Avagy a reform reformja. A 2012/2013 szezon kezdetével új idõszámítás fog kezdõdni az utánpótlási rendszerben.

Az akadémiák jelenlegi mûködési szabályait még az 1998-as VB után dolgozta ki az FA akkori technikai igazgatója, Howard Wilkinson „The Charter for Quality” címmel. Sok mindenben fejlõdést jelentett az akkori reform, de azóta világossá vált: vannak nagyon káros elemei is. Talán a sok vihart kavart területi megkötés a legfõbb ilyen elem. A klubok a gyerekeket 12 éves korig csak 60 perc utazással elérhetõ távolságból választhatják, 12-16 év között ez 90 perc. A klubok saját területükre szorultak vissza és érdekes anomáliák alakultak ki: az olyan körzetekben, mint pl. Manchester környéke is, több klub is van. Másoknál pl. a Southampton, Portsmouth, Ipswich, Sunderland, Middlesbrough pedig hiába a környék egyetlen csapata, ha a merítési lehetõségük jó része a tenger. Roy Keane amikor a Fekete Macskák menedzsere volt: „Remek szabály. Biztos találok pár jó halat.”
 
A nagy klubok, amelyek a ’90-es években kiterjedt hazai megfigyelõ hálózatot építettek ki, hirtelen akadályba ütköztek. Pedig milyen játékosokat neveltek ki: a Fergie fiókák vagy éppen az õsi riválisnál Carragher, Gerrard, McManaman, Fowler, Owen. A Wilkinson féle rendszerben a United nem nevelhette volna pl. Beckhamet, Fletchert. A megkötések miatt egyre inkább külföldi fiatalokra fókuszáltak a klubok, hiszen a Unitednek, Arsenalnak könnyebb leigazolni egy francia, olasz, holland, spanyol fiatalt ellentétben egy angollal az ország másik végébõl. Az Evans testvérek is csak úgy kerülhettek a csapathoz, hogy az egész család átköltözött Belfastból. Plusz, az angol klubok 16 éves kortól inas szerzõdést adhatnak, 17 éves kortól profit is. Pl. az olaszoknál vagy franciáknál ez 18 év, így nevelési kompenzáció ellenében könnyû megszerezni a külföldi fiatalokat. (lásd Macheda, Pogba) A rendszerben felértékelõdött az angol játékosok ára, így a klubok a légiósok felé fordultak. Vicces, de egyben szomorú, hogy egy holland U16 tornán több angol megfigyelõ nézi a holland gyerekeket, mint holland szakember. A top kluboknál a magas elvárások miatt a hazai sajátneveléseknek még nehezebb az elsõ csapatba feltörni, mert gyakran a menedzserek nem várják ki mire a fiatalok beérnek, így õk 20-22 éves korukban is a tarcsiban ragadnak le, vagy kénytelenek kisebb klubhoz igazolni, ha karriert akarnak. Vagy egyszerûen csak töltelékek az UEFA „hazai nevelés” szabálya miatt, hogy a klub játszhasson az európai kupában, miközben a játékos a kispadig sem jut el. A kisebb klubok arra rendezkedtek be, hogy a legtehetségesebb sajátneveléseiket 17-20 éves korukban jó sok millió fontért eladják a nagyoknak. Örülnek, ha egy top klub megfigyelõje felbukkan. A közelmúltból pl. Walcott, Oxlade-Chamberlain, Jones, Smalling stb. komoly összegekért keltek el.
 
Az FA a saját lábába lõtt, több mint 10 évvel Wilkinson terve után 30-40 % közé csökkent Premier League angol játékosainak aránya és a válogatott… nos, arról ne is beszéljünk. Közben klubszinten és a nemzeti tornákon is a spanyol rendszer megmutatta erejét. De a holland, német futball is megmutatta az erejét. Sir Alex Ferguson csalódottan nyilatkozta az elveszett BL döntõk után, hogy sajnos az angol klubok a jelenlegi szabályok keretén belül messze le vannak maradva a spanyol képzéshez képest. Lépni kellett.
 
Az új utánpótlás program neve: Elite Player Performance Plan, továbbiakban EPPP. A terv kidolgozói: Ged Roddy PL utánpótlás igazgató, Mike Foster a PL általános titkára, Brian McClair - Manchester United, Neil Bath - Chelsea, Ivan Gazidis - Arsenal, Jez Moxey - Wolverhampton, Terry Westley - Birmingham, Duncan Riddle - Aston Villa.
 
A legfõbb változások: Az akadémiák a felszereltségük, edzõk száma stb. alapján 4 minõségi kategóriába lesznek sorolva. A legjobb, egyes szintû akadémiák felszívhatják a legtehetségesebb fiatalokat 12 éves kortól az egész országból, megszûnik a 90 perces szabály. Idõben is többet foglalkozhatnak a gyerekekkel. Az átigazolásoknál fix tarifák lesznek. 9-11 éves kor közötti nevelésért évi 3000 font jár, 12-16 éves kor között évi 12500 - 40000 font, az eladó klub akadémiájának besorolásától függõen. Aztán a jövõbeli transzferdíjakból is kap részesedést az eladó klub. Az anyagiak miatt volt a legtöbb vita a Premier League és a Football League 72 csapata között, hiszen a 17 év alattiak átigazolásánál a fizetési rendszer a fix összegekkel alapvetõen megváltozik. Októberben 22 klub nemmel szavazott, 1 tartózkodott, 3 nem jelent meg, 46 igennel voksolt a PL javaslatára, így a tervet elfogadták. Viszont az igenek sem mind voltak valódi igenek. A Football League azt mondja minden elõny a PL kluboké lesz, és az utánpótlás és ejtõernyõs csomagokon keresztül anyagilag nyomást gyakorolt rájuk a PL, egyszerûen megzsarolták õket. Richard Scudamore azt állítja az EPPP alapján több pénzhez jut a Football League, jobb lesz a képzés, mindenki jól jár. Ami tény, a PL nyáron visszatartott pár millió fontot a szavazásig. A program anyagi szempontból egy példán keresztül: a Chelsea 1,5 millió fontot fizetett az MK Dons-nak egy 14 éves, de már U16-os angol válogatott fiatalért (Oluwaseyi Ojo), további fél millió jár majd bónuszként. Ilyen üzlet az EPPP alapján már nem lehet kötni, a tizedét kellene csak fizetni a vevõnek. Az eladásra berendezkedett alsóbb osztályú klubok tehát azonnal lehetséges millióktól esnek el. A PL emiatt az EPPP program során egyszeri 84 milliót és évi 42 milliót oszt szét mind a 92 klub között. Az eddigi rendszerben várni kellett, míg jön egy top klub és leteszi a komoly összeget a tehetségért. Az új programban mindegyik klub garantált összeget kap majd, de átigazoláskor jelentõsen csökken az azonnali bevétel, éveket kell várni a pénzre. További anyagi gond a Football League számára, hogy jelentõsen csökkent a közvetítési jogokért kapott összeg. A jelenlegi szezon végéig érvényes 3 éves Sky-BBC szerzõdés 264 millió fontot ér. A 12/13 szezontól érvényes 3 éves szerzõdés csak 195 milliót. Az ok a verseny hiánya, mivel a BBC kiszállt a licitbõl, így egyedül a Sky ajánlata volt az asztalon, övék lett az összes jog.
 
A Crystal Palace elnöke, Steve Parish hevesen tiltakozott az EPPP ellen, szerinte egyszerûen majd lerabolják a nagyok a kicsiket. Még akkor is elvihetik apróért az õ nevelésüket, ha igazán szükségük nincs is rá, hiszen mit jelent 1-2 százezer font a PL kluboknak. Pedig õ különösen büszke volt arra, hogy a csapata kiütötte a Ligakupában a Manchester Unitedet és több játékosa a Selhurst Park pár mérföldes körzetébõl származik. „Nem a PL klubokat hibáztatom, nekik ez jó lesz. A helyükben én is támogatnám. De ne legyünk bolondok, mikor érdekelte a PL klubokat az angol válogatott sorsa? Biztos nem az a legfontosabb számukra. Valós a veszély, hogy komoly pénzektõl esnek el a kisebb klubok, amelyek a nevelés-eladásból mûködnek, Az ejtõernyõs csomagért cserébe a PL elvárta, hogy megszavazzuk ezt a tervet. Melyik iparágban létezhet olyan, hogy a versenytárs besétál hozzád és apróért elviheti a ’terméked’? Fontos a kötelék a szurkolók és a helyi nevelések között. Ez most veszélybe kerül. Egyes minõsítésû akadémiát csak a gazdagabb klubok tudnak üzemeltetni.”
 
Más klubelnökök szerint akár akadémiákat is bezárhatnak, mert nem lesz értelme mûködtetni, hiszen az utolsó 4-es besorolású akadémiáknak csak a maradék jut, a tehetségesebb fiatalokat elviszik a fejlettebb edzõközponttal rendelkezõ klubok. Egyes besoroláshoz minimum évi 2-2,5 milliót kell költeni az akadémiára és legalább 18 teljes munkaidõs edzõt kell foglalkoztatni. Ezt csak a PL klubok és pár Championship klub tudja finanszírozni. Ged Roody szerint egyszerû volt a helyzet: „Ha megnézzük mennyit kerestek az elmúlt öt év alatt és mennyit kapnak garantáltan az új rendszerben, akkor látható a Football League klubelnökeinek többsége miért szavazott igennel. Zsarolás? Dehogy. Üzletemberek és nem hülyék, a lottó helyett a biztosat választották.”
 
Érthetõ a Crystal Palace féle klubok aggodalma, de másfelõl ha egy gyerek tehetséges, akkor joga van a legjobb akadémián tanulni és ezt eddig az FA nem tette lehetõvé.
 
A PL klubok természetesen elégedettek a reform elfogadásával. Brian McClair: „Két éve szerveztünk egy U16 tornát a Barcelonával. A mi csapatunk minden játékosa Greater Manchester területén él, egy órán belül. A Barcában hat srác Spanyolország egészérõl származott, három Afrikából, egy Argentínából. Nehéz így. Jól játszottunk, de õk nyertek. Sok minden változott az angol futballban az elmúlt 20 évben, de nem minden elõnyére. Több edzõ lett, bár nem tudom jobbak is. Fejlõdtek a létesítmények, de nem hiszem, hogy eleget fejlõdtek az angol focisták. Helyi rendszerben dolgozunk itt és rendben vagyunk, de jobb lenne, ha az egész országból jöhetnének hozzánk Carringtonba a gyerekek. Irigyeljük más országok utánpótlás rendszerét.”
 
Valóban, a United a megkötések ellenére is sok profi játékost nevelt ki, akik a PL-ben játszanak és többen megcsinálták a szerencséjüket az elsõ csapatnál is. Sikeres a tartalék és U18-as csapat is, trófeákat nyertek. Nagyon sikeresnek mondható az Everton, West Ham, Arsenal akadémia is. Viszont vannak olyanok, amelyek szinte csak papíron mûködtek az elmúlt években, kevés jó játékos került ki, pl. Liverpool. De a Chelsea-nél sem tört fel szinte senki John Terry óta. 
 

 
Brian McClair és kisiskolások Carringtonban egy nyílt napon, 15 éve így fedezték fel Danny Welbecket (fotó: Daily Telegraph)
 
 
McClair kollégája az Evertonnál Alan Irvine: „Az EPPP segíteni fog, mert több idõt foglalkozhatunk a fiatalokkal. Tegyük fel az U10-ben van egy remek góllövõ gyerek, de azt mondják az emberek nem elég gyors, nem elég erõs, nincs jövõje. Az új rendszerben idõt kapunk. Nem küldjük el, mert nem helyezkedik jól. Hanem kivehetjük a többiek közül és külön utasítások alapján gyakorolhat. Mindezt az extra idõvel biztosítani lehet. Ha az új szabályok alapján sem fogunk fejlõdni, akkor valamit rosszul csinálunk, de már nem lehet kifogás az idõ hiánya.”
 
Mindkét szakember fontos dolgokra mutatott rá: az edzõk száma és minõsége, valamint az idõbeli és térbeli megkötések, amelyekkel probléma volt. Európai összehasonlításban elképesztõ különbségek vannak. Spanyolországban bõven 10 ezer felett van az UEFA Pro és A képesítéssel rendelkezõ edzõk száma, Németországban 6 ezer felett. Angliában kb. ezer edzõnek van ilyen képesítése. Egy klub jövõjének szempontjából a legfontosabb edzõ az utánpótlásedzõ. Mégis, egy League One és Two edzõ csak évi 20-30 ezret keres, Championship 50-70 ezer és a top szinten is csak évi 100-200 ezer között. Egy angol válogatott játékos heti, 10 napi bére. További gond, hogy az FA, PL, Football League hármas között gyakran gyenge a kommunikáció, érdekek ütköznek. Akár személyi és módszerek kérdése terén, vagy a tartalék és akadémiai bajnokság lebonyolítása kapcsán. Filozófiai kérdés: Angliában többnyire a gyõzni mindenáron szemlélet uralkodik, pedig a technika és a játék öröme a legfontosabb egy gyereknek. A Unitednél szerencsére - fõleg René Meulensteen óta - egyre nagyobb a hangsúly technikai képzésen. Az is sokat számít, hogy Cleverley és Welbeck a korosztályos válogatott meccseken is együtt játszottak, együtt nõttek fel.
 
Az idõ problémája:
 
spanyol, holland, francia klubok: heti 8-10 óra + meccs
angol klubok: heti 5-6 óra + meccs
 
Arsene Wenger rámutatott, ha foci helyett zenére küldik a gyereket, heti 20 órát is taníthatják. Egy úszónál heti 15 óra. Miért vannak korlátozva a focisták?
 
A Barcánál a bentlakásos La Masia programja:
 

7:00 ébresztõ
7:30 közös reggeli
8:00 minibuszok viszik a gyerekeket az iskolába
14:00 visszaérkezés az iskolából, közös ebéd
14:30 szieszta, lecke megírása
16:00 intenzív edzések két órán át
18:30 edzõterem
21:00 vacsora
22:00 pizsama

 
24 edzõ és még 50 fõ egyéb személyzet, doktorok, személyi trénerek foglalkoznak a gyerekekkel. Hat éves kortól ugyanazt a rendszert tanulják, technikás, rövid passzos játékot. Iniesta Barcelonától kb. 500 km-re egy kis faluban született, 12 évesen költözött be az akadémiára, nehezen viselte, hogy külön került a szüleitõl. Cserébe sok barátra tett szert, és nem csak focistákkal, hanem a Barca többi szakosztályának sportolóival, kézisekkel, kosarasokkal. Messi szobatársa is egy kosaras volt. Aki oda bekerül, a szüleiknek semmibe nem kerül. Idén átadták az új La Masia modern épületét.
 
Egy átlagos angol akadémián egy nap: „A gyerekek fáradtak az iskola után, rohannak haza, aztán az akadémiára, közben valami gyorskaját esznek és mindössze egy órát edzhetnek. Késõn érnek haza és még a leckét is meg kell írniuk. Nem esznek helyesen, nem edzhetnek eleget, keveset pihennek.” – Nick Cox, a Watford akadémiájának koordinátora. A Watford az EPPP tervek elé ment, sõt többet ért el, mint amirõl egy átlagos angol akadémia álmodhat. 11-16 év közötti gyerekekkel foglalkoznak hatékony módszerekkel. Cox: „Növelni akartuk a foglalkozási idõt, de nem akartuk a tanulás rovására. Így inkább betettük õket a helyi iskolánkba. Három éve 34 gyerekkel kezdtük a programot. Reggel hét körül felvesszük õket, frissen foci aztán normál tantárgyak, utána megint edzések. Pszichológiai felkészítés, helyes táplálkozás mindenre figyelnek az edzõk. A srácok még nálunk megírják a leckét és este hétkor hazavisszük õket. Így heti 15 órát tudunk foglalkozni velük, ez háromszor annyi idõ, mint a többi angol akadémiánál. Sõt, több edzési lehetõségük van, mint a Barcelonánál.” – összegezte a tevékenységüket a szakember. Harefieldbõl már kikerült az elsõ játékos, aki profi szerzõdést kapott és bemutatkozott a Watford elsõ csapatában. Amikor az Ajax utánpótlás szakemberei érkeztek látogatóba, azt mondták: „Ha minket akartak másolni, nem sikerült. Több idõt töltenek a gyerekekkel, mint mi. Gratulálunk a programhoz.”
 
Hogy az EPPP mennyire válik be a válogatott szempontjából, lesz-e megint olyan Arsenal, amelyik a nemzeti csapat felét adja és milyen anyagi hatása lesz az alsóbb osztályokban szereplõ klubokra, csak a következõ 5-10 év során derül majd ki. Az biztos, hogy az elmúlt évek rendszerének megkötései eltûnnek, így a legjobb akadémiák, mint Carrington is, felszívhatják a legtehetségesebb gyerekeket. Az utánpótlás szakemberek levonták a tanulságot az eddigi rendszerbõl, remélhetõleg az új irány jobb angol futballt fog eredményezni.
 
(Guardian, Daily Telegraph, Daily Mail, BBC)