Különleges érzéke volt ahhoz, hogy meglássa egy srácban a tehetséget. Különleges érzéke volt ahhoz, hogy ezekbõl a srácokból világsztárokat neveljen. Különleges érzéke volt ahhoz, hogy elérje náluk, mindezt boldogan, mosolyogva tegyék, miközben keményen dolgoznak a sikerért napról-napra. Olyan ember volt õ, akinél nem volt jobb a területén. Egy óriási edzõ, aki a háttérben elképesztõ munkát végezve valami újat vitt a Manchester Unitedbe, mely azóta is hatással van a klubra. Edzõ volt õ, mégpedig a legjobb. Imádta, amit csinált, soha nem akart a klub elsõ embere lenni...a sors mégis megkövetelte ezt tõle. 

A történet 1910. augusztus 8-án kezdõdött, ekkor született a walesi Pentre városában James Patrick Murphy. Profi labdarúgó pályafutása 17 éves korában kezdõdött, 1928 februárjában ugyanis szerzõdést ajánlott neki a West Bromwich Albion. Több, mint 200 mérkõzésen lépett pályára, ám 1938-ban a Swindon Townhoz igazolt. Nem gondolta akkoriban, hogy új csapatában alig szerepelhet, mert a második világháború hamar véget vetett ladbarúgó karrierjének.

"Apa játékos pályafutását a háború rövidre szabta" - mondta Murphy fia, Jimmy Jnr. "Huszonnyolc éves volt, amikor kitört a háború és a harmincas évei közepén járt, mikor vége lett."

Talán ha nincs a háború, a Manchester United soha nem tudhatta volna soraiban ezt a zsenit. Történt ugyanis, hogy a világháború alatt Matt Busby bár leginkább az Egyesült Királyság területén szolgált, egyszer a haderõhöz csatlakozott erõnléti oktatóként és az összetoborzott futball csapatuk éppen Murphy hasonló csapatával mérkõzött az olasz Bariban. Mattet egybõl lenyûgözte az, ahogyan Jimmy beszélt a játékosai felé. A világháború véget ért, Busby a Manchester United menedzsere lett és elsõ dolga az volt, hogy Murphyt maga mellé igazolja. Sikerrel járt, így 1946-tól kezdve valami erõsen megváltozott nem csak a Unitednél, de az angol labdarúgásban is. Akkoriban a nagyobb csapatok vették a játékosokat, de Murphy érkezésével a Unitednél olyan munka kezdõdött el, amiben talán csak õ hitt igazán, végül azonban kiderült, neki volt igaza.

Murphy a fiatal játékosokban látta a jövõt. Rendkívüli tehetsége volt ahhoz, hogy meglássa a potenciált egyes srácokban, de talán még ennél is nagyobb tett, hogy ki tudta hozni belõlük a legjobbat. Busby tudta, hogy ez az ember érti a dolgát, együtt óriási sikereket értek el évtizedeken át.

Jimmy 1946-tól a United vezetõedzõjeként dolgozott egészen 1955-ig, amikor Busby asszisztense lett. Murphynek akkoriban rengeteg feladata volt, õ volt az, aki felkutatta a potenciális tehetségeket, õ edzette a fiatalokat, mindenre megtanítva õket. Szenvedélyesen végezte munkáját, imádta a srácokat, akiket végül mind technikailag, mind taktikailag úgy felkészített, hogy a világ legjobbjai között tartottak számon. Igaz, a United akkori fiataljait Busby-bébikként ismerhetjük, de vitathatatlanul hatalmas érdemei voltak az edzõnek abban, hogy ezek a játékosok azzá váltak, akik. "A játékosok briliáns tanára volt, de soha nem akart parancsolni" - mondta róla Sir Bobby Charlton. 
 


Nem lekicsinyítve Sir Matt Busby munkáját - mert elképesztõ nehéz lehetett vezetni egy ekkora klubot és a semmibõl sikeres csapattá kovácsolni a Unitedet - de az, hogy ezek a fiatalok szakmailag mivé váltak, talán leginkább Jimmy Murphynek köszönhetõ, hiszen hitt a srácokban és imádta õket. Olyan tanítványai voltak többek között, mint Duncan Edwards, Bobby Charlton és Eddie Coleman. 

"Hat gyermek volt a családunkban, de mindig azt mondtam, szerintem apa jobban szerette Duncant, mint saját fiait" - mondta Jimmy Jnr.

Hogy mennyire értett a fiatalokhoz, jól jellemzi ezt az a tény, hogy 1953 és 1957 között a Manchester United egymás után öt alkalommal hódította el az ifjúsági FA kupát, amire azóta sem volt példa. Imádott tanítani nem csak a pályán, azon kívül is. Bármi problémája volt egy játékosnak, rá számíthattak mindig. Ahogyan Matt Busby is, kinek árnyékában Murphy szakmailag megteremtett mindent ahhoz, hogy a menedzser sikerre vigye az akkoriban példátlanul fiatal csapatot. Jimmy soha nem akart reflektorfénybe kerülni, ismerte képességeit, tudta határait, tisztában volt azzal, hogy menedzseri feladatra nem õ a legalkalmasabb. Álom volt számára az, hogy a Manchester United edzõje lehetett, tökéletes poszt volt ez neki. Ám a sors 1958. február 6-án megkövetelte tõle azt, hogy határait túllépve, emberfeletti tettet hajtson végre. A müncheni tragédiát követõen kénytelen volt vállára venni a Manchester Unitedet a klub történelmének legnehezebb idõszakában. Nem hagyta, hogy semmibe vesszen mindaz, amit Busbyval közösen felépítettek addig, és bár óriási veszteség érte a Vörös Ördögöket, szenvedélyével, akaratával, elszántságával és hûségével mindent megtett - talán még többet is, mint amire képes volt - annak érdekében, hogy a klub ezekben a szörnyû hónapokban is álljon, megmutatva ezzel is a United család erejét.

Jimmy nem utazott el a csapattal Belgrádba, mert akkoriban a walesi válogatottat vezette és éppen világbajnoki pótselejtezõt játszott nemzeti csapatával Izrael ellen. Ám amikor visszatért a gyõztes nemzetközi meccs után az Old Traffordra, szembesülnie kellett mindazzal, ami a tragédia miatt következett. Míg Matt Busby a müncheni kórház betegágyán küzdött az életéért, addig Murphyre hárult minden olyan feladat, amit korábban nem csinált és amit nem is akart csinálni. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben a gyász belülrõl emésztette õt. Elképesztõ, hogy 13 nappal a tragédiát követõen az õ vezetésével a Manchester United ismét pályára lépett. A Sheffield Wednesday elleni három gólos gyõzelem során ráadásul két olyan játékos is a pályán volt, akik túlélték a szerencsétlenséget. A kapus Harry Gregg és a védõ Billy Foulkes. Roger Byrne halála miatt Murphy Foulkesnak adta a csapatkapitányi karszalagot, amit Billy nem akart, mert úgy gondolta, képtelen megfelelni ezen elvárásoknak. "Meg tudod és meg is fogod tenni" - reagált erre Murphy. Jimmy fia késõbbiekben errõl azt nyilatkozta: "Ez az, ami megmutatta, milyen volt édesapám. Olyan trükkjei voltak, amivel képes volt kiválasztani embereket és a döntései általában helyesnek bizonyultak."

"Szerette õt Matt is. Õ adta apámnak álmai munkáját. Reggel felébredt és boldog volt, hogy mehetett dolgozni. De mindez sokkal nehezebbé vált München után. Tizenöt éves voltam, aznap este apa hazajött, de nem akart beszélni róla."

A tragédia után három hónappal FA kupa döntõt játszhatott a Manchester, a csapat Jimmy Murphy mögött sorakozva várt arra, hogy kifuthasson a Wembley gyepére. Sokan tévesen azt hiszik, erre a döntõre Matt Busby vitte ki a csapatot, ám ez is csak azt mutatja, Jimmy Murphy tetteit sokan nem ismerik, pedig egy igazi hõs volt ez az ember.
 


Miután Matt Busby felépült, Jimmy tovább folytatta asszisztensi munkáját, mely az elsõ csapat mellett kiterjedt a játékos megfigyelés és felderítéstõl kezdve, az ifi csapaton át, egészen a tartalékokig. Mindezt 1971-ig csinálta a Manchester Unitednél annak ellenére, hogy a Juventus, az Arsenal és a brazil válogatott is menedzsernek próbálta elcsábítani. De az edzõ hajthatatlan volt, neki továbbra sem hiányzott a rivaldafény, azzal volt boldog, hogy a háttérben tehette azt, amihez igazán értett.

1971-es visszavonulását követõen azért játékos megfigyelõként még segítette a klubot, és többek között Tommy Docherty Murphy ajánlására igazolta le Gordon Hillt vagy épp Steve Coppellt úgy, hogy a menedzser még csak nem is látta õket korábban játszani. De Jimmy hatalmas bánatára az Old Traffordon nem folytatták a fiatalok rendszerének fejlesztését, így szép lassan káosz uralkodott ezen a téren. Már nem jöttek fel a csapathoz fiatal játékosok az utánpótlásból, már nem törõdtek mindazzal, amit megalkotott õ a Unitednél. 

Egészen egy bizonyos Alex Ferguson érkezéséig. 1986-ban Ferguson lett a Vörös Ördögök menedzsere, kinek egyik korai fontos lépése az volt, hogy meglátogatta Murphyt. A látogatás célja az volt, hogy az újdonsült menedzser tanácsot kérjen a klub egykori edzõjétõl, hogyan lehetne hamvaiból feltámasztani az ifjúsági rendszert.
 


"Amikor megérkeztem ide, elmentem, hogy találkozzam Jimmy Murphyvel. Õ is és Matt is abban az idõben sok tanáccsal tudtak szolgálni nekem. Jimmy még mindig a klub egyik megfigyelõje volt, elmentem hozzá, együtt ebédeltünk, miközben õ kifejezte azon vágyát, hogy a fiatalok visszatérjenek a klubhoz. Egy nagyon értelmes ember volt, nagyszerû szolgája a klubnak és nagyon szerettem volna, hogy többet halljanak róla a következõ években" - emlékezett vissza Ferguson.

Végül aztán Brian Kidd kapott nagyobb szerepet, hiszen kiváló helyismerettel rendelkezett. Felvették a kapcsolatot minden salfordi és még azon túli iskolákkal is. Bobby Charlton véleményét is kikérték ez ügyben, aki egyre izgatottabb lett, amikor napról-napra több srácot látott ismét a Cliffen.

Jimmy Murphy összesen hat ifjúsági FA kupát nyert a fiataljaival - utolsót 1964-ben - és sajnos nem láthatta már azt, hogy a Manchester Unitednél ismét - neki is köszönhetõen - alapoztak a fiatalokra. 1992-ben újra FA Youth Cup gyõztes csapata lett a Vörös Ördögöknek, de ekkor Murphy már három éve eltávozott a United családjából. Hetvenkilenc éves korában, 1989. november 14-én hunyt el. Tiszteletére a minden évben megtartott gálán a róla elnevezett díjat kapja meg az év legjobbjának választott fiatal játékosa.

A családja nem nagyon tudta, hogyan élte meg Murphy a tragédiát, mert soha nem mesélt róla. De Sir Bobby Charlton életrajzi könyvébõl kiderült, hogy Charlton egyszer a kórház egy eldugott lépcsõjénél látta az edzõjét, kinek zokogott a szíve a fájdalomtól és attól a veszteségtõl, hogy olyan fiatal játékosokat vesztett el, akiket fiaiként imádott.

Hogy mennyire nagyra értékelte azon játékosokat, akikkel együtt dolgozott, azt a következõ példa is jól mutatja, melyet szintén az edzõ fia mesélt: "Emlékszem, egyszer egy sportvacsorán megkérték apát, mondja el a saját legjobb kezdõcsapatát. Valaki azonban megjegyezte, hogy csak tíz nevet említett meg, mire apa ezt válaszolta: 'Ha a csapatodban ott van Duncan Edwards és John Charles, akkor elég tíz ember is.'"

Edzõi kvalitásait az is jól bizonyítja, hogy sem az õ kapitányi ideje elõtt, sem azt követõen nem jutott ki soha Wales a világbajnokságra. Csak õ volt képes erre a bravúrra is.

Jimmy Murphy a Manchester United talán leghatalmasabb edzõje volt, aki a háttérben meghúzódva tette a dolgát, nem a reflektorfény éltette, hanem az, hogy a fiatalokból kiváló játékosokat neveljen. Neki hála kétszer is a semmibõl épült fel a United akadémiai rendszere, sajnos a másodikat már nem élhette meg. Egyszerû, õszinte ember volt, aki jó barátja és kollégája, Matt Busby mögött boldogan tette a dolgát és még az 1968-as BEK gyõzelem alkalmával sem készültek róla képek, ahol a pályán ünnepel a csapattal. Akkor is inkább bement a Benfica öltözõjébe és a könnyeiktõl alig látó Jose Augustot és Antonio Simoest vigasztalta.

Egy hatalmas legenda õ, aki olyat tett, amire kisebb ember nem lett volna képes!