Anita Elberse tanulmánya Sir Alex Ferguson módszereirõl. Második rész.

A cikk elsõ részét itt lehet elolvasni.

5. Passzoljon az üzenet a pillanathoz

Amikor el kell mondani a játékosoknak, hogy milyen döntéseket hozott...Ferguson – talán meglepõ ez egy olyan menedzserrel kapcsolatosan aki kemény és sokat vár el – sokat dolgozott azon, hogyan alakítsa megfelelõen a mondandóját az adott szituációhoz.

Amikor egy játékos arra számított, hogy kezdeni fog, és el kellett neki mondani, hogy ez mégsem így lesz, akkor próbálta tapintatosan kezelni a helyzetet.

“Négyszemközt adtam a játékos tudtára ” – mondta Ferguson.

“Nem könnyû. Azt mondtam: ‘Figyelj, lehet, hogy most hibát követek el’ – ezt mindig elmondtam – ‘de szerintem most ez lesz a legjobb csapat.’ Megpróbáltam egy kis önbizalmat önteni beléjük, és azt mondtam nekik, hogy ez csak taktikai döntés, és lesznek még nagy meccseink.”

A meccshez közeledve, az edzések folyamán Ferguson és a stábja megpróbálta a pozitív dolgokat kiemelni. A media viszont úgy állította be, mint aki a dühöngõ beszédeket részesítette elõnyben a félidõben és a mérkõzés után is, de a valóságban sokkal változatosabb volt a megközelítése.

“Nem ronthatsz be állandóan úgy az öltözõbe, hogy üvöltesz és sikoltozol. Az nem mûködik." – mondta el nekünk.

Andy Cole, a United egykori csatára így összegezte a témát: 

“Ha veszítesz, de Sir Alex úgy hiszi, hogy minden tõled telhetõt megtettél, akkor nincs probléma. Viszont ha alibiztél, akkor jobban tetted ha befogtad a füledet!”

Ferguson: Senki sem szereti ha kritizálják. Legtöbben a bátorításra reagálnak, szóval amikor csak tudtam, megpróbáltam õket bátorítani. Akármelyik emberrõl beszélünk - nincs jobb mint azt hallani, hogy "szép munka". Ez az két legjobb szó amit valaha kitaláltak. Nem kell szuperlatívuszokban beszélned. Ugyanakkor a hibákat is ki kell emelned amikor a játékosok nem teljesítenek megfelelõen. Ilyenkor fontos a helyreigazítás. Ezt rögtön a mérkõzés után csinálnám. Nem várnék hétfõig, nem lenne értelme. Máris tovább kell lépni a következõ meccsre. Nincs értelme egy játékost örökké kritizálni.

 A meccs elõtti beszédeim az elvárásokról szóltak, a játékosok hitérõl önmagukban, és egymásban. Szerettem a munkásosztály fegyelmére utalni. Nem mindegyik játékosnak van olyan múltja amelyiknek része a kemény, fizikai munka, de az apjuknak, vagy a nagyapjuknak már talán ilyen története van, és ezért hasznosnak találtam, hogy emlékeztessem õket, milyen messzire sikerült eljutniuk. Elmondtam nekik, hogy nagyon fontos, hogy jó munkamorállal rendelkezzenek, és úgy tûnt ez növelte a büszkeségüket. Arról is emlékeztettem õket, hogy attól lesz karakteres a csapat, ha bíznak egymásban, és nem hagyják egymást cserben. A félidõben talán nyolc perced van, hogy elmondd amit szeretnél, ezért fontos jól kihasználni az idõt. Amikor nyerésben vagy minden könnyebb. Ilyenkor lehet beszélni a koncentrációról, arról, hogy ne adjuk át a kezdeményezést és más hasonló, apró dolgokról. Amikor viszont vesztésre állsz muszáj hatnod a játékosokra. Ilyenkor a csapatra koncentráltam, és az erõsségeinkre, de azt is korrigálni kell amiért vesztésre állsz.

Az edzéseinken olyan csapatot próbáltunk építeni amiben taktikailag képzett, remek atléták vannak. Ha túl barátságos vagy akkor nem leszel képes ezt elérni. Erre a félelmet is fel lehet használni, de nem lehetsz túl kemény. Ha a játékosok állandóan félnek, akkor nem fognak jól játszani. Ahogy kezdtem idõsödni, rájöttem, hogy ha mindig kimutatod a haragodat, az nem lesz jó. Jól kell eltalálni a pillanatot. Menedzserként mindig különbözõ szerepeket kell betöltened. Valamikor orvosnak vagy tanárnak kell lenned, valamikor pedig apának. (videó)

6. Készülj fel a gyõzelemre

Ferguson csapatainak megvolt az a képességük, hogy mérkõzések kései fázisaiban szerezzék meg a gyõzelmet. Az elemzésünk azt mutatja, hogy a legutóbbi 10 szezon alapján a United többször állt fel hátrányból úgy, hogy vagy a félidõben, vagy 15 perccel a meccs vége elõtt még vesztésre álltak, mint bármelyik másik angol klub. Az ösztönzõ beszédek a félidõben, és a megfelelõ taktikai változtatások kétségtelenül hozzájárultak ehhez, de valószínûleg többrõl van itt szó.

Amikor egy csapat hátrányban van a meccs vége felé, a legtöbb menedzser elõre küldi a játékosait és bátorítja õket, hogy támadjanak. Ferguson kivételesen agresszív és szisztematikus volt ezen a téren. Õ felkészítette a csapatait a gyõzelemre. Olyan játékosai voltak akik azt gyakorolták, hogyan kell játszaniuk ha gólt akartak szerezni úgy, hogy már csak tíz, öt, vagy csak három perc maradt a játékidõbõl.

“Külön gyakorlunk az olyan helyzetekre amikor meg kell nyomni a meccset, szóval tudjuk, hogyan lehetünk sikeresek ilyen szituációkban” – mondta nekünk a United egyik segédedzõje.

A United edzésein a készségfejlesztõ és a taktikai feladatok ismétlése van központban.

“Minden edzésre úgy tekintünk, mint egy lehetõségre, ahol tanulhatunk és fejlõdhetünk” – mondta Ferguson.

“Néha lehet, hogy azt gondolják a játékosok, hogy ‘Na már megint ezt csináljuk,’ de ez segít nekünk gyõzni.”

Úgy tûnik, nem csak az az általános elképzelés mûködik, hogy azok a csapatok gyõznek akiknek erõs szokásaik vannak – mint például, hogy adott kombinációkat automatikusan megtudnak csinálni. Ott van az a bizonyos ösztönös érzés, hogy sohasem vagy igazán elégedett azzal amit elértél, és mindig keresed a lehetõséget a további fejlõdésre. Ferguson ezt így fogalmazta meg: 

“Az üzenet egyszerû. Ennél a klubnál nem ülhetünk egy helyben.”

Ferguson: A gyõzelem a természetemben van. Az idõ múlásával olyan magasra tettem magamnak a lécet, hogy nincs más lehetõség a számomra – nyernem kell. Mindig elvártam a gyõzelmet amikor felmentünk a pályára. Még ha az öt legfontosabb játékos volt is sérült, én akkor is gyõzelmet vártam. Bizonyos csapatok körül elég nagy lesz a zûrzavar mielõtt elkezdõdne a meccs, de én figyeltem, hogy a csapatommal ez ne történjen meg. Ahogy felmentünk a pályára a mérkõzés elött, magabiztos voltam afelõl, hogy a játékosok felkészültek és készen állnak a játékra, mivel mindent megtettünk amit kellett, mielõtt még kijöttünk volna az öltözõbõl. Szeretek kockáztatni, ami abból is látszik, ahogyan a mérkõzések utolsó szakaszaiban játszottunk. Ha hátrányban voltunk a félidõben, egyszerû volt az üzenet: Semmi pánik. Csak arra koncentrálj, hogy elvégezd a feladatodat. Ha már csak 15 perc volt hátra és még mindig hátrányban voltunk –mondjuk 1-2-re - , hajlandó voltam még többet kockáztatni. Tökéletesen boldog voltam, ha 3-1-re kikaptunk abban az esetben, ha megadtuk magunknak arra a lehetõséget, hogy döntetlent hozzunk ki a mérkõzésbõl, vagy akár nyerjünk. Szóval az utolsó 15 percben mindent feltettünk egy lapra. Földobtunk még egy támadót, a védekezés miatt pedig már kevésbé aggódtunk. Tudtuk, hogy ha 3-2-re nyerünk, az fantasztikus érzés lesz. Ha pedig kikaptunk 3-1-re, így is - úgy is kikaptunk volna. 

Pozitívak és merészek voltunk, ráadásul vállaltuk a kockázatot – ez volt a mi stílusunk. Azért mentünk ki, hogy megnyerjük a talákozót. Csodálatos érzés volt látni, hogy mindent megtettünk azokban az utolsó negyed órákban, ha szükség volt rá. Bombázzuk a tizenhatost, játékosok vannak mindenhol, és mindenki keményen harcol. Természetesen kikaphasz egy kontrát követõen, de az az öröm amit a gyõzelem okoz azután, amikor már azt hitted, hogy vesztettél, valami fantasztikus.

Mindegyik csapatomban megvolt a kitartás - soha nem adták fel. Emiatt nem is aggódtam, hogy ez az üzenet nem jutna el hozzájuk. Ez egy fantasztikus tulajdonság, ami jó ha megvan a csapatban. Bámulatos látni, hogy mik történhetnek a mérkõzés utolsó másodperceiben. (videó)

7. Támaszkodj a megfigyelés erejére

Ferguson 32 évesen, 1974-ben kezdte meg edzõi karrierjét egy kis skót klubnál, az East Stirlingshire-nél. Alig volt idõsebb néhány játékosánál, de nagyon aktív volt. Ahogy haladt elõre, a skót St. Mirrennel és az Aberdeennel, aztán – mután jelentõs sikereket ért el az Aberdeennel -  a Manchester Uniteddel – folyamatosan átruházta az edzések levezetését a segédedzõire. Viszont minden edzésen ott volt és figyelt. Ahogy Õ mondta, sokkal jobban tudja elemezni a játékosokat és a teljesítményüket amióta az edzésrõl átváltott a megfigyelésre.

“Amikor edzõként vagy jelen a pályán, nem tudsz mindent észrevenni” – mondta.

Ellenben a folyamatos megfigyelõ észre tudja venni a változásokat a rendszeres feladatokban , a játékosok energiájában, vagy a hozzáállásukban.

Az a kulcs, hogy a közvetlen felügyeletet rá kell bízni másokra, és hinni benne, hogy elvégzik a munkájukat, amíg a menedzsernek az a dolga, hogy megfigyelje a folyamatokat.

Ferguson: A megfigyelés az utolsó pontja a taktikámnak. Amikor elkezdtem edzõsködni, számos alapvetõ elképzelésre támászkodtam: arra, hogy jól játszunk, hogy megértsem azokat a technikai készségeket amik ahhoz kellenek, hogy a legmagasabb szinten is sikeresek legyünk, illetve arra, hogy tudjam képezni a játékosokat és arra, hogy tudjak döntéseket hozni. Egyik délután az Aberdeennél volt egy beszélgetésem a segédedzõmmel amíg teázgattunk. Azt mondta, “ Nem tudom, hogy miért hoztál engem ide.” Mire én meg megkérdeztem, “Mirõl beszélsz?” amire így válaszolt, “Nem csinálok semmit. Az utánpótlással foglalkozom, pedig én azért vagyok itt, hogy segítsek neked az edzéseken és a csapatkiválasztásban. Ez a segédedzõ feladata ” Erre egy másik edzõ hozzáfûzte, “Fõnök, szerintem igaza van,” majd rámutatott, hogy hasznot tudnék húzni abból ha nem nekem kellene mindig levezényelni az edzéseket. Elõször azt mondtam, hogy “Nem, nem, nem,” de aztán gondolkoztam rajta néhány napot és szóltam nekik, “Próbáljuk meg, de nem ígérek semmit.” Legbelül tudtam, hogy igazuk van. Végül átadtam nekik edzést és ez volt a legjobb dolog, amit valaha csináltam. Továbbra is én irányítottam, a jelenlétem és a képességem, hogy felügyeljek még mindig megvolt, az pedig amit abból nyersz, hogy csak figyelsz, valami elképesztõen értékes. Amint kiléptem ebbõl a burokból, sokkal több részlet lett világos a számomra, és megugrott a teljesítõképességem. Az, hogy láthattam egy játékos szokásainak a változását, vagy a lelkesédésének a lankadását, lehetõséget nyújtott nekem, hogy tudjak neki segíteni. Családi problémáról van szó? Anyagi problémái vannak? Fáradt? Milyen a hangulata? Valamikor még azt is észrevettem, hogy egy játékos sérült, amíg õ azt gondolta, hogy rendben van.

Szerintem rengetegen nincsenek tisztában a megfigyelés erejével. Én a vezetõi képességeim egyik legfontosabb részének tartom a megfigyelést. A képesség, hogy láss dolgokat kulcsfontosságú  - még pontosabban – a képesség, hogy olyan dolgokat láss amikre nem számítasz, kulcsfontosságú.

8. Folyamatosan alkalmazkodj

Amíg Ferguson egy negyed évszázadot töltött el a Unitednél, a futball drámaian megváltozott, a hihetetlen pénzmennyiségtõl kezdve (beleértve a pozitív és a negatív hatásait is) egészen a tudományokig amik abban segítenek, hogy a játékosok még jobbak legyenek. A változásra sohasem könnyû reagálni, és talán még nehezebb, ha valaki ilyen sokáig van a csúcson. Viszont a bizonyítékokat Ferguson hajlandóságára, hogy változtasson, mindenhol meglehet találni. David Gill elmondása alapján Ferguson “ bebizonyította, hogy hihetetlen képességel tud alkalmazkodni a játék változásaihoz.”

Az 1990-es évek közepén, Ferguson volt az elsõ menedzser aki az akkor még viszonylag jelentéktelen Liga Kupában egy olyan csapatot küldött a pályára amiben többségében fiatalok szerepeltek. Ez akkoriban felháborodást keltett, de ma már gyakori jelenség a Premier League klubok között. Szintén Õ volt az elsõ aki megengedte, hogy négy középcsatár harcoljon két helyért a csapatában. Ez olyan stratégia volt amit rengeteg külsõ szemlélõ kezelhetetlen helyzetnek ítélt meg, de ez volt a kulcs az 1998–1999-es triplázáshoz, amikor a United megnyerte a bajnokságot, az FA Kupát és a Bajnokok Ligáját is.

A pályán kívûl, Ferguson bõvítette a szakmai stábját és kinevezett egy csoport sporttudóst, hogy támogassák az edzõk munkáját. A sporttudósok tanácsát követve D-vitamin fülkéket telepítettek a játékosok öltözéjébe annak érdekében, hogy kompenzálják a napfény hiányát, valamint olyan mellényeket kezdtek el használni amiben GPS érzékelõk vannak, amiknek a segítségével már 20 perccel az edzés után elemezni lehet a játékosok teljesítményét. Ferguson volt az elsõ edzõ, aki optikust alkalmazott a játékosai számára. A United jóga oktatókat is munkába állított, hogy hetente kétszer foglalkozzanak a játékosokkal, és nemrég adták a legújabb orvosi létesítményüket az edzõközpontjuknál, amiben az operáción kívül mindent megtudnak oldani ott helyben – ezzel egy bizonyos szintû diszkréciót biztosítva, ami az általános kórházakban lehetetlen lenne, ugyanis ott mindig kiszivárogtatják a játékosok állapotáról szóló részleteket.

Ferguson: Amikor még kezdõ voltam, nem voltak ügynökök, a meccseket ugyan közvetítették, de a média nem emelte olyan szintre a játékosokat, mint a filmsztárokat, és nem kerestek mindig új sztorikat velük kapcsolatban. A stadionok fejlõdtek, a pályák tökéletes állapotban vannak, a sporttudománynak pedig nagy befolyása van arra, hogy hogyan készülünk fel a szezonra. Az orosz és a közel-keleti, vagy máshonnan származó tulajdonosok rengeteg pénzt pumpáltak ebbe a sportba, és nyomást helyeznek a menedzserekre. A játékosokat pedig jobban kontrollálják, így sokkal törékenyebbek, mint a 25 évvel ezelötti futballisták.

Az egyik dolog amit jól csináltam az évek során, az a változás kezelése volt. Úgy hiszem akkor tudsz a változás felett uralkodni, ha elfogadod. Ez azt is jelenti, hogy bíznod kell azokban az emberekben akiket alkalmazol. Abban a percben ahogy felvetted az új stábtagokat, bíznod kell benne, hogy a munkájukat fogják csinálni. Ha mindenkinek megmondod, hogy mit csináljanak, akkor nincs értelme felvenni õket. A legfontosabb dolog, hogy ne legyen stagnálás. Néhány évvel ezelött azt mondtam David Gillnek, “Csak akkor tudjuk a játékosokat itt tartani a Manchester Unitednél, ha nekünk van a legjobb edzõközpontunk Európában.”  Ekkor kezdtük el létrehozni az orvosi létesítményünket. Sohasem állhatunk le.

A legtöbb ember, akinek olyan rekordjai vannak mint nekem, nem is foglalkozik a változással. Én viszont mindig úgy éreztem, hogy nem tehetem meg, hogy ne alkalmazkodjam. Sikeresnek kellett lennünk – nem volt más lehetõség a számomra – és mindent felkutattam ami a fejlõdéshez kellett. Folyamatosan keményen dolgoztam. Minden sikert úgy kezeltem mintha az elsõ lenne. Az volt a munkám, hogy biztosítsam számunkra a lehetõ legjobb esélyt a gyõzelemre. Ez hajtott engem.

hbr.org

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!