Sziasztok! Április hónap nem adott túl sok örömre okot nekünk United drukkereknek. 4 meccs - 2 vereség - 1 döntetlen - 1 gyõzelem - 4 megszerzett pont. Ezzel szemben a City 4 meccs - 4 gyõzelem - 12 megszerzett pontja elég is volt, hogy jobb gólkülönbségének köszönhetõen átvegye a vezetést a tabellán.

Elõször is, mint a taktika nagy szerelmese szeretnék pár sort idézni egyik nagy példaképemtõl, Michael Cox-tól. Aki ismeri, tudja kirõl van szó. A Guardian és a FourFourTwo hasábjain publikált irásaiból ismerhetjük õt.
 
''A fociban semmi sem történik véletlenül, a taktikának pedig általában mindenhez köze van. Ferguson is követ el hibákat. Az idei bajnokságban túlságosan nyílt meccseket vállalnak a nagycsapatok (fõleg egymás ellen, nézzük végig a rangadók eredményeit: 5-3, 3-3, 6-1, 5-2), ez viszont Európában már nagyon nem menõ, ott három kapott gól például egyszerûen nem fér bele, mint ahogy a Unitednek sem fért bele hazai pályán a Basel ellen. Ezzel függ össze az a hiba is, hogy az angol csapatok nem optimalizálták kellõen a taktikájukat a nemzetközi hadszíntéren, az embernek az az érzése volt, hogy az ellenfél stílusától és erõsségeitõl függetlenül ugyanúgy a saját alapjátékukat próbálták erõltetni. Jó példa erre a Milan-Arsenal csörte, ahol Arsene Wenger tudomást sem vett arról, hogy hol vannak a hazaiak feltûnõ hibapontjai, meg sem próbálta azok kihasználására berendezni a taktikáját. Hiba volt, láttuk.
 
Én  a 4-4-2-õt sem írnám még le teljesen, könnyen elképzelhetõ, hogy valamiféle reneszánszát éljük majd át a következõ években. Járható útnak látom például, hogy a két csatár ne a pálya vertikális, hanem horizontális tengelyében lépjen vissza labdákért, vagyis kihúzódjon a szélek felé, utat nyitva az ellentétes lábú szélsõknek a betörésre. A Unitednél Welbeck és Rooney tökéletesen alkalmas a visszalépésekre, a szélen sem érzik magukat elveszettnek, a helyükre pedig a kaput jó érzékkel támadó Nani és Young is benyomulhat - Cleverley amolyan összekötõ kapocsként funkcionál eközben. Egy ilyen formációban egyszerre hat játékos is képes lehet a folyamatos összjátékra, miközben a csatár(ok) visszalépéseinek hála mindig lesz szabad ember a rendszerben. Persze egy ugyanilyen alapokon nyugvó szisztéma kiindulhat 4-2-3-1-bõl 4-3-3-ból, vagy akár 3-4-3-ból is. Én a Unitednél hanyagolnám a 4-5-1-et és maradnék a 4-4-2-ben.''
 
Ebben ugyan nem teljesen értek egyet Michaellel, viszont abban igen, hogy Ferguson hibázott tegnap. Nem mondom hogy kiöregedett már Sir Alex és azt sem kérdem meg, hogy mit keres még Park a United keretében. Azt viszont igen, hogy miért kezdett tegnap Giggs, miért nem játszott tegnap Valencia.
 
Elõször is nézzük meg a mágnestábla alapján:

Ferguson döntõnek szánt taktikai fegyverei mind visszafelé sültek el, Park teljes súlytalansága miatt Touré kedvére fickándozhatott, Giggs középre húzódása pedig nemhogy nem stabilizálta a csapat szerkezetét, hanem épp ellenkezõleg, 2 az 1 ellen hagyta Evrát a Zabaleta-Nasri kettõssel. A védekezésben finoman szólva is könnyen zavarba hozható francia darabokra esett szét a feladat súlya alatt, a United pedig ismét az idei szezon nagy meccsein állandóan jelentkezõ problémán bukott el: a középpálya közepe nem tudta megállni a helyét egy keményebb letámadás ellenében, a törékeny szerkezetet pedig vastag tintával húzta alá, hogy a védelem két széle instabil volt.
 
A United középsõ középpályásai képtelenek voltak offenzívan játszani; Scholes például csak passzainak 17%-át küldte elõrefelé, miközben ugyanez az arány Gareth Barrynél 40%. Érdemes megfigyelni Nani mutatóit is: rengeteg passz és csak negyedük sikeres. A United képtelen volt a földön tartani a labdát huzamosabb ideig, és képtelen volt megtalálni Parkot is (a koreai 17 labdába éréssel zárt!) - a vereség törvényszerûen be is következett.
 
Az mellet sem szabad szó nélkül elmenni, hogy miért nem kezdett Nani helyett a világ egyik legjobb vonalszélsõje, aki ráadásul még védekezésre is képes, miközben köztudott, hogy a City mindkét wingback-jével rendszeresen szokott támadásba lendülni.
 
A levegõben való párharcokat ritkán nyertünk, szerelési kisérleteink is botrányosak voltak. Evra szerelési mutatói 33%-ot mutatnak, az egyetlen, aki minden szerelést tökéletesen végrehajtott, az Smalling volt.(100%)
 
Nagyjából ezekben láttam én a tegnapi vereség okát.
 
És pár kommentre szeretnék is válaszolni: Rooney egyedül édeskevés volt tegnap. Ha nincs középpálya, a csatár egyedül biztos hogy nem nyer meccset. Nem kapott támogatást, nem kapott labdát sem. Amikor viszont kapott, meg kellet várni, hogy a társak is felérjenek a támadásokhoz, amire már rendre vissza is zárt a City védelme. Ne tudom, mit várt el Rooney-tól itt megint pár ember. Talán hogy a semibõl megint rúg egy hatalmas ollózós gólt? Vagy kicselez hat embert és 30 méterrõl a jobb felsõbe bombáz?
 
Mindegy, nem is ez a lényeg. Szerintem Fergie-n ment el a meccs. Nem jó emberek a nem megfelelõ poszton. Ismét késõn állt vissza 4-4-2-re csakúgy, mint a Bilbao ellen. Nem méltó ilyen focit játszani egy Manchester Unitednek. Ahogy a Real sem áll be ennyire védekezni a Barca ellen, és ahogy a Barca se védekezik a Real ellen, úgy nekünk sem szabadna. Egy ilyen rangadón õrülten nagy támadó focit kellene  látni magabiztos védekezéssel megspékelve.
 
Minden kritikát, hozzászólást szívesen fogadok. 
GGMU!