László Ágnes: Valóra vált álom az Álmok Színházában

A következõkben a Kislány, nagy foci bloggerének élménybeszámolóját olvashatjátok, elsõ manchesteri útja alkalmából, melynek szervezésében szurkolói klubunk segített.


Hogyan lettem Manchester United-drukker?

 

1996. augusztus 17-én David Beckham elindult a világhírnév felé, én pedig a Vörös Ördögök szurkolója lettem. A 21 éves Becks a saját térfelérõl vette be a Wimbledon kapuját. Emlékszem, hogy akkor kezdett elterjedni az internet és töménytelen mennyiségû fényképet mentettem le Beckhamrõl. Kár tagadni, hogy mennyire jóképûnek tartottam. De azokon a hihetetlen szabadrúgásokon és mintaszerû beadásokon csak ámultam. A másik nagy kedvencem Giggs és Scholes volt. Sir Alex Fergusonról nem is beszélve. Még kimondani is sok, hogy 26 és fél éven keresztül irányította a Manchester Unitedet. Az én korosztályom csak nem olyan régen tapasztalta meg, hogy milyen, ha nem Fergie ül a padon. De a klub hagyományai és azok a hihetetlen fordítások is teljesen magával ragadtak.

 

 

 

 

Az utazás ötlete

 

Idén januárban fogalmazódott meg bennem, hogy május 2-án a West Brom elleni meccsre szeretnék menni. Nem mellesleg David Beckham 40. Születésnapja is erre a napra esett. Ekkor írtam a szurkolói klub utazásszervezõjének, Miksztaj Péternek, aki nélkül ez az út nem jöhetett volna létre. Ezúton is köszönöm a segítségét.

 

Az utazás elõtt

 

Januárban még távolinak tûnt a május, de a várakozás és a tudat, hogy élõben láthatom a kedvenc csapatomat és ott lehetek az Álmok Színházában minden nap új lendületet adott és könnyebben ment hétközben a munka is. Márciusban megérkezett a membership card. A kártya mellett évkönyv, kulcstartó, toll és kitûzõ is volt. A 37 font (postaköltséggel együtt) így nem is tûnt már olyan soknak.
 

 

 

 

Az utazás napja – 2015. május 1.

 

Ezerrel vert a szívem, még a repüléstõl való félelmem is elillant. A repülõút problémamentes volt. A reptéren egyik kedves ismerõsöm várt, aki Manchesterben él és nem mellesleg United-drukker.

 

 

Amikor megpillantottam a stadiont

 

Olyan volt, mint a mesében. Leszálltunk a villamosról és egyszer csak megpillantottam a stadion tetejét. Hihetetlen érzés volt. Nem akarok nagy szavakat használni, de olyan volt, mintha hazatérnék. Rengeteg képet készítettünk a stadion elõtt Sir Matt Busby szobránál, a Szentháromság szobornál és Sir Alex Ferguson szobránál is. A Megastore-ba is betértünk és nem üres kézzel távoztunk. A Manchester United pólón át a tic-tacon keresztül a lutraalbum matricáig sok minden került a kosarunkba.

 

 

 

 

 

 

Meccsnap – 2015.május 2.

 

 

 

Az idõjárás nem volt kegyes, 10-12 fok és esõ, de egy ilyen emlékezetes napon ez sem számított. A stadion környéke tele van ilyenkor árusokkal. Rengeteg sálat lehet kapni, többek között meccsnapi sálat.  Kis bódékban újságokat árulnak, meccsnapi+Inside United magazin. Be is zsákoltam õket, egy csomagban lehet kapni a kettõt. Érdemes megvenni õket, mert tele vannak interjúkkal, érdekes cikkekkel. Már két órával a meccs elõtt bementünk a stadionba. Minél több idõt szerettem volna bent tölteni. A stadionba való bejutás rendkívül gördülékeny volt. Belépve a büfékkel találtuk szemben magunkat, majd felsétáltunk a lépcsõn és megkerestük a helyünket. Az Álmok Színházába lépve tiszta libabõrös érzés kerített hatalmába. Szavakkal leírhatatlan, át kell élni!

 

 

 

 

Az East Standre szólt a jegyünk, mindent nagyon jól láttunk. Két vereség után (Chelsea, Everton) úgy gondoltam, hogy csakis gyõzelem jöhet. Nem lebecsülve a West Bromot.

 

 

 

 


A találkozó szomorúan indult, ugyanis Rio Ferdinand a meccs napján tudatta a közvéleménnyel, hogy 34 éves korában, rákbetegségben elhunyt felesége, Rebecca Ellison. A korábbi United-játékos elõtt tisztelegve az ötödik percben Rio nevét skandáltuk. De késõbb többször is. Megható pillanat volt.

 


A csapat végigtámadta meccset, de a befejezésekbe mindig hiba csúszott vagy épp a lövés hiányzott. Törvényszerû volt, hogy az alig támadó West Brom valahogy betalál. Chris Brunt szabadrúgása Olsson vádlijáról került a kapuba. A 73. Percben Van Persie büntetõt rontott. Semmi nem jött össze ezen a meccsen. A lefújást követõen a korábbi United-játékos, Darren Fletcher kint maradt és megtapsolta a manchesteri szurkolókat.



A meccs után elmentünk kinyomtattani a meccsjegyemet. Vereség ide vagy oda, az elsõ alkalomról kellett az emlék!

 

 

 

 

Stadiontúra, múzeumlátogatás, Red Café

 

 

 

A meccs másnapján délelõtt stadiontúrára mentünk. Alig vártam, hogy beléphessek az öltözõbe és a sajtókonferencia terembe. A várakozásoknak megfelelõen hatalmas élmény volt a stadiontúra. Fiatal idegenvezetõnk olyan lelkesen mesélt, mintha elõször vezetne körbe egy csoportot. Annak ellenére, hogy a United mekkora klub, az öltözõ nagyon puritán és viszonylag kicsi. De épp emiatt nagyon bensõséges és emberléptékû. A játékosok mezeivel lehetett fotókat készíteni, ahogyan végig a túrán. Mely után egyénileg mindenki megnézhette a múzeumot, ami tele van ereklyékkel, mezekkel, trófeákkal, fantasztikus emlékekkel. A múzeum elõtt két fontért készítettem magamnak egy érmét, aminek az egyik oldalán a stadion a másikon a címer van.

 


A múzeum és stadiontúra után beültünk a Red Caféba, ami zseniálisan néz ki. A piros székek háttámláján jelenlegi és egykori Manchester United-játékosok nevekkel ellátott mezszámai virítanak. Elképesztõen jól néz ki! A kaja nagyon finom és a felszolgálók nagyon kedvesek.

 

 

 

Nemzeti Futballmúzeum

 

Az már csak hab volt a tortán, hogy a Nemzeti Futballmúzeum is Manchesterben van, ami egy magamfajta futballfanatikusnak maga a mennyország. Ráadásul a belépés díjtalan.
Büszkeséggel töltött el, amikor megláttam az Aranycsapat relikviáit. Puskásékkal több helyen is találkozhattok a múzeumban.

 

 

 

 

De természetesen a Manchester United is sok helyen képviselteti magát. A múzeum kijáratánál van egy nagyon jó kis ajándékbolt, ahol érdemes vásárolni.                         

 

 

Teljesült az egyik legnagyobb vágyam azzal, hogy élõben láthattam a kedvenceimet. Természetesen jobb lett volna, ha elsõ alkalommal egy gyõzelmet láthatok, de eggyel több okom van arra, hogy visszamenjek. Ahogyan Arnold Schwarzenegger mondta a Terminátor-ban: „I’ll be back”
 

Glory, glory Man.United

 


Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!