Egy írás az optimista drukkereknek. De legfõképp a pesszimistáknak. Avagy egy nyavalygó poszt a nyavalygásról.

Elõször is szögezzük le, senkit nem akarok meggyõzni semmirõl és elfogadom ha valaki elégedetlen. Elfogadom, csak nem értem. Mind különbözõek vagyunk. Én mindig optimista vagyok, valahol ez a szurkolás lényege, bízni az utolsó pillanatig, nem? Ha nem jön össze, akkor sincs tragédia, mert úgyis szerzett jó pillanatokat a csapat. Komolyan, mi lenne, ha Fergie után esetleg tényleg jönne pár rossz szezon? Rossz szezonon értem: nincs dobogó mint eddig a PL érában mindig, nincs BL, nincs egy jó meccs sem. (lásd jelenlegi Liverpool) Szóval nem kellene annyira kritizálni a tavalyi vagy idei csapatot. Nézzük tehát: õsszel egyesek már odaadták volna a trófeát a kékeknek. Az optimista tábor (én is) azt írta, nyugi csak baromi jó a sorsolásuk, gyakorlatilag a londoniak az elsõ kb. 10 meccsen csak kiesõjelölt, újonc csapatoknak rúgdosták ötösével a gólokat. Szintén tény volt, hogy õk nevezték az egyik legrövidebb keretet. Aztán jöttek nekik a nehezebb meccsek, Drogba maláriája, Wilkins kirúgása, sérülések. Két hónapos krízis kezdõdött a „bezzeg” Chelsea számára. Köztudott, hogy a United általában akadozva kezdi a szezont, sikerülhet akármilyen jól a nyári felkészülés. De novemberben a United végre kezdte elkapni a fonalat, idõnkét remek játékkal hozta a csapat a meccseket. Berbatov, Park, Nani, Hernandez, valaki mindig elõlépett és hõssé vált. Tavasszal lehet Rooney és Valencia lesznek azok.
 
Letudtuk az ünnepi darálást, pontokkal élen a csapat, elmaradt meccs is van, úgy tûnik az Arsenal lesz a fõ rivális (és ugye bennük mindig bízunk, hogy elfáradnak), de egyeseknek ez sem jó. Mert nem szép a játék, csak azért vezetünk, mert a többiek bénáznak stb. Nos, igen többen nem hajlandóak észrevenni a pozitív dolgokat. Itt jegyezném meg, az optimista mentalitás nem azt jelenti, hogy nem látom a hibákat és képtelen vagyok reálisan, objektívan megítélni egy-egy dolgot. Rá kell mutatni a hibákra egyszer. Vagy kétszer. Pl. én megõrülök attól 10 szögletbõl 9 pocsék. De folyamatos negatív hangulattal nem lehet elõrejutni. Cantona  korszak óta vagyok United drukker, a sikeres szezonok mellett átéltem pár sikertelent is és érdekesnek találom bizonyos dolgok ismétlõdését.
Igen, elszórakoztunk pár meccset õsszel. Mondják, úgy járhatunk mint tavaly, amikor 2 ponton múlt a bajnoki cím. Valóban bosszantó a Fulham, Everton stb. meccs, de az azóta eltelt idõszak tükrében úgyis lehet nézni kit érdekel, most pontokkal vezetünk. A PL-re különösen igaz, olyan mintha minden fordulóban új bajnokság kezdõdne, azaz mivel a decemberi darálóból jól jöttünk ki és élen állunk még mindig veretlenül, fejlõdünk stb. tehát az õszi elbutáskodott pontoknak nincs is jelentõsége. Ismétlem: élen állunk, mostantól oda kell koncentrálni (ami õsszel nem mindig sikerült), aztán ha jó lesz a tavasz, akkor semmit nem jelent az õszi Everton meccs. Tavalyi szezonról sokan írják ha Carrick belövi a büntetõt õsszel…nézõpont kérdése, azt is lehet mondani ha áprilisban megverjük a Roverst, máris megvan a hiányzó 2 pont.
 
Visszatérve a mostani szezonra, így is volt nem egy remek meccs, ami emlékezetes marad õszrõl. Liverpool megverése, Berbatovnak az a gólja…látni a százmilliókból összevásárolt zajos szomszédot, ahogy hazai pályán nem mert támadni és idõhúzó cserét alkalmaztak a Fergie Time alatt, vagy az Arsenal elleni rangadó, ami kiváló taktikai csata volt. Wenger egyszerûen nem tudott mit lépni. Plusz a Rovers elleni Berbatov show. Látni Rafael és Anderson fejlõdését, Hernandez berobbanását, idõnként a Red Wall is félelmetes volt. Sarkazások, ollózások, szép fejesek volt szép játék, csak ugye mindenkiben az maradt meg jobban, amikor elszórakoztunk egy már megnyert meccset. A triplázó csapat játéka tetszett? Gondolom igen. 20 meccs után nem volt annyi pontunk akkor, mint most. Ha most 1999. január 5. lenne, a többség temetné a csapatot és kritizálná hol a gyõztes mentalitás, mert sok az x és a Sheffield, Boro is megverte a Unitedet. Ez csak egy érdekesség, de azért valamit mutat. Számomra érthetetlen, hogy egyesek már októberben lemondtak a bajnoki címrõl, közben simán vettük a BL csoportot, most vezetjük a bajnokságot, de az se jó, mert hát miért õ kezd, miért nem 4-4-2, miért nem õt cserélte be Fergie, miért izé ez meg az....az árcédula alapján ítélik meg a játékost, nem látják benne az embert. Igen, Berbatovra gondolok. Statisztikák mutatják hány gólhelyzetet teremt, hány gólpasszt ad és nagyjából az elõzõ két évben sem maradt el a Spurs teljesítményétõl, idén pedig már tényleg király, és imádja a klubot, soha nem panaszkodik ha lecserélik. Megérti ha rotáció vagy taktikai okokból (pl. Arsenal meccs 4-5-1) ki kell maradnia, nincsenek botrányai. Fantasztikus játékos, a képességei miatt bármikor tud váratlan húzásokat csinálni. Ha önbizalom szempontjából jó passzban van, zseniális dolgokra képes. Nagyon örülök a jó formájának, mert az origo fórumán két évnyi Berbatov-Tevez vita után most úgy érzem, aki eddig nem csípte a bolgárt, most már õk is látják Fergie nem véletlenül akarta annyira, hogy klubrekordot jelentõ összeget költött rá. Egyértelmûen pluszt hozott a csapatba.
 
Visszatérve a csapatra. Idén is voltak szép meccseink és lesznek is. Minden szezon más és a United a saját átmeneti fázisában is mindig harcban van. Ez a nagy szó! Olyan sérülés krízis (2-3 kulcsember) ami most a CFC-t térdre vitte, nálunk szinte mindig van. Hol Rio, hol Wazza, hol Scholes nem elérhetõ, és akkor Hargreaves kálváriáját, Valencia hosszú kidõlését nem is kell említeni. Fergie sem tévedhetetlen, de azért összeségében elképesztõ az az egyenletesség, egyensúly, sikeresség amit felépített. Arsenal sok fiatallal játszik, ami szimpatikus, de öt éve nulla siker. Chelsea hatékony és nehéz ellenfél, de százmilliók elköltése után sem tudtak zsínórban háromszor nyerni és hol a BL siker? Ugye? Idén is talán ez a bajuk, a bajnoki címet megvédeni mindig nehezebb, mint megszerezni. A Liverpool…pedig Liverpool. A pincér egyszer futott egy jó szezont, de azt is elszúrta. Fergie pedig a folyamatos eredménykényszer alatt csak beépített pár fiatalt, csak kinevelt egy Aranylabdást, csak igazolt remek játékosokat, csak harcban van mindig a csapat, csak sikerül valamit nyerni. Ritka év, amikor egy trófea sem kerül a vitrinbe. Errõl jut eszembe, lehet Mickey Mouse-ozni a Ligakupát, de az a sorozat elképesztõen fontos a rotáció és a fiatalok miatt. Szép dolog, hogy Jack Wilshere 18 évesen szinte stabil kezdõ az ágyúsoknál, de a Unitednél sikerélmény is van egy fiatal számára. Teltházas Wembley-ben megnyerni a Ligakupát, azért az nagy szó egy 18-20-22 éves játékosnak. Vagy pl. Jonny Evans amikor megkapta a nyakába a PL aranyat.
 
Azt is látni kell a bajnokságban, hogy nem lehet már azt mondani "ó csak egy kiscsapat a soros ellenfél, sima kell legyen". Nem. Ilyen nincs már, a kicsik már nem csak hajtanak, hanem bárki tud meglepetést okozni, egyre több a minõségi játékosuk, Sunderland félék is tudnak már 10 milliós játékost igazolni, a Brum másik utat választott, erõdítmény a St Andrew’s. Hazai rekordjuk nem volt véletlen, a Stoke kõkemény stílusa, Spurs és City erõsödtek, Everton, Villa ellen sem lehet biztosra menni stb. Ettõl izgalmas a PL. Azt ne várja senki, hogy mint a Barca minden meccsen lazán gurítunk egy ötöst. Ez nem az a bajnokság. Néha sikerül ilyesmi is, de folyamatos gálázást ne várjon senki.
 
Õszintén szólva lehet kár volt ennyit írni. Három pontban is meg lehet ezt fogalmazni:

 
1. A United a király.
2. Fergie tudja mit csinál.
3. Ha valami nem sikerül, életbe lép az elõzõ két pont.




A mi dolgunk, hogy szurkoljunk. Amikor nem megy, akkor a legjobban!