Hat éves korom óta vagyok United szurkoló, immár tizenkettedik éve. Gondolom mindenkinek van vagy volt egyszer kedvenc játékosa, így tehát nekem is volt egy favorit futballistám az adott keretbõl, ne adj Isten még több is. Sajnos mára ez nagyban megváltozott...

Egy kis történelem
1999 áprilisát írjuk. Bajnokok Ligája elõdöntõ, Juventus idegenben. Ez volt elsõ meccsem a tévé elõtt, 3:2-es United gyõzelemmel és továbbjutással a döntõbe.
Na, ezek után természetesen muszáj volt megnéznem a döntõt is, ahol a Bayernnel találkozott a United. Mint azt jól tudjátok, a rendes játékidõ hosszabbításában Sheringham és Solskjaer megfordította a mérkõzést a Nou Campban, ezzel megnyerve a BL serleget.
A manchesteriek tomboltak, én meg hat évesen az ágyon ugráltam, felkeltve a fél családot.
Ekkor kezdõdött ez az örök szerelem, ami még most is tart, bár jelen pillanatban mélypontját éli.
 
A favoritok

No, de visszatérve a kedvencekre. Volt nekem több is a United háza tájáról. Dwight Yorke, Solskjaer, Ruud van Nistelrooy (aki távozása óta nem találtam új példaképet), sõt talán még Henrik Larsson is kedvenc volt abban a 3 hónapban, amit itt töltött.
 
 
 
Azóta hiába jött C. Ronaldo, vagy hiába van itt Wayne Rooney. Míg utóbbi magánéleti gondjaival küszködik, addig csak egy sztár marad számomra, nem pedig kedvenc.
Ronaldo élményszámba menõ trükkjeit, góljait, szabadrúgásait, arrogáns stílusát mind szerettem, talán õ volt ahhoz legközelebb, hogy újra legyen a világ labdarúgásában kedvencem.
De valami hiányzott. Talán az, hogy itt maradjon, hû legyen a klubhoz. Bár nem álltatom magam a klubhûséggel, pláne nem Ronaldotól, nem is hibáztatom érte, hogy elment.
 
Ki lehetne az ideális?
Átnézve a Vörös Ördögök keretét, nem is találok igazi vezéregyéniséget, nem hogy egy igazi nagy kedvencet, amolyan példaképet. Ne értsetek félre, Giggs és Scholes remek vezér volt- évekkel ezelõtt.
 
A csatárok közül -hiszen azért mégis mindenki a támadó focit szereti, tehát valószínû, hogy csatár, de legalább egy támadó szellemû középpályás lesz a kedvence- sem tudok emblematikus figurát mondani.
 
Rooney-t már említettem, de ha magánéletét megoldaná, abszolút nagy kedvenc lehetne játéka alapján.
Berbatov számomra „egynyári focista”. A sajtó arról beszélt, hogy Berba milyen remek formában van. Mindez igaz volt, pár meccs erejéig. Szokták mondani, hogy a csatárt a góljai minõsítik, márpedig õ már 4 meccse (ha jól számolom) nem lõtt egy gólt sem!
Hernandez még fiatal, annyiban megállapodhatunk, hogy nagy jövõ áll elõtte.
 
A középpályáról sem tudnék igazi kedvencet mondani. Scholes, Carrick és Fletcher sokszor hasznosan játszik, de feladatkörük nem a legszebb focit hozza magával.
Nani a csapat talán legnagyobb labdazsonglõre engem még nem tudott meggyõzni. Amíg teljesítményét még nem tudja állandó szinten hozni, addig nálam nem az igazi.
 
 

 
Manapság a teljesítmény sem az igazi
A csapattal kapcsolatban azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon megfelelõ képességû játékosok alkotják –e?
Véleményem szerint ott gond van, ahol nyögvenyelõsen sikerül mind a kétszer (!!!) legyõzni a Wolverhamptont (minden tiszteletet megadva a farkasoknak), és Pak duplájával, esetleg Bébé megpattanó lövésével elõnyt, majd gyõzelmet szerezni.
 
A csatársor formája a béka feneke alatt van, kezdve a fent említett Berbatovéval, egészen Rooney-ig.
A fiatal Hernandeztõl pedig még ne várjunk el annyit, hogy a hátán hordozza a csapatot.
 
Látszólag nem rossz az a 2. helyezés a tabellán, 4 ponttal a Chelsea mögött, de mégsem az igazi. Nyögvenyelõs siker(ek) a Wolves ellen, iksz a City otthonában, a Fulham, az Everton és a Bolton elleni döntetlenekrõl nem is beszélve...
 
Valami hiányzik...
...mégpedig egy igazi vezéregyéniség. Egy sztár, egy kedvenc, egy példakép. Egy sima mezei sztárt bárhol lehet találni. Kedvencet már nehezebb. Egy példaképet pedig lassan már-már lehetetlen.
De ahhoz, hogy a csapat és én újra megtaláljuk egymást, kell egy igazi fenomén, aki ha idejön, megérti azt, hogy miért más a United mezben játszani, mint a City világoskék mezében.
Ehhez viszont vagy egy tehetséges, klubhû, sajátnevelésû játékos kell, vagy egy olyasvalaki, aki ideigazolva rájön: neki a Uniteden kívül nem kell más klub. Ha pedig az utóbbi lenne a nyerõ megoldás, ahhoz sok pénz kellene, legalábbis az adott sztár átigazolásához.
Ha a sztár megvan, utána már csak rajta múlik, hogy lesz –e mindenki kedvence, esetleg példaképe.
 
Hogy lehetséges –e? Szerintem igen. De az biztos, hogy nem egyik pillanatról a másikra fog megtörténni. Ha mégis, én leszek a legboldogabb.

Figyelem! A cikk teljes mértékben szubjektív, tehát csakis a saját véleményemet tükrözi!