Bõ egy esztendeje, hogy utoljára blogbejegyzéssel jelentkeztem, talán 1-2 régi motoros még emlékszik is rám. No, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy órák kérdése és Robin Van Persie aláírja 4 éves szerzõdését kedvenc klubunkkal. A holland gólvágónak sokan örülnek, és persze vannak, akik kevésbé, hiszen mégiscsak az egyik fõ riválistól érkezik. Ennél a pontnál lesz aktuális a kérdésem: hová tûnt a klubhûség?
 

Nem mehetünk el szótlanul a felett, hogy Robin Van Persie alias RVP - jaj, majdnem RVN-t írtam- mégiscsak az egyik, ha nem a legnagyobb riválisunktól érkezik. Az Arsenalnál lehúzott 8 év, illetve az utolsó egy, csapatkapitányként eltöltött szezon nyilván nem tûnik el a naptárakból.

Van Persie elmondása szerint is a londoniaknál vált felnõtt férfivá, érett játékossá. Ezt magunk is láthattuk a képernyõk elõtt, sõt a szerencsétlenebbek akár élõben is. :)
RVP az Arsenal elõtt a Feyenoord, illetve az Excelsior kötelékébe is tartozott, de a fentiek bizonyítják, hogy mégis az Arsenalnál eltöltött évek nyomnak a latba, tehát a hollandiai éveket ne is vegyük figyelembe, csak mint érdekesség. (Ez kb. akkora botorság lenne, mint Ryan Giggsnél a City akadémiáján eltöltött 1-2 évet nézni).
Nos, a lényeg, hogy RVP itt lett sztárjátékos, vezéregyéniség, csapatkapitány, ágyús.
Az átigazolás oka természetesen a bajnokság és a kupagyõzelmek mihamarabb való elérése, amely a Unitednél nyilvánvalóan valósabb cél lehet. Ez eddig okés is mindenkinek, viszont ekkor jön képbe a klubhûség, amire közületek biztosan sokan legyintenek - jogosan.
Ilyenkor vetõdik fel a kérdés, hogy mi volt Del Pieroval? A Serie B-ben is kiállt csapata mellett, pedig pont mi hívtuk õt (és még ki tudja, hogy mely csapatok). Biztos eszetekbe jut, hogy oké, de hát Del Piero már akkor többszörös bajnok, illetve ’96-ban BL gyõztes volt.
Vagy gondolhatunk Tottira is, aki utoljára 2001-ben volt bajnok a Rómával, BL címet pedig nem is ünnepelhetett a Farkasokkal. (Ha már itt tartunk Daniele De Rossi-t se felejtsük ki a sorból).
Esetleg Steven Gerrardra, aki évek óta képtelen bajnoki címet nyerni a Liverpoollal - hála égnek.
Persze nem kell feltétlenül csak olyan neveket felsorolni, akik nem igazoltak el nevelõ, illetve legkedvesebb klubjuktól. Gondolhatunk Raulra, aki mindmáig madridista maradt, hiába kellett távoznia a Galaktikusoktól.
Van Persie a trófeákat és a gyõzelmeket választotta az Arsenal helyett, ahol örök kedvenc maradhatott volna. Helyette most több szurkoló a régi RVP mezét égeti elkeseredettségében. Õ már nem térhet ugyanúgy vissza Londonba, mint Henry tette, hisz közvetlen, nekik mindenféleképpen a legnagyobb riválishoz igazolt.

Mint United szurkoló örülök, hogy egy kiváló csatárt igazoltunk, viszont ilyenkor egy picit mindig szomorú vagyok, hogy a mai modern fociban inkább a „profiké” a világ, mint a régi nagy, és klubjuknál kitartó kedvenceké, akikbõl egyre kevesebb van, legyen itt szó manchesterirõl, madridiról, vagy éppen londoniról.