Mindenképpen érdekes találkozó volt a mai. Láthattunk példát remek akciókra, szép gólokra, az év taktikai megoldására, sõt még a bírói hibák jelentõségére is.

A manchesteri Vörösök a Madridban elért remek 1-1-es eredmény tudatában léphettek pályára az Old Traffordon és sem a játékosok, sem Sir Alex Ferguson nem hazudtolta meg magát. Felvállalt egy -vkülsõ szemlélõ számára kevésbé - hozzáértõk számára csodálandó taktikát, és a kezdõ tizeneggyel is váratlant húzott. Bevallom õszintén, megállt bennem az ütõ, amikor megláttam, hogy Rooney nincs a csapatban.

Lássuk a taktikát és a meccs gyors összegzésé:. Nagyjából azt a játékot vállalta fel a United, amit a Bernabeuban is alkalmazott. Térátengedés, gyors kontrák, pontrúgások. És azt kell, hogy mondjam, a madridi megvalósításhoz képest a mai mérkõzésen sokkal jobban mûködött! Az elsõ félidõben, noha a Real kb. 60%-kal birtokolta a labdát, szinte momentumuk sem volt. Bezzeg mi kapufát, kaput eltaláló lövéseket  szállítottunk. A második félidõ ugyanazt hozta, amit az elsõ, csakhogy ekkor már góllal is megajándékoztak minket a kedvencek. Aztán jött Nani és a bíró. A piros lap után, amint az várható is volt, nagyon megváltozott a játák képe. A Real (megérdemelten) lõtt két gólt, majd visszább vett. A Manchester megpróbált egyenlíteni, helyzetekig, lövésekig jutottak, de gólt szerezni nem sikerült.
Amiért különösen dühös vagyok, és amiért addig rugdostam a kanapé lábát, amíg az enyémre már nem tudtam ráállni az az, hogy ez egy olyan meccs volt a kiállításig, amirõl mindenki tudta, hogy mi nyerünk. vagy jutunk tovább. Ugyanaz. Egyszerûen érezték a játékosok, a nézõk, mindenki. Élményszámba ment a meccs, (amit noha a Real irányított,)amin a United érvényesítette az akaratát.

 Értékelések: A helyzet az, hogy az egész csapat megérdemelne egy óriási pacsit. Csodálatosan játszottak. Lejátszották a Madridot a pályáról (akármilyen viccesen is hangzik). Nem tudnék egyikükrõl sem rosszat mondani. Ezért megemlítek négy játékost, akiket ki kell emelni, aztán pedig rátérek a fõszereplõkre.

De Gea: Õ a Manchester United kapusa. Kétség sem fér hozzá. A mai napon is nagyon jól teljesített. Nem jött ki róla lövés, a kirúgásai (a legelsõtõl eltekintve) emberhez mentek, és egyre magabiztosabb. Kapott két gólt, amikrõl nem tehetett.

 Vidic: Lenyûgözõ védõ, nem hiába õ a csapatkapitány. Blokkolt, ívelt, védekezett, helyezkedett, a kiállítás után extra nyomás nehezedett rá. Ezentúl fejelt egy kapufát az elsõ, és egy remeket a második félidõben. Nem rajta múlott.
 
Giggs: Ez egy mágus. Fõleg az elsõ félidõben teljesített, de annyi is bõven elég volt ahhoz, hogy meggyõzzön arról, valóban pótolhatatlan. Iszonyatosan sokat robotolt. Tõle indultak az akcióink, nagyon erõszakosan szerzett labdákat. Külön kiemelendõ az a kapásból külsõvel középre tekert ívelése, amit van Persie középre adott. Óriási tisztelet!

 Welbeck: Egyre nagyobb potenciál van benne. Nagyon hasznos játékos lesz belõle. Kicsit csodálkoztam, hogy ismét bekerült a kezdõbe, de nem hazuttolta meg az edzõt. Ami miatt megemlítem, az a cseréje. Jogos volt, annak ellenére, hogy az angol jól játszott. Ugyanis a csapatunkból õ volt az egyetlen, aki ilyen szintû nyomás alatt a tapasztalatok hiánya miatt megroppanhat. Õ az, aki talán a legkevésbé labdabiztos a csapatból. Nem lehetett megkockáztatni, hogy egy elhibázott átvételen múljanak a dolgok.

A Fõszereplõk:

Nani: Jól játszott. Eleven volt, visszajött segíteni. Adott egy gólpasszt. Jó meglátásai voltak, és csak egyszer torpant meg akció közben. Már a Bajnokok Ligája himnusza alatt látszott, hogy akar. Aztán ez a kiállítás. Szegénynek össze fog menni az önbizalma, talán még a szurkolóké vagy SAF-é is megrendül benne egy kicsit. Pedig nem ezt érdeli meg. A kiállítása nem volt jogos, mégis õ lett a negatív hõs.

 A török bíró, akinek nem tudom a nevét, de nem is akarom megtudni, mert gonosz leveleket küldözgetnék neki: Szerintem többnyire következetes volt, határozott, ami kell egy bíróhoz, pont pont pont. Nani kiállítása. Elismerem, hogy le kellett fújni a szabálytalanságot. Elismerek még egy sárga lapot is, veszélyes játék miatt. De ebben az esetben a kiállítás egyszerûen felfoghatatlan. Szerintem egy olyan ütközésben, ahol az egyik fél légstoppot, a másik pedig mellkast akar használni, és emiatt mindketten a labdát nézik, nem kellene piros lappal honorálni egyiket sem. Az egy labdalevétel akart lenni!!!!!!! Hihetetlen, hogy ezen úszott el a meccs. Török barátunk hibázott a dolgok megítélésében.

Diego Lopez: Ez ki a rák?! A végén már csak hangtalanul üvölteni és csapkodni tudtam. Miért véd ki mindent??? Aztán miért kezd el színészkedni? Utálom minden egyes lélegzetvételéért. Casillasnak nem lesz könnyû dolga, hogy visszaszerezze a kapu õrzésének jogát. Nagyon jó kapus. Menjen a rákba!

 Cristiano Ronaldo: Már elõzetesen fõszereplõnek kiáltották ki, végül tényleg az lett, pedig a góljáig semmit sem mutatott fel. A gólöröme teljesen jellemzi ezt az embert. Sohasem szerettem, még a manchesteri pályafutása alatt sem, de most tiszteletet ébresztett bennem. És még csak nem is a gólörömével. Hanem azzal, hogy ez az ember a szíve mélyén Vörös. A mérkõzés vége felé három lövése volt: egy ziccer és két kisebb helyzet. A ziccernél véleményem szerint De Gea zsenije mentette meg a csapatot, viszont a másik kettõnél... Cristiano Ronaldo, aki teljes tudatában van a képességeinek, mindkettõbõl könnyedén gólt szerezhetett volna. De nem volt szíve kivégezni a(z ex) csapatát. Köszönet érte.

 Igazából a meccs tanulságai igen egyszerûek: Ferguson az edzõ-lét legnagyobb alakja, Mourinhót bírom, CR7 jön még vissza Manchesterbe, van Persie-nek kéne egy atyai beszélgetés, a bíróknak még mindig hihetetlenül nagy befolyásuk van a mérkõzésekre, és a legfontosabb, hogy a Manchester United iszonyatosan erõs, fegyelmezett csapat. Büszke vagyok rájuk, és boldog vagyok, hogy nekik szurkolhatok.

Glory Glory, Man. United