Az Inside United legutóbbi számában a Manchester United akadémiájának menedzsere, Brian McClair a klub ifjúsági rendszerének céljairól beszélt - hogy felkészítsék a játékosokat arra, hogy az Old Traffordon, vagy legalább máshol megállják a helyüket.

Miként értékelnéd a United akadémiai rendszerének legutóbbi sikerét?

Az akadémiai nevelés harmadik generációját éljük, mióta Sir Alex a csapathoz került Skóciából. Õ új életet lehelt abba a politikába, amelyet még Sir Matt Busby és Jimmy Murphy kezdett el. Visszaugorva abba az idõbe, õk felfogták annak a lehetõségét, hogy kineveljék a saját, fiatal játékosaikat. Sir Alex is ezt tette a valóságban, és hihetetlen sikert ért el vele. Amivel nagyon elégedettek vagyunk, és Sir Alex az elsõk között lenne, aki ebben megerõsítene, hogy az utóbbi több mint 20 évben hány játékos nevelkedett ki a mi akadémiai rendszerünkben, akik a futballból éltek, vagy azóta is abból élnek. Úgyhogy úgy gondoljuk, mint futball iskola, bármely akadémiával felvesszük a versenyt. Ha csak a tiszta számokat nézzük, biztos vagyok benne, hogy több játékos került ki a mi rendszerünkbõl, aki most a futballból él, mint bárki mástól.

Fontos, hogy azok a fiatalok, akik a klub akadémiai rendszerében nevelkednek, karriert fussanak be, még ha nem is az Old Traffordon?

Igen, mert, amikor hat-hét éves helyi gyerekek után kutatsz, majd nyolc évesen szerzõdteted õket, magabiztosnak kell lenned, amikor azt mondod a szülõknek, hogy a nagy százalékukból profi játékos lesz. Nyolc éves korukban még nem tudhatod, hogy melyikükbõl, mert a hosszú úton sok minden változik, de mi tudjuk az eredmények miatt, hogy sokan odáig fognak jutni. Ha minden jól alakul, ha hajlandóak idõt és energiát áldozni rá, akkor abból fognak megélni, hogy profi futballisták. Minden olyan játékosunk közül, aki kikerülve az akadémiai rendszerünkbõl profi futballista lesz, legtöbbjük már kisgyerek kora óta a klubhoz tartozik.

Egyetértesz kollégáddal, Paul McGuinnessszel, hogy az öröm része kell hogy legyen egy játékos fejlõdésének?

Az öröm egy sokrétû szó ebben a kontextusban. Egészen a felnõtt csapatig, mindenkinek örömét kell lelnie abban, amit csinál. Még akkor is meg kell találni a játékban az örömforrást, ha, mondjuk ki, a gyõzelem a prioritás. Ez egy sport, részének lenni pedig öröm - ez a legfontosabb számomra, legyen szó bármilyen életkorról, akár öt évesrõl, akár a felnõtt csapat ajtaján kopogtató játékosról. Mindenki, aki ebben részt vesz, az edzõi stáb és a játékosok, élvezzék, mert ez egy csodálatos iparág, amelynek részesei lehetnek, a játék pedig csak kis részét teszi ki az ember életének. Ez kell, hogy legyen életed legélvezetesebb része, ha szeretsz futballozni. Ha késõbb mással akarsz foglalkozni, vagy akár még mindig érintett vagy a játékban, nem lesz jobb dolog annál, mint hogy futballozz.

Jelen pillanatban úgy tûnik, vannak játékosok, akik még idõsebb korukban is tudnak fejlõdni - megváltozott a játék ebbõl az aspektusból?

Nos, a játékosok már tovább képesek játszani, mint például Ryan Giggs és Rio Ferdinand. Arra törekednek, hogy minél tovább a játékban maradhassanak, és a keretek méretei is megváltoztak mára. De még mindig azt mondjuk, hogy van egy út, amit az embernek be kell járni, és ennél a klubnál ez az út öt éves kortól egészen a Manchester United felnõtt csapatába való bekerülésig tart.

Ha megnézzük a 2011-es Ifjúsági FA-kupa gyõztes csapatot, abból a generációból számos játékos remekül fejlõdik, nemde?

Jelenleg két része van annak, amit próbálunk elérni. Az egyik, hogy játékosokat készítsünk elõ a Manchester United számára - ez a legfõbb célunk. Szeretnénk emberként is feljeszteni õket. Másodsorban pedig biztos vagyunk abban, hogy akkor, amikor eljutnak abba az éltkorba, amikor megválaszthatják, hogy mit akarnak, karriert fognak befutni ebben a sportágban. Úgyhogy azok a játékosok, akikre azt mondhatá valaki, hogy megbuktak, mert nem játszanak a klub felnõtt csapatában, mindazonáltal remek életet élnek valamely más klubnál. Ez pedig megelégedettséggel tölt el minket. Mind, akik részt veszünk a velük való munkában, egy kis részt hozzátesz ehhez, de a játékos maga rakja hozzá a legnagyobbat. Senki nem képes játékost csinálni - ez nem kérdés - de utat mutathatsz számukra, amelyek által aztán elérhetik ezt.

Mi a véleményed az új U19-es UEFA Ifjúsági Ligáról?

Remek. Az életkori kategóriát illetõen azt gondolom, ez az, amit nekünk is meg kellene fontolnunk Angliában - januárnak kellene az életkori választóvonalnak lenni, ahelyett, hogy valahol a nyáron húzunk egy vonalat. Jelen pillanatban két különbözõ csapatunk van a Unitednél - Warren Joyce U21-esei, és Paul McGuinness U18-asai - míg más kluboknál egy csapat van az UEFA Ifjúsági Ligára, akik folyamatosan együtt dolgoznak. A mi Ifjúsági Liga keretünk csak néha dolgozik együtt Nicky Butt irányításával, nem napról-napra, ami nem ugyanaz.

A múltban szószólja voltál annak, hogy az ifjúsági csapatok fesztiválokon is vegyenek részt, ahol egy edzõpályán mérhetik össze tudásukat más csapatokkal - ez olyan dolog, aminek még mindig örülnél?

Rengeteg megbeszélés tárgyát képezi az, hogy mit is kellene tartalmaznia az ifjúsági csapatok programjának. Szeptembrtõl-májusig mindenképpen muszáj 11 a 11 ellen játszani? Még senki nem ült le igazán átgondolni, hogy mire is van szüksége a játékosoknak. Olyan emberekre van szükségünk, akik elõre mutatót gondolkodással rendelkeznek és bevonhatnánk az ilyesfajta vitákba. Mi mindig azt nézzük, hogy a legjobb, amit tehetünk a futballért, és ebbe a Manchester United miként képes beilleszkedni?

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!