"Megy-é elõbbre majdan fajzatom
Nemesbedvén ,hogy trónodhoz közelgjen
Vagy, mint malomnak barma holtra fárad" - avagy Moyes át tudja venni SAF helyét? 

A Fõnök visszavonult. Ez az a pillanat, amit a földkerekség összes futballedzõje kimondva kimondatlanul várt, hisz ezzel lehetõsége nyílt arra, hogy õ üljön le a Manchester United edzõi székébe, ahonnét az élõ legenda, Sir Alex Ferguson csak pár perccel ezelõtt állt fel. Ez az a tisztség, amelynél nincs fentebb …átvenni Sir Alex örökségét. Ennél nagyobb megtiszteltetést sem dr.(!) Mezey György, sem Carlo Ancellotti, de még maga  José Mourinho sem kívánhatna magának futballedzõi berkekben. 

Talán az jelzi leginkább Sir Alex tekintélyét, személyi kultuszát, hogy Õ maga döntötte/dönthette el, ki méltó arra, hogy a székébe beleüljön.  Egyértelmû, hogy nincs olyan futballedzõ, aki az Õ hívásának ellentmondott volna, szabadon válogathatott.  A választása David Moyes-ra, az Everton megbízható, jó kvalitásokkal rendelkezõ, ám nemzetközi szinten teljesen tapasztalatlan edzõjére esett. A szurkolókat nem lepte meg, ám azt se mondhatni, hogy kitörõ lelkesedés fogadta volna  a döntést, na de hát ki merne ellent mondani Sir Alex szavának? 

Jelenleg ennyit tudunk biztosan, az írásom vagy divatosan a blogom további részében a saját álláspontomat, félelmeimet és reményeimet szeretném kicsit ismertetni veletek:
 
David Moyes-t személyében támadás aligha érheti, ambiciózus, szimpatikus és elég elhivatottnak tûnik az eddigi ismereteim szerint. Szakmaiságában már annál inkább kritizálható.
 
1.    Eddigi karrierje során nem hogy ilyen, még csak ehhez nagyjából kicsit hasonló teher nem nyomta a vállát az eredmények tekintetében.  Az Evertonból valóban egy szimpatikus és szerethetõ csapatot kreált erõsen korlátolt anyagi forrásból, ám ez a Manchester United, aminek a szurkolói ebben a 26 évben igencsak el voltak kényeztetve aranyérmek terén. (Kis túlzással Ryan Giggsnek egyedül annyi bajnoki aranyérme van, mint a City teljes keretének.)
 
2. Nemcsak a szurkolók, a játékosok is igencsak hozzászoktak az eredményekhez, a sikerekhez és a "szörnyen játszik a csapat, de az utolsó pillanatban mégis bepattan a gyõztes gól" érzéshez. Lehet akármennyire erõs egy keret, hogy az ilyen pillanatok megmaradjanak, ahhoz egy olyan vezetõ kell, aki elhiteti a játékosokkal, hogy ha valami egész meccsen nem mûködik, ne add fel, mert a 93. percben is lehet gólt lõni… Ebben nem hiszem, hogy Sir Alex nyomába tudna érni Moyes, de senki más sem.
 
3. Milyen hatást gyakorol a csapatra az, hogy az eddig jól megszokott poénok, dicséretek netán a "hajszárító" elmarad? És az új edzésmódok, új felállás? Mivel profi futballistákról van szó, ezzel elvileg nem kéne, hogy probléma legyen.
Az én félelmem elsõsorban az, hogy valószínûleg Sir Alex olyan nagy benyomást, hatást tett a játékosokra, hogy nem tudom mikorra tudnak a játékosok feltétel nélkül megbízni az új edzõben, hisz minden játékosa megemlítette, hogy SAF mintha az apja lett volna. 
A bizalom megszerzése nem csak a saját játékosainkkal kapcsolatban kérdéses. Elsõsorban a potenciális jelöltek esetén lehet ez érdekes. A szurkolókat azért nem említem, mert nekünk az a dolgunk, hogy alkalmazkodjunk a klubban történt változásokhoz és mindentõl független kitartsunk mellette.
Szóval az igazolások. Nem tartom Moyest egy kimondott sztárcsalogató edzõnek. Sõt, maga a Manchester mindig is hátránnyal indult a Real, Barcához képest már csak a város fekvése miatt is. (Egyszerû példa.. 19 éves csoda gyerek vagy ..hol akarsz élni, Barcelona tengerpartján vagy a poros szürke Manchesterben?) A pénzügyi kérdésekbe nem mennék bele, mivel nem értek hozzá (utálom ha hozzá nem értõk számolgatnak, hogy ennyiért ezt kéne meg venni, ezt meg ennyiért eladni). De annyit én is látok, hogy a City, Chelsea, a PSG, Real más világ. Szóval a bizalom SAF személyében meg volt, aki ideigazolt biztan várhatta, hogy angol bajnok lesz. Ellenben Moyes-nál ezt garantálni nem lehet jelenleg. Nagyon szûkös a futball elit . Kevés játékos van, aki valóban klasszis igazolás és hát valljuk be, arra a pár játékosra általában minden nagy csapat rárepül, amint megszerezhetõ. Ebben a tekintetben is SAF el tudta feledtetni a város csúnyaságát, a szolidabb fizetést.
Témához is értem.. a közvetlen riválisok. Mint az elõbb írtam, a City és a Chelsea más világ pénzügyi téren. A Cityrõl nem szeretnék beszélni, szerintem a legnagyobb igazolásuk az, hogy Mancinit elzavarták. Teljes homály fedi számomra õket a következõ szezonban. Egy jó edzõvel bármit összehozhatnak, de egy 5. helyen se lepõdnék meg tõlük. 
Viszont a Chelsea borítékolhatóan eszméletlen erõs. José Mourinho a világ legmegosztóbb személye, lehet utálni, lehet imádni de annyi szent, hogy kiváló edzõ és ezt el kell ismerni. A kerete bomba erõs, telis-tele csupa tehetséges fiatallal, klasszis focisták minden posztra. Az is valószínû, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a csapatuk.
Mindenképpen meg kell említeni, hogy Moyes biztosan követni fogja a klub hagyományait, így a fiatalok mély vízbe dobását elsõsorban (csak jönne már valami istenverte tehetséges fiatal az akadémiáról). Valószínûleg ez volt az egyik fõ indok, amiért végülis õt választotta a Mester maga helyett és nem egy "kérek 200 millió fontot és megveszek mindenkit" kaliberû edzõt.
 
Én azt sem tartom kizártnak, hogy Moyes az eddig ócsárolt, leírt játékosoknak ad egy olyan impulzust, amellyel tudják igazolni, hogy joggal játszanak nálunk. Itt elsõsorban Nanira és Andersonra gondolok, hiszen mindkettõ eszméletlen tehetség volt, mikor ide került, de hogy ez hová tûnt el az 5-6 év alatt, az nem az én feladatom megmondani, hanem Moyes-nak kell elõhozni belõlük. 

Minden tekintetben nagyon érdekes szezon elé nézünk. Új edzõ, új taktika, kiváló ellenfelek. Én õszintén mondva elég szkeptikus vagyok azzal kapcsolatba, hogy versenybe lennénk a bajnoki címért, nem csak az edzõváltás miatt, hanem a keret erõssége miatt is. Sajnos elég sok gyenge pontot látok, amit SAF nagyszerûsége és Carrick, illetve a többi csapat botladozása palástolt ebben a szezonban.
Lassacskán ideje felkészülnünk arra, hogy letaszítanak minket a trónról. Ez törvényszerûség, hogy egy csapat nem lehet örökké a csúcson. A Liverpool példáját tudom felhozni, 20 évig végig verték Európát, aztán szépen lassan a kiöregedõ klasszis helyett már csak jó játékosok érkeztek, utána pedig már mint egy lavina következményeként szépen lassan kikerültek a szûk elitbõl. De ugyanez megtörtént a Barcelonánál, a Realnál és az olasz fociban is. Ugyanezt a gondolatmenetet végig folytatva,  éppen ez különbözteti meg az igazán nagy csapatokat a manapság összevásárolt sztár 11-tõl, hogy tudnak táplálkozni a történelmükbõl, a szurkolóikból és az elhivatottságukból és mindig visszaszerzik a helyüket a világ tetején.  Ezért kérek minden szurkolótársamat, hogy adjuk meg a bizalmat Moyes-nak és az új stábnak. Itt egy dologra van most szükség, az a türelem. Fontos megjegyeznem, hogy nálam addig élvezi az új stáb a bizalmat, amíg a fejlõdés jeleit lehet látni a csapaton és látszik, hogy mindenki megtalálja a posztját a csapaton belül. 
 
Aki ezt elolvasta, annak gondolom már jelent annyit a United, hogy nem az aranyérmek és a büszkélkedés miatt szurkol a csapatnak és ugyanúgy 1 vagy 2 kupamentes szezon után is kitart mellette.  Ebben a zavaros, rohanó világban olyan jó megõrizni azt a kevés dolgot ami állandó. És a klub iránti rajongásnak pontosan ilyennek kell lennie…. eredménytõl, C.Ronitól függetlenül.