Interjú Rizó Attilával és Takó Zolival

Kint jártunk Rizó Attilánál Manchesterben és egy hetet töltöttünk el a városban, miközben megnéztük a Feyenoord elleni EL-meccset és a WHU elleni bajnokit. Kérdezz-felek formájában tartunk kis élménybeszámolót és osztjuk meg olvasóinkkal gondolatainkat.


Takó Zoli: Azt tudjuk, hogy Manchester városa és Anglia, illetve maga a Manchester United is igen sokszínû közösséget jelent mindegyik a maga volumenében. Mégis, hogy viszonyulnak a külföldiekhez a tõsgyökeres United drukkerek általánosságban és a helyi pubokban?

 

 

Rizó Attila: Szerencsére befogadóak. Általánosságban véve is, de a helyi pubok sem arról szólnak, hogy angolokkal lenne csak tele. Könnyen lehet ismerkedni is, hiszen ugyanannak a csapatnak szurkolunk, a többség barátságos és gyakran érdeklõdnek, hogy a világ melyik pontjáról érkeznek meccsre az emberek.

 

 

T.Z.: A szurkolás egyik alapeleme a szurkolói dal és különbözõ rigmusok. Nagyjából mennyire saccolnád azok számát, amik szinte kivétel nélkül elhangoznak a meccseken és melyek a legnépszerûbbek? 

 

 

R.A.: Így van, dalok nélkül nem lenne hangulat a stadionokban. Legalább 10-12 dal minden meccsen elhangzik, legalábbis a Stretford Enden. Idén a Zlatan dal a legnépszerûbb, de a Solskjaer, George Best, 20 Times, Calypso és Cantona dalok (fõleg karácsony közeledtével) sem veszítettek népszerûségükbõl, illetve természetesen vannak a riválisokhoz irányuló nóták is.

 

 

 

 

T.Z.: Mondhatni az angol drukkerek még a mai napig is igen hírhedtek vérmérsékletüknek és agresszivitásuknak köszönhetõen. Ezt illetõen milyen tapasztalataid vannak meccsrõl meccsre járva hazai környezetben?

 

 

R.A.: Nem jellemzõ a huliganizmus, a balhézás; én legalábbis még nem tapasztaltam semmi ilyet az Old Trafford környékén. Természetesen amikor a City és a Liverpool jön, vannak összeszólalkozások stadionon kívül és belül is, de nagyjából ennyi.

 

 

T.Z.: Milyen gyakran találkozol magyar United szurkolókkal Manchesterben a meccsek idején, és mit üzennél azoknak, akiket csak a végsõ elhatározás választ el attól, hogy elkezdjenek gyûjtögetni, megszervezni útjukat az Old Traffordra? 

 

 

R.A.: Gyakran jönnek ismerõsök, barátok a szezon során, így elég gyakran. De rajtuk kívül is szerintem másfél-két havonta összefutok pár magyar United drukkerrel, néha nagyobb társasággal is.

 

Az Old Traffordon szurkolni 75 ezer emberrel együtt egy felejthetetlen élmény, eredménytõl függetlenül is. Ezért már önmagában megéri egy túra, de ezen kívül is egy nagyon jó hely Manchester. Számtalan hangulatos pub van, jobbnál jobb csapolt sörökkel, amiket otthon nem lehet kapni. Az éjszakai élet kifogástalan, rengeteg szórakozóhely van, aztán ott a focimúzeum (és még sok másik), szebbnél szebb parkok vannak, itt játszik az FC United of Manchester és a Salford City is (Giggsék csapata), az Old Trafford stadion túrája pedig kihagyhatatlan. Ha szerencsés az ember, még játékosokkal is összefuthat. Tehát nem csak egy 90 perces programot kell elképzelni, ha kijön egy fan Manchesterbe, egy egész nyaralást bele lehet sûríteni abba a pár napba. Meccsjegyet venni pedig nem bonyolultabb, mint pl. egy koncertjegyet.

 

 

 

 

T.Z.: A végére egy kis szakma. Ha azt mondjuk, nincs szerencsénk a pályán az utóbbi idõben, még mérsékelten fogalmazunk. Mit gondolsz, milyen racionális okai lehetnek még a számtalan kihagyott helyzetnek a szerencse faktoron kívül?

 

 

R.A.: Érthetetlen, hogy az Európa-ligában és a Ligakupában négyesével lõjük itthon a gólokat, de a bajnokikon hasonló játékkal sorra 1 pontokat szerzünk. Nyilvánvalóan nagyon balszerencsések is vagyunk, de szerintem az is nagy gond, hogy Mourinhónak nincs egy stabil kezdõje. Ibra 35 évesen rossz formában is minden meccsen játszik, Carrick alig-alig, pedig vele mindig nyerünk. A csatár mögötti hármas meg gyakorlatilag mindig változik. Nálam hosszútávon egy Martial - Mata - Mkhitaryan trió lenne a nyerõ, elõl meg Rashford (mert õ bizony nem szélsõ) vagy Ibra.

 

 

Rizó Attila: Egy teljes hetet töltöttél Manchesterben, ezalatt egy Európa-liga és egy Premier League meccsen is voltál. Érezni lehetett a hangulaton (akár stadionon kívül), hogy az egyik egy kupameccs volt, a másik pedig egy bajnoki?

 

 

Takó Zoli: Õszintén szólva ezt nehéz lenne megállapítani, mert míg a Feyenoord ellen a Bishop Blaize nevû pubban hangolódtunk és a Stretford Enden (kapu mögött) szurkoltunk, addig a West Ham elleni meccs napján a Sam Platt’s nevû hasonlóan népszerû pubban énekeltünk és sörözgettünk délután, hogy aztán a South Standen (oldalt), vagy ha úgy jobban tetszik, Sir Bobby Charlton Standen foglaljak helyet. Ami a pubokat illeti, egyszerûen fantasztikusan éreztem magam, mintha az ember a saját klónjaival együtt ünnepelné, hogy a világ legjobb csapatának szurkolója. Mint írtam a Feyenoord ellen a Stretford Enden voltam, ahol szerencsére nem nézik ki az embert, ha állva szurkol végig és a hangulat is sokkal jobb volt a szektorban, mert nagyon sokat énekeltünk, a South Standen viszont oldalról, a pályához igen közel néztem a meccset szinte testközelbõl figyelve a játékosokat, így ez is nagy élmény volt, de a szurkolás sokkal mérsékeltebb, mint a kapu mögötti lelátókon és alapvetõen ülni kell végig. Ráadásul a West Ham szurkolók is a nyakamban voltak, így az óbégatásukat kellett hallgatnom szinte végig. Egyértelmûen azoknak ajánlom a hosszanti lelátókat (Sir Bobby és Sir Alex Stand), akik visszafogottabban szeretik nézni a meccset, a hevesebb vérmérsékletûbbeknek viszont mindenképp a két kapu mögötti lelátó nyújt igazi szurkolói élményt. Csalódni azonban sehol se lehet.

 

 

 

 

R.A.: Pár mondatban kérlek, hogy foglald össze a meccsnapi programjaidat, hogy telt az a 2 nap, miket csináltál, milyen érzések kavarogtak benned.

 

 

T.Z.: Amikor reggel felkel az ember a meccs napján, úgy ébred, hogy ez lesz élete egyik legjobb napja, ami aztán úgy is telik, mert szinte lehetetlen elrontani bármit csinálsz is. Mondhatni alapszabály, hogy a meccs elõtt – ki-ki döntse el mennyi idõvel – bemegyünk egy jól bejáratott pubba, ahol hagyományszerûen összegyûlnek a United drukkerek, hogy ráhangolódjanak a soron következõ meccsre. El lehet képzelni milyen fantasztikus érzés egy kis térben, legyen az fedett, vagy szabadtéri (a pub területén), olyan emberekkel együtt tölteni 1-2 órát, akik szívbõl szeretik azt a csapatot, aminek Te is szurkolsz és bár mindenki kezében megtalálható egy dobozos vagy egy pintes pohár sör, de egymással barátságosan, összetartóan, viszont torkaszakadtából üvölti a szurkolói dalokat. Az egész olyan, mintha az ember összejönne a többszáz fõs rokonságával, akiket ez esetben kivétel nélkül a testvéreként kezel, vagy ahogy az elõbb fogalmaztam, mintha az ember a saját képmásaival együtt töltene el idõt elképesztõen jó közérzetben, hangulatban, hogy aztán együtt induljon meg ’A meccsre’. Meseszerû az egész, egyszerûen ott kell lenni, hogy az ember megértse mirõl szól igazán a szurkolás.

 

 

R.A.: A legtöbb kilátogató magyar szurkoló csak egy hétvégére jön Manchesterbe. A meccsen kívül milyen programokat ajánlanál nekik?

 

 

T.Z.: Fentebb már leírtad milyen lehetõségek adottak a városban (vagyis minden és bármi…), de ha szorítja az embert az idõ, én személy szerint a Piccadilly környékét javaslom körbejárni (többek közt a Foci Múzeummal), ami mondhatni “az egyik belvárosa” Manchesternek; a Trafford Centerbe ellátogatni (Európa 3. legnagyobb bevásárló központja, ha jól tudom, ami felér egy palotával); a Hadtörténeti Múzeumot megejteni, ami nagyon közel van az Old Traffordhoz és mint minden múzeum, ingyenes. Emellett pedig kihagyhatatlan a Stadiontúra és Múzeumlátogatás, valamint bemenni meccs elõtt vagy a Bishop Blaize vagy a Sam Platt’s nevû pubba, vagy mindkettõbe (közel vannak a stadionhoz és meccsek elõtt csak 1 font a belépõ). Nem nagy dolog, de nekem az is nagy élmény volt, hogy egy szurkolótársammal a Feyenoord meccs elõestéjén beültünk egy kisebb pubba - Unitedes relikviákkal a falakon -, ahol csupán pár helyi angol munkásember itta a sörét, beszélgettek, közben ment a Dortmund-Varsó BL-meccs a TV-n, én pedig úgy érezhettem magam, ha csak egy kis idõre is, mintha a helyi közösség részese lennék.

 

 

 

 

R.A.: Hullámzóan teljesít a csapat, sajnos a bajnoki címért egyelõre nem vagyunk versenyben. A látottak alapján szerinted hogy viszonyul az Old Trafford közönsége Mourinhóhoz és a játékosokhoz? Meglepne, ha hamarosan fogyóban lenne a türelem és ismét új menedzsert követelne a United tábor?

 

 

T.Z.: Mivel rendszeresen nem vagyok ott a meccseken, messzemenõ következtetést nem tudok levonni, de amíg ott voltam, mindenkit töretlenül buzdítottak a szurkolók, formától, elõzetes eredményektõl függetlenül. Biztos vagyok benn, hogy a Mourinhót és kulcsjátékosokat kritizáló szurkolók csak egy csekély kisebbséget jelentenek és az összetartás, optimista hozzáállás a jellemzõ inkább a fanok körében. Ettõl függetlenül persze, ha továbbra is 5-bõl 3 meccsen döntetlent játszunk, egyet megnyerünk, egyet pedig elveszítünk, akkor érthetõ okból az ember belátja, hogy valami nem mûködik. Én azonban nem tartok ettõl és biztos vagyok benn, hogy egyre jobb és jobb, eredményesebb és eredményesebb lesz a csapat. Sokkal meggyõzõbb embernek tartom (látom) Mourinhót, mint Moyest és Van Gaalt, a kvalitásait pedig senki sem kérdõjelezheti meg a sikereit tudva. A legfontosabb dolog amire szüksége van a csapatnak, Mourinhónak és a játékosoknak, a buzdítás és a pozitív energia. A kemény munkát õk elvégzik, efelõl senkinek ne legyen kétsége, nekünk az a dolgunk, hogy mindig bízzunk bennünk és mellettük álljunk vagy így, vagy úgy.

 

 

R.A.: Tavaly õsszel a Liverpool váltott edzõt, idén nyáron a Uniteden kívül a Chelsea és a City is. Egyelõre mindegyiküknek jobban megy a szekere, mint nekünk, annak ellenére, hogy egyedül Mourinho rendelkezik PL tapasztalattal. Szerinted rossz döntést hozott a vezetõség, vagy csak több idõ kell a portugálnak?

 

 

T.Z.: Nem vagyok szakember, így nem akarok okoskodni és mellébeszélésnek is tûnhet, de Mourinho egy olyan csapatot vett át Van Gaaltól, aminek mind a holland, mind Moyes alatt megcsorbult a presztízse és a játékosok önbizalma valamelyest. Továbbá újabb világsztár kulcsjátékosok érkeztek és új formációt is próbál adaptálni a portugál. Ezek bizonyos szemszögbõl mind hendikepet jelentenek, jelenthetnek, amiken dolgozni kell, összegyúrni õket és érni, kiforrni hagyni. Lehet ellenérveket felhozni és a riválisokkal példálózni, de az én meglátásom szerint csupán idõ kell és ez a csapat ilyen ambíciókkal, amivel a klubunk rendelkezik, újra ott lesz Európa legjobb 5 csapata közt. Ha olyan emberek alkotnák kizárólag a szurkolói bázist, akik már 2 hónap után repülõgép-bérlésre, meg „Mourinho out” feliratú ponyvákra gyûjtögeti a pénzét és hasonlóan pesszimista, negatív emberek dolgoznának a klub vezetésében, Sir Alex Fergusonnak nem lett volna hosszabb a karrierje Manchesterben, mint mondjuk Moyesnak, vagy Van Gaalnak és a United most lehet, hogy valahol a Stoke City szintjén lenne. Nem hiába hangoztatta a kezdetektõl Mourinho, hogy a szakmai célkitûzések mellett az elsõdleges célok egyike, hogy visszahozza a csapatba és gyökerestül beleverje a gyõztes mentalitást és a gyilkos ösztönöket. Ezek így együtt nem mennek egyik hónapról a másikra. Mourinho egy folyamatot kezdett el, aminek még mindig csak az elején járunk. Türelem, megértés, kitartás, optimizmus és buzdítás. Többek közt ezekre van most szükség. Nyilván, nagyon nehéz egy olyan klub szurkolóitól türelmet elvárni, ami zsákszám nyerte zsinórban a trófeákat 2 évtizeden keresztül, de az igazi szurkoló higgye el, hogy lesz ez jobb is; a nehéz idõkben pedig amíg a játékosok és a szakmai stáb azért dolgozik, hogy elõbbre lépjünk, maradjon a csapat mellett és támogassa azt.

 

 

 

 

Általunk készített pár videó:

https://www.youtube.com/watch?v=lH61NRm-6II

https://www.youtube.com/watch?v=dEiL6dtBgDc

https://www.youtube.com/watch?v=PLjfAD7bcjk

 

 

Csatlakozz szurkolói klubunkhoz és utazz ki Te is Manchesterbe, hogy az Old Traffordon szurkolhasd végig a Vörös Ördögök meccsét! Segítségért fordulj hozzánk bizalommal elérhetõségeink valamelyikén.




Hozzászólások