Újra egy értékeléssel jelentkeznék, ezúttal kicsit reálisabban és szigorúbban próbálom osztályozni a játékosok teljesítményét.
A Manchester United idei legelképesztõbb feltámadásának lehetett szem- és fültanúja az Upton Park közönsége. Rooneyék egy félidõt átaludtak, majd a második játékrészben 4 gólt szerezve vitték haza a 3 pontot az Old Trafford-ra. Mintha már láttuk volna ezt egy bizonyos Blackpool ellen. Talán ezt nevezik Deja Vu-nek? Lássuk akkor a mai teljesítményeket!

Ebben a cikkemben minden Manchester United játékost külön-külön szeretnék értékelni, mindenkinek a jó és rossz oldalát nézve. Igyekszem a realitás talaján maradni, és nem elfogultan írni mindenkirõl. Nem könnyû belátni saját hibáinkat, kedvenc focistáink hiányosságait, negatív kritikákat adni-kapni. Én úgy gondolom, hogy kritikusnak kell lenni, de igazságosnak is. Észre kell venni a rosszat, de ugyanúgy a jót is. Egyesek elfelejtik mennyit tett egy játékos a csapatért, és 1-2 rossz meccs után nagyon rossz dolgokat lehet olvasni egyes játékosokról. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt a cikket. Átfogó képet szeretnék adni az MU játékosokról. Persze, a saját szemszögembõl. Lehet vitatkozni, egyetérteni, ez a cikk lényege.

A héten a Companies House-nál megjelent a Red Football Joint Venture Limited 2010. június 30-ig tartó üzleti évének beszámolója. A híroldak egy része elintézte annyival, hogy a klub 80 milliós vesztesége után az anyacégnél 109 millió font veszteség keletkezett.

Aki kicsit is ismer tudja, mindig védtem Berbatovot, mert sokakkal ellentétben én az elsõ két szezonjában is a csapat hasznos tagjának tartottam és ezt többször hangoztattam. Ráadásul legtöbbször próbálom védeni a csapat játékosait a kritikák ellenében, feltéve ha az illetõ nem buta megoldásokkal áll elõ. 

Ebben a cikkemben megpróbálom döntõre vinni a Carrick körül lévõ vitát. Sokan azt mondják, hogy kiégett, mások szerint már egyáltalán nincs kedve játszani, de van olyan is, aki még mindig szereti és szerinte hasznos tagja a csapatnak. Talán az utóbbi álláspontra helyezkednék én is. A folytatás után egy rövid cikket olvashattok errõl. 

 
Mint már oly sokan leírták különbözõ csapatértékelések elõtt, én is teljesen szubjektív véleménynek tartom a leírottakat. Próbálok a valóságnál maradni és nem elfogultan ítélkezni egy-egy gyengébb, vagy kimagasló teljesítmény fölött. Akkor kezdjük!

Szinte borítékolható volt, hogy összekerül két angol csapat. Amennyiben bunda lenne(persze tudjuk, hogy nem) abban az esetben egyértelmû, hogy nem akartak szín angol döntõt így a leggyengébb csapat a szopó ágra került a többi meg egy ágra a mostani esetben egymás ellen. Nézzük mi a helyzet a párosítással.

Pénteken délben kiderül, hogy a következõ körben kivel kell kiállnunk.Egy kis esélylatolgatás kizárólag szubjektív megítélés alapján.

Fél évet kellett várni arra a pillanatra, ami tegnap végre megadatott. Visszatért a csapatba Mr. Winger, alias Antonio Valencia. Fél éve mondom ezt, hogy a csapat támadójátéka azért nem éppen szép (bár valljuk be, eredményes volt így is), mert nincs normális szélsõnk, aki azt a klasszikus szélsõ játékot játsza, mint tette azt több elõdje is a csapatnál. 

Mint kiderült, a tegnapi Európa-liga meccsen a shitty "agyon iskolázott szerénységét" azért kellett lecserélni, mert feldagadt az amúgy sem kis arca, mivel bizonyos füvekre allergiás. 

A Q2-es negyedév pénzügyi beszámolójának fõbb adatai.

 Még soha nem buktunk pontot mióta PL az angol bajnokság, ezt folytattuk is tegnap. Az eredmény kifejezetten tetszetõs, a mutatott játék azonban még nem volt az igazi.

 Amit a két csapat tegnap elõadott, azért a jegyárat illene visszafizetni mindenkinek. Borzalmasan nagy kínszenvedés volt ez mindkét csapatnak, egyikük sem akart gólt kapni, de gólt sem igazán akart rúgni.

 
A mennyek kávézójának poros asztalai között egy férfi sétált végig. Régies viseletû ruhája, igazi 50-60-as években divatos kalapja kitûnt a többi vendég közül. A kávézó falán kifüggesztett naptár  1999. május 26-át mutatott. A férfi leült az egyik asztalhoz. Az asztal kicsinyke, öt fõs kávézóasztal volt. A másik oldalán egy magas fiú ült. Fiatal arca gondolkodóan meredt a távolba. Rajta egy Manchester United mez volt. Vörös anyaga hátán egy 7-es szám díszelgett. A szám felett pedig egy név: Beckham.