Azt mondják, a labdarúgásban minden mérkõzés más, s ez szerintem is igaz, ugyanis egy szaftos kis rangadónak - fõleg Angliában- egészen más a légköre, a minõsége, és a nézettsége is, mint egy "hagyományos" találkozónak.

Mivel az angol bajnokság a legjobbak közé sorolható, így szinte garancia van arra, hogy minden mérkõzés hihetetlenül színvonalas, hajtós, küzdelmes, de szép technikai megoldásokkal is tüzdelt lesz. A meccsek pikantériája az, hogy nem számít, melyik csapat hányadik helyen áll, hiszen akik hosszú évtizedekig egymás õsellenségei voltak, azok mindig úgy felszívják magukat akár csak arra az 1 mérkõzésre is, hogy annak biztosan egy minõségi, kõkemény összecsapás lesz a vége.
 
A Manchester United-Liverpool párosításnak mindig megvolt a maga pikantériája.A versengés nem a labdarúgó pályákon kezdõdött, ugyanis a két csapat városa, Liverpool és Manchester rég szemben áll egymással, az ipari küzdelmek miatt (halkan jegyzem meg, a két város "mindössze" 42 mérföldnyire található egymástól).
 
 Anglia két legsikeresebb klubjai hosszú-hosszú évek óta versengenek egymással. Ez egy Európa által is várt rangadó, amit sokszor csak észak-nyugat angliai derbiként említenek. A Liverpool inkább az 1970-es és 1980-as évek során dominált, míg a Manchester United inkább az 1990-es és 2000-es esztendõkben gyûjtögette (illetve gyûjtögeti) címeit.
 
 A küzdelem a játékosokra is kihatott, ugyanis a liverpooliak például kifejezetten utálják a manchesteriek egyik sztárjátékosát, Wayne Rooneyt,  az angol támadó a Vörösök városi riválisától, az Evertontól igazolt az MU-hoz. Persze nem Rooney az egyetlen akit ki nem állhatnak a Liverpool szurkolói. Tom Chorlton, Tom Miller, Tommy Reid, Ted Savage és Allenby Chilton is,  õk mind-mind a mersey-partiaktól igazoltak Manchesterbe. Azokra a játékosokra, akik nem közvetlen igazoltak át a másikhoz, azokra nem haragszanak annyira, mint akik közvetlenül szerzõdtek a riválishoz: ilyen például a Unitednél Michael Owen, vagy a már 2007-ben visszavonult Paul Ince.
 
A Liverpool és a Manchester United derbije tehát a rég múltra nyúlik vissza, ám ez a párharc úgy néz ki, évrõl évre csak kiélezõdik, ugyanis mindig tud olyat találni valamelyik klub edzõje, játékosa vagy szurkolója, amibe beleköthet. Ha a 2000-es éveket nézzük, akkor ott van például a Vörösök vezetõedzõje, Rafael Benitez, aki sokszor piszkáltai nyilatkozataival a Vörös Ördögök legendás trénerét, Sir Alex Fergusont, aki azért igyekszik visszavágni.

"Nem lepett meg, hogy a Liverpool edzõt váltott a nyáron. Szerintem már mindenki erre várt, még úgy is, hogy Benítez az elõzõ szezonban ötéves szerzõdés hosszabbítást írt alá. Ez nyilvánvalóan bonyolította a helyzetet, ha ez nincs, biztos vagyok benne, hogy már a szezon vége elõtt mennie kellett volna" -nyilatkozta Ferguson a People magazinnak.

Liverpool-Manchester ellentét egyik legdurvább példája, amikor Tony Blair kormánya úgy döntött, hogy Anglia is bekapcsolódik Amerika Irak elleni háborújába. Országszerte tiltakozott a lakosság a döntés ellen. Liverpoolban ezt a hullámot lovagolták meg és azt üzenték: "Ne bombázzátok Irakot, inkább dobjatok atomot Manchesterre!"

Persze, a United drukkereit sem kell félteni. A "You'll never walk alone"-t  például lazán átköltötték "you'll never walk again"-re, alább meg látható egy doboz WC-papír, kifejezetten manchesteri szimpatizánsoknak kitalálva.
 

 
Az észak-nyugat angliai derbiken ha kevéssel is, de a Manchester United nyert többször. Remélem így lesz ez a hétvégi összecsapáson is és a csapat felszívja magát és odapörkölünk a Loserpoolnak! GGMU!