Gary Neville MUTV-nek adott interjújának befejezõ részét olvashatjátok ezennel...

Mit szeretnél mondani Sir Alex Fergusonról és az õ befolyásáról?
Úgy kell tekinteni rá, mint a futball valaha volt legnagyobb menedzserére. Az, hogy a kezei alatt játszhattam, számomra hihetetlen. Õ adott nekem lehetõséget. Mindig azt mondta, ha jól teljesítünk, megkapjuk a lehetõséget és mindig adott is a játékosainak lehetõséget. Sokkal tartozom neki. Ugyanazt az elõrelátást teremtette meg, amit Sir Matt Burby is 50 évvel ezelõtt - olyan helyi, fiatal srácokkal, akik imádják a klubot. Azt hozta ki a játékosokból, amit õk szerettek volna elérni. Amit a helyi srácot adhatnak, nem lehet helyettesíteni, de szükséges mellé más képesség is. Így a külföldi játékosokkal egészítette ki a tulajdonságokat. A helyi srácok képezik az alapot, ez a klubban is látható.

Az elmúlt húsz évre visszanézve tudsz olyan csapatot mondani, amire azt mondanád, hogy "ez a legjobb"?
Az 1994-es csapat - az energia és az erõ, valamint az izomzat hihetetlen volt annál a gárdánál, valamint az 1999-es csapat és a 2006/07-es társaság is, amikor Rooney és Ronaldo felbukkantak, valamint Vidic és Evra beilleszkedett, az egy nagyon különleges 6-8 hónap volt. A szezon vége felé sérüléssel bajlódtam, de zseniálisak voltunk és nem lepett meg, hogy az a csapat végül megnyerte az európai kupát. Ennél élvezetesebb nem is lehetett volna. Ha az eredményt nézzük, az 1999-es csapatot mondanám.

Említetted a 2007-es, Bolton elleni sérülésedet. Hosszú idõt hagytál ki azután, ez volt a vég kezdete?
Igen, mondhatni. Rosszul értem a labdához és Gary Speed lecsapott rám. Nem térhettem vissza 12 hónapig. A bokámnak 5-6 hónap kellett a gyógyulásig, de utána újabb sérüléseket kaptam. Az egy év alatt, amít kihagytam, a futball nagyon gyorsan fejlõdött. Ez volt az a korszak, amikor Ronaldo, Rooney, majd Rafael betörta futballba igazán és a csapat tovább haladt. A következõ két szezonban 25-30 meccseken játszottam, de összességében nem sok idõt töltöttem a pályán. Más idõsebb játékosokkal is történt már ilyen, de számomra a folytonos játék volt a lényeg. A védelemben való folyamatos játék magabiztosságot és fittséget adott számomra. Mások feltûnése és az én buta sérüléseim miatt 3-4 hetekre kikerültem a keretbõl, tehát bizonyos szinten mondhatjuk, hogy ez a vég kezdete volt, bár az utolsó szezonomat és az elõtte lévõt nagyon élveztem.

Több hihetetlen játékossal játszottál. Meg tudod mondani, ki volt számodra mind közül a legjobb?
Nagyon nehéz erre válaszolni. Ketten még most is játszanak: Giggsy és Scholesy. Hogyan lehetne kiválasztani közülük egyet? Aztán beszélhetünk a rendkívül inspiráló játékosokról, mint Roy Keane vagy Bryan Robson. De ott van még Cristiano Ronaldo két szezonja, amikor a teljesítménye hihetetlen volt. Eric Cantona, abban az évben, amiután visszatért eltíltásából és dupláztunk, lõtt 6-7 gólt a végjátékok során. Sõt, ott van Peter Schmeichel is. Nehéz kiválasztani egyet is, és még többüket ki is hagytam, Pally, Jaap Stam, Becks... Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerû játékosokkal szerepelhettem együtt.

Azt mondják, több tehetségesebb játékos volt nálad, de a hihetetlen lelkesedésednek köszönhetõen sikeres karriert hoztál létre. Ez a jó megfogalmazás?
Nagyon udvariasan akartál fogalmazni, ugye? (Nevet) Valóban azt kell mondjam, nem a technikai tudásomnak és az ügyességemnek köszönhetem leginkább, hogy idáig jutottam. Szeretném azt gondolni, az intelligenciámnak köszönhetõen mindig tudtam, a pályán hol a helyem, valamint az erõnlétem mindig lehetõvé tette, hogy akár egész nap fel-alá rohangáljak a játéktéren. A mentalitásomnak köszönhetõen bármire képes voltam a Manchester United gyõzelméért. Mindig eltökélt voltam a gyõzelemért. A legnagyobb elõnyõm az erõnlétem és a karakterem erõssége volt. Némely játékos képes eldobni teljesítményébõl 3%-ot és úgy is játszik. Nálam ez nem mûködött, vagy 100%, vagy semmi, köztes megoldás nem volt. Hogy õszinte legyek, a 100% alatti teljesítmény elég átlagos. Tehát nálam mindennek rendben kellett lenni: az erõnlétnek, mentalitásnak, sérülésmentességnek és hogy élesítsem magam meccsekre. Mindig a saját maximumomat kellett adnom. Amikor jönnek a sérülések és nem kerülsz vissza a csapatba, mert felbukkantak más játékosok, a folytonosságot már nem tudod elérni. Számítottam erre. Néha látsz játékosokat, mint mondjuk Giggy, akár 45 évesen is képes lenne játszani De õ is más játékos, mint volt 17 évesen. Lehetne mondani, hogy jobb is, de mindenképp más, ahogyan Scholesy is. Scholesy tíz éve még középcsatár volt, vagy labdaszerzõ a középpályán. Most a játék ütemét határozza meg és felügyeli a középpálya mélyérõl. Tudtak változni, mert hihetetlen készségük és képességük van. Én nem tudok ilyen természetes képességekre támaszkodni. Az én játékom az erõnléten, elszántságon, agresszivitáson és fizikai erõn alapult. Ha valamelyik rész kiesett, az nagy hatással volt a játékomra.

Az életedet szinte mikroszkóp alatt élted, feltételezem nem ez az, ami hiányozni fog.
Amikor játszottam, reflektorfényben voltam, de senki sem tudta, mit teszek otthon. Senki nem tudta, hova járok enni - kivéve persze az étteremben lévõket - vagy kivel futok össze. A magánéletem a sajátom maradt. A vakító nyilvánosság a pályán volt, az volt az igazi adrenalin, amikor 76000 ember zúgott a lelátókon. Ez az, amiért élsz, hogy játszhass a Unitednél. Ez fog hiányozni nekem.

Mit tartogat a jövõ számodra?
A közeljövõben még bejárok a Unitedhez a szezon végéig mindenképp és edzõsködni fogok. Minden edzõi képesítést megszereztem már. De nem szeretnék még teljes emberként részt venni edzõi vagy menedzsment munkakörben. Húsz évet töltöttem egyetlen klubnál és megpróbálom folytatni a kapcsolatomat a Uniteddel, még akkor is, ha csupán szurkolóként számítanak rám. Olyan dologba nem vágok bele, ami teljes munkaidõt igényel. Tizenkét hónapra szükségem van, hogy összeszedjem magam. Nem akarok egy új kapcsolatba gyorsan belefutni. (Nevet) Kikapcsolódásra, relaxálásra vágyom. Nem vagyok egy igazán nyugodt ember. Le kell nyugodnom kicsit. Szeretném folytatni a kapcsolatomat a klubbal, hisz mindent neki köszönhetek, a United mindent megadott nekem, amire szükségem volt az életben.

Hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek rád a United szurkolók?
A Liverpool elleni ünneplésem az talán, ami az emberek emlékezetében elõbukkan elõször velem kapcsolatban. De részese lehettem nagyon sikeres csapatnak, amilyet mindig is akartam. Hogy mennyit tettem hozzá a sikerekhez, azt az emberek maguk döntik el. De az, hogy részese lehettem és nyerhettem trófeákat, az az, amiért gyerekként elkezdtem az egészet. Gyerekként elkezded a labdarúgást, elõször mert megragad benne valami, számomra ez a United volt, másodszor pedig mert szeretsz focizni és az elsõ csapat szintjére akarsz kerülni, mert kupákat szeretnél nyerni. Ez az, ami számít, hogy része voltam a csapatnak és hogy a szurkolók úgy emlékezzenek rám, mint aki sikeres csapat tagja volt és aki hozzájárult a sikerekhez.

A Liverpool elleni ünneplésed olyan volt, mintha a szurkolók gondolatait mutattad volna be...
Az emberek szerint az elõre megfontolt volt, de nem, teljesen ösztönösen cselekedtem. A legjobb meccs, amin valaha játszottam az Arsenal elleni 1999-es kupa elõdöntõ volt, mert azt nevezném az utolsó régimódi futballmérkõzésnek. Egy esti meccs volt, az elõdöntõ újrajátszása, amin minden megtörtént. A mérkõzés után beszaladtak a szurkolók a pályára és felemelték a játékosokat a magasba. Számomra az volt a legnagyobb meccs pályafutásom alatt és az volt az utolsó valódi futball meccs, amin játszottam. Mostanra már a komoly biztonsági elõírások miatt és a játékosok egészsége miatt az ilyeneket nagyon nehéz kivitelezni.A United gólt szerzett, én pedig ünnepeltem. Ha szurkoló vagy, ünnepelsz. Ha játékos vagy, ünnepelsz. Ha nem ünnepelnénk meg a góljainkat, a menedzser megõrülne. Ne értsd félre, nem õ mondta, hogy menjek az ellenfél szurkolótábora elé és ünnepeljek, de ha a United gólt szerez, én megünneplem, ez ösztönös.

 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!