Elõször is fogok egy hatalmas szöget és beleverem a bejegyzésem közepébe, hogy nem minden meccset láttam idén és végképp nem mindegyiket néztem kritikus szemmel. Természetesen véleményt így is tudok alkotni az idei (fél)évrõl és ahogy erre a cím is utal, megpróbálom összeállítani az általam vélt legjobb csapatot úgy, hogy a körülmények ideálisak, tehát a sérüléseket most nem nézve mindenkit egészségesnek véve, megalkotom a 2011/2012-es év dream teamjét. 

Kezdjük is az egyik legnagyobb kérdésnél, a kapus posztnál.
VDS visszavonult nyáron, jött de Gea. Anders már a felkészülési idõszakban bizonygatta elképesztõ hidegvérét és azt, hogy méltó ellenfele lehet a spanyolnak az évben. De Gea megkapta az 1-es számot és jött a CS. De Gea borzasztó amatõr megmozdulásokkal mutatkozott be az elsõ félidõben, majd folyamatosan fejlõdött a csapattal és a második játékrészben már egy-egy szép megmozdulással is nyugtatgatott minket. Sajnos ez a játékelem nem változott a spanyolnál azóta sem, miszerint õ fejlõdik a csapattal és nem a csapat vele. Van der Sar pont a fordítottja volt. Ha a csapat összevissza kolbászolt a pályán, bemutatott 1-2 bravúrt és a csapat ebbõl merített erõvel tudott mentálisan felfejlõdni. De Gea sajnos még nem ilyen jó mentálisan(ez nem az õ hibája, az egyetlen, ami nem korhoz kötött és nem tanulható a futballban) de a tehetsége megvan, elképesztõ nagy kapus lehet õ, ha SAF mellé áll. 
Na, de ennyit a spanyolról, jöjjön Anders Lindegaard. Õ az, aki tavaly januárban(számomra) a semmibõl érkezett, mint kiskoromban a cirkuszban a nyúl, akit elõhúznak a kalapból. Elképesztõ nyugalmat áraszt ha vele kezdõdik a névsor, még nekem is, szurkolónak. Pont "benne van a korban", és nagyon szereti a klubot és DÁN! Remélem utóbbit nem kell magyarázni.
 Van tehát két nagyon nagy jövõ elõtt álló kapusunk. Ha a kettõt valahogy összegyúrnánk, kapnánk egy hollandot, ebben biztos vagyok. De dönteni kell, éppen ezért a mentális problémák és az angol nyelv határtalan nehézsége(SARCASM!) miatt én Anders Lindegaarddal kezdeném a csapat összeállítását. De Geát a tarcsiba 2-3 hónapra, na meg az EL-be és persze angol órákra, jövõre pedig biztos vagyok benne, hogy  olyan lesz nekünk mint egy új igazolás. Komolyan!
 
Védelem:
 
A jobb szárny kerül elõször boncolgatásra. Itt nagyon gyors leszek, fõként az elképesztõ elfogultságom miatt. Rafael nálam a tipikus jobb szélsõ hátvéd. Gyors, ügyes(nem kell a túlzott technikai képzettség), szívós, egy az egyben verhetetlen és hál'isten nem látják meg a tehetségét a selecao-ban. A tesó itt képbe jöhetne mint potlás, de én jobb szeretem, ha a bal oldalt rohangál Fabio, tehát itt egyértelmûen a rotálás miatt Phil Jones lenne a csere, akit én középre semmiképp nem raknék és a rotálás miatt akár 2-3 meccsenként váltogatva fantasztikus jobb hátvédszélünk lenne, már ha van ilyen kifejezés. A belsõ védelmem Jonny Evans nevével kezdõdik. Én nagyon szeretem a keménységét, amit a játékába beleépít és ez kell is a PL-be. Nagyon jól lövi fel a labdákat, fejjel is ügyes, már csak a gól hiányzik, amit én stílusosan a következõ hétvégén várok az Emiratesben. Nemanja Vidic ottléte a kezdõmben megkérdõjelezhetetlen. A kapitány szerintem egyébként mindenki dream teamjében ott van, ezért nem kezdtem el taglalni a döntésem ahogy azt sem, hogy miért pont Patrice Evra a balhátvéd. Az õ cseréje egyértelmûen Fabio, akit (ha egészséges) lehetne 2-3 meccsenként játszatni, mert tesójához hasonlóan nagyon ügyes, sõt talán védekezésben jobb is. A középsõ hátvédeknél még ott van Smalling és Rio is, de elõbbit Evans, utóbbit Vidic szorítja ki, amúgy a két angolt is nagyon-nagyon szeretem, de õk nálam megfelelõ rotáció mellett csak másodpilóták.

A középpálya:
A szélsõ poszt SAF játékrendszerének talán legfontosabb eleme. Éppen ezért én is megpróbálom jól összefogalni, miért is esett a jobb szél kapcsán a választásom Antonio Valenciára. Ha 1 hónappal ezelõtt kezdtem volna el írni ezt a blogot, akkor is az ecuadorit tettem volna be, de szerencsére azóta ismét hihetetlen formában van. Tipikus szélsõ õ, nem játsza agyon magát, megkapja, elfut, beadja és befut középre gratulálni a góllövõnek(jó oké ez kicsit erõs). A jobb szélen nem is lehet kérdés tehát, hogy ki szerepeljen. Park mentalitását imádom, de teljesítménye jócskán elmarad Valenciához képest. Mivel a középsõ középpálya legalább olyan divat téma lett, mint a kapus poszt, ezért a bal széllel folytatom, egyelõre. Itt Nani és Young elképesztõ nagy csatát vív. Ha azt nézem, hogy Nani a bal szélen általában nagyon jól mozog, akkor õ a megfelelõ ember és amúgy is Youngból sokat még nem láttunk azon kívûl, hogy ismerjük a képességeit. Csak ezért, de tényleg csak ezért Nani , amúgy nem szeretem a ritkán 2-3 meccsenként elõjövõ hülyeségeit. Na és akkor a belsõ KP. Scholes témát nem boncolgatom, imádom, a valaha volt legjobb középpályás, de vele nem lehet számolni már sajnos, vagyis ha igen akkor megint az lesz, mint év elején. Õ visszavonul, mi meg nem találjuk az utódot. Nálam a két belsõ kp Tom Cleverley és Michael Carrick. Carrick a védekezésben, Clev pedig a támadásban el tudja látni azokat amiket el kell, ráadásul a minõségben a legjobban. Meg lehet nézni, mit mûvel idén Carrick. Zseniális. Cleverley pedig egy ilyen játékos mellett nyugodtabban játszhatna és bizony ennek az eredménye is meglenne. Középpályás ügy megoldva! 

Csatársor:
 
Van 5 minõségi csatárunk, olyanok, akik bárhol(stadionra értem), bárki ellen, bármikor veszélyesek: Rooney, Berbatov, Hernandez, Welbeck és Macheda  Owen. Micheal hatalmas sajnálatomra kikerül a képbõl ha a kezdõt nézem, fõleg a kora miatt. Kiskorom óta a kedvenc csatárom volt, de sajnos eljárt felette az idõ. Vannak érzékek, amik sohasem kopnak ugyan, de a legtöbb tompult. Marad 4, azaz Rooney, Welbeck, Berbatov és Chicharito. Biztos, hogy rengetegen nem értenek egyet velem, de én fognám és egy aktatáskáért cserébe feltuszkolnám egy repülõre Rooneyt. Sajnos ugyanaz a helyzet vele, mint Ronaldoval volt. Köré épül minden. Ha jól játszik, ha nem, õ ott van és lecserélni sem lehet. Ez így nem jó. Vagy hagyjuk ki párszor vagy menjen. Amúgy kezdõ, mert ha formában van magasan a legjobb de így, hogy ez a helyzet, így nagyon bosszúsan rakom be. 3 maradt. Welbeckkel kezdem. Danny az én szememben a tipikus csatár. Gyors, erõszakos, rettentõ ügyes, és minden nap van benne 1-2 gól, amit szerencsére nem is tartogat sokáig magában. A mez csók a shitty ellen pedig végérvényesen bebizonyította nekem, hogy nem csak a vére, a szíve is vörös(húú ez de hülyén hangzott...) Tehát az egyik csatár Danny Welbeck. 
Hernandez és Berbatov pedig kimarad. Sajnos, kimaradnak úgy, hogy Hernandez a 4 közül a kedvencem, de idén egyenlõre egyelõre elmarad tõlük. Berba meg elképesztõ, minden második meccsen játszania kell, de minden elsõn Welbeck van a helyén. Amúgy itt nagyon jó a rotáció lehetõsége. A Rooney-Chicha párost ismerjük, Hernandez-Danny kettõs sem lenne rossz egy-két gyenge védelem ellen, Berba pedig mindkét fiatallal jól megérti magát. A Rooney-Berba párost azonban én elfelejteném örökre. Valahogy nálam nem illenek össze és kész. 

Tehát a csapat:

Lindegaard, Rafael, Evans, Vidic, Evra, Valencia, Cleverley, Carrick, Nani, Rooney, Welbeck
 
cserepad: De Gea, Jones, Smalling, Young, Fletcher, Berbatov, Hernandez 
 
 
 
Nálam ezzel a csapattal, ha végre a sérülések megengednék és összeállhatna, madarat lehetne fogatni. Nem tudom mennyi esélyünk lenne a Barca vagy a Real ellen, de több mint tavaly, az biztos és amúgy is ezt idén már biztos, hogy nem fogjuk megtudni.