A foci nem csak sport, üzlet is. Az ügynök az egyik fogaskerék a gépezetben. Az ügynököknél jobban már csak a bulvárlapok sportrovatainak firkászait utáljuk.

Általában nem túl pozitív a megítélésük, kapzsik, kavarnak, befolyásolnak…és sok pénzt keresnek. Titkos záradékok, komoly kifizetések, engedély nélküli találkozók, rejtélyes átutalások, offshore cégek, bírósági ügyek kísérik a munkájukat. Persze a negatív jelzõk nem mindre igazak. Mint minden szakmában, köztük is vannak jók és rosszabbak is. A modern foci világában egy játékosnak és akár edzõnek is szüksége van ügynökre. Õk intézik a papírmunkát, tárgyalnak a fizetésrõl, átigazolás esetében összehozzák a feleket, szponzori szerzõdéseket szereznek, befektetési tanácsokat adnak, interjúkat intéznek és egy jó ügynök egyben barát is. Meg játékosmegfigyelõ is. Persze nem minden játékosnak kell, sokat az egyik szülõ vagy más rokon képvisel. Paul Scholesnak nincs, a klubvezetõkre és a PFA-ra bízta az ügyeket. A Neville testvérek ügynöke édesapjuk Neville Neville. Giggs annak idején Robson tanácsára Harry Swalest bízta meg, õ intézte a hosszútávú Reebok együttmûködést. Ferdinand és Rooney esete már valódi modernkori példa.
 
Elite Sports Agency
 
Alex Ferguson gyakran hangoztatja túl nagy az ügynökök befolyása, feleslegesnek tartja õket. A csapatnál új fiatalokat általában Gary-hez küldi. Bár éppen egyik fia Jason is játékosügynök. Ez a cég ahol dolgozott, több United játékost is képviselt. (pl. Fortune, Fletcher) A sajtó és más ügynökök szemét csípte, hogy Jason apja miatt szabadon mozgott a klubnál és így könnyebben szerzett ügyfeleket. A vizsgálat nem mutatott szabálytalanságokat, az ESA egyébként is csak kis üzleteket végzett. Végül a klub imázsa miatt a vezetõség megszüntette a kényes együttmûködést. Így inkább csak felvezetésként kezdtem ezzel a posztot. Amikor Fergie és az ír fõrészvényesek vitába keveredtek egymással, az írek által az igazgatótanácsnak 99 kérdésbõl álló dokumentuma többek közt a transzferekre vonatkozott, átláthatóságot akartak. A United ezért PL klubok közül egyedüliként 2004-ben tételesen közzétette az átigazolási összegeket és az ügynököknek kifizetett összegeket az elmúlt pár évbõl. 2007 elõtt egy ügynök a klubtól és a játékostól is kaphatott fizetést, azóta az FA szabályok alapján csak az egyik féltõl engedik. A klub fizette az ügynököt, a játékos kapta a fizetését a klubtól és nem is igazán tudta/érdekelte mennyit kap az ügynök. A listából pár érdekes adat: Ferdinand ügynöke Pini Zahavi 1,13 millió fontot kapott, Ronaldo képviselõje Jorge Mendes szintén ennyit, Rooney ügynöke Paul Stretfrod 1 milliót. Plusz még 500 ezer jár neki, amennyiben Rooney 5 évnél tovább marad. (ami azóta teljesült is) Zahavi Saha miatt is kapott 500 ezret. Kleberson ügynöke 680 ezer fontot kapott. Heinze képviselõje 525 ezret. Van Nistelrooy ügynöke Rodger Linse 2,5 milliót tett zsebre, részben az átigazolásért és késõbb RvN hosszabbítása miatt. Alex Black, Alan Smith ügynöke: 750 ezer. David Gill egyszerûen írta le a helyzetet: „Játékosokat akarunk venni. Az ügynökök szolgáltatást nyújtanak. Egy focista a játékkal foglalkozik, nem mindenféle ügyekkel. Nem fizetnénk ki ezeket az összegeket az ügynököknek, ha nem felelne meg ez így nekünk.” Ezzel minden klub így van, az ügynökök a modern foci részei, sõt nem csak az adott játékos hivatalos ügynöke kap pénzt, hanem közvetítõk, egyéb segítõk akik kapcsolataik révén segítik összehozni az üzletet. A PLC megszûnésével 2005-tõl nincs tételes lista, de az ügynököknek összesen kifizetett összeg mértékét közli a klub. Pl. 1,8 millió volt a 05/06 szezonra, és 2,1 millió 06/07 szezonra.
 
2009. október 1-je és 2010. szeptember 30. között kifizetett összegek:
 
Arsenal - £3,660,199
Aston Villa - £2,279,536
Birmingham City - £1,518,529
Blackburn Rovers - £1,623,232
Blackpool - £45,000
Bolton Wanderers - £3,549,316
Chelsea - £9,293,751
Everton - £3,599,040
Fulham - £2,087,373
Liverpool - £9,032,528
Manchester City - £5,952,261
Manchester United - £2,312,726
Newcastle United - £2,417,776
Stoke City - £2,196,968
Sunderland - £4,421,990
Tottenham Hotspur - £5,361,229
West Bromwich Albion - £614,195
West Ham United - £3,419,089
Wigan Athletic - £2,461,500
Wolverhampton Wanderers - £1,291,794
 
Összesen több mint 67 millió fontot tettek zsebre az ügynökök.
 
Kia Joorabchian – Media Sports Investments
 
Tevez szappanoperája révén minden United drukker hallotta ezt a nevet. Hivatalosan nem ügynök, nincs is regisztrálva a FIFA-nál, általában mint Tevez tanácsadójaként hivatkozott magára. Jellemzõ, hogy már a névnél érdekességekre bukkanunk. A Times által 2006-ban a Companies House-tól kikért cégbejegyzések két külön adatot mutattak. Kia Joorabchian, született 1971. július 14-én, brit állampolgár. Kia Kavash, született 1971. július 25-én, kanadai állampolgár. Ami biztos Kia Teheránban született. Az 1979-es iráni forradalom idején éppen épp Nagy-Britanniában nyaralt a család, a hírek miatt nem tértek haza. Az autókereskedõ családfõ elvesztett mindent. Kanadába mentek, ahol egy hamburgerest nyitottak, aztán visszatértek Angliába. Ekkor Kia 12 éves volt. Az apja újrakezdte az autókereskedést, Kentben árult Mercedeseket, Kia középiskolában a kémiát, biológiát szerette, apja fogorvosnak szánta. De Kia inkább üzleti szakon tanult egy vidéki fõiskolán, aztán Londonban egyetemre járt, azonban két év után kiesett. Gyerekkora óta Arsenal szurkoló, az Emiratesben magán box-szal is rendelkezik. Eleinte apjánál dolgozott, majd kereskedõ lett egy energia szektorban mûködõ cégnél. Aztán következett a tõzsde, 1998-ban egy társával megalapította a new yorki székhelyû American Capital céget, ami azonban a Brit Virgin-szigeteken (adóparadicsom) területén volt regisztrálva. 1999-ben 85 %-os részesedést vett a Kommersant nevû orosz lapban, majd egy hónapra rá eladta egy orosz oligarchának, Borisz Berezovszkijnak. Egy - az újságtól kirúgott - szerkesztõ szerint Kia az orosz milliárdos embere volt, ezt mindketten tagadták. Kia 2001. szeptember 11-e után - mint akkor sokan - nagyot bukott a tõzsdén, eladta az American Capital részesedését, 50-60 millió fontnyi összegre tett szert és apja betegsége miatt visszatért Londonba. Pár évvel késõbb találkozott Pelé ügynökével, aki azt tanácsolta neki, fektesse be a pénzét a fociba és természetesen Brazíliában. 2004 nyarán tehát Kia egy társával megalapította az MSI-t és még 1-2 hozzátartozó offshore céget. Az év végén a Corinthians csapatával 10 éves szerzõdést kötött az MSI, a cég lett a tulajdonos, kifizették az a 20 millió dolláros adósságot és komoly tõkeinjekcióval komoly neveket igazoltak. (Tevez vételára 18 millió dollár dél-amerikai rekord, Mascherano 15 millió dollár) Cserébe a klub minden jövõbeli profitjának 51 %-át kapja a cég. Többek közt Tevez, Mascherano, Jó játékjoga részben vagy egészben ekkor került az MSI és annak offshore cégei kezébe, a játékosok a cégtõl kapták a fizetésüket. Dél-Amerikában megszokott és törvényes, hogy nem csak klubok rendelkezhetnek egy focista játékjogával, hanem külsõ üzletemberek, befektetõk, ügynökök, cégek is.
2005-ben bajnok is lett a Corinthians, azonban egyre több vita alakult ki a klub hagyományos igazgatói és a tulajdonos cég igazgatói között. 2006 nyarán botrányos körülmények között Tevez és Mascherano a West Hamhez igazoltak az MSI-tõl kölcsönben. A West Ham kapcsolat onnan jött, mert akkoriban tárgyaltak arról, hogy az MSI tulajdonosi szerepet vállal a klubban, ez végül nem Mivel Angliában a céges dolog tiltott, késõbb megbüntették a klubot. Õk Kiát okolták és jogi útra terelték vele az ügyet, végül bíróságon kívül megegyeztek, Kia 2 milliót fizetett a kalapácsosoknak. A Corinthians közben a tabella aljára került és 2007 nyarán a klub brazil igazgatói fellázadtak és felbontották az MSI szerzõdést. A másfél év alatt a cég irányítása alatt 7 edzõ fordult meg a csapatnál. Kia és iráni üzlettársa ellen egy brazil ügyész Interpol körözést adott ki a homályos ügyletek és offshore cégek láncolata, pénzmosás gyanúja miatt. Kia megjelent és az ügyvédei bemutatatták a céges papírokat, miszerint minden tranzakció a Brazil Központi Bankon ment keresztül és minden szabályosan zajlott. A Corinthians elvesztése után Kia a két argentinbõl akart pénzt csinálni, Mascherano a Liverpoolba igazolt kölcsönben opcióval, Tevez a Unitedbe két évre kölcsönben 10 millió fontért és 25,5 millió fontos opcióval. Tevez a Man City-nél beadta a transzfer kérelmet a klubvezetéssel való „helyrehozhatatlanul megromlott” kapcsolata és be nem tartott ígéretek miatt, miközben a klub szerint Kia éppen fizetésemelést és hosszabbítást akart Tevez jó teljesítménye miatt, pedig csak egy szezon telt el az 5 éves szerzõdésbõl és amúgyis õ a klub legjobban fizetett játékosa. Elutasították a transzfer kérelmet és jogi lépéseket helyeztek kilátásba Kia ellen ha Tevez elutasítja a játékot. Ezután Tevez meggondolta magát és kijelentette tisztázták a dolgokat a vezetõkkel és újra boldog. Kia vitte Brazíliából Jót Moszkva érintésével a City-hez. Állítólag õ segédkezett az arab olajmilliárdok által dúsgazdag City Kaká iránti elbukott ajánlatánál és a Robinho üzletnél. Európában csak Portugáliában engedélyezett a játékjogok cégek általi birtoklása, itt Kia a Benficás Ramires játékjogának volt résztulajdonosa. Amikor a Chelsea 17 millió fontért leigazolta Ramirest, Kia ebbõl kb. 6 milliót kapott. Egy idõben állítólag Roman Abramovich 15 %-os részt birtokolt az MSI-ben. Kia a befektetõkrõl csak annyit mondott britek, oroszok, közel-keletiek. Ha igaz, kb. még 10 angliai sportvállalkozáshoz köthetõ a neve, lóverseny, kick-box stb. Persze ezek bevételei eltörpülnek a focisták játékjogaiból és fõleg a játékosok gyakori klubváltásai során nyert összegekhez képest.
 
Pini Zahavi
 
A 4 nyelven beszélõ izraeli sztárügynök focistának készült, de nem kezdett profi karrierbe. Hazájában fiatalon ifi edzõ volt, majd a katonai szolgálat után egyetemre ment gazdasági ismereteket tanulni. Egy év után otthagyta és sportújságíró lett. Egyik gyerekkori osztálytársa a Maccabi Haifa tulajdonosa. Tehát Zahavi könnyen épített kapcsolatokat. Barátságos meccseket szervezett Izraelben, közben több lapnál megfordult. Az volt az elve, ha pár évente munkahelyet vált, jobb fizetést kap. Így is lett. De nem akart szegény újságíró maradni. Rendszeresen utazott Angliába meccsekre és építette a barátságokat. A ’70-es évek végén meghívta villájába nyaralni Graeme Sounesst és Kenny Dalglisht. Zahavi ezután izraeli narancsokat vitt a játékosoknak a Liverpool melwoodi edzõközpontjába. Még mindig csak újságíró volt. De akkor 1979-ben a véletlen meghozta elsõ üzletét és rájött, mennyi pénz van a fociban. „Havonta egyszer Angliába utaztunk meccsre. Egyszer a Heathrow-n ragadtunk az idõjárás miatt. Épp ott volt a Liverpool titkára, Peter Robinson is. Megkérdeztem nem érdekli egy jó izraeli védõ, Avi Cohen? Azt mondta elküldi az egyik játékosmegfigyelõjét. Cohent hamarosan próbajátékra hívták és Bob Paisley leigazolta 200 ezer fontért.” Az évek múltával személyisége miatt már olyan barátai voltak mint Ron Atkinson, Alex Ferguson, Terry Venables. Amikor Dalglish már menedzser volt, Zahavi ismét megszervezte egy izraeli játékos Liverpoolba igazolását. A ’90-es évek közepén igazán beindult Zahavi szekere.  „Angliában teljesedtem ki. Egy-két brit menedzser nem is ismerte az európai játékospiacot. Az újságok csak a hazai focival foglalkoztak, a többi bajnokság meccseinek eredménye nem is szerepelt a lapokban, nem törõdtek vele.”
A Bosman-szabály és a külföldi tulajdonosok megjelenése elhozta számára a kánaánt. 1997-ben a West Ham Unitednél játszó izraeli Berkovic (akit Zahavi vitt Angliába a Maccabi Haifából) beszélt a fiatal Rio Ferdinandnak milyen jó ügynök õ. Ferdinand nem akart helyi ügynököt, ezért találkozót kért Zahavitól. Ezután Zahavi intézte Rio minden ügyét. Ferdinand 18 millióért igazolt a Leeds Unitedbe, majd 30 millióért a Manchester Unitedhez. Utóbbi üzlet Zahavinak 1,13 milliót hozott és valószínûleg a szerzõdéshosszabbításokkal is jól járt. De még többet jelentett a barátság Sir Alex Fergusonnal. Zahavi több nagy United transzfernél mûködött közre. Mindkét irányban: a pályán hibátlan, de a könyvében hibázó Jaap Stamot 18,5 millió fontért adta el Fergie a Lazionak, Zahavi segítségével, aki jóban volt Sven-Göran Erikssonnal. Szintén benne volt Verón Lazioból Manchesterbe való igazolásában, ami egy 28 milliós transzfer volt. 2003-ban Zahavi hozta össze a komoly gondokkal küzdõ Chelsea eladását. „A helyzet katasztrofális volt. Két nap választotta el õket a csõdtõl. Nem tudták volna fizetni a béreket. Romant ismertem korábbról és tudtam, hogy érdekli az angol foci.” Zahavi a hírek szerint 19 milliót kapott az átvétel során és további 5 milliót több játékos után a nyári költekezés során. 2005 január végén egy londoni hotelben José Mourinho, Peter Kenyon, Pini Zahavi, Ashley Cole és ügynöke Jonathan Barnett találkoztak. Apró, de lényeges tényezõ, hogy errõl a védõ klubját az Arsenalt elfelejtették értesíteni. Az FA egy évre felfüggesztette Cole ügynökének engedélyét és 100 ezer font bírságot is kapott. Mourinho büntetése 200 ezer font. A CFC-é 300 ezer és 3 pont levonás, ha ismét lelépnek a hivatalos útról. (erre nem került sor) Mivel Zahavi hivatalosan egyik féllel sem állt kapcsolatban ezért megúszta büntetés nélkül. Áprilisban hasonló helyzet történt más fõszereplõvel: A Chelseaben található Carpaccio étteremben ültek egy asztalnál: Zahavi és ügyfele Rio Ferdinand (aki épp az új szerzõdésérõl tárgyalt a Uniteddel) és Peter Kenyon. A Cole ügy után joggal gondolta mindenki, Zahavi így akart nyomást gyakorolni a tárgyalások során a Unitedre, vagy ami még rosszabb, ügyfelét a londoni riválisnak ajánlotta. Fergie megorrolt a korábbi United CEO Peter Kenyonra, aki rögtön felhívta David Gillt, hogy megmagyarázza a helyzetet. Zahavi szerint a véletlenek játszottak közre: „Egy barátomé az étterem és az izraeli nagykövettel voltam ott, Rio csak hozzám jött. Ennyi erõvel írhatták volna a lapok, hogy Rio a Maccabihoz igazol. Aztán befutott Peter Kenyon is, aki szintén a barátom, ennyi az egész. Semmilyen szándéka nem volt, a múltban akarták Riot, de én mondtak a CFC-nek, hogy felejtsék el. Ez az ügy egy vicc. Nem volt semmilyen titkos találkozó, ha akartam volna ilyet, nem egy étteremben hozom össze. 10 millió másik módot tudnék, hogyan érjek el Rio számára jobb szerzõdést. Rio elkötelezett a United iránt, nekem pedig Alex Ferguson nagyon jó barátom. Szerintem hamarosan aláírják a hosszabbítást, és Rio lehet a következõ csapatkapitány.” 2006-ban Zahavi közremûködésével vette meg a Portsmouth-t Alexandre Gaydamak, akinek apja korábban szintén Zahavi segítségével vette meg a Beitar Jerusalem csapatát.
2007-ben Zahavi egy közös PL-FA vizsgálat alanya volt. A vizsgált transzferek: Petr Cech: Rennes – CFC 7 millió, Didier Drogba: O. Marseille – CFC 24 millió, Collins Mbesuma: Kaizer Chiefs – Portsmouth 800 ezer, Fabio Rochemback: Barcelona – Middlesbrough ingyen, Yakubu Aiyegbeni: Portsmouth – Middlesbrough 7,5 millió. Fõleg utóbbi érdekelte a szervezeteket, mert az ügynöki díj elképesztõ összegû, 3,6 milliós volt. Ebbõl Zahavi fizetett valamennyit egy Barry Silkman nevû ügynöknek, aki a hírek szerint észrevette Yakubu tehetségét még Nigériában és 500 ezer fontért igazolta le a Maccabi Haifa. Ami ugye Zahavi gyerekkori barátjának tulajdona. Yakubu innen már Zahavi segítségével került a Pompey-hoz. A vizsgálat során Zahavi tisztázta magát, de természetesen nagyon nem tetszett neki, hogy meg akarják hurcolni. Zahavi támogatja a focisták játékjogának külsõ félnek való eladását, mert így szerinte a klubok is jól járnak: megoszlik a kockázat és a profit is a klubok és a cégek között. Amikor az MSI próbálta megszerezni a West Hamet, Zahavi is közremûködött: „A befektetõkhöz semmi közöm, nekem mindegy, hogy Kia, Bush elnök vagy bárki más az. Én csak asztalhoz ültetem a feleket és ha lesz üzlet, akkor megkapom a részem. Ahogy a Portsmouth és a Chelsea eladásakor is történt.” Kiával más ügyben is kapcsolata volt, Zahavi brókerkedett az MSI-nek Dél-Amerikában és Kia mellett õ is birtokolt bizonyos %-ot Ramires játékjogából. Egyéb érdekeltségek: Zahavi segített egy tehetségkutató alapítvány létrehozásában, de konkrét szerepet az érdekek ütközése miatt nem vállalt benne. Izraelben egy üzlettársával õ birtokolja a hazai bajnokság és a PL közvetítési jogait. A 2006-os VB idején nagy botrány kavart azzal, hogy a tornát csak fizetõs csatornán sugározta a cég. Jóban van vezetõ izraeli politikusokkal és orosz-izraeli üzletemberekkel. 1980-ban elsõként kapott vízumot a Szovjetunióba, utazásai során sok, késõbb hasznos ismerettségre tett szert.
 
Jorge Mendes - GestiFute
 
Portugáliában engedélyezett, hogy a klubok eladják egy cégnek a focisták játékjogának egy részét. Ez jó a kluboknak, mert anélkül tesznek szert pénzre már saját játékosokból, hogy teljesen el kellene adniuk. Ha venni akarnak, akkor megosztják a költségeket egy céggel. Ha eladnak, megoszlik a profit is. A nagykutya ügynökök nem is a klasszikus értelemben a játékosok képviselõi, hanem inkább brókerek, kereskedõk. Sokszor csak ideiglenes engedéllyel, egy átigazolás idején tevékenykednek és külföldi elit klubok ígéretével csábítják magukhoz a fiatal focistákat. A hétköznapi ügynökök, aki felfedezték egy iskola udvarán a gyereket, a végén koppannak, a milliókat nem õk teszik zsebre. Mendes focistaként kezdte, de egy klub sem tartotta elég jónak. Videótéka, night club tulajdonos és DJ. Majd 1996-ban a szerencse úgy hozta összeismerkedett egy bárban a Guimares kapusával, Nunoval. Mendes segített a spanyol Deportivohoz való igazolásánál. Ezután más klubok is érdeklõdtek a szolgálatai iránt. Gyorsan tört felfele, ami nem tetszett mindenkinek, egyszer a lisszaboni reptéren nekiment Luis Figo ügynöke, José Veiga. Mára Mendes az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb ügynök, jól ismeri az edzõket, klubtulajdonosokat, igazgatókat. Cége a GestiFute kb. 60 játékost képvisel, híreset, kevésbé híreset pl. C. Ronaldo, Deco, Nani, Anderson, Bebe, H. Almeida, Manucho, Maniche, Marcos, R. Carvalho, P. Ferreira, Simao, Tiago, Ángel di María, Quaresma stb. Mendes intézte a Scolari – portugál válogatott ügyet. Õ Mourinho ügynöke. Amikor a Porto BL gyõzelme után Abramovich érdeklõdött, Mourinho kirúgta addigi ügynökét és már Mendes tárgyalt a CFC-t képviselõ Pini Zahavival. Majd Mendes intézte Mourinho milánói és madridi szerzõdését is. Amikor a Porto leigazolta Andersont a Gremiotól 7 millió euróért, a játékjog csak 65 %-a volt a klub tulajdona. Mendes min. 20 %-kal rendelkezett, így amikor a United fizetett a brazilért jó pénzt, Mendes is jól járt. Ronaldo Unitedbe való igazolásakor több mint 1 milliót kapott ügynöki minõségében. Illetve ezt rejtély övezi, mert: 2003-ban a GestiFute szerzõdött Paul Stretford Formation nevû cégével. A cél: portugál játékosok eladása angol kluboknak. Az ügynöki díjon 50-50 % arányban osztoznak. Ronaldoért 12,25 millió fontot fizetett a United a Sportingnak, a résztvevõ ügynököknek 1,129 milliót. Azonban a Formation kiszorult a tárgyalóasztaltól, szerintük Mendes valaki más vett be. A Formation állítása szerint Mendes azt mondta nekik õ 400 ezer eurót kapott a klubtól és felajánlott 80 ezret. A Formation elfogadta (bár ez ugye messze nem 50 %) a további jó viszony érdekében. Mendes viszont azt állította, õ nem kapott a klubtól pénzt, õt egy olasz ügynök, Giovanni Branchini fizette ki. Ráadásul a klub ugye a milliós díjat közölte. Néztek egymásra a felek, hogy is van ez, kik kaptak pénzt és milyen megoszlásban? Per lett a vége, bírósági dokumentumokból az derült ki, Mendes 150 ezer eurót kapott és a klub valóban kifizetett 1 millió fontot egy meg nem nevezett ügynöknek. Õ a Guardian szerint ez a bizonyos Branchini. Mendes vele játszotta ki Stretford cégét? Lehetséges. Mindenesetre a portugál és angol ügynökség között megszûnt az együttmûködés, a Chelsea portugál igazolásait Mourinho, Maniche, Tiago, Carvalho, Ferreira, Deco és Scolari már Mendes intézte. A Formation számára azért volt fájó az eset, mert 2002 októberétõl õk járták a klubokat, hogy a Sporting el akar adni egy nagy tehetséget, Ronaldot. Elõször Houlliernek ajánlották, õ azt mondta túl fiatal és idõ kell a fejlõdéséhez. Majd 2002 novemberében Wengernek, aki már ismerte. Wenger így beszélt errõl: „Elõször Toulonban láttam régebben az egyik ifjúsági tornán, kivételesen tehetségesnek tûnt, de akkor nem lehetett megjósolni micsoda játékos válhat belõle. Volt benne valami, de igazából még a 16-osig sem jutott el. Arról a tornáról Luis Boa Mortét vettük meg. Aztán amikor a Sportingtól ajánlották, természetesen már érdekelt minket. Sõt, Ronaldo járt nálunk az edzõközpontban, körbevezettük, kapott ajándékba egy mezt is a nevével. Viszont az egész a végén anyagi kérdés volt. Mi éppen építettük az új stadiont, a United 12 milliót ajánlott, mi a Sportinggal ennek harmadáról beszéltünk. Valamint a Sporting és a United között együttmûködési megállapodás is volt, õk avatták a stadionjukat és persze Carlos Quieroz személye is sokat jelentett. Azóta leigazolták Portugáliából Andersont és Nanit is. Én is könnyen igazolok Franciaországból, mert ismerek embereket. Persze, hogy jó lett volna ha nálunk játszik, de a legfontosabb, hogy Ronaldo karriert csinált. A Unitedbe igazolt és befutott.”
 
Mendes elvileg 4 milliót kapott, amikor Ronaldo világrekord összegért Madridba igazolt. Kapcsolatai révén és mivel övé a legnagyobb ügynökség, Mendes könnyen szimatolja ki a jó pénzt hozó transzfereket. Mielõtt Nani a Unitedbe igazolt, Mendes kiszorította az üzletbõl Nani addigi ügynökét, Ana Almeidát, pedig a nõnek érvényes szerzõdése volt. De a játékjog üzlet az igazi: Tiago Manuel Dias Correia azaz Bebe. A srácot egy Goncalo Reis nevû ügynök fedezte fel. Bebe az amatõr Loures után 2009-ben a másodosztályú Estrela da Amadora játékosa lett, de 2010 nyarára a szegény klub nem tudta fizetni a játékosok bérét, így Bebét ingyen elengedték. Reis beajánlotta õt sok európai klubnak, a PSV Einhovennek is például, de a hollandokat nem érdekelte. A Vitória de Guimarães leigazolta, de a játékjog 30 %-át Bebe megtartotta magának. Nem sokkal a Reis által intézett szerzõdés után a klub és Bebe újratárgyalta azt és beletettek egy 9 millió eurós kivásárlási árat. Reis állítása szerint ezután Bebe nem találkozott vele. Miután rengeteg gólt lõtt a nyári felkészülési meccseken, érdeklõdni kezdett a Real Madrid, Carlos Quieroz és még ki? Jorge Mendes. Megvette Bebétõl azt a 30 %-ot 100 ezer euróért és egyben azt ígérte egy óriásklubhoz viszi. Bebe új ügynöke tehát Mendes lett, napokon belül Quieroz ajánlására (Fergie Bebét csak dvd-n látta) a Unitedbe igazolt. Bebe örült a valóra vált álomnak. A 9 millió euró 30 %-a azaz 2,7 millió pedig Mendes zsebébe vándorolt és további 900 ezer eurót kapott ügynöki szerepében. A régi ügynök Reis jogi lépéseket fontolgat, bár kérdéses mire jutna a kinek van jobb ügyvédje címû játékban: „Amikor Mendes megjelent, nekem már nem volt szavam. Bebe írt egy levelet, melyben megszakította az együttmûködésünket és pár nap múlva a Unitedbe igazolt.” Természetesen nem a játékost okolja a történtekért, hiszen jóban vannak, õ fedezte fel, támogatta a szegény srácot stb. Mendes cége közölte minden szabályosan zajlott, a szövetségek útmutatásával. A vételárból 5,4 milliót kapott Vitória elnöke szintén Mendes pártját fogta: „Jorge Mendes nélkül ez az átigazolás nem jött volna létre. Minden tiszteletem a többi ügynöké, de õ intézi a nagy üzleteket, õ viszi a portugál játékosokat a nagy klubokhoz és õ hozza a nagy pénzeket az országba. Portugália sokat köszönhet neki.” Az ügy mintapéldája, hogyan lehet egy szinte teljesen ismeretlen játékost eladni egy sztárklubnak és milliókhoz jutni az átigazolásából.
 
Egy Mendestõl független, kifejezetten csak játékjogokkal üzletelõ cég volt a First Portuguese Football Players Fund. Pár nagyobb üzlet: 2004 januárjában 11 játékos játékjogának átlagosan kb. 10 %-át vették meg 6,1 millió euróért. Ebbõl a 11-bõl pl. a Portotól Carvalho jogának 12,5 %-át vették meg, nyáron a Chelsea által kifizett összeg 12,5 %-a is a céget illette meg. (3,75 millió euró) Paulo Ferreira 10 % januárban, nyáron a Chelsea 20 millió euróért igazolta le, a cég tehát 2 milliót kapott. Azaz hat hónap alatt már kettõ üzletbõl visszajött a 11-re költött 6 millió. Pepe szintén 10 %, aztán amikor a Real Madrid 30 millió euróért igazolta le, a cég 3 milliót kapott. További játékosok akikben érdekeltek voltak: Deco, Ronaldo, Diego, B. McCarthy, Quaresma és még tucatnyi kevésbé ismert játékos. 2008 januárjában a befektetõ cég megszûnt, mert egy új FIFA szabály megtiltotta az ilyen érdekek mentén mûködõ kapcsolatokat. (mert a cégek nem voltak függetlenek a kluboktól, befolyásolták az átigazolásokat és szerzõdéseket)
 
Paul Stretford
 
A porszívóügynökbõl lett játékosügynök. Egy idõben egy manchesteri marketinges cégnél dolgozott és a ’80-as évek végén megismerkedett a volt United játékos Frank Stapletonnal. Õ lett Stretford elsõ ügyfele, amikor az ír a Le Havre-tõl a Blackburn Roversbe igazolt. Stan Collymore és más játékosok következtek. A Uniteddel való kapcsolata a 1994-ben kezdõdött, amikor közremûködött a David May Rovers - Manchester United transzferben. 1995-ben Andrew Cole Newcastle United – Manchester United az elsõ igazi nagy üzlet, hiszen a vételár akkori brit rekord 7 millió font volt. Cole nem nagyon akart ügynököt magának, de egy szarka csapattársa meggyõzte milyen rendes Stretford. Amit eleinte Cole maga is tapasztalt, hiszen Stretford intézett mindent, interjúkat szervezett, szponzorokat szerzett stb. és barátként viselkedett vele. Az átigazoláskor meghívta a házába, hogy lakjon ott, amíg nem talál megfelelõ házat. Cole azt hitte vendég, de késõbb Stretford benyújtotta a számlát. Ekkor jött rá Cole, hogy szó sincs barátságról, Stretfordot csak a pénzt érdekli. Cole: „Kispályás ügynök volt, az én nevemmel szerzett magának új ügyfeleket. Amint már nem tudott rajtam keresni, hirtelen nem is szólt hozzám, nem keresett. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt mondja róla.” 2001-ben Stretford megalapította a Proactive Sports Management nevû céget, mely a tõzsdén 30 millió fontra volt becsülve, egy idõben Formation Group volt a neve. A Jorge Mendes résznél volt szó a Gestifute és a Formation közti pereskedésrõl. A cég legalább 8 engedéllyel rendelkezõ ügynököt alkalmazott és több mint 100 játékost képviselt. Stretford számára a lottó ötöst Wayne Rooney jelentette. Az õ elsõ ügynöke Peter McIntosh volt, aki a testvérének John Rooney számára is talált csapatot. Stretford sikeresen meggyõzte a kiskorú Wayne szüleit, hogy az õ ügynökségére váltsanak. Nyolc éves szerzõdést kötöttek, McIntosh természetesen beperelte Stretfordot, de vesztett. Stretford régi newcastle-i kapcsolatai jól jöttek neki, mert a Manchester United csak egy évvel késõbb akarta leigazolni a fiatalt sztárt. Azonban a Newcastle ajánlata miatt lépni kellett. McIntosh üzleti partnerei, egy másik ügynök Dave Lockwood és egy volt boxoló John Hyland (aki állítólag kétszer is boxolt Rooney apja ellen) nem vették jó néven, hogy Stretford „elvette” tõlük Wazzát. Hogy még szövevényesebb legyen az ügy, Stretford cégében részvényes volt Kenny Dalglish. Állítólag az elsõ találkozón az õ oldalukon vett részt egy londoni gengszter. Hyland és Lockwood egy második találkozón akart megegyezni Stretforddal, hogy írjon alá egy szerzõdést, miszerint 10 éven keresztül minden általa Rooney-n keresett összeg 50 %-át adja oda nekik. Egy hotelben találkoztak, Stretford készült, mert egy biztonsági céggel rejtett kamerát szereltett egy sporttáskába, hogy bizonyítékot szerezzen a zsarolásra. A hotelszobában Hyland mellett egy ausztrál ketrec-harcos testvérpár nyomatékosította a szándékot. Stretford a felvétellel a rendõrségre ment, azonban a bíróságon megbízhatatlan tanúnak minõsült, mivel kiderült, hogy valóban akkor szerezte meg Rooney-t ügyfélnek, amikor õ még Peter McIntosh cégének ügyfele volt. Ráadásul nyolc éves szerzõdést kötött vele, pedig az FA szabályok csak kettõt engedélyeztek. Évekig tartó vizsgálat után kilenc FA vádpont közül hét esetben bizonyított szabálytalanságokat fedeztek fel. Azonban aránylag olcsón megúszta, 300 ezer font bírság és másfél év eltiltás (fele felfüggesztve). 2008-ban elhagyta a Proactive-ot (természetesen Rooney-t mint ügyfél „vitte” magával) és új ügynökséget alapított Triple S Sports néven. A Proactive beperelte Rooney-t, 4,3 millió fontos kártérítést követeltek. A tárgyalás során kiderült Stretford a másfél milliós ügynöki díjon kívül, minden Rooney által pályán kívül keresett pénzébõl (image rights, szponzorok) 20 %-ot tett zsebre. Wazza számokban: Nike évi 1 millió, Coca-Cola 600 ezer, EA Sports 200 ezer és egy 3,5 milliós, 12 éves, öt kötetrõl szóló könyvszerzõdés. Valamint Stretford egyben Coleen képviselõje is, több magazin és TV szerzõdést intézett neki. A Proactive 2010 nyarán végleg vesztett a bíróságon, a Rooney házaspárnak mindössze 90 ezer fontot kellett fizetni a cégnek. Tanúként David Gill is támogatta Wazzát a tárgyaláson. Stretford is megköszönte a United támogatását az ügyben. Ehhez képest Fergie szerint õ beszélte tele Wazza fejét, amiért Rooney bejelentette nem akarja meghosszabbítani a szerzõdését. Óriási botrány kerekedett, látva a hatást és legfõképpen amikor Rooney négyszemközt Stretford nélkül beszélt Fergusonnal, Rooney meggondolta magát és rögtön aláírta az új kb. heti 140 ezer fontos, 5 évre szóló szerzõdését. Fergie kijelentette: „A srác rossz tanácsokat kapott. Amikor négyszemközt beszéltünk, bocsánatot kért az ügy miatt. Paul Stretford nem éppen a legnépszerûbb alak a világon, a klubunknál biztosan nem.” Stretford lassan 10 éve áll kapcsolatban Rooney-val, általa lett gazdag, Coleent is képviseli, jóban van a szülõkkel, gyakorlatilag családtag. Wayne és Coleen esküvõjén beszédet is mondott. Mindent tud Rooney magánéleti botrányairól. Rooney pedig jól keres a Mr 20 % által intézett szponzori szerzõdéseken, teljesen egymásra vannak utalva.
 
Mino Raiola
 
Nincs United kötõdés, de óriási figura, így kihagyhatatlan egy ügynökökrõl szóló posztból. Olaszországban született Carmine Raiola néven, de egy éves korában a család a hollandiai Haarlem városába költözött. Családi vállalkozásként olasz éttermet nyitottak. Mino tehát olaszként Hollandiában nõtt fel, ügynöki engedélye is ott van regisztrálva, 6 nyelven beszél, de mindig bocsánatot kér Olaszországban a nem igazi olasz kiejtése miatt. Mino a helyi csapatban kezdett focizni, de 1986-ban 18 évesen beismerte magának nem túl tehetséges, de a fociban akart maradni. Elõször is a Haarlem ifi részének edzõje lett, aztán rájött miben jó igazán: jól tudott kapcsolatokat építeni, szövegelésével bárkit meggyõzött bármirõl. Így eldöntötte ügynök lesz. Mivel a haverjai a Haarlem csapatából sokat lógtak a szülei éttermében, adottak volnak az elsõ alanyok az elsõ üzletekhez. Az amszterdami székhelyû Maguire Tax & Legal cégnél dolgozik, irodáik vannak Brazíliában, Prágában és Monte Carloban. Ügyfelei közt van Ibrahimovic, Balotelli, Maxwell, Grygera, Kerlon, Cris, Van Bommel és egy edzõ Martin Jol. 1993-ban õ is közremûködött Bergkamp Ajaxból Interbe való igazolásánál, ez volt az elsõ nagy üzlete. Õ vitte Csehországból Olaszországba Pavel Nedvedet. Elõször a Lazioba, majd a Juventushoz (41 millió eurós üzlet). A zebráknál jó kapcsolatot alakított ki Luciano Moggival. Így került az Ajaxból a zebrákhoz Zlatan Ibrahimovic 16 millió euróért, melyet az olaszoknak 5 éves részletekben kellett kifizetni. Torinoból Milánóba már 25 millióért költözött és Moratti legjobban fizetett játékosa lett Zlatan. Raiola az átigazolási összegekbõl és Zlatantól is komoly jutalékra tett szert. Anyagi szempontból legnagyobb üzlete Ibrahimovic az Interbõl Barcelonába való átigazolása. Maxwell tárgyalása során Laporta megkérte Raiolát gyõzze meg Morattit, hogy engedje el Ibrát. A végeredmény: a Barca 49,5 millió eurót fizetett és átadta a 20 millióra becsült Eto’o játékjogát. Ibra öt éves szerzõdést kötött. Kivásárlási árát 250 millió euróban szabták meg a katalánok. Ibra fizetése: adózás után évi 12 millió euró. Ami a klubnak bruttó 15 kiadást jelentett. Plusz 4 millió járt bónuszként trófea esetén, és ugye az volt, hiszen a Barca bajnok lett. Amikor az új elnök, Rosell költségcsökkentésbe kezdett, valahogy meg kellett szabadulnia a drágán igazolt, magas fizetésû svédtõl, aki ráadásul Guardiolával is összeveszett és már a csapatnál volt David Villa. Ibra visszatért Milánóba, de most az AC Milanhoz. Az ügy: Galliani Barcelonába utazott és bár piaci értéken esélye se lett volna megszerezni Ibrát, az említett körülmények miatt mégis õ volt elõnyös helyzetben a tárgyalóasztalnál. Ahogy ilyenkor lenni szokott, maratoni tárgyalás vette kezdetét. Raiola saját bevallása szerint ez volt élete legjobb üzlete, tárgyalása. A Barca kölcsönadta a 10/11 szezonra Ibrát a milánóiaknak és opciós joguk van a végleges megvételére, ami 24 millió euró. Ezt majd három év alatt kell kifizetni, szóval a Milan hihetetlen elõnyös vásárt csapott. Rosell is elégedett volt, mert Ibra 4 évi fizetését (60 millió euró + évi 4 millió bónuszként trófea esetén) megspórolta és kalkulálva a 24 milliós eladási árral, jelentõsen helyrepofozta a költségvetést. A transzfer érdekében Galliani és Raiola megállapodtak, hogy Ibra elfogadja, a Barcás fizetésének harmadáról lemond Milánóban, így az évi 8 millió euró biztosítása már nem okoz gondot az AC Milannak. Raiola részérõl a tuti az volt, hogy mivel nem Zlatan akarta felbontani a Barcás szerzõdését, hanem a klub akart a játékostól megszabadulni, ezért a még Laporta által kötött szerzõdés értelmében Rosell is fizeti Raiolának Ibra Barcás fizetésének 10 %-át mint jutalék. Ez tehát évi 1,2 millió euró bevétel Raiola számára. Azt említettem már, hogy Raiola Monacoban él? Tehát ott adózik, illetve pont, hogy ott nem kell adózni. Gallianit annyira lenyûgözte Raiola tárgyalási képessége, hogy felkérte, tartson vele másnap Manchesterbe, Robinhoért. Ugyan nem Robinho képviseletében ült az asztalnál Raiola, Balotelli 24 millió fontos átigazolása miatt természetesen figyeltek a szavára, a kimenetel nem is lehetett más: Robinhot leigazolták 4 évre. A City 15 millió fontot kapott és még három jár, ha Robinho bizonyos sikereket elér Milánóban. Galliani Berlusconi személyes ajándékaként mutatta be a brazilt a San Siroban. Raiola pedig 2011 januárjában sem tétlenkedett, másik ügyfelét Van Bommelt is az AC Milanhoz vitte.