Az alábbiakban exkluzív részletet olvashatunk Tim Howard, "A hálóõr" címû önéletrajzából. Többek között Fergie-rõl, Friedelrõl és a Manchester Unitedrõl is szó esik.

Egy nap, a 2003-as szezon elején, csörgött a telefonom, a kijelzôn látott szám pedig nem volt ismerôs. Amikor felvettem a telefont a hang a túloldalon gyorsan beszélt, erôs brit akcentussal.

Tim Howard? Tony Coton vagyok. Én vagyok a kapusedzô a Manchester Unitednél. Láttunk rólad egy pár felvételt és felkeltetted az érdeklôdésünket. Nem kell semmit sem csinálnod csak értesíteni akartalak, hogy rajtad tartjuk a szemünket. Talán valamikor majd személyesen is megnézünk egy meccsen. Viszhall!

Amikor kapsz egy ilyen hívást akkor csak lassan állnak össze a dolgok. Brit akcentus...a nevét nem ismerem...Manchester United.

Majd hirtelen: Te jó ég! Manchester United!

Miután Coton letette a kagylót én csak bámultam a telefonra. Olyan gyorsan történt, hogy egy részem azon gondolkodott, hogy egyáltalán tényleg megtörtént-e ez a beszélgetés.

A Manchester United akármelyik kapust megszerezhette volna a világon. Én csak egy 23 éves srác voltam New Jersey-bôl, akinek ráadásul a Tourette-szindrómával is meggyûlt a baja. Ez egy olyan idegrendszeri betegség amely tic-nek nevezett ismétlôdô, akaratlan mozgásokkal (motoros tic, például csapások és rúgások, felugrás) és hangadásokkal (vokális tic, például morgások, vakkantások) valamint kényszerbetegséggel jár. Persze, valamennyire tehetséges voltam de fiatal és viszonylag tapasztalatlan is. Az utolsó világbajnokságon negyedik számú kapusként lettem besorolva az Egyesült Államok válogatott csapatában, Kasey, Brad és Tony mögött. Válogatott szinten még továbbra sem léptem pályára tétmeccsen.

Felhívtam az ügynökömet, Dan Segalt. "Épp most volt egy ôreletes telefonbeszélgetésem..." - mondtam.

Márciusban Coton ismét felhívott. Houstonba fog látogatni, hogy mégnézzen az USA  - Mexikó mérkôzésen - egy olyan meccsen ahol kezdôként kaptam szerepet a válogatottban. Ez volt az elsô találkozó a két csapat között azóta, hogy az USA kiütötte Mexikót a világbajnokságból még az elôzô évben.

Azt a meccset amit Tony Coton május 8-án akart megnézni úgy nevezték el, hogy La Revancha en la Canch, azaz Bosszú a pályán. Mexikó vissza akarta nyerni a becsületét.

A 70 000 fôs tömeg túlnyomó részt Mexikó drukker volt és fülsüketítôen hangosak voltak. A stadion egy zöld tenger volt az El Tri mezek miatt. Az egész testem beleremegett a zajba.

Elöttem viszont egy olyan csapat volt amelyik képes kezelni a következô 90 percet:  Carlos Bocanegra szerepelt a védelmünk közepén, Clint Mathis a középpályán és Landon Donovan, a csodagyerek volt legelôl.

Felnéztem a lelátókra.

Valahol a stadionban ott van Tony Coton, gondoltam.

Mexikó azonnal nyomás alá helyezett minket, a szurkolóik pedig olyan lármát csaptak, hogy a védôink nem hallották amikor kiabáltam nekik.

A huszonnegyedik percben az El Tri úgy gondolta, hogy ôk lesznek elôszôr eredményesek amikor Jesus Arellano lövése a tizenhatos sarkáról a felsô sarokba tartott. Elég magasra tudok felugrani - ez jól jött a kosárlabdázásban és a védésnél is - most pedig minden centire szükségem volt. Olyan magara ugrottam amennyire csak tudtam, így képes voltam az ujjbegyemmel elérni a labdát, ezzel pedig éppen hogy biztonságba tereltem a játékszert.

Abban reménykedtem, hogy Tony nem ezt a pillanatot válaszotta arra, hogy kimenjen a mellékhelyre mert büszke voltam erre a védésre. A meccs végül gólnélküli döntetlennel zárult. Dan felhívott a mérkôzés után.

"Hogy tetszett Tony-nak a meccs?" - kérdeztem

Dan gondolkodott egy ideig. "Nem adott végleges választ. Azt mondta, hogy látta amit látni akart."

"Semmi mást nem mondott?"

"Nos," - mondta Dan nevetve, "megakarta nézni magának a Galleria áruházat, úgyhogy ott kiraktam amíg én a reptérre igyekeztem. Tony izgatott volt a font - dollár átváltási árfolyamától. Hozott magával egy extra bôröndöt amit telepakolhat a hazaútra."

Ez volt életem legnagyobb meccse. Tony látta amit látni akart, majd elment egy bevásárlóközpontba, hogy telepakoljon egy üres bôröndöt. Mi a ...

"Egyelôre csak várnunk kell" - mondta Dan.

Egy héttel késôbb felhívták Dant. A Manchester United engem akart.

De mennyit fogsz valójában játszani? Ezt akarta mindenki - csapattársak, családtagok, az anyám - tudni. Ezzel udvariasan azt mondták, hogy egyáltalán nem fogok.

Amúgy ez teljesen érthetô volt. Fiatal voltam és még nem bizonyítottam, a Manchester United kapusa pedig Fabien Barthez volt, aki világbajnokságot nyert Franciaországgal 1998-ban. Úgy gondoltam, hogy ugyanúgy a padon fogok ülni mint eddig Tony Meola alatt  a MetroStars-nál.

Viszont én sikerre vágytam, ez pedig a Manchester United volt. Akkor is odamentem volna ha arra kérnek, hogy autókat kellene mosnom.

Néhány komoly akadály viszont még mindig az utamban állt. Elôször is Manchester Unitednek ki kellett vásárolnia az MLS-el kötött szerzôdésembôl. Európában és más labdarúgó ligákban a világon a játékosok vétele és eladása rutinfeladat. Van egy hallgatólagos megértés a klubok között, hogy egy jó játékosnak nem szabad elszalasztania egy olyan lehetôséget ami nagy áttörrést jelenthet a karrierjében, vagy nagy mértékben növelheti a bevételét.

Az MLS viszont nem adta be a derekát ennek a felfogásnak. Csupán néhány amerikai sztárjuk volt, azokat pedig nem akarták elveszíteni. Rögtön a 2002-es világbajnokság után a Bayern München megpróbálta megszerezni Clint Mathis-t,  az egykori csapattársamat a  MetroStars-ból. Az MLS több pénzt kért mint amennyit a Bayern hajlandó lett volna kifizetni, így évekkel késôbb amikor Clint MLS-el kötött szerzôdése lejárt, csak egy sokkal alacsonyabb rangú európai csapatba tudott eligazolni. Ez volt az MLS stratégiája: nem mondanak nemet, viszont olyan árat szabnak meg aminek nem tudnak eleget tenni, ha pedig ezen nem akad fenn a klub, akkor addig variálják a végsô feltételeket amíg az egész folyamat frusztrálttá válik és félbehagyják a tárgyalást.

Az én esetemben a United tett egy ajánlatot. Néhány nappal késôbb az MLS tett egy ellenajánlatot.

A tárgyalás megfeneklett. Mind a két fél kötötte az ebet a karóhoz, majd Dan elôállt egy javaslattal. "Mi van akkor, ha az elsô évben te fizeted ki a különbözetet a saját fizetésedbôl? Még úgy is hét számjegyû lenne a fizetésed és ráadásul a Manchester Unitednél lennél."

"Megegyeztünk" - válaszoltam.

Már csak a viszonylag nehezen megszerezhetô munkavállalási engedélyre volt szükségem. A Manchester United elôterjesztette az ügyemet egy fellebbezési bizottságnak. Ha a bizottság hat tagjából négy elfogadja a fellebezésemet, akkor megkapom a munkavállalási engedélyemet.

Ennek ellenére semmi sem volt garantálva. A játékosok munkavállalási engedélyét rendszeresen megtagadják. Cobi Jones - az egyik legeredményesebb amerikai játékos - kérelmét is elutasították. Ha ez velem is megtörtént volna akkor lemondhattam volna a Manchester Unitedrôl és a millió dolláros szerzôdésrôl amit meglengettek elöttem.

Minden munka - a reménykedés, a tárgyalások, a telefonhívások, az erôfeszítés, hogy számtalan dokumentumot összeállítsunk a United számára - semmivé lenne. Nem mehetnék sehova.

Karakter referenciára is szükségem volt. A United segítséget kért az USA volt kapitányától, John Harkes-tól - az elsô amerikai játékos a Premier League-ben - valamint többek között Kasey Kellertôl és Brad Friedeltôl is. Szinte mindenki azonnal aláírta amit kellett.

A United viszont értesített minket, hogy Friedel elutasította, hogy támogassa az ügyemet.

"Ez valami vicc" - mondtam. Friedel az akkoriban még csak maroknyi amerikai játékos közé tartozott a Premier League-ben, óriási befolyással bírt. Õt is elutasították egy pár alkalommal, így mindenki másnál jobban tudta, hogy mi forog kockán. Miért ne állna ki mellettem?

Miért szabotálná így a saját honfitársát?

Legvégûl viszont nem sok minden állhat a Manchester United útjában ha valamit meg akarnak csinálni. Megkaptam a munkavállalási engedélyemet. Maga Alex Ferguson is eljött a tárgyalásomra és azt mondta, hogy én leszek a kapusa.

A folytatás hamarosan következik.

espnfc.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!