A karácsonyi csoda
Amikor a klubot mély kétségbeesés gyötörte, és a szó szoros értelmében a kihalás szélére került, James W Gibson új életet lehelt a haldokló egyesület vérkeringésébe.
Karácsony elõtt néhány nappal, amikor a klub titkára, Walter Crickmer, egy elkötelezett Manchester United rajongó és sportszeretõ üzletember segítségét kérte, alig egy óra beszélgetést követõen nem távozott üres kézzel Jame W. Gibson otthonából.
A manchesteri üzletember elkötelezettségét nem csak egy nagyvonalú összeggel pecsételte meg a klub iránt, nem csak annak tartozásait fizette ki az ünnepi idõszak alatt is sakkban tartó hitelezõknek, hanem a játékosok elmaradt bérét is. Továbbá gondoskodott arról, hogy a csapat minden tagjának egy-egy pulyka gõzölögjön a karácsonyi asztalán.
Gibson közremûködése teremtette meg annak alapjait, hogy a United a világ legnagyobb labdarúgó klubjává nõhette ki magát, amely a becslések szerint mára eléri a 660 millió rajongót szerte a világon. Bár Gibson cselekedete talán nem ismeretlen a United szurkolói elõtt, de meglepõ, hogy milyen keveset hallhatunk az õ életútjáról.
Jöjjön tehát James W. Gibson története: Az ember, aki megmentette a Manchester Unitedet.
James William Gibson 1877. október 21-én született Salfordban. Késõbb családjával Manchesterbe költözött. Gibsonnak két testvére volt, John és Florence. A családot súlyos tragédiák érték, mivel húga nagyon fiatalon meghalt, majd Gibson 14 évesen szüleit is elvesztette. Ezután apai nagyszüleihez került, az õ haláluk után pedig nagybátyjánál nevelkedett, aki saját textilipari céget alapított.
Gibson 15 éves korától nagybátyja keze alatt dolgozott. A jól menõ vállalkozás irányítása idõvel az õ kezébe került. Sikeresen vezette a céget és képes volt a gazdasági világválsággal járó nehézségeket is túlélni. Sikerei hatására bõvítette vállalkozását és egyesült a Messer Briggs és Jones-szal.
Majd feleségül vette Annie Lillian Wardot január 23-án, aki több gyermeknek is életet adott házasságuk elsõ éveiben, akik sajnos különbözõ betegségek miatt nem élték túl a csecsemõkort. Egyetlen életben maradt fiuk, James Alan felnõttként több, mint fél évszázadon keresztül hûséges szolgája volt a Manchester Unitednek, továbbá Gibson felesége, Lillian is hosszan szolgálta a klubot, míg James élete végéig a United közelében maradt.
Amikor egy csoport vasutas 1878-ban megalapította a Newton Heath Lancaster és Yorkshire Railway Companyt és hivatalosan bejegyezték az angol liga csapatai közé, a klub nehéz anyagi körülmények között indult. 1902-ben a helyi sörgyáros üzletember, J. H. Davies három üzlettársával megvásárolta a klub nagy részét, ekkor Davies megváltoztatta a csapat nevét Manchester Unitedre és az addigi zöld/arany színeit piros/fehérre cserélte. A csapat két alkalommal lett bajnok, majd 1909-ben elnyerte az FA-kupát is. De amikor Davies úr 1927-ben meghalt, a United ismét anyagi gondokba került. Csakhogy ezúttal már az élet más területein is súlyos problémák jelentkeztek a gazdasági világválság miatt.
A klub ekkorra már olyan súlyos adóssággal rendelkezett, mivel a bankok nem volt hajlandóak további segítséget nyújtani. Csak napok kérdése volt, hogy elárverezik a United vagyontárgyait, ingatlanjait. Egy karácsonyi csodának kellett történnie, hogy a Manchester United megmeneküljön. Ez a hõsök ideje volt. Valakinek el kellett határoznia magát egy merész lépésre és találni valami gyors és hatékony megoldást a klub megmentésére.
Az amúgy is nehéz pénzügyi helyzetben senki sem akart befektetni egy labdarúgó klubba, különösen egy kihalás szélén levõ, súlyos adósságokkal rendelkezõ egyesületbe.
De 1931. december 19-én mégis megtörtént a csoda, James W. Gibson személyében, aki azonnal 2000 fontot utalt a klub számlájára, majd megígérte, hogy a továbbiakban is támogatni fogja a Manchester Unitedet és felvállalta a felelõsséget, hogy segít erõs pénzügyi alapot építeni a klubnak.
Gibbson szava tekintélyes üzletemberként sokat jelentett Manchesterben és feltehetõen nyilvános támogatása zene volt a United szurkolók fülének. Sokat számított ugyanis, hogy James a két városi klub közül nem a jobb anyagi körülmények között mûködõ Cityt választotta.
James Gibson hosszú éveken keresztül remek kapcsolatot ápolt a United szurkolóival is, akik szerették volna anyagilag is segíteni a klubot, mire Jones felvetette a támogatói jegyek árusításának ötletét, de nemleges választ kapott Manchester városától. Gibsont nagyon megérintette annak a szurkolónak a cselekedete, aki igen szegényes körülmények között élt, de lemondott a United soron következõ mérkõzésén személyes részvételérõl és a belépõjegye árát ajánlotta fel, remélve hogy csekély hozzájárulásával példát mutat, hogy a rajongók egy csapatként harcolnak a United fennmaradásáért.
Ez még inkább ösztönözte Gibsont, hogy továbbra is nagy összegeket áldozzon a klubra. Hogy minél hatékonyabban megalapozza a United pénzügyei helyzetét, elfoglalta a tulajdonosi széket.
Eljött egy új korszak kezdete a Manchester United történelmében. Ez idõtájt az is elõfordult, hogy a csapatnak nem volt edzõje, és Gibson vitte pályára a srácokat, de tudta jól, hogy sürgõsen kerítenie kell valakit, és a jövõre nézve egy precedens értékû döntéssel kinevezte a klub elsõ, skót származású menedzserét. 1932. decemberétõl Scott Duncan vitte pályára a Unitedet.
Bár az 1933/34-es szezonban a klub a harmadosztályba való lecsúszás szélére került, közben Manchester kék fele az FA-kupa sikert ünnepelhette, de Gibson meg volt arról gyõzõdve, hogy fordulni fog a kocka és a United a világ egyik legnagyobb klubja lesz.
Meggyõzõdésében az egyesület szurkolóinak óriási hite erõsítette. Ugyanis a United hûséges szurkolótábora akkor is végig ugyanúgy kitartott a klub mellett, amikor nehezen mentek a dolgok. Ugyanúgy kilátogattak a United meccseire, amikor a másodosztályban játszottak, sõt a vörös/fehérek szurkolóinak száma folyamatosan csak növekedett.
James Gibsonnak, aki saját zsebbõl igazolt játékosokat a klubba, lassan kezdtek kimerülni anyagi forrásai, így el kellett gondolkodnia, hogyan tudná nagy pénzek kiadása nélkül erõsíteni a csapatot. Gibson ekkor fogott hozzá a fiatal tehetségek felkutatásának és kinevelésének, mely a mai napig meghatározó eleme a United játékospolitikájának. Walter Crickmerrel az 1936/37-es szezonban megalapították a Manchester Uited Junior csapatát. Mely kiinduló pontja volt annak, hogy a mai napig hatalmas tehetségek kerüljenek ki a United akadémiájáról.
Egy végzetes nap 1941. márciusában viszont keresztbe húzta Gibson számításait. A német Luftwaffe lebombázta Manchestert. Az Old Traffordot is találat érte, amit közel 10 évébe került újraépíteni. Sokan kételkedtek a klub újjászületésében, de Mr. Gibson továbbra is kitartott. Az elsõ dolga volt keríteni egy pályát, ahol tovább folytathatják a játékot. A Maine Roadot bérelte ki néhány évre, amíg az Old Traffordot újjáépítették.
Gibson fáradhatatlanul próbálta meggyõzni a kormányt, hogy anyagilag járuljanak hozzá a stadion megmentéséhez. Angliában 10 klubot ért bombatámadás és a United elnöke karöltve más csapatok vezetõivel keményen lobbizott a katasztrófa sújtotta klubok megmentésére.
1948-ban végre megkapta a támogatást és James Gibson ismét a United jövõjét tervezhette. Matt Busbyra bízta a menedzseri teendõket. Lassan visszatértek a háborúban szolgáló játékosok, voltak új érkezõk is és kezdtek beérni az ifjúsági csapat fiataljai is. Két év múlva a liga második helyén végzett a United, majd a Wembleyben harcoltak az FA Kupa döntõjében. 1952-ben pedig a United megnyerte a bajnokságot.
Sajnos James Gibson már nem láthatta, hogy imádott csapata a magasba emeli a trófeát. 1951 szeptemberében sztrók következtében elhunyt, "Az ember, aki megmentette a Manchester Unitedet". Szelleme azonban máig ott él az Old Traffordon, öröksége tovább szárnyal a United sikereiben, és ott marad a Vörös Ördögök szurkolóinak szívében örökre.
manutdfanatics.hu
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
Kapcsolódó hírek
TV műsor
Crystal Palace - Manchester United
Premier League, 36. forduló