Egyértelmû, hogy a svéd játékos néha szenzációsan játszott a szezonban, de José Mourinho egyedüli frontembere lehet, hogy visszatartja a csapatot.

A Manchester United 1-1-es döntetlenje a Bournemouth ellen, ami a hetedik hazai döntetlenjük volt a szezonban, azt eredményezte, hogy ismét Zlatan Ibrahimovic került a címlapok elejére. Zlatant megtaposták, utána lekönyökölt egy játékost, és kihagyott egy büntetõt, így ahogy már többnyire megszokhattuk, szinte minden a svéd támadóról szólt.

Miután Zlatan elszúrta a büntetõt, a United szurkolók a közösségi médián keresztül vezették le a frusztrációjukat. Ennek kellett volna annak a hétvégének lennie, amikor 15 meccsnap után a United végre elmozdul a hatodik helyrõl, miután pedig a Bournemouth 10 játékosra fogyatkozott, José Mourinho csapatának illett volna megszerezni a gyõzelmet.

Az internetet elárasztó United szurkolókat gyorsan emlékeztették, hogy (akkor még) kevesebb, mint egy héttel azelõtt, Ibrahimovic kétszer is betalált a kapuba - beleértve a 87. percben szerzett gyõztes gólt is - ami kupagyõzelmet jelentett a United számára. Világos, hogy a Ligakupa a legkevésbé fontos a klub számára, de ezzel mégis a United birtokolja jelenleg mind a két hazai kupát, és Mourinho is bezsebelhette elsõ trófeáját a klubnál.

Rövid távú megoldás

A portugál menedzser hamarosan a sztárcsatára nélkül fog maradni, ugyanis Ibrahimovic három meccses eltiltást kapott (az eltiltás nem vonatkozik az Európa-ligára). Mourinhónak legalább három meccsig új tervvel kell elõállnia, beleértve a jövõ heti FA-kupa mérkõzést is a Chelsea ellen, ez pedig sokakat aggodalommal tölt el, fõleg annak fényében, hogy nem egy ember gondolja úgy, a United túlságosan is Zlatanra támaszkodik, ugyanis a csapatban rajta kívül nincs olyan játékos, aki hét bajnoki gólnál többet szerzett volna.

Az egykori svéd válogatott rendszeresen több, mint 90 percet játszott, viszont a tapasztalata és kiváló érzéke, hogy jókor, jó helyen legyen, nagy segítségére volt a Unitednek, a góljain kívül pedig nem egyszer zseniális megmozdulásokkal segítette a csapat támadásait.

Ezt félretéve, azt is meg kell említeni, hogy az állítás, ami szerint a United Zlatan formájától függ, nem állja meg teljesen a helyét. A 35 éves csatár pályán kívüli hatását például nehéz megmérni, de többek között Marcus Rashford, Wayne Rooney, Ander Herrera és Michael Carrick kommentjei alapján, Ibrahimovic-ról átragad a többiekre a gyõztes mentalitás. Ezen kívül a pályán mutatott teljesítménye alapján, és amíg messze õ a United legeredményesebb játékosa ebben a szezonban, nem csoda, hogy már eddig is rengeteg játéklehetõséget kapott.

Rajta kívül - kapusok kivételt jelentenek - nincs olyan játékos, aki többet játszott volna idén a Premier League-ben. A PSG egykori játékosa egyelõre csak egy meccsen nem játszott, azt is öt sárga lapot követõ eltiltás miatt hagyta ki, a többi mérkõzésen az összes percet a pályán töltötte.

Minden 150. percben lõ egy gólt, ami nem rossz arány, de ez a szám már nem néz ki olyan jól, hogy ha összevetjük más csatárok számaival. Harry Kane minden 100. percben lõ gólt, Alexis Sanchez és Romelu Lukaku minden 129. percben, Diego Costa pedig minden 133. percben (ez még a hétfõ este szerzett gólja elõtti adat).

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a bajnokságban a Unitednek volt a legtöbb helyzete, Ibrahimovic gólátlaga már nem annyira lenyûgözõ.

Gyilkos ösztön

Azon a hét meccsen, ami döntetlennel ért véget az Old Traffordon - vitathatóan csak a Liverpool elleni 1-1 volt az a meccs, ahol nem érdemeltek egyértelmûen gyõzelmet - 136-szor lõttek kapura. Ebbõl 49 lövés talált kaput, de csak 5 lett ebbõl gól. A United átlagosan 19-szer lõtt kapura meccsenként, viszont csak 0,7 gólt szereztek, és 14 pontot veszítettek.

Ez nem azt jelenti, hogy egyedül Ibrahimovic a hibás. Csatárként játszik, és nem egy egyszerû helyzetet kihagyott, a szombati büntetõt is beleértve, de a többi játékosnak is felelõsséget kell vállalnia és gólokat kell lõniük. Ennek ellenére, mivel a többi játékos nem nagyon kap lehetõséget Zlatan helyett, elsõsorban õt hibáztatják, ha egy meccs rosszul sikerül.

Marcus Rashford kapott néha lehetõséget csatárként a kupákban, de ezen kívül fõleg a szélen szerepelt: a 19 éves játékos 18 meccsen volt kezdõ, 17 másik mérkõzésen csereként lépett pályára, ebbõl számos alkalommal pozitív hatással volt a csapat játékára.

Ezt látva, meglepõ, hogy Mourinho minden egyes percben Ibrahimovic-ot játszatta, miközben Rashford és Anthony Martial csak a lehetõségre várnak. Rashford tavaly 8 gólt szerzett 18 meccsen, Martial pedig - minden sorozatban lõtt góljait számítva - házi gólkirály lett 17 góllal.

Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk Ibrahimovic 26 gólos szezonjával, nem nehéz megérteni, hogy miért ilyen nagy Mourinho Zlatanba vetett hite. Viszont azt is meg kell említeni, hogy a United rengeteget fejlõdött támadás terén az idei szezonban. Louis van Gaal elfojtotta a csapat kreativitását, így a tavalyi szezonban a United csak 15. volt a kapuralövések számát illetõen, idén viszont a Tottenhamet követve, a második helyet foglalják el. Ha Rashford és Martial ennyi gólt tudott szerezni egy olyan csapatban, amelyik nem támadó futballt játszott, nem alaptalan azon tûnõdni, hogy vajon hány gólig tudnának eljutni a jelenlegi rendszerben.

Meggondolatlanság

Az idei szezonban Ibrahimovic nevéhez fûzõdik a legtöbb kapura lövés is a bajnokságban - viszont azok a játékosok, akik nála több gólt szereztek, nem játszottak annyit, mint a United kilencese.

Ez nem azt jelenti, hogy nem jó játékos vagy, hogy nem fontos a United számára, de ez a fajta rászorultság kizárólag Mourinho miatt van. Õ alakította úgy a csapatot, hogy rá legyen utalva Zlatanra. Ibrahimovic nem superman, de sikerült 35 évesen megállnia a helyét egy nehéz bajnokságban. Nem reális és nem is fair azt követelni, hogy minden meccs minden percén pályán legyen, soha ne fáradjon el, mindig a legjobbját nyújtsa és minden héten lõje a gólokat.

Mourinho sohasem kedvelte a rotálást, ami egy bizonyos szinten megint megmagyarázza, hogy miért van nem egy olyan játékos, aki alig kapott lehetõséget. Ha pedig megnézzük, hogy korábban milyen felépítésû csatárokat kedvelt - Didier Drogba, Diego Milito, Diego Costa és Zlatan - egyértelmû, hogy Rashford nem illik a képbe. A tinédzser egyelõre még nem olyan erõs és nincs olyan fizikai jelenléte, mint azoknak a játékosoknak, akik köré Mourinho a csapatait építette.

Vannak olyan alkalmak, amikor Rashford, de még Martial is jobb választás lenne, de ez fõleg akkor igaz, amikor Henrikh Mkhitaryanra is számítani lehet, és nem kell õket a szélen játszatni.

Képzeljük el a jelenlegi Unitedet a 2012-2013-as Robin van Persie-vel: valószínûleg tapadnánk a Chelsea-re, de az is lehet, hogy õk próbálnák utolérni Mourinho fiait. A holland támadó befejezései elképesztõ hatékonyak voltak, ami miatt nem voltak kiábrándító döntetlenek hazai pályán. Abban a szezonban a United 16 bajnoki mérkõzést nyert az Old Traffordon, a maradék hármat pedig elvesztették.

Tanuljunk a hibákból

Természetesen nagy húzás lenne Mourinhótól, ha még egy szezonra a csapatnál tudná tartani Ibrahimovic-ot, ugyanis az a képessége, ahogy a kemény meccseken átsegíti a csapatot, nagyon hiányzott, óriási aurája van, az Eric Cantonával való összehasonlítása pedig nem alaptalan.

Ettõl függetlenül, ha a portugál szakember meg akarja nyerni a bajnokságot, nem csinálhat belõle nélkülözhetetlen játékost a következõ szezonban. Legyen szó akár olyan játékosokról, akik már most a csapat tagjai (Rashford, Martial), vagy új játékosokról (Antoine Griezmann, vagy egy tradicionálisabb kilences), Mourinhónak sokkal hatékonyabban kell majd elosztania a gólszerzés terhét és tanulnia kell az idei szezonban elkövetett hibáiból.

fourfourtwo

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!