Az elmúlt hónapokban jó néhány poszt bennem ragadt - legyen szó nõi kosárlabdáról, NBA-rõl vagy éppen a manchesteri háziversenyrõl. Nem akarok mentegetõzni, kifogásokat keresni, ha nagyon akartak volna, kibuktak volna belõlem azok a gondolatok, amiket rendre ki szoktam írni magamból. Jellemzõ módon most, amikor holtfáradt vagyok, jutottam el arra a pontra, hogy újra górcsõ alá vegyem szeretett focicsapatomat, a Manchester Unitedet - egy rövid (ezt magam se gondoltam komolyan) értékelõ erejéig. Azt hiszem, már képes leszek higgadtan, tárgyilagosan megítélni az egyes játékosok teljesítményét - az infarktusos véghajrá után.

Ezúttal eltekintek az ilyenkor szokásos tízes skálán történõ osztályozástól: iskolás szóhasználattal élve elégteleneket (1), elégségeseket (2), közepeseket (3), jókat (4) és jeleseket (5) fogok osztogatni (le se tagadhatnám, hogy tanár voltam, ugye?), ahol az egyes "egyértelmûen nem MU-szint"-et, a kettes "épphogy csak megüti az MU-szintet", a hármas "átlagos MU-játékos" (évjárattól függetlenül), a négyes "fontos ember" (aki nélkül érezhetõen gyengül a csapat) és az ötös, "akit semmi pénzért nem adnék el". Õszintén szólva, e sorok írásakor még magam sem vagyok biztos néhány játékos érdemjegyében, izguljunk hát együtt! :)
Kapusok
David De Gea - Nálam egyértelmûen az elsõ számú kapus, már az Atletico Madridban is nagyon tehetségesnek találtam, és Manchesterbe érkezése fölött (jó elõre) örvendtem is egy sort. Az újonc éve teljesítményével aztán nem egészen szolgált rá a megelõlegezett bizalomra, és idõnként hajmeresztõ hibákat követett el, fõleg a szezon elején, és minden erénye (fantasztikus reflexei, gyorsasága, labdabiztossága, nyugalmat árasztó metakommunikációja) mellett olyan hiányosságaira is fény derült, ami kellemetlen perceket szerzett számára nemcsak egy Van der Saarral való (automatikus) összehasonlításban, hanem úgy általában a Premier Liga átlagos mérkõzésein is. Amíg nem szed magára legalább 10-15 kiló izmot, irreális, hogy az  ötösön belül korlátlan úr legyen (jelenleg nagyjából a felmosórongy szintjén leledzik), márpedig Angliában anélkül nemigen lesz maradása, és nem ártana elsajátítania a nagy elõd, Edwin egyik legmegkapóbb tulajdonságát, aki labdakezelésével és rúgótechnikájával a "mélységi indításra képes söprögetõ" szerepkörét is képes volt ellátni. A labdabiztosság már megvan, most már csak (emberhez) passzolni kéne megtanulnia. Osztályozásakor ne feledkeztem el arról, hogy a 2011-es évben nem egyszer hozott pontokat csapatának élményszámba menõ védésekkel, de arról sem, hogy õsszel meccsek mentek el miatta. Érdemjegye: 3. (Prognózis: ha képes lesz fejlõdni, hosszú távon megoldhatja a Vörös Ördögök problémáit kapus poszton.)

Anders Lindegaard - Annak ellenére, hogy érdemjegye megegyezik spanyol vetélytársáéval, benne nem is nagyon van több, legfeljebb egy négyes. Nagyon megbízható kapus, a közvetlen felségterületén sokkal jobban takarít, de igazi nagy bravúrokra nem tartom képesnek, annyi tálentum már nem szorult belé. Második számú hálóõrként viszont bármikor bevethetõ. Érdemjegye: 3.
Ben Amos - Lindegaard angol kiadásban. Nem rossz, de klasszis se lesz belõle soha. Ha fejlõdni akar, jobban teszi, ha átteszi a székhelyét valamelyik másik élvonalbeli csapathoz. Érdemjegye: 3.
Tomasz Kuszczak - Már a leigazolását se értettem, azt meg végképp, hogy mit keres még mindig a csapat közelében. Klasszikus bravúrkapus, ilyet láthatnék az NB1-ben is. Már ha nézném. Érdemjegye: 1.
Védõk
Patrice Evra - A legalacsonyabb mezszámú bekknek meglátásom szerint volt már jobb éve is a mostaninál, de a most véget ért szezonja jobb volt az elõzõnél (ami nem nagy kunszt). A felfutásai még mindig veszélyesek, de már hiányzik elõle az "élet-" (minõség)jelzõ, és rutinjával egyre több kellemetlennek ígérkezõ szituációt tud megoldani olyan esetekben, amikor lóhalálában kell visszanyargalnia megüresedett helyére, de ez továbbra sem mindig sikerül (nem is fog), továbbá az ellenfelek túl sokszor játszanak rá alacsony termetére, és hiába ruganyos és fejel jól, több gólhelyzet is kialakult már emiatt a manchesteri kapu elõtt. Jó az öreg a háznál, de Sir Alex helyében lassan elkezdeném keresgélni a méltó utódját. Érdemjegye: 4.
Phil Jones - Az ifjú titán. Óriási potenciál van benne, de még kiforratlan, így teljesítménye hullámzó volt egész évben. Szélsõ védõként nem erõltetném, legalábbis amíg nem tanul meg beadni, viszont a középpálya és a védelem közepén egyaránt képes volt helytállni - ideig-óráig, de elõbb-utóbb mindig becsúszott egy-egy szarvashiba. A meglódulásai nagyon biztatóak, az ifjú Gerrardra emlékeztetnek, de még sokat kell csiszolnia a játékán. Igaz, az angol válogatottba így is bekerült, de ez inkább a háromoroszlános mez jelenlegi értékét  (és a szövegségi kapitányt) minõsíti. A jövõ az övé, a jelen még nem. Érdemjegye: 3.
Rio Ferdinand - Sosem volt pengés játékos, de kõkemény, alapos, és remek ütemérzékével kitûnõen tudott rombolni. A sebessége mára teljesen megkopott (konkrétan olyan lassan fordul meg, mint csiga a hárslevélen), de ezt igyekszik elképesztõ rutinjával annulálni. Többnyire sikerül, de amikor lendületbõl érkeznek rá, bizony nem nyújt szívderítõ látványt. Nehéz neki érdemjegyet osztani, mert korábbi "érdemei okán" "járna neki" a négyes, de aki ismer, tudja, szigorú tanár vagyok voltam, és ha õszinte akarok lenni, a teljesítménye inkább közepes volt az évadban, mint jó - fõleg (korábbi) önmagához képest. Érdemjegye: 3.

Johnny Evans - Az északír védõt tavaly legszívesebben elzavartam volna, annyira gyatrán játszott, de Ferdinand kínlódása és Vidic sérülése után tudtam, hogy sokkal nagyobb szerep (és felelõsség) hárul majd rá, mint amekkorát kiérdemelt. Féltem is tõle. Ehhez képest számomra az évad egyik kellemes csalódása lett. Az elején még kissé bizonytalan volt, de egy idõ után felvette a ritmust, és ami még ennél is fontosabb: megmutatta, hogy képes irányítani a védelmet, ha nincs mellette (vagy mögötte) olyan, aki megtenné helyette. Azt nem tudom, hogy hosszú éveket tölt-e még Manchesterben (ha Jones és Smalling beválik, nem hiszem), de egy-két évig biztosan szükség lesz a szolgálataira. Ha másként nem, megbízható csereként. Érdemjegye: 4.
Chris Smalling - Ki nem néztem volna ebbõl a langaléta fiúból, hogy képes lesz beugró jobbhátvédet játszani, pedig megcsinálta! Igaz, tartósan semmiképpen sem jelentene megoldást, de arra a pár meccsre, amikor kikerült a szélre, teljesen jó volt. Nem annyira sokoldalú, mint Jones, de hajszálnyival megbízhatóbb - kevesebb kockázatot vállal, ami kevesebb hibalelehetõséggel párosul. Volt néhány fájó gól, amit miatta kapott a csapat (többségében fejesbõl!), de õ is inkább a jövõ embere. Érdemjegye: 3.
Nemanja Vidic - A Manchester United szezonja bizonyos értelemben ott ért véget, ahol az övé is: egy szerencsétlenkedõ svájci okozta "bázeli" zûrzavarban. A szerb azon túl, hogy vezéregyénisége nemcsak a védelemnek, de az egész csapatnak, még nagyszerûen is játszott... amíg játszott. A szezonja derékba tört, reméljük, a karrierje nem, és ha teljesen felépül, újra az lesz, ami az elmúlt években is volt: a védelem oszlopa. Érdemjegye: 5.
 

Fabio Da Silva - Az egyik brazil a két majdnem egyforma közül. Érdekes, tavaly azt írtam, a tesójának szavaznék inkább bizalmat, és a menedzser is hasonlóképpen vélekedett. (Biztosan a véletlen mûve, mostanság nem beszéltem a mesterrel - még álmomban se.) Amikor pályán volt, nem teljesített feltûnõen rosszul, de valahogy mindig kikapott a csapat, vagy legalábbis nyögvenyelõsen játszott. Érdemjegye: 2.
Rafael Da Silva - Az ikrek közül õ kapott (sokkal) nagyobb szerepet, de nem mondhatnám, hogy különösebben élni tudott volna vele. Vele tavaly is ugyanaz volt a bajom, mint korábban, amikor (többek közt) megcselekedte azt, ami talán sokak számára a névjegyévé vált: elõbb levette a pályáról Ribéryt (a Bayern München elleni BL-visszavágón), majd olyan bután állíttatta ki magát, hogy Fergie lenyelte a rágóját. Valahogy ebben a gyerekben mindig benne van a "tragikus vétség", amit huszonkét évesen valószínûleg már nem is nagyon fog kinõni. Ráadásul - bár képes szép dolgokra támadásban is - sem a szélt nem képes igazán meghúzni, sem az ellenfél kapuja elõtt  nem találja fel olyan jól magát, mint ahogy az a szélsõjátékáról elhíresült Ferguson-féle Manchesterben elvárható lenne. Érdemjegye: 2.
Évértékelõm második részében a középpályásokkal és csatárokkal folytatom, majd következhet az elõretekintés (kit megtartani, melyik posztra igazolni, hasonlók).