Újjáépítés - honnan és hová tartva?

Sokan sajnálkozva tekintenek vissza a szezonra, és José menesztését is követelik. Igen,  a United megváltozott Ferguson távozása óta, pedig a bajok korábban jöttek, és mára akármennyire nehéz sokszor észrevenni de sokat fejlõdött a klub, épülõben vagyunk, jó alappal nagy potenciállal - de még sokat kell fejlõdni. Hogy miért lehet ezt mondani, és honnantól kezdõdik az újjáépítés?

Az újjáépítéshez vissza kell menni, még SAF idejére. Sokan nosztalgiáznak, milyen jó is volt akkoriban, más játék, más mentalitás. Pedig az utolsó 2 szezonban már érzõdött, vagy valami nincs rendben. A 2011/12-es szezonban 8 pontos elõnnyel buktuk el a bajnokságot. Az utolsó szezonban pedig igen sok idegtépõ meccset játszottunk. Igen, az "üljünk rá a vezetésre" akkor is jelen volt. Ráadásul, nem tudom hányan emlékeznek, de akkoriban is ment a vita, hogy " meg kell újulni a játékban, mert a szélsõs beadogatós játék már ódivatú". Igen, ez volt. Ráadásul sokan kérdezték, és emlegették, hogy "miért nem klasszisokat veszünk"? És beigazolódott, nézzük is csak az igazolásokat!

 

Ha megnézzük, csak az utolsó 2 szezonban, akkor elmondhatjuk, hogy akiket igazoltunk, azok közül csak kevesen váltották be ténylegesen a hozzájuk fûzott reményeket. RvP bevált, De Gea bevált, Jones bevált, talán, ha nem lenne ilyen sérülékeny. Young szélsõként messze nem váltotta be a reményeket, szélsõvédõként ugyanakkor hasznosabb lett, de errõl késõbb. A többiek? Kagawa karrierjét maga a Boss intézte el, ugyanis RvP érkezésével szélsõ lett, ami sehogy se ment a japánnak. Büttner és Powell szépen mutatkoztak be. De nagy karriert egyikük se futott be. A holland Evra mellett nem tudott betörni, az Angol sérülékenysége kettétörte a karrierjét. Henriquez szintén nagy tehetségként jött.  De csak jött. De mivel kevés pénzekért igazoltunk, ezért a balul sült igazolások nem tûntek bukásnak. Igazi klasszis igazolások viszont csak RvP és De Gea személyében voltak. Ez kevés volt!

 

Viszont az utolsó szezonban mégis bajnokok lettünk. De ne felejtsük el, hogy szerencsénk is volt, ugyanis a többi top csapat igazán szélsõséges volt, ezt több kommentátor is megjegyezte, míg mi egy állandóságot, stabil képet hoztunk. Ez szép és jó, de eljött SAF búcsúzása. És ami eddig gyûlt, hogy a komolyabb klasszis igazolások elmaradása, középszerû játékosok, akiket csak SAF emelt ki, valamint a kiöregedõ keret, és egy méretes lyuk a középpályán mind a felszínre jött Moyes alatt. Moyes, be kell látni, de lehetetlen helyzetbe került. Újjá kell építeni a csapatot (ahogy mindenki tudta, és amit mindenki várt) miközben a játékot is meg kellett reformálni, és mellé hozni a "MU szintet". Egy volt Everton edzõtõl ilyet elvárni, mi? Ugyanakkor megkapta a bizalmat, pláne, mert maga a Mester nevezte ki. (Érdekesség, de utólag kiderült, nem Õ volt a No1. a posztra.). A hibák mellett ráadásul jött még pár, mint az finoman szólva elbaltázott nyári átigazolási piac, ahol menni akartunk klasszisokért, végül viszont csak az utolsó nap érkezett Fellaini. Se Kroos, se Thiago, nem ide jött. Így maradt a lyuk középen, ehhez jött Moyes középcsapatra ráillõ "csak ne kapjunk ki" taktikája, és teljesen úton voltunk a pokolba. Csak rossz értelembe vett pokolba. Ráadásul Moyes felfogásával is probléma volt, ugyanis mintha azt tervezte volna, hogy a 6 év, 6 év lesz. Elfelejtette, hogy manapság nincs ennyi idõ építkezni, gyorsan kellenek az eredmények, ráadásul egy Unitednél elvárások az eredmények. Ami pozitívum volt, hogy rábírta a már akkor lelassult, és megkopott Rooneyt, hogy maradjon, valamint leigazolta Matát, így végülis hozott egy új impulzust, egy klasszis irányítót, de már késõ volt. Mikor Moyest menesztették elértünk a pokol legaljára. A szezon végére leamortizálódott minden. Önbizalom, és egység helyett mentálisan szétesett a csapat. Az Old Trafford átjáró ház lett. Ezt tetézte, hogy sorra vonultak vissza és távoztak a Legendák, gyakorlatilag majdnem a teljes védelem (Rio, Vidic, Evra).

 

Louis Van Gaal jött, a rutinos róka. Iszonyat kemény feladattal nézett szembe: a romokban álló keretet újjáépíteni, önbizalmat adni.  És neki is látott. Amit Moyes nem mert (hogy saját képére formálja a csapatot) azt Õ bizony megcsinálta. Elõdjével ellentétben sorra jöttek az igazolások, sok igencsak hasznos játékost Õ hozott ide (Herrera, Shaw, Rojo, Romero, Martial) mellé hozott pár a klub erõsségét fitogtató igazolást is (Di Maria, Falcao) akik hatalmas bukták lettek, valamint felfedezte Rashfordot. Ráadásul eladott sok játékost is, köztük a nem túl nagy közönség kedvenc  Cleverleyt, Andersont és Evanst. Elkezdte a sokat kritizált Valenciát és Youngot új szerepkörbe játszani. Elkezdett teljesülni 2 dolog: a keret elkezdett megújulni, és klasszis igazolások jöttek.  Az Old Trafford hangulata ráadásul ismét  kezdett visszatérni, hisz míg Moyes alatt boldog-boldogtalan bárki jöhetett a 3 pontokért, addig Van Gaal alatt csak igen kevés csapat távozott 3 ponttal, a rangadókat is hozogatta a csapat. Regnálása alatt oda-vissza vertük kétszer is a Poolt a bajnokságba, megszakította a City kellemetlen szériáját velünk szemben, és látszott egy elképzelés. Viszont mégse volt minden kerek, mert hiába az igazolások, a sok-sok fontmillió, de a játék rossz volt. Van Gaal elsõsorban a labdatartós-sok passzos játékot játszatta, ami unalmas volt, és bár a védelem és De Gea szépen hozta a kötelezõt, addig a támadó sor sokszor maradt impotens. Köszönhetõen annak is, hogy Rooney formája egyre esett, de a kapitányt érezhetõen nem akarta bántani. Így hiába alakult és indult el, az újjáépítés és megújulás nem jött be teljesen. Második szezonjában végre elkezdte megoldani a középpályás gondokat, de a kevés gól és unalmas játék megpecsételte sorsát, így 2 szezon után távozott. Ugyanakkor elõdjétõl eltérõen felemelt fejjel távozhatott, hisz megnyerte az FA Kupát, így 3 év után újra lett komoly trófeája a csapatnak.

 

És elérkeztünk mostanra. Jött José, a nagy Special One. Feladata hasonló volt, mint elõdjének: újjáépíteni, de eredményekkel, kell a Bajnokok Ligája indulás. Ehhez mérten pedig klasszis igazolások is jöttek (A Bundesliga legjobbja, a svéd Legenda, a világ egyik legnagyobb tehetsége, és a viszonylag ismeretlen, de bomba szezont futó Bailly). A keret kezdett összeállni. Végre a középpályás átjáróház is eltûnt. Ráadásul meglépte azt, amit 2 elõdje sem mert: kitette Rooneyt a kezdõbõl. Megtalálta a kezdõjét, de elszámolta magát, és mintha elfelejtette volna, hogy 14-15 emberrel nem lehet 1 szezont, 60+ meccset végigtolni. A játék képe a szezon elsõ felében sokszor brilliáns volt,  de sokszor igen eredménytelenül. Bár a csapat beállított egy szép klubrekordot, hisz 25 meccses veretlenségi szériát futott, de sokat ront az összképen, hogy rengeteg döntetlent értek el.  Viszont felvetõdött, hogy az Európa Liga hozható. Ez, a sok sérülés és az eredménykényszer pedig hozta: a csapat eredménycentrikus, tipikus Josés lett, viszont ennek látható eredménye lett: Februárban elhódította a klub 2010 után a Liga kupát, az FA-ben a negyeddöntõig menetelt, az Európa Ligát pedig megnyerte. Így José sikeres szezont zárt. 3 trófea (CS, Ligakupa, EL) és biztos BL indulás. Bár sokan kritizálják, a futball ölõ játékot, de be kell látni, José ehhez ért, viszont képes bármikor mutatni, hogy miért Special One (lásd a Chelsea és az Ajax elleni meccset)

 

És itt vagyunk, eltelt a szezon. Õsszel BL csoportkör, nem mellesleg Augusztusban UEFA Szuperkupa vár ránk. Ez pedig kiváló erõfelmérõ lesz, mit kezdünk a BL gyõztes ellen. Tény, a játékunk képe, az eredménycentrikusság miatt rettenetes, és nézhetetlen volt sokszor, de az eredmények az edzõt igazolják. Ráadásul most tényleg úgy állunk, hogy 4-5 igazolás, és kész teljesen a csapat. Az alap jó, ez megvan. A nyáron akár végére érhet végre a keret teljes felújítása, és az újjáépítés.  Carrick pótlása, a támadó szekció felerõsítése és a védelem tovább stabilizálása a fõ prioritás. Ha ez meglesz, akkor a bajnoki címért is mehetünk, és mennünk kell!

 

GGMU a 2017/18-as szezonban is!