Manchester Unitedben, aberdeeni érkezését kõvetõen.
"Volt némi vita a családban az angliai letelepedést illetõen, de a fiam már akkor United rajongó volt, így hamar eldõlt, hogy megyünk. Ahogy megemlítettem a dolgot, már hozta is a bõröndöket" - viccelõdött Ferguson.
"A United vezetõsége egyhangúan engem jelõlt, és Martin Edwards 72 óra alatt el is rendezte a szerzõdésem. Erre, az elsõ meccsemen 2-0-ra kikapunk. - Jézusom ez véresen kemény meló lesz - gondoltam."
Ferguson bevallotta, hogy nagyon ideges volt az elsõ meccsek alkalmával, majd elárulta azt is, hogy Gianfranco Zola volt az egyik kedvenc csatára, továbbá beszélt a fiatalok beépítésének fontosságáról, mely miatt több kritikai is érte akkortájt.
1994-ben a Ligakupában a Port Vale gárdájával találkoztak és a United, Nevillel, Beckhammel, Buttal és Scholesyval a kezdõben a legfiatalabb csapattal állt fel a versenyben. Erre reagálva Ferguson alkalmatlanságáról cikkezett folyamatosan a sajtó. Persze akkoriban ez dühítette, de visszatekintve már mosolyogva mondja: "A Port Vale a United történelmi sikereinek elsõ szemtanúja lehetett."
Elõadásában méltatta Les Kershaw éleslátását a tehetségek felfedezése terén, és megemlítette a fiatal kapust Gary Walsht, azt állítva, hogy az áttörés egyik alapkövének számított a Unitedben.
Majd visszaemlékezett a 95-96-os szezonnyitó mérkõzésre az Aston Villa ellen, amikor 3-0-ás hátránnyal vonultak az öltözõbe. Ferguson saját magát hibáztatta, mondván, hogy nem a megfelelõ taktikát választotta a mérkõzésen, a Dwight Yorke-kal és a szerb csatárral..."Mi is volt a neve?" - tesztelte Fergie a közönséget- felálló Villával szemben. Savo Milosevic-rõl volt szó.
Megdöbbentõ, hogy kapásból képes, nem csak a régmúlt mérkõzéseken szereplõ saját kezdõjét felsorolni, de gyakran az ellenfél tizenegyére is emlékszik, sõt a mérkõzéseken bíráskodó játékvezetõkre is.
Felidézte Eric Cantona érkezésének körülményeit, majd a 1999-es FA-kupa elõdöntõjében az Arsenal elleni mérkõzés apró részleteit, közben csak úgy mellékesen megemlítve, hogy David Ellery dirigálta a meccset. Majd ezt követõen elismerõen beszélt az õsi nagy riválisokról, a Liverpoolról.
"A '70-es és '80-as években kiválóak voltak, négy európai kupát is nyertek. A fiatalabb generáció, akik ezután nõtettek fel nem tudhatják, milyen remekül játszott a Liverpool. Fantasztikus érzés volt ellenük gyõzni. A legsikeresebb két klub vagyunk Nagy-Britanniában, így a versengés a mai napig is kiélezett közöttünk."
Amikor a Liverpool felé intézett elhíresült "fucking perch" idézete jött szóba a következõképpen ragált: "Ezt mondtam volna?" - kérdezte mosolyogva. Nem beszélt azonban az elõadáson sem a Benitezzel való viszályáról, vagy a Gerrardot, és Allent illetõ kritikájáról, melyek elképesztõ visszhangot váltottak ki az utóbbi napokban a sajtóban.
A könyvével kapcsolatos kritikákra pedig a következõket mondta: "Nem a sajtónak, a rajongóknak írtam a könyvet. Mégpedig azért, hogy megértsék, miért kellett meghoznom bizonyos döntéseket, továbbá jobban belelássanak, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy ilyen nagy, a világ legnagyobb klubjának, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak."
Beszélt részletesen visszavonulásáról, arról, hogyha a United tavaly az utolsó 20 másodpercben megnyeri a bajnokságot, akkor sem vonult volna vissza abban a szezonban, mivel a döntése felesége nõvérének elvesztését követõen született meg. Elmondta, hogy nehéz volt titokban tartania visszavonulási tervét, és ezt néhányan nem is vették jó néven tõle, de semmiképpen sem akarta, hogy a szezon közben kiszivárogjon ez az információ. Hozzátette azt is, hogy leginkább az új igazolások miatt volt lelkiismeret furdalása , fõleg amikor Robin van Persie lenyilatkozta, hogy nagy részben õ miatta igazolt a Unitedbe.
Beszélt kedvenc mérkõzésérõl az 1999-es barcelonai döntõrõl, amikor a 90. perc végén a Bayern München kispadján már gondolatban a trófeát csókolgatta az ellenfél. "Megérdemelték! Mármint ami azután következett"- viccelõdött.
Ezután visszatért a jelenbe és Moyes-szal kapcsolatban megjegyezte, ha valaki hosszútávra tervez elõbb áldozatokat kell hoznia a sikerért.
"A 27 év trófeákkal teli varázslat nem jelenti azt, hogy mindig a csúcson voltunk. A változás midig nehéz akadályokat gördít a siker útjába, de a United történelme során már rengeteg alkalommal bebizonyította, hogy képes túljutni bármilyen nehézségen."
"Egy olyan történelmileg értékes klub élén, mint a United csak hosszútávon tervezhetsz. Soha nem voltam híve a gyors sikernek. Egy-két fellángolás hamar feledésbe merül."
"Én mindig hosszútávra terveztem, és erõs meggyõzõdésem, hogy David Moyes is ugyan ezt az utat járja. Több mint 10 éven keresztül irányította az Evertont, és soha nem hátrált meg, semmilyen nehézség elõl."
"Amikor anno elkezdtem a munkát az Old Traffordon, idõbe telt amíg eredmény értem el a csapattal, de bármilyen nehéz is volt a kezdet tudtam, hogy meglesz a munkánk gyümölcse. Ugyanezt az elszántságot látom David-ben is. Soha nem fog meghátrálni. Ebben a klubnak muszáj trófeákat nyerni."
A 70 perces izgalmas és humoros elõadást hallgató közönség egy rendkívül kedves és közvetlen arcát ismerhette meg Sir Alexnek. Nem hallhattunk kritikákat korábbi játékosokról, nem áskálódott a riválisok ellen, hanem egy hihetetlenül érdekes és kivételesen kellemes, bõ órával ajándékozta meg közönségét.
Egyéb forrás: therepublikofmancunia.com, manchestertheatres.com
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
Kapcsolódó hírek
TV műsor
Manchester United - Burnley
Premier League, 35. forduló
Crystal Palace - Manchester United
Premier League, 36. forduló