Írásomban szeretném megosztani Veletek, hogy számomra milyen nagy élmény volt együtt szurkolni más United drukkerrel közösen a világ legjobb csapatának, a debreceni közös meccsnézésen.

Szándékosan nem a találkozó után ültem le a laptop elé, hogy megpróbálkozzam az írással, mert lehet akkor túl sokat foglalkoztam volna a meccsen történtekkel, mint sem az összegyûlt kis társasággal. 

  Pedig szombaton, 16:00 óra elõtt, a magyarországi Debrecen környékén fellelhetõ United drukkerek egy helyen gyülekeztek ismét. Az ok, hogy újra a csapat 12. játékosaként kiszurkoljuk a gyõzelemet és lélekben erõsítsük imádott csapatunkat egészen a lefújásig. Véleményem szerint kijelenthetem, hogy ez a kis társaság igen családias légkörben gyûlik össze ezen jeles alkalmakra. Jó szokásunknak eleget téve, most is folytak a lázas találgatások a kezdõcsapatokat illetõen: Ki-kit játszatna, milyen poszton, vagy éppen miért nem tenné be a csapatba.. pro és kontra, érvek és ellenérvek, ilyen és efféle kérdésekkel, állításokkal bombáztuk egymást. Persze mindezt úgy téve, hogy abból ne legyen sértõdés, s tiszteletben tartsuk szurkolótársunk véleményét. Természetesen mindenkit csak az érdekelt, hogy nyerjünk, s így a megjelentek szinte mindegyike gyõzelmet várt, az már más kérdés, hogy amennyien voltunk, a gólok aránya úgy változott. Nem is kell mondanom, természetesen mindig felénk billent a mérleg nyelve,  amikor a végsõ eredményt próbáltuk megjósolni.
 


A mérkõzésre elemzésére nem térnénk ki ezúttal sem, inkább az ott összegyûltek reakcióját próbálom leírni a folytatásban.


 
Mikor a csapatok vonultak ki a pályára, még mindig folytak a találgatások, viszont a "végére" ugyanott lyukadtunk ki ahol mindig, még pedig, hogy úgyis tudja a Mester, hogy mit csinál és nincs nekünk arra jogunk, hogy felülbíráljuk a döntését. A kezdõ sípszó után mindenki átszellemülve, lázasan figyelte az eseményeket. Többünknek szemet szúrt a mexikói mezõnybe végzett munkája, ezt szóvá is tettük a meccs közben, s azon tanakodtunk, hogy ez a srác ma biztos befog találni. Betalált, a többit nem részletezném.

Ki kell térnem arra, hogy senki nem számított könnyû meccsre, bár a végeredményre leadott tippek egy része nem ezt támasztotta alá, mivel voltak igen több, mint bizakodó voksok (5:0). Viszont abban nagyjából egyetértettünk, hogy nyerni kell! De fogunk is?
 
Visszatérve arra, hogy bár bíztunk a csapatban, azért a realitás talaján maradva az 1-2 gólos gyõzelmet mindenki aláírta volna a találkozó elõtt. Már ezért is volt több, mint felháborító számunkra is a véleményesnek egyáltalán nem mondható befújt tizenegyes, ami után kis társaságunk egy emberként üdvözölte a mélyen tisztelt játékvezetõ Úr éde.. döntését. Az utolsó percekben szinte már mindenki szó szerint lélegzet visszafojtva nézte a kivetítõt. Nem hittük el az egyes helyzeteknél, hogy miért pont ellenünk véd minden kapus élete formájában(?), miért pont ellenünk ment egykori játékosunk a gólvonalról(?). Mint ha a Sunderland elleni meccs egy 180 fokos fordulatot vett volna, tehát helyzet alig és egy ex-játékosunknak hála, zsebünkben a 3 pont. Itt pedig szebbnél szebb támadások (végre), de hol a kapusbravúr, hol a nagy mentések, hol pedig a befejezésnél való pontatlanságunk akadályozott meg minket abban, hogy õrjöngve ünnepelhessünk a végén, ahogy az lenni szokott. Így minden helyzet után fogtuk a fejünket, és ahogy felugrottunk székünkbõl hirtelen, azzal a lendülettel zuhantunk vissza egybõl. Voltak akik egymásra néztek értetlenül és voltak akik arcukat a kezükbe temették, s ez a jelenet a vége felé eléggé kezdett hatványozódni.




Megköszönhetik maguknak azok az ellendrukkerek, hogy azokban a "kritikus" percekben nem jártak arra, mert nem mással, mint a magyarországi Red Army-val találták volna szembe magukat. Természetesen a balhé elmaradt, viszont egy kis idõ múlva már együtt fejtegettük, hogy mi is történt a meccsen. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nyugalom, mert még semmi sincs veszve a bajnoki címet illetõen. Most már a játék képe tetszett, viszont ez esetben a kihasznált lehetõségek száma hagyott némi kívánni valót maga után. 





  Egy dologban viszont teljesen biztos vagyok! Rendkívül örülök annak, hogy megismertem ezen szurkolótársaimat, akik hacsak ezen alkalmak idejére is, de összegyûlünk. Ha lehetõséged van rá gyere el, és éld át te is, hogy mennyivel jobb együtt lenni ilyenkor a többiekkel, mint otthon magadba a TV elõtt ülve szorítani a sikerért. 

Erre természetesen lehetõség lesz ismét, hiszen a legközelebbi alkalomra hazai pályán rendezendõ bajnokin, a Wolverhampton csapata ellen kerül sor, amelynek 
 
helye: Valhalla Sörözõ.
Cím: 4028 Debrecen, Sarló u. 2.
Kezdés: 2011. december. 10  15:30 óra.