Mûvészek gyermeke - 2. rész
Avagy hogyan formálta - többek közt - Rotterdam Robin van Persie-t amíg felnõtt. Leo Verheul írása.
Guus Hiddink, a PSV menedzsere már szemmel tartotta Van Persie-t egy ideje, de amikor Rowley telefonált az amszterdami rémálom után egy nappal, könnyû volt dönteni. Van Persie az Arsenálhoz igazolt.
Ennek az évnek a végén meglátogattam Robint Londonban. Arsene Wenger úgy döntött, hogy lassan fogja beépíteni a csapatba, így a barátom fia csak az utánpótlás csapatban játszott, mégis boldogságtól csillogott a szeme, amikor beszéltünk. "Egy pár perces beszélgetés Arsene Wengerrel elég volt" - mondta. "Tudtam, hogy megbízhatok ebben az emberben. Ugyanolyan futballõrült, mint én. Azt mondta, hogy jó vagyok, de türelmesnek kell lennem. A tárgyalás során azt mondta, hogy 'Amikor már le tudod cselezni (Sol) Campbellt és (Kolo) Tourét az edzésen, akkor majd játszhatsz!' Pont ezt akartam hallani. Azonnal megegyeztem az Arsenállal."
Az új környezetérõl is lelkesen beszélt. "Az elsõ két hónap maga volt a pokol" - mondta. "Egy egyéni edzéstervet kellett követnem egy Tony nevû fickó vezetésével, aki egykor haditengerész volt. Minden este hulla fáradt voltam. Most már viszont Thierry, Pires és Bergkamp társaságában edzek! Figyelem, hogy mi folyik körülöttem...és úgy szívom magamba a látottakat, akárcsak egy szivacs. Amikor Pires sérült volt, velünk együtt edzett az utánpótláscsapatban. Egyszer amikor összejátszottunk, hat játékosból csináltunk bolondot kizárólag egyérintõvel...ez ám az élet, csupa boldogság! Közel vagyok, nagyon közel vagyok, már megtudom érinteni az eget, közel vagyok a csúcshoz."
A következõ hetekben, távolrók figyelve viszont észrevettem, hogy Robin egyáltalán nincs olyan közel a csúcshoz. Még számos leckét meg kellett tanulnia. Kezdetben Dennis Bergkamp tanította Robint, hogy mit és hogyan kell csinálnia. Újra megnézte a meccseit, hogy legyen egy kis önkritikája. Steve Rowley azt mondta, hogy hiányzik valami a játékából - intelligencia - nem a középpályán, hanem a kapu elõtti területen kell kockázatot vállalnia, de erre magától kell rájönnie. Rowley minden meccs után üzent neki valamit. Arsene Wenger, akit irritáltak a felesleges sárga és piros lapok, nem bánt vele kesztyûs kézzel. Robin viselkedése és teljesítménye javult a pályán, a magánéletére ezt viszont nem lehetett elmondani. Állandóan esett - kelt.
Nem sokkal azután, hogy megnyerte az FA-kupát az Arsenállal és debütált a holland válogatottban, Robin egy rémálom közepén találta magát. 2005 június elején letartóztatták Rotterdamban és azzal vádolták meg, hogy nemi erõszakot követett el. Egy pár hétig börtönben volt, majd feltételesen szabadlábra helyezték.
Egy parti után Robin, néhány haver és egy erotikus táncos, Sandra K. társaságában ellátogatott egy hotelbe. Ment a nevetgélés, volt egy kis szex, de amikor a férfiak vicc gyanánt eldugták a táncos ruháit, a lány dühösen távozott. Lényeges információ, hogy a lány nem mondta el azoknak az embereknek, akikkel a parti után találkozott, hogy megerõszakolták, viszont egy pincér a hotelbõl pont hallotta, amint a táncos lány egy telefonbeszélgetés során megemlítette annak a híres játékosnak nevét, akivel együtt töltötte az éjszakát. Még aznap, egy kicsivel késõbb ment csak el a rendõrségre feljelentést tenni.
Hónapokkal késõbb a bíró úgy döntött, hogy lezárja az ügyet, mivel nem volt bizonyíték a bûncselekményre, a lány bizonyítékai pedig ellentmondásosak. A szégyen viszont megmaradt Robin számára. Évekbe telt, amíg helyreállt a róla alkotott kép, és a házassága is majdnem ráment a kalandjára. A marokkói felesége, Bouchra viszont hûséges maradt hozzá. A botrány kitörésétõl fogva hitt benne és harcolt érte, valamint megpróbálta a lehetõ legjobb ügyvédet biztosítani a számára. "Megsértette a szerelmünket, de a barátságunk mindent túl fog élni" - mondta.
Ez volt az utolsó botrány, és egybe az utolsó lecke, amit meg kellett tanulnia Robinnak: ne nyugtalankodj, ne csinálj hülyeséget, legyél ott, azok mellett, akik szeretnek. Az életének legrosszabb idõszaka utáni következõ években visszafizette a felesége hûségét, mindent visszafizetett az Arsenálnak és Wengernek - aki mindig hitt benne - és Rowley-nak is, aki egy másik kulcsszereplõ az életében. Robin 21 éves lett, végre felnõtt. Éppen idõben.
Wenger kezei alatt Van Persie az egyik legjobb játékos lett a világon. Kétszer volt az év játékosa az Arsenálban, 2012-13-ban a Manchester Unitedben, legalábbis a szurkolók szerint (a játékosok Michael Carricket válaszották). Õ lett az ideális profi labdarúgó. Hûséges férj lett. ("Azok után, amiken keresztül mentünk, a kapcsolatunk erõsebb, mint valaha.") Odaadó apja a kisfiának és a lányának. Ideális példakép a fiataloknak. Három komoly sérülés után tért már vissza. Öt évvel ezelõtt az egyik majdnem véget vetett a karrierjének.
Néha megkérdeznek az emberek, "A barátod fia, Robin van Persie...milyen ember õ valójában?" A válaszom, "Egészséges. Minden szempontból egészséges." Robin egészségesen gondolkodik és egészségesen él. Odafigyel arra, hogy mit eszik, elvégzi a számára szükséges pihenõt, nem dohányzik és nem iszik alkoholt. Három dolog érdekli. Ezek fontossági sorrendben: a felesége és a gyerekei, futball és asztalitenisz. Unalmas ember, a maga látványos módján.
"A manchesteri otthonomban van egy szobám, aminek a kikapcsolódás a célja. Londonban is volt egy ilyen helyiség a házunkban. Mindenféle mez van a falakon, a szoba közepén pedig egy ping-pong asztal áll. Akárki jön hozzánk látogatóban, annak muszáj legalább egy szettet játszania ellenem. Mindig én gyõzök. Az a legjobb, amikor újra jászani akarnak. Olyan emberek mint én, akik ki nem állják ha veszítenek. Addig nyerem a játszmákat újra és újra, amíg dühösek nem lesznek. Ilyenkor nevetni szoktam, mert ezt viccesnek találom"
Egyszer Marbellán nyaralt. Egy kicsit unta magát, amíg a családjával ott feküdtek a napon. "Hirtelen azt hallottam: tak...tak...tak..." - mondta Robin. "Wow! A szomszédok asztaliteniszt játszanak. 'Megmenekültem!' - gondoltam. Fogtam a barátomat és átmentünk megkérdezni, hogy játszhatunk-e. Angolok voltak. Nem bánták, de nem játszottunk ellenük, mert nem voltak elég jók. Amikor mi játszottunk, ezt lehetett hallani: taktaktak...haha! Majd egy órát játszottunk, a rajtam levõ nyomás pedig...pfff...elszállt."
Tipikus Robin.
Mindig is imádta a benne rejlõ kisgyereket. A mûvészt, de nem a pénz csináló, egyéni díjakat gyûjtõ mûvészt. A szüleinek köszönhetõen õ egy olyan játékos, akinek mûvészi vér folyik az ereiben. Emlékszem egy két évvel ezelõtti meccsre. Robint egyedül hagyták a tizenhatoson belül. Nyugodtan kivégezhette volna az AC Milan kapusát, Christian Abbiatit, viszont ahelyett, hogy egybõl bevágta volna a labdát, õ inkább játszadozott vele és megpróbálta egy látványos átemeléssel megverni a hálóõrt. Nem lett belõle gól, de egy örök emlék a rajongói számára. "Zavarba hozol ezzel a hasonlattal," mondta Bob van Persie, "de minden nagyképûség nélkül, úgy gondolom, hogy ez igaz: Robin inkább mûszész a pályán, mint játékos. Ez a fõ motivációja. Mûvészetet és történelmet csinálni a maga saját módján..."
2012 nyarán Robin élete legnagyobb döntésével állt szemben: elhagyja-e az Arsenált, vagy maradjon. "Nagy dilemma volt" - mondta. "Szerettem azt a klubot. Szerettem a fantasztikus stadiont, a közönséget, és az atmoszférát. Igazi Ágyús voltam és mindig is az leszek. Egy részrõl nagyon fájt a dolog, de én egy gyõztes vagyok. Mindig nyerni akarok, és ideje volt kupát, kupákat nyerni valamelyik csapattal. Sohasem igazoltam volna el a pénzért, de szükségem volt arra a változásra, ami egy kicsit elõremozdítja a karrieremet és úgy tûnik, hogy helyesen döntöttem. Azonnal megnyertem a bajnokságot a Manchester Uniteddel. Nem mellesleg muszáj elmondanom, hogy a Manchester United egy barátságos klub. Boldog vagyok náluk. Ez volt az elsõ alkalom az életemben, hogy egy ország bajnoka lettem! Ez egy álom, de a leggyönyörûbb dolog a bajnoki címig vezetõ út volt. Olyan, mintha végig egy vonaton robogtunk volna. Mesés volt."
Robin jelenleg a holland válogatott kapitánya és 2013 októberében a Magyarország ellen szerzett mesterhármasával, Patrick Kluivert rekordját megdöntve, õ lett a nemzetének legeredményesebb játékosa. "Fantasztikus pillanat volt, fõleg azért, mert a gyerekeim is ott voltak" - mondta Robin. "Az esetek többségében túl késõ van nekik a meccsekhez, de azon a meccsen mind a ketten ott voltak. Lehet, hogy nem fogták fel, hogy mi történik, de nagyszerû lesz errõl az emlékrõl mesélni nekik majd a jövõben."
Robin éppen a félidõ elõtt szerezte a második gólját, amivel beérte Kluivert góljainak számát. Kifutott a kispadhoz és megölelte Kluivertet, aki jelenleg Louis van Gaal asszisztense a válogatottnál. "Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem abban a pillanatban" - mondta Robin. " Kluivert 10 évvel ezelõtt, pont aznap szerezte a negyvenedik gólját. Patrick szívesen ünnepelt velem. 'Elképesztõ, hogy ilyen messze jutottál, csak így tovább bajnok!' - mondta. Vele kellett megünnepelnem ezt a pillanatot. A második félidõben belõttem a 41. gólt. Van Gaal magához hívott és lecserélt. A közönség felállt, és elképesztõ módon ünnepeltek. Ez Van Gaal. Az elõzõ napokban sérült voltam...a kisujjam. Nevetséges, de nagyon fájdalmas. Pár nappal a meccs elõtt még mindig fájt. A holland csapatnál az a házi szabály, hogy ha sérült vagy, akkor haza kell menned. Az edzõ viszont kivételt tett velem, és szerencsére ez kifizetõdött. Néha a kirakós minden darabja összeáll. Ez is egy ilyen éjszaka volt."
A holland válogatott már a mérkõzés elõtt bebiztosította a helyét Brazíliában, és egyben õk lettek az elsõ csapat, amely kvalifikálta magát a világbajnokságra. "Az elmúlt idõkben Hollandia mindig esélyes volt a világbajnoki címre" - mondta. "Remek csapatunk van. "Tapasztalt, technikás és fiatal tehetségek egyvelege. Sokunknak ez lesz az utolsó esélye, a generációnk utolsó próbálkozása. Olyan játékosokról beszélek mint én, Wesley Sneijder, Rafael van der Vaart és még mások. A magam részérõl én a legjobb idõszakomban vagyok. Van Gaal miatt akkora önbizalmam van, hogy ennél nem is kérhetnék többet. Elsõ számú csatárként számol velem, legelöl, a kedvenc posztomon. Végre! Megkaptam tõle a kapitányi karszalagot. Tartozom neki, ezért olyan éles leszek Brazíliában, amennyire csak lehetséges. Tûzbe mennék érte csak úgy, mint a csapat többi tagja. Sok lehetõségünk van. Rengeteg választási lehetõsége van az edzõnknek. Úgy gondolom, hogy valami különlegeset fogunk mutatni: mint 2010-ben, de remélhetõleg most majd megnyerjük a döntõt..."
Amikor a sikerének kulcsáról kérdeztem, Robin így válaszolt: "Szerintem az a legnagyobb erõsségem, hogy mindig pontosan ugyanazt csinálom. Vannak csatárok, akik megõrülnek az eufórától, a gól után én viszont szeretek egy kicsit visszaállni a középpályára, erõt gyûjteni, lehiggadni és a feladatomra koncentrálni. Néha hetekig semmi nem történik, de ha nem tudsz gólt szerezni egy ideig, ne pánikolj! Csak nyugi. Maradj nyugodt! A következõ gól egyszerûen csak arra vár, hogy az utadba essen. Ne aggódj! Az ilyen idõszakokban szintén vissza szoktam állni a középpályára. Azáltal, hogy nyugodt maradsz, lehetõséget adsz az elmédnek, hogy meggyógyítsa a testedet. Az emberi lélek, szellem, sokkal fontosabb, mint a test. A modern játékost a teljesítménye alapján ítélik meg. Én állandóan mozgásban vagyok: három fontos meccs egy hét alatt! Emiatt úgy kell mûködnöm, mint egy gépnek. Ez az egyetlen mód a túlélésre. Ezért kell érzelmileg stabilnak lenned. Mindig meg kell próbálnod megtalálni az egyensúlyt. Errõl szól az egész. Lendületben kell tartani magadat..."
Robin most 30 éves. Lassan pályafutása végére ér. Már azt is eldöntötte, hogy a karrierjét az Excelsiornál, az elsõ klubjánál fogja befejezni. Robin hûséges. Néhány évvel ezelõtt egy óriási összeget adományozott az ottani ifjúsági képzés számára. Az Excelsior egy lelátót is elnevezett a leghíresebb gyerekérõl. Amikor Rotterdamban jár, mindig beugrik. Olyan, mintha otthon lenne. Mielõtt viszont ez megtörténik, mit fog csinálni, mik a tervei?
"Amikor a Manchesternél lejár a szerzõdése, 33 éves lesz" - monda Bob. "Ameddig jó formában lesz - és ez biztos így lesz - addig Manchesterben fog maradni. Utána pedig irány az Excelsior. A pénz nem fog problémát jelenteni. Robin hiperaktív. Gyerekként is ilyen volt, és a jövõben is ilyen lesz. Fociznia kell, hogy felhasználja az energiáját és ezzel az élete hátralevõ részében is így lesz. Elõre kell tekintenie. Úgy gondolom, hogy talán örökre hûséges marad az Excelsiorhoz, az Arsenálhoz és a Manchester Unitedhez. Ezek a klubok jelentették a számára az otthont. Szerintem Robin az Excelsiornál fogja befejezni a pályafutását, aztán pedig visszamegy Londonba vagy Manchesterbe edzõsködni. Ez lesz a következõ célja az életben: hogy a legjobb edzõ legyen. Remélem még évekig várnunk kell erre a pillanatra. Egyelõre élvezzük ki, hogy láthatjuk még játszani."
Megkérdeztem Robint, hogy valóra váltak-e az álmai. "Igen" - felelte. "Természetesen. Ott vagyok, ahol mindig is lenni akartam." Majd kinéz az ablakon egy távoli mosollyal az arcán. "Még mindig csak egy gyerek vagyok, akinek csak egy álma van. Elmondok valamit, ami a minap történt. Rio Ferdinanddal ebédeltem a klubnál, amikor négy srác, 10 év körüliek az egyik ifjúsági csapatból, bejöttek az ebédlõbe. A United szép edzõmeze volt rajtuk és kíváncsian néztek körül. Tíz-tizenkét év múlva talán az elsõ csapatban fognak játszani. Ezt mondtam Riónak: "Nézd...ezek a srácok, annyira fiatalok, talán ez az életünk legszebb része. Nincs miért aggódnod. Menõnek érzed magad az edzõmezedben. Egész nap rajtad van a focicipõ. Csak a játékkal foglalkozol. Játszol az utcán, a teremben és a focipályán. Fáradtság? Soha! Izomláz? Szinte soha. Talán egy évben egyszer... Elképesztõ, hogy milyen gyorsan regenerálódsz gyerekként. Nem tudod elképzelni, hogy milyen lehet sérültnek lenni. Még csak azt sem tudod, hogy ez mit jelent."
Aztán amint "felébredt", ismét mosolygott. "Leo" - mondta, "az a legfontosabb álmom, hogy olyan sokáig megtudjak maradni a bennem rejlõ kisgyereknek, amilyen sokáig csak lehetséges. Ez vagyok én és ez az ami mindig is lenni akarok: egy srác, akinek csak egy kívánsága van, hogy focizhasson."
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
