…avagy, hogy pótolod a pótolhatatlant?  

Lehetne ez akár egy vitaindító írás is. Hogyan lehet pótolni a pótolhatatlant? Nyilván minden Manchester United drukker azonnal tudja, hogy nem egy sztárfutballistáról van szó, hanem a klub legendás edzõjérõl, Sir Alex Fergusonról. A Fõnökrõl, akinek tudása, kreativitása, látásmódja és a hihetetlen (már-már emberfeletti) hatodik érzéke a játékhoz, a játékosokhoz, a csapathoz, az nem váltható meg semmivel és senkivel. Akinek a neve egybeforrt a klubéval, akit az ellenfelek, azok edzõi és drukkerei is tisztelnek. Talán az egyetlen menedzser a jelenkor futballvilágában, aki ugyanolyan rajongásnak örvendhet, mint a sztárjátékosok. Nem tisztem méltatni az eredményeit, és azt hiszem nincs is rá szükség. Azok magukért beszélnek. Minden United drukker szívesen látná õt a kispadon még sok-sok évig, de lássuk be elõbb vagy utóbb szükség lesz az utódlásra. Szóval kivel pótoljunk valakit, aki 25 év munkájával, a Manchester Unitedet az egekbe emelte? Íme az én meglátásaim:
 
Talán kezdjük azzal az emberrel, akit a legtöbbször emlegetnek úgy, mint Sir Alex lehetséges utódját. Ö José Mourinho, a The Special One. Zseniális menedzser, aki Portugália, Anglia, Olaszország után Spanyolországban is letette a névjegyét. Fiatal és agilis ember. A kihívásokkal szemben jól teljesít. Miután a Chelsea edzõje volt 2004-2007-ig, jól ismeri az angol futballkultúrát. Extravaganciájával lenyûgözte az egész világot.
Eredményei:
 

FC Porto: Portugál bajnok (2), SuperCup Cândido de Oliveira, Portugál kupa, UEFA-kupa, BL-gyõztes



Chelsea FC: FA Premier League (2), Ligakupa (2), FA-kupa, FA Community Shield,



Internazionale: Olasz szuperkupa, Olasz bajnok (2), Coppa Italia, BL-gyõztes,



Real Madrid CF: Copa del Rey

 
Sikeres tréner, akit vagy szeret az ember, vagy utál. Nincs köztes hozzáállás. Viszont a legnagyobb erõssége, egyben a legnagyobb gyengesége is. Nincs még egy olyan ember a futballvilágban, aki a játékosait olyan szinten fel tudja tüzelni, mint õ. Csapatából dúvadokat képes faragni, akik bárkin átgázolnak a sikerek érdekében. Azonban ez a mentalitás könnyen elfajulhat. Sokszor jár együtt durvasággal, és a fegyelem teljes hiányával. Jelenlegi spanyolországi ténykedése rá a legjobb példa. A Real Madrid több játékosa viselkedett már hóhérként a pályán. Mourinho pálya melletti magatartása szintén hagy kivetnivalót maga után. Ami viszont a sikerei ellen szól mégis, az a határtalan támogatottság és a kiapadhatatlan anyagi tõke. Azért azt be kell látnia mindenkinek, hogy a Portóval Portugál Bajnoki címet szerezni nem kiugró teljesítmény. Nemzetközi porondon való szereplése már figyelemre méltóbb. Azonban miután elhagyta az Ibériai-félszigetet, kizárólag olyan csapatoknál dolgozott, ahol szinte teljhatalmat kapott, és hatalmas anyagi hátteret. Ugyan a portugál szakembernek szintén jó szeme van a játékosokhoz, de õ a „bárkit megvásárolunk” szellemben szocializálódik. Ez sajnos tompítja a látásmódját, és csökkentik az érdemeit. Véleményem szerint José Mourinho olyan, mint a borok. Kiváló már most is, de egy pár év múlva…
 
Akkor jöjjön három személy, akit már most is el tudnék képzelni a „trónon”. Kiválasztásuknál nem csupán a teljesítményüket, hanem a személyiségüket valamint személyes megérzéseimet is figyelembe vettem, tehát biztos, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
 
Az elsõ személy a Legendás 20-as, a Babaarcú Gyilkos, Ole Gunnar Solskjær. Most biztosan sokan felkapják a fejüket, mondván: „Ö miért is? Hiszen semmit nem mutatott fel edzõként.” Válaszom egyszerû. Azért, mert 14 évig állt a Manchester szolgálatában, futballista és edzõi pozícióban. Ez alatt az idõ alatt megismerhette a klub teljes stratégiáját. A szellemiség ami a Unitedet jellemzi már szinte a vérébe ivódott. 2008-tól a tartalékcsapat edzõje volt, akikkel szép eredményeket ért el. Rengeteg fogást és szakmai trükköt leshetett el a Fõnöktõl. Hiszem, hogy menedzseri karrierjére Sir Alex véglegesen rányomta bélyegét. A szigetországi futball minden csínját ismeri. Tapasztaltsága sokat hozhatna a klub számára. Játékosként befejezõ csatár volt, és nem is akármilyen. Nem véletlenül kapta a Szupercsere becenevet.  Higgadt, mégis kiszámíthatatlan játékával sok borsot tört az ellenfelek kapusai orra alá. Teljesítményéhez magas fokú intelligencia, kiváló döntéskészség kellett, amit a kispadon szintén kamatoztathatna. A csapat drukkerei a világ minden táján imádják. Támogatottsága lenne, ami magabiztosságot adna neki egy ilyen teher viseléséhez.
 
A következõ személy egy francia úriember, aki játékosként szinte mindent trófeát megnyert. A pályán mutatott teljesítményével, szimpatikus és fair viselkedésével rengeteg rajongót szerzett magának. Jelenleg a Marseille edzõje, Didier Deschamps. Pályafutása után szinte azonnal menedzseri pályára lépett, és szinte azonnal megmutatta potenciálját.
Eredményei:
 

Monaco: Francia ligakupa, BL-döntõ (!)



Juventus: Serie B



Marseille: Francia ligakupa (2), Ligue 1, Francia szuperkupa

 
José Mourinhoval összehasonlítva ugyan sokkal szerényebb a paletta, viszont sokkal nehezebb feladatokat vitt véghez. A Monaco csapatát olyan szinten rakta össze, hogy a Bajnokok Ligájában a Depotivo La Corunát 8:3-as eredménnyel, és csodajátékkal zavarták haza. A korabeli francia futballt messze fölülmúlva a döntõig menetelt játékosaival. Talán még ennél is nehezebb dolga volt a hírnevében megtépázott, a bundabotrány miatt a másodosztályba számûzött Juventussal. Egy évadot töltött a klubnál, de visszakerültek a Seria A-ba. Jelenlegi munkája gyümölcseként pedig, 18 évnyi nélkülözés után megnyerte a francia bajnokságot a Marseille csapatával. Nem hiszem, hogy nagyon ecsetelni kellene teljesítményeit. A kor elkorcsosult, „pénzzel mindent megoldunk” ideológiájával spékelt futballvilágában, egy szerényebb képességû játékosokkal is eredményes edzõt ismerhettünk meg benne. A gyõztes mentalitása, és küzdeni tudása, ami nálam a Manchester United kispadjára ülteti õt.
 
Harmadik, egyben utolsó jelöltem a Barcelona edzõje. Volt. Ugyanis nem Josep Guardiola a kiszemeltem, hanem elõdje Frank Rijkaard. Noha Guardiola jelenleg szinte mindent megnyer csapatával, azért nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére. Rijkaard négy éves eredménytelenség után 2003-ban érkezett a klubhoz. A játékos keretet átalakítva, valamit a saját nevelésû tehetségeket beépítve, második évadjában spanyol bajnokságot nyert. Az õ nevéhez fûzõdik a jelenlegi keretbõl:
 

Valdés, Puyol, Milito, Abidal, Xavi, Iniesta, Messi

 
A Láma, ahogy rajongói becézik, egy olyan Barcelonát hagyott utódjára, amelyikhez szinte hozzá sem kellett nyúlni. Noha minden tiszteletem Guardioláé, azért a Xavi, Iniesta, Messi „keménymag” nélkül is ilyen sikeres tudna lenni? Szóval az érdemei jó részét elõdje zsenialitásának köszönheti. Rijkaard szinte a semmibõl alakított ki egy gyõztes csapatot. A fiatal tehetségeket apránként beépítette a keretébe. Semmi kétség, hogy van szeme a játékosokhoz. 
 
Három jelöltem van tehát a posztra: Ole Gunnar Solskjær, Didier Deschamps és Frank Rijkaard. Számos zseniális edzõt hagytam ki, de mint mondottam, a személyes benyomásaim és megérzéseim is szerepet kaptak a döntésem meghozatalakor. Biztos lesznek érvek és ellenérvek is az írásomra, azért nagyon megnyugtat a tény, hogy nem kell ténylegesen feltennem a kérdést:
 
„Kivel pótoljak egy pótolhatatlan embert?”
 
Köszönjük Fõnök!