Amorim pressingje új dimenziót hozott — de gólminőség és kreativitás nélkül nincs áttörés

Manchester United 0–1 Arsenal, Premier League – 2025. augusztus 17., Old Trafford

I. A tavalyi összeomlás árnya – amikor a United elvesztette önmagát

A 2024/25-ös szezon nem egyszerűen gyenge volt, hanem katasztrofális. Egy klub, amelyik megszokta, hogy Európa tetején áll, hirtelen a Premier League alsó felében találta magát. A 15. hely, a 42 pont és a negatív gólkülönbség nem csupán statisztikai adatok voltak: ezek fájó bizonyítékai annak, hogy a Manchester United elvesztette az identitását. Egy olyan identitást, amely évtizedeken át a világ egyik legnagyobb futballkultuszát jelentette. A Ferguson-éra után sok hullámvölgy volt, de ilyen mélyrepülést a modern korszakban még nem látott senki.

A United játéka akkoriban minden elemében szétesett. A pressing teljesen eltűnt, a PPDA átlag 12–15 körül mozgott, ami a passzív, reakcióra építő futball iskolapéldája. Az ellenfelek kényelmesen kihozhatták a labdát, felállhattak, és a United csak akkor próbált szerelni, amikor már közvetlen veszélyben volt a kapuja. Ez a hozzáállás méltatlan volt egy olyan klubhoz, amelynek legendás múltjában a tempó, a dinamizmus, a bátorság jelentette az alapokat. A középpálya nem tudta tartani a ritmust, Casemiro lassúsága egyre érezhetőbb lett, Eriksen energiája már nem volt elég, Bruno Fernandes pedig hiába küzdött, egyedül nem tudta magával húzni a csapatot.

Támadásban sem volt jobb a helyzet. Rashford formája hullámzó volt, Martial folyamatosan sérülésekkel bajlódott, Højlund egyszerre volt túl fiatal és túl magányos a pályán. Nem volt igazi „killer” a tizenhatoson belül, nem volt olyan játékos, aki következetesen hozta volna a gólokat. A számok ezt pontosan tükrözték: 56,9-es szezon-xG mellé mindössze 44 valós gól érkezett. Ez 12,9 gólos mínusz, vagyis a helyzetkihasználás gyakorlatilag összeomlott.

A lelátó is csendes lett. Az Old Trafford, amely régen a futball egyik legfélelmetesebb arénája volt, sokszor síri csendbe burkolózott. A szurkolók a helyükön ültek, de a hangjuk eltűnt. Az ellenfelek önbizalommal érkeztek, tudták, hogy nem vár rájuk pokol, hanem egy sebezhető, fáradt United. „Ez már nem az a klub” – mondták a drukkerek. És ebben volt a legnagyobb tragédia: nemcsak a meccseket, hanem a hitet is elvesztették.

II. Amorim érkezése – a remény embere

Amikor Ruben Amorim neve felmerült, sokan kételkedtek. Miért nem jön egy tapasztalt világsztár edző? Miért nem Zidane, miért nem Mourinho, miért nem valaki, aki már letette a névjegyét a legnagyobb színpadokon? A válasz egyszerű volt: a United nem csupán edzőt akart, hanem filozófiát. Olyan vezetőt, aki nem a múltjából él, hanem a jövőbe mutat. Amorim pont ilyen. A Sportingnál bizonyította, hogy képes fiatal csapatból modern, bátor futballt játszó együttest faragni. Az ő 3–4–3-as rendszerében a pressing alap, a támadás folyamatos, a játékosok mozgása előre programozott.

Manchesterben azonban egészen más a kihívás. Itt nem elég, ha a rendszer működik: itt minden mozzanatot milliók figyelnek, minden döntést elemeznek, minden hibát kinagyítanak. Amorim pontosan tudta, hogy az első benyomás mindennél fontosabb lesz. És az első meccs nem Bournemouth vagy Luton ellen jött, hanem az Arsenal ellen, Mikel Arteta tökéletesre csiszolt gépezete ellen. Ez volt a tűzkeresztség, a színpadi premier, amely eldönthette: hisznek-e benne a szurkolók.

És mi történt? Amorim nem óvatoskodott. Nem állította be a csapatot passzívan, nem rejtette el a hibákat. Inkább kiállt, és az első perctől az Arsenal torkának esett. Presszing, agresszió, bátorság. Az Old Trafford közönsége percek alatt megérezte: ez nem az a United, amely tavaly vergődött. Ez valami új. Ez valami más. És bár a meccs végén az eredmény 0–1 lett, a szurkolók többsége úgy távozott a stadionból, hogy újra érezte: „Ez a klub még él.”

III. A számok nyelvén – az új korszak első jelei

Ha a futballt pusztán a gólok nyelvén mérjük, akkor a United vereséget szenvedett. De ha mélyebbre nézünk, az adatok egészen más történetet mesélnek.

• xG: MU 1,38 – ARS 1,33. Ez azt jelenti, hogy a United legalább annyi, ha nem több minőségi helyzetet dolgozott ki, mint az Arsenal. Ez önmagában forradalom, mert tavaly ugyanezen a pályán a United 0,55-ös xG-vel állt meg, míg az Arsenal 1,73-at hozott.


• Lövések: 22 – 9. A United több mint kétszer annyit próbálkozott. Ez aktivitást, bátorságot és agresszív támadást mutat.


• Kapura lövés: 7 – 3. Több közvetlen veszélyt hoztak, mint az ellenfél.


• Deep akciók: 7 – 3. Ez a statisztika azt mutatja, hányszor került egy csapat közvetlen gólhelyzetet ígérő zónába. A United több mint kétszer annyiszor.


• PPDA: MU 7,90 – ARS 11,26. Ez az adat a pressing intenzitását mutatja. Minél alacsonyabb a szám, annál aktívabb a letámadás. A United 7,90-es mutatója top4-es szint. Tavaly ilyenkor 19,00 körül mozgott – vagyis teljes passzivitás jellemezte őket.


• xPTS: MU 1,33 – ARS 1,36. A várható pontok alapján döntetlen lett volna a reális.

Ezek a számok mind ugyanazt üzenik: a United újra képes felvenni a harcot a Premier League élcsapataival. Nemcsak a látvány, hanem a statisztika is igazolja, hogy Amorim keze nyoma rögtön érződik.

IV. Pressing – a változás szimbóluma

A United pressingje évek óta kritika tárgya. Rangnick alatt papíron próbálták, Ten Hag alatt időnként felvillant, de rendszerszinten sosem működött. Most viszont először láttunk valódi pressing-automatizmusokat.

Yoro és de Ligt folyamatosan kiléptek a vonalból, bátran vállalták a test-test elleni párharcokat. Dalot és Dorgu szárnyvédőként magasan helyezkedtek, lezárták a széleket. Bruno Fernandes vezette a pressing-triggereket: amint a labda a pálya közepére került, azonnal elindította a letámadást. Cunha és Mbeumo a szélső védőkre „ugrottak ki”, így az Arsenal sokszor kénytelen volt hosszú labdákat játszani, amelyekből a United védői visszanyerték a kontrollt.

Ezért lett a PPDA mindössze 7,90. Ez nem egy szám a táblázatban, hanem a futballban mért bátorság fokmérője. Tavaly a United félt pressingelni. Idén Amorim első meccsén úgy tűnt: „inkább haljunk meg elöl, de nem hátrálunk.” Ez az identitásváltás az, ami újra izgalmassá teszi a klub jövőjét.

V. Helyzetminőség – a gyenge láncszem

A United 22 lövést hozott össze – ez impozáns szám. De a helyzetek minősége siralmas. 1,38 xG / 22 lövés = 0,06 xG/lövés. Ez azt jelenti: rengeteg kísérlet, de alig „zsíros” ziccer.

Tavaly a probléma az volt, hogy kevés lövésig jutottak el. Most már lövések vannak, de a minőség hiányzik. Ez tipikusan egy fix, boxban jelenlévő 9-es hiányának tünete. Sesko pont ezért lett leigazolva. Ő az a játékos, aki képes lesz a beadásokból, Bruno passzaiból, Dalot felfutásaiból igazi gólokat csinálni.

VI. Játékosportrék – ki hogyan illeszkedik Amorim Unitedjébe?

Altay Bayindir – a bizonytalanság szimbóluma. A kapusposzt azonnal központi téma lett. Bayindir a gólnál könnyen adta meg magát a kontakt alatt. Egy ilyen hiba a legrosszabb pillanatban jött: az Arsenal ellen, Amorim debütálásán. Onana visszatérése tehát kulcskérdés, mert Bayindir szintje nem elég ahhoz, hogy top4-ért harcolj.

Leny Yoro – a jövő vezére. 18 évesen úgy játszott, mintha 28 lenne. Az Arsenal támadói ritkán tudtak mögé kerülni, bátran lépett fel, pressingben kulcsszerepe volt. Már most vezérnek tűnik, és az ő fejlődése Amorim rendszerében kulcsfontosságú.

Matthijs de Ligt – test és tapasztalat. De Ligt éretten irányította a védelem tengelyét. Az ő rutinja és fizikalitása nélkül a pressing nem működne. De a rögzített helyzeteknél (lásd Calafiori gólja) még mindig sebezhető.

Diogo Dalot & Patrick Dorgu – a szélesség kulcsai. Dalot és Dorgu magasan játszottak, folyamatosan széthúzták az Arsenal védelmét. A „deep” mutatóban (7–3) az ő munkájuk is benne van. De a beadások utáni minőség kevés volt. Sesko jelenléte itt új dimenziót adhat.

Casemiro – lassuló legenda. A brazilnak még mindig megvan az ütemérzéke, de a tempó már nem PL-szint. Amorim jól cserélte le a 66. percben, amikor Ugarte beállt. A pressing azonnal stabilabb lett, de Ugarte labdával keveset tett hozzá.

Bruno Fernandes – a gravitációs pont. Nincs még egy játékos a Unitedben, aki ennyit adna hozzá. Pressingben, kulcspasszban, ritmusváltásban, mindenben ő a motor. De túl sok minden hárul rá. Ha az ellenfél leválasztja, a United kreativitása összeomlik.

Mason Mount – a félterek munkása. Mount jól mozgott, de egyszerűen nincs benne elég gólveszély. Ez Amorim rendszerében probléma, mert a két belső támadó középpályásnak gólokkal is hozzá kellene tenni.

Matheus Cunha & Bryan Mbeumo – pressingfutók, de nem gólkirályok. Cunha mélységi mozgásaival széthúzta a védelmet, Mbeumo szélességet adott, de egyikük sem igazi 20 gólos játékos. Ezért Sesko beépítése létkérdés.

Benjamin Sesko – a hiányzó láncszem. Sesko 66. percben állt be, és már jelenléte is megváltoztatta a játék képét. Ő az a magas, erős, pressing-kompatibilis csatár, aki képes lesz 0,2–0,3 xG-t hozni meccsenként, ha etetik. Ha beválik, ő lehet a kulcs ahhoz, hogy a United ne csak szép futballt, hanem gólokat is termeljen.

VII. Hol kell még erősíteni?

• 6-os pozíció: Mindenképpen kell ide valaki az átigazolási ablak zárásáig. Casemiro lassú, Ugarte limitált. Kéne egy modern, dinamikus védekező középpályás.


• Mély irányító: Bruno túlterhelt. Fiatalabb már nem lesz. Kell valaki, aki mélyről (!) tudja szervezni a játékot.


• Második 9-es: Sesko nem maradhat egyedül. Kell egy 15–20 gólos versenyző mellé. Ez már csak jövőre, ha a várhatóan kölcsönben jól szereplő Hojlund visszatér, vagy hoznak Sesko mellé egy életképes ragadozót, akivel egymást tudják tüzelni a gólszerzési mutatókban


• Kapus: Onana stabilitása nélkül a top4-ről csak álmodhatunk.

VIII. Mit jelent ez hosszú távon?

1. Optimista forgatókönyv – Top 4, visszatérés a Bajnokok Ligájába

Ha minden klappol, Amorim pressingrendszere stabilan működni fog egész szezonban, és a United az első perctől az utolsóig képes lesz agresszíven irányítani a meccsek ritmusát. Az Arsenal elleni bemutatkozás nem pillanatnyi fellángolás, hanem előre mutató tendencia: PPDA 7,90 mellett a csapat végig képes lesz elnyomni a középmezőnybelieket. Ez a különbség egy egész idényen át akár 12–15 pontot is jelenthet, hiszen a tavalyi botlásokat most győzelmek válthatják fel. Benjamin Sesko gyorsan beilleszkedik, és a beadások, Bruno kulcspasszai, valamint a pressing utáni labdaszerzésekből folyamatosan építkezve legalább 15 gólig jut. Ez a produkció önmagában elmozdítja a Unitedet a középszerből a valódi elit felé.

Bruno Fernandes megtalálja az új ritmusát, és bár rengeteg teher hárul rá, képes lesz végig vinni a szezonon úgy, hogy 10 gól és 12–14 gólpassz környékén zárjon. Ugarte fokozatosan leváltja Casemirót, és bár támadásban keveset ad hozzá, a pressing és a stabilitás miatt aranyat ér. Dalot és Dorgu a széleken rengeteg helyzetet teremtenek, és ha Sesko jól érkezik, akkor a United végre elkezd konzisztensen gólokat szerezni beadásokból is, amiben az elmúlt években szinte teljesen impotens volt.

A védelemben Yoro fejlődése kulcs: ha ő és De Ligt megtalálják a közös hangot, és Onana visszatér a kapuba, akkor a United védekezése stabil top6-os szintre ugrik. A fiatal francia beépülése nemcsak a jelenről szól, hanem arról, hogy 2–3 éven belül ő lehet a csapat új ikonja. A pressing intenzitás hosszú távon fenntartható, ha Amorim képes lesz forgatni a keretet, és megfelelően menedzseli a játékidőt. Ebben az optimista forgatókönyvben a United egy olyan szezon elé néz, ahol végre nem a hibáktól rettegnek a drukkerek, hanem izgalommal várják a következő mérkőzést.

Ennek az újjászületett csapatnak a plafonja a 4. hely, amely visszajuttatná őket a Bajnokok Ligájába. Ez nemcsak presztízskérdés, hanem anyagi szempontból is kulcsfontosságú, hiszen a BL-be jutás több százmillió eurós bevételt hozhat a klubnak. Ha Sesko robban, Bruno stabil marad, és Amorim pressingje nem ég ki, akkor a United újra a legnagyobb színpadon találja magát, és a szurkolók újra büszkén zúghatják a himnuszt. Ez az optimista forgatókönyv: az Old Trafford újra fényesen ragyog, és a United visszatér az európai elitbe. 

2. Reális forgatókönyv – Stabil játék, kevés gól, 5–6. hely

A legvalószínűbb jövőkép azonban nem ennyire rózsaszín. A pressing működni fog, de a Premier League brutálisan hosszú és intenzív szezon, amely könyörtelenül bünteti a hibákat. Amorim rendszere energiaigényes: a játékosoknak nem elég jól állni, folyamatosan futni, reagálni, zárni kell. Ez fizikailag és mentálisan is kimerítő, és időnként törvényszerűen jönnek majd a megingások. Egy-egy középcsapat elleni meccsen, ahol a United sokat támad, de nem talál be, könnyen pontokat bukhatnak.

Sesko fejlődése fontos lesz, de ne felejtsük el: 21 éves, és első évét játssza Angliában. Idő kell neki, hogy alkalmazkodjon a PL fizikalitásához, a védők könyörtelenségéhez, és a heti kétmeccses terheléshez. A szezon végére elérheti a 10–12 gólt, ami biztató, de önmagában kevés ahhoz, hogy a United a top4-be kapaszkodjon. Bruno Fernandes formája hullámzó lehet: lesznek kiemelkedő meccsei, de lesznek időszakok, amikor fáradt, amikor az ellenfél ráállít két embert, és kiiktatja.

A középpálya továbbra is sebezhető maradhat. Ugarte rengeteget dolgozik, de labdával limitált, Casemiro már nem bírja a tempót, és ha nem érkezik új irányító a télen, Bruno marad az egyetlen kreatív tengely. Ez azt jelenti, hogy a United játéka időnként kiszámítható lesz. Dalot és Dorgu sok beadást ad, de ha Sesko nincs a pályán, vagy ha éppen gyengébb napja van, akkor ezek meddő próbálkozások maradnak.

A védelem stabilabb lesz, mint tavaly, de a rögzített helyzeteknél még mindig sok gond lehet. Az Arsenal ellen is egy szöglet után kapták a gólt, és ha ez rendszeresen ismétlődik, akkor 6–8 pont elúszhat csak ezen a hibán. A kapusposzt szintén kérdéses: Onana sokkal jobb Bayindírnál, de ő sem hibátlan, és egy-két baki ismét elveheti a csapat lendületét.

Ebben a forgatókönyvben a United szép focit játszik, végre bátor, végre pressingel, de a gólok hiánya és a strukturális problémák miatt nem tud tartósan a legjobbakkal versenyezni. Így 5–6. hely környékén zár, 58–62 ponttal. Ez előrelépés a tavalyi tragédiához képest, de még nem az igazi visszatérés. A szurkolók reményt kapnak, de a dicsőség még várat magára.

3. Pesszimista forgatókönyv – Középmezőny, újabb csalódás, 7–8. hely

És végül ott a sötétebb jövőkép, amelyben a United erős kezdése nem fordul át igazi fejlődésbe. Amorim rendszere a szezon során kifullad: a pressing elsőre látványos, de ha a játékosok nem bírják fizikailag, ha a rotáció nem elég, akkor a csapat széteshet. A Premier League tempója könyörtelen, és egy edzői filozófia könnyen falnak ütközhet, ha nincs elég mélység a keretben.

Sesko nem találja meg a helyét: a beadások nem pontosak, a helyzetkihasználás akadozik, és az angol védők fizikalitása megnehezíti a dolgát. Ha 8–9 gólnál nem tud többet hozni, a United újra ott találja magát, ahol tavaly: rengeteg próbálkozás, de kevés gól. Bruno Fernandes sem gép: ha lesérül, vagy ha hosszabb hullámvölgybe kerül, a United kreativitása azonnal nullára esik. A középpálya ilyenkor teljesen kiszolgáltatottá válik.

A védelemben Yoro még fiatal, hibákra hajlamos, De Ligt pedig nem mindig tudja egyedül tartani a frontot. Ha Onana formán kívül játszik, vagy megsérül, Bayindír szintje nem elég ahhoz, hogy a csapatot a top6 közelében tartsa. A rögzített helyzetekből rendszeresen kapott gólok további pontokat vesznek el, és így könnyen alakulhat ki olyan spirál, ahol a United bár jól kezd, november–december környékén összeomlik.

A szurkolók türelme ilyenkor gyorsan fogy. Ha a szezon második felében a United ismét 6–8. helyen botorkál, és elveszíti a fonalat, akkor újra felerősödnek a hangok: „Nem Amorim a megoldás.” Ez hatalmas csalódás lenne, mert most mindenki reményekkel telve várja az újjászületést. A pesszimista forgatókönyv tehát nem feltétlenül jelent kiesési harcot, de egy újabb középmezőnybeli szezon ismét évekbe telhet, mire a United visszanyeri a hitét.

IX. Szurkolói szívvel – miért más ez a United?

Mert végre bátor. Végre agresszív. Végre pressingel. Tavaly a United ellenfelei az Old Traffordra úgy érkeztek, hogy „ma is lesz esélyünk”. Most viszont az Arsenal is megszenvedett, és csak egy szöglet és egy kapushiba miatt vitte el a három pontot. Ez a Manchester United még nem kész, még nem top4, de újra reményt ad. És a szurkolóknak ennyi most elég ahhoz, hogy újra teljes torokból zúgják:

„Glory, glory, Man United!”

 STATISZTIKAI BLOKK – Manchester United

• PPDA: 7,90 (vs Arsenal) | 12–15 (2024/25 átlag)


• xG: 1,38 (vs Arsenal) | 56,9 szezonátlag (2024/25)


• Gólarány: -1 (vs Arsenal) | –12,9 xG–gól különbség tavaly


• Lövések: 22 (vs Arsenal) | 11,5 szezonátlag (2024/25)