Ma még nem ültem eleget számítógép elõtt (:P), ezért el se tudnék képzelni szórakoztatóbb tevékenységet, mint a Manchester United 2011-12-es idényét taglaló poszttrilógia harmadik, befejezõ részének megírását. A nejem (este fél nyolckor) még a munkahelyén, a gyerekek mesét néznek, idõmbõl éppen kitelik, úgyhogy neki is látok. A korábbiakban górcsõ alá vettem a gólok elkerüléséért leginkább felelõs szekciót, majd az azok megszerzéséért küzdõket is, most pedig következzék néhány meglátás az összképrõl, a (közel)múltról és a (közel)jövõrõl!

Bár most már nem áll (különösebben) szándékomban osztályzatokkal dobálózni, azt azért érdemes visszaidézni, hogy összességében milyen érdemjegyeket kaptak az egyes sorok. A realitásokhoz közelítés érdekében kivettem a legrosszabbat kapó játékosét mindegyik csapatrész esetében, ill. a csatársorban - a "tiszta tanár kedvence" - Owenét, hogy lássam, e tekintetben hogy szerepeltek együtt.
 
A kapusoknál könnyû kiszámítani az átlagot: kereken 3,0. Utólag visszagondolva kissé alulértékeltem õket, és ha ez most az osztályozó konferencia lenne, hagynám magam meggyõzni a kollégáktól, lelkes osztályfõnöktõl, hogy javítsak fel néhány jegyet. Ezt Lindegaard esetében lenne a legkönnyebb megtennem, mivel a derék dán alapjában véve "jól" védett, amíg le nem sérült. (Utána már egyáltalán nem.) De ha neki megadom, azon az alapon nyugodtan kijár De Geának is (igen, srácok, egy suliban néha tényleg így néz ki a konferencia (is), de még inkább az érettségi...). Szóval összességében nem volt különösebb probléma a hálóõrök teljesítményével, bár hibák azért akadtak szép számmal - fõleg De Gea esetében, amit csak részben tudott feledtetni az évad második felében bemutatott jó pár (igazi klasszisokat idézõ) fantasztikus bravúrjával. Meg aztán arról se feledkezzünk el, hogy Edwin van der Sar örökét kellett átvenni, és ez nem kis feladat. Nos, mire mindezt leírtam, meggyõztem saját magamat is, és a kapusok teljesítményét összességében jónak tudom értékelni.
 
A védelemnél (Fabio elégségesét kirostálva) az összátlag 3,43-ra jött ki, ami valahol a közepes felsõ és a jó alsó határát jelenti, és ezen nem is kell különösebben csodálkozni, annyiféle összetételben állt fel a manchesteri hátsó alakzat az elmúlt 10 hónapban. A csapatsportágakat épp az teszi széppé, hogy a kifinomult, összehangolt összmunka mindent egybevéve felülkerekedik az egyéni képességek összesítésén, de az összecsiszoltság hiánya még a nagyszerû egyéni képességekkel rendelkezõ sportolók teljesítményét is jelentõsen képes lerontani. Szinte csoda, hogy ilyen fluktuáció mellett a bekkeknek sikerült egyáltalán ilyen számokat produkálniuk.
 

 
Nem sokkal rózsásabb helyzet egy sorral elõrébb sem, olyannyira nem, hogy ha minimálisan is, még egy kicsit rosszabb eredménnyel zártak. A középpályán 11 játékos fordult meg az évad során (közülük Pogbát kivettem), és feltûnõ, hogy milyen sokan nyújtottak közepes teljesítményt. Köztük olyanok is, akiktõl azt vártuk volna elõzetesen, hogy majd - manchesteri szinten - húzóemberei lesznek a csapatnak. Giggsnek, Naninak, Youngnak, Cleverley-nek, Fletchernek és még tán Parknak is voltak jó pillanatai, meccsei, de egyikük sem tudott menetrendszerûen jól játszani. Leginkább az õ hullámzó játékuknak köszönhetõen volt ingadozó a 2011-12-es Manchester United nyújtotta élményfaktor. Ha az elõbb említettek közül az elsõ négybõl legalább egy (de inkább kettõ) rendre meg tudta volna hálálni a Mester bizalmát, sokan kellemesebb emlékeket õriznénk a most lezárult idényrõl.
 
Ha a csatárok bizonyítványát nézzük, még az õ barakkjuk lehet a legvidámabb. Igaz, hogy Rooney még úgy is kiemelkedik közülük, hogy önmagához viszonyítva nem most játszott a legjobban (de ezt már részletesebben megírtam). Berbatov évét elkefélte Sir Alex, Chicharito elsõ szezonjában megteremtett aurája is megkopott a másodikban, Welbeck meg hiába játszott sokszor jól, ez gólokkal nem mindig párosult, és a sérülések se kerülték el. Igaz, akkor Owen mit mondjon...
 

 
Félreértés ne essék, nem szapulni akarom az újabb bajnoki címrõl csak óriási balszerencséjének (és némiképp saját figyelmetlenségének) köszönhetõen lemaradó Unitedet, de be kell látni azt is, hogy rengeteg megszerzett pont ide, óriási elõny a harmadikhoz képest oda, a JÁTÉK tekintetében nyomába se érhetnek mondjuk a 90-es évek második felének, vagy hogy egy közelebbit mondjak, a négy évvel ezelõtt BL-t nyert gárdának. És ez utóbbi példa azért is elszomorító, mert a jelenlegi keretbõl jó néhányan már akkor is itt játszottak. De meglátásom szerint a moszkvai döntõn pályára lépõk (Ferdinand, Vidic, Evra, Scholes, Carrick, Rooney, Anderson, Giggs, Nani) közül csak Vidic lett egyértelmûen jobb azóta, Rooney és Nani is fejlõdtek, de nem biztos, hogy "jobbak" (érettebbek, képzettebbek, talán), a többiek viszont már nem tudják ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint aminek köszönhetõen akkor döntõzhettek. És akkor még nem említettem, hogy abban a csapatban még volt egy klasszis kapus (van der Sar), egy extraklasszis (Cristiano Ronaldo) és egy igazi spíler (Carlos Tévez), A '99-es csapatot meg fel se hozom, mert elsírom magam.
 
Ehelyett inkább nézzük meg, hol kéne változtatni az összeállításon ahhoz, hogy újra ugyanazt az élményt jelentse nézni a Manchester Unitedet, mint a fenti két "nagy korszakban". Kapus poszton nem látok okot a fejvakarásra: De Gea jövõre biztosan jobb lesz, mint tavaly volt (és már akkor se volt rossz), a cseréjeként pedig bármikor bevethetõ Lindegaard, nem fog csalódást okozni. (Emlékszünk még Fosterre?) A védõk közül Evrának még lehet egy-két jó éve, Vidic biztos pont, szerintem többnyire Evansszal lesznek belül párban, jobb bekkbe viszont biztosan kell hozni valakit (Rafael elé). Jones és Smalling tovább fejlõdnek majd, és egy-egy bajnokira (sérülések esetén többre is), valamint akár az összes kupameccsre bármikor be lehet õket dobni. (Én folyamatosan együtt játszatnám õket, mert két-három éven belül õk alkotják majd az angol válogatott belsõ kettõsét.)
 
A középpálya már fogósabb kérdés, attól függõen, Ferguson mit akar játszatni, illetve hogy kit sikerül összehalászni a nyári játékospiacon. Ha abból indulunk ki, hogy öreg kopó már nem tanul új trükköket, akkor nyugodtan kiindulhatunk két klasszikus szélsõbõl, egy inkább labdaszerzõ típusú és egy inkább szervezõ halfból. Ebben az esetben Valencia helye bombabiztos a jobb szélen, Young és Nani szépen megküzd egymással a bal szélért, Carrick áldja a szerencséjét, Cleverley pedig imádkozik, hogy elkerüljék a kaszáló lábak és a gödrök. Ha azt vizionáljuk, hogy a Mesternek az EB-n résztvevõ csapatok összeállítását böngészve leesik, hogy majd' mindegyik három középpályással áll fel (ilyen-olyan leosztásban), akkor felkészülhetünk arra, hogy a jelenlegi keretbõl nem fogjuk tudni kijelölni az ideális kezdõt. Az elõbb említett két belsõ középpályás még nagyobb kockázat nélkül bemondható, de egy harmadik akkor is hibádzik - vagy védekezõ vagy támadó felfogású. Ide bizony valakit venni kell.
 
A harmadik variáció, amibe csak hagymázas álmaimban merek belegondolni,  hogy Fergie átmegy Mourinho / Mancini imitátorba, és mélyen a pénztárcájába nyúlva vesz egy futóbolond, "elvileg" védekezõ középpályást, aki azért bevállal öt-hat gólt is egy szezonban (ugyanannyi gólpasszal), és mellé még egy vérbeli támadó középpályást, aki a csatárok mögötti területrõl osztogatja majd a zsugákat. Ez utóbbira jelenleg Kagava látszik legvalószínûbb jelöltnek, az elõbbire, mivel amúgy se fogja meglépni az Öreg, (félig) poénból bemondanám Yaya Touré nevét. Velük kettejükkel minõségi átalakulás menne végbe ebben a szekcióban.
 

 
A csatárok közül Rooney helye biztos, Hernandez cserének jó, kezdõnek nem, Welbeck esetében pedig szerintem sok múlik majd azon, hogy sikerül az EB-je. Ha eredményesen tudja majd helyettesíteni eltiltott klubtársát a csoportmeccseken (már ha Hodgsonnak lesz annyi esze, hogy a kezdõbe rakja), akkor megtáltosodhat, ha besül, akkor könnyen lehet, hogy megy padozni a mexikói mellé, és helyette majd az játszik, akit a Berbatov, Owen duó helyére hoznak. Na hogy õ ki lesz, arra még tippem sincs. Huntelaarnak örülnék (Wayne nem biztos).
 
De egyelõre (szinte) mindegy is, ne feszegessük ezt a kérdést, hiszen elõttünk áll még az Európa-bajnokság, ahol megannyi potenciális érkezõ jelölt megmutathatja magát, esetleg képbe kerülhet. Az uborkaszezon egyetlen, végtelenített lejátszásra állított slágere, a "Transzferpiac"  címû nóta kánonjába ráérünk majd akkor bekapcsolódni, amikor a nemzeti válogatottak számára is kitör (végre) a nyári szünet. Addig hûtsük a söröket, szorítsunk kedvenc csapatunkért (a Man Utd szurkolók számára magától értetõdõ választásnak tûnik az angol nemzeti tizenegy), bár közben azért nem tilos árgus szemekkel méregetni bizonyos lyukas posztokon játszókat bárhonnan a mezõnybõl...