Miguel Delaney az ESPN londoni tudósítója, az Irish Examiner, az Independent, valamint sok más lap írója egy egészen érdekes eszmefuttatást adott ki a kezei közül, ami talán közelebbi képet ad a United átigazolás politikájáról.

(Ezúton is köszönöm Newton Heath kollégának a fórumról, hogy többünk figyelmébe ajánlotta a cikket.)
 
A Vermaelen-sztori.

A nyár elején, mikor még Thomas Vermaelen tudta volna, hogy meddig menetelnek a Világbajnokságon a nemzeti csapattal, már volt egy konkrét elképzelése, hogy hol fog játszani a következõ szezonban. Ez nem a Camp Nou volt.

A középhátvéd szóbeli megállapodást kötött a Manchester Uniteddel, így már csak az Arsenallal kellett megegyezni LvG csapatának. Az Old Traffordon tudták, hogy ez nem lesz könnyû menet, mert a londoniak nem szivesen adták volna a belgát egy riválisnak, de a Unitednél hittek benne, hogy a nyomás végül kikényszeríti Thomas elengedését.
 

 
Az új menedzsernek, Louis van Gaalnak vélhetõen nagy benyomása lenne, éppen ezért várt rá Vermaelen. A United képviselõinek pedig egy dolga maradt, ami egyben a legfontosabb: lezárni a transzfert.

Így pedig Vermaelen várt. És várt... és várt. És várt. Az utolsó puzzle darab viszont hiányzott.

Aztán bejött a képbe a Barcelona, Vermaelen pedig tájékoztatta a Unitedet, hogy nem tud tovább várni. Úgy tûnhet, hogy a Barca ajánlata egybõl kiütötte a United érdeklõdését, azonban ennél sokkal egyszerûbb oka volt annak, hogy Thomas miért szerzõdött a Katalánokhoz. Nem akart kockáztatni a hosszú várakozással, míg a United eldönti, hogy akarják õt vagy sem. Az persze lehet, hogy az Arsenal nem akarta õt eladni a riválisnak, fõleg, hogy egy külföldi klub is érdeklõdött iránta. Ha várta volna a konkrét ajánlatot a Unitedtõl, akkor a Barca eltûnik a kérõk közül, Vermaelen pedig nem megy se Spanyolországba, se máshová. Így a belga döntött, mégpedig helyesen.

A United pedig alulmaradt.
 
Vermaelen azon célpontok csoportjába tartozik, akiket egy kicsit nagyobb elánnal, kicsit több aktivitással, nagyobb hanggal már egy ideje az Old Traffordra lehetett volna költöztetni.

Van Gaal állítólag dühös.
 
Egy bennfentes információi szerint a Unitednél feszült és ideges mindenki, ami az átigazolási politikát illeti. Ez már a Swansea elleni elsõ hazai tétmeccsen elszenvedett vereség elõtt is így volt. A United nem engedheti meg magának, hogy sokáig várakozzon. Van gyakorlatilag két hét, amíg az összes nyári tervüket megvalósítsák. Nem muszáj egybõl azt vizionálni, hogy ez a nyár is olyan rossz lesz az igazolások szempontjából, mint a tavalyi, mert lehetõség van arra, hogy egy nagy nevet szerzõdtessen a klub. Ez a nagy név valószínûleg Angel Di Maria lesz. Ugyanakkor szembeötlõ, hogy már januárban tisztában volt vele mindenki, hogy milyen nagy változások lesznek ezen a nyáron, és hogy mennyire zsebbe kell nyúlni. Mégis az utolsó két hétre hagynak mindent, ami kétségbeesett megoldásokat is szülhet.

A United persze tett erõfeszítéseket, hiszen szerzõdtette Luke Shaw-t és Ander Herrerát, de ezt a két transzfert több hónapos tárgyalások elõzték meg. Ezen a nyáron komoly lépéseket még nem tett a csapat, hogy szerzõdtessen bárkit is (minden bizonnyal az argentín Rojo csatlakozik a Unitedhez - a szerk.).
 
Van Gaal konkrétan elmondta a vezetõségnek, hogy elõször szeretné felmérni a csapatot, a klubhoz közeli források szerint ugyanakkor a menedzser pontosan tudta már hetekkel megelõzõen, hogy kik a célpontjai, illetve kiket kell azonnal áruba bocsájtani.
 
A rövid idõ még egy kérdést felvet. Gyakorlatilag egy erõs letargia lengi körül a szurkolókat azon három átigazolási idõszak óta, miután Ed Woodward átvette David Gill pozícióját. Mennyi a reális esélye annak, hogy komoly transzfert mutassanak be ilyen rövid idõ alatt? Nem a legjobb tárgyalási pozíció ez a United részérõl.
 

 
Továbbra is szeretnének két védõt (Rojo az egyik - a szerk.), egy szélsõt és egy középpályást. A legtöbbet emlegetett játékosok Daley Blind, Marcos Rojo, Angel Di Maria és Arturo Vidal voltak. Ez alsó hangon is több mint 130 millió font. Ez az összeg eleve példátlan egy nyár alatt, nem is beszélve arról, hogy még a legnagyobb vásárlók (Manchester City, PSG, Monaco - a szerk.) sem költenek ennyit, fõleg nem két hét alatt.

Nehéz nem arra gondolni, hogy amennyiben még kettõ vagy három igazolás lesz is, a United siralmasan tevékenykedett a piacon, fõleg annak fényében, amilyen lendülettel érkezett Louis van Gaal a csapathoz.

Akárhogy is, egészen elképesztõ, hogy az egyik legnagyobb és leggazdagabb klub a világon ilyen nehézkesen tudja elérni, hogy aláírjanak bizonyos játékosok. Az eddig problémás középpálya mostanra problémás védelemmé változott, mert egyszerûen képtelenek rá, hogy kinézzenek valakit és könnyedén szerzõdtessék.
 
Ami az okokat illeti, néhány forrás szerint a United tól óvatóskodó, vagy egyszerûen túl naiv. Valóban van pénz a költekezésre, Woodward pedig sokat is hencegett errõl, mégis úgy tûnik korlátok közé van zárva a csapat. A United nem akar azon az úton járni, mint a Bayern, a Chelsea vagy a két spanyol gigász, megfizetve azokat a horribilis összegeket, amiket kérnek manapság. Ez pedig a tárgyalásoknak egyáltalán nem kedvez. A konzervativizmus túlságosan meghatározó a csapat életében. Ugyanakkor a modern piacon ez nem a legjobb felfogás. Vagy beállsz a sorba, vagy alulmadarsz.
 
Woodward szerint, nagyon tudatos az, amit csinálnak, õ pedig szerzõdéseket ígér a szurkolóknak.

Legjobb ellenpélda Vidal, aki iránt soha nem volt jelentõs érdeklõdés. Állítólag aggódnak a térde miatt, néhány hete pedig beindult a mozgolódás a chílei körül, de mindez téves riasztásnak bizonyult. Olasz források szerint a Juventus meghatározott egy idõpontot, ami után már nem értékesítenék Vidalt. A nagy érdeklõdés viszont elmaradt a United részérõl.

Az igazi nagy lökés még megtörténhet, ez pedig Di Maria szerzõdtetése lehet. A Real Madrid elnöke, Florentino Perez alig várja, hogy eladja az argentín játékost, ez pedig megindíthat valamit a Unitednél is. Hiszen ekkora összeget még nem adtak ki senkiért (50 millió fontot kérnek Di Mariáért).
 

 
Egy jó igazolás meghatározhat egy egész szezont, fényességet hozhat egy csapatnak, ahogy Mesut Özil tette az Arsenalnál, vagy Juan Mata teszi januári érkezése óta.

A Manchester Unitednek szüksége van Di Mariára, mert õ egy kivételes játékos. Javulást hozhat az egész csapat számára. Meg kell szüntetni azokat a problémákat, amelyek meghatározták az elõzõ két átigazolási idõszakot, mégpedig gyorsan.

Mert nincs idõ arra, hogy a United megint várakozzon.


Miguel Delaney (fordította Jack Bauer)