Mourinho: Én vagyok a Kivételezett

José Mourinho a MUTV-nek adott hosszú interjút azt követően, hogy aláírta új szerződését a Manchester Uniteddel.


José, először is, gratulálunk az új szerződéséhez. Hogy érzi magát?

Boldog vagyok. Akkor nem írok alá szerződést, amikor nem vagyok az. Nagy örömömre szolgál az irányomba meglévő bizalom és empátia (a klub részéről) ... ez egy különleges szerződés számomra, mert általában nagy sikerek után szoktam hosszabbítást aláírni. Természetesen mindezt boldogan tettem meg, de érzem, hogy a munkámmal kapcsolatos bizalom, empátia és hit az eredménye a nagy sikernek. Új szerződést írtam alá a Chelsea-vel miután bajnokok lettünk, az Interrel azt követően, hogy megnyertük a Scudettot, és a Real Madriddal is a La Liga aranyérme után. Itt mindez a munkám következménye. Hiszünk egymásban, boldogok vagyunk együtt és szerintem olyan dolgokat teszek, amelyekről a vezetők és a tulajdonosok is azt gondolják, hogy a klub jövője szempontjából előremutatóak. Ezért ők is megmutatták az ambíciójukat, elkötelezettségüket és vágyukat az előre való haladás tekintetében. Ráadásul a játékosokkal is nagyon jó, úgyhogy boldogan írtam alá ezt a szerződést és koncentrálok arra a klubra, amelynél szeretek dolgozni.

 

Mit ad Önnek és a játékosainak a stabilitás és a hosszú távú tervezhetőség lehetősége?

Őszintén, szerintem ez nagyon jó számukra! [mosolyog] Még akkor is, ha van esetleg egy-két olyan játékos, aki nem boldog a hosszabbításomtól. [nevet] Még számukra is jó tudni azt, hogy maradok. Ez egy tradíció a Manchester Unitednél, hogy bizalmat szavaznak annak a menedzsernek, akiben hisznek, hogy képes lehet őket visszavezetni oda, amelyet ez a klub a történelme alapján megérdemel. De őszintén szólva, manapság minden klub túlzottan gyakran váltogatja a menedzsereket, ez pedig egyáltalán nem jó a játékosoknak, mint egyéniségeknek. Úgyhogy reményeim szerint a mi esetünkben a többségük tényleg boldog attól, hogy maradok, amelynek az egyik oka éppen bennük keresendő. Mindig is ezt mondtam. Még akkor is azt mondtam, hogy nagyon jó a kapcsolatom velük és nagyon élvezem a közös munkát, amikor voltak olyan pillanataink, hogy az eredmények nem úgy alakultak vagy vereséget szenvedtünk, ez pedig természetesen kulcsfontosságú számomra.

 

 

Mi teszi ezeket a játékosokat, mint közösség, különlegessé?

Itt most az emberi oldalra gondolok. Természetesen azt tudjuk, hogy jó játékosok; nincsenek rossz játékosok egy olyan klubnál, mint a Manchester United. Itt a különbséget szerintem az emberi oldal jelenti. Elég sok ideje tevékenykedek a futballban, és valószínűleg ez már a harmadik játékosgeneráció, amely a kezem alatt játszik, és a mentalitásukban, a környezetükben és az őket körülvevő emberekben megfigyelhető a változás, a fejlődés. Az évek múlásával a személyiségük is megváltozott, úgyhogy kivételezettnek érzem magamat azáltal, hogy egy ilyen fantasztikus közösséggel dolgozhatok együtt. Nagyon jó a kapcsolat közöttük is. Jó és rossz pillanatokban is hihetetlenül összetartóak. Másfél éve dolgozunk együtt ... de három éves időtartamban gondolkodtunk. Ez volt az első szerződésem hossza, most pedig tisztává tettük mindenki számára, hogy ez nem három, hanem négy, öt vagy ki tudja, akár még több év lesz.

 

Boldoggá teszi mindaz, hogy felépítheti a csapatot és nyomot hagyhat a Manchester Uniteden?

Igen. Természetesen mindenki ismeri, és már én is régóta rendelkezem információkkal arról, hogy ez a klub milyen tradíciókkal és történelemmel rendelkezik. Viszont, amikor ide érkeztem, hatalmas különbség volt a csapat képességei, illetve a Manchester United történelme, tradíciói, és a szurkolók elvárásai között. De az első naptól kezdve azt érzem, hogy a tulajdonosok eltökéltek ennek a megváltoztatásában; ambícióik megegyeznek a szurkolókéval, a vezetőség pedig keményen dolgozik, és nekem az az érzésem, hogy addig meg sem állnak majd, amíg nem érik el a kitűzött célt, amely nem más, mint hogy újra visszatérjünk a sikerek útjára. Tudom, hogy az előző szezonban megtudtunk nyerni néhány kupasorozatot, amelyek fontosak voltak, különösen az Európa-liga, hiszen így a klub most már tényleg minden trófeát elhódított, amely elérhető jelenleg a világfutballban. De mi nem ezt akartuk elérni; többet akarunk, ehhez pedig még hosszú az út, de az, ahogyan ezen dolgozunk, felbátorít arra, hogy azt mondjam, megfogunk érkezni oda, ahova vágyunk.

 

 

A Manchester United menedzsereként sikerült megfelelnie a maga által támasztott elvárásoknak, volt bármi ilyen a fejében a kezdetekkor?

Számtalanszor játszottam csapataimmal, a Portoval, a Chelsea-vel, az Interrel és a Real Madriddal a Manchester United ellen az Old Traffordon, és minden egyes alkalommal, amikor új klubnál kezdtem el dolgozni, tudtam, hogy a Manchester United az utunkba fog kerülni. Úgyhogy volt lehetőségem megtanulni, miről is szól a Manchester United, milyen történelemmel rendelkezik, hiszen ellenfélként számtalanszor szembekerültem ezzel a klubbal a korábban említett csapatok irányítása során, most pedig büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen nagy klubnál munkálkodhatok. Tudom, hogy a nyomás is sokkal nagyobb itt, mint egy átlagos klubnál, ahogyan az elvárások is, és a média, illetve a sajtó is más szemüvegen keresztül kezel minket, de imádok ezért a klubért dolgozni, mert itt hihetetlen dimenziók és szenvedély van, amelyek engem egyáltalán nem hoznak kényelmetlen helyzetbe. Úgy érzem, hogy készen állok az ilyen kihívásokra, megbirkózok a feladataimmal és élvezni is fogom őket.

 

Beszélt a nyomásról és bár természetesen a világ legnagyobb klubjait volt lehetősége irányítani korábban, a kritikákból itt egyértelműen több ér egy menedzsert - élvezi ezt a nyomást, vagy amikor hazamegy, akkor kizárja ezeket maga körül?

Real Madrid, Inter ... ezek is mind hatalmas klubok, és már pályám kezdetén, hazámban sokat tanultam a Benfica és a Porto irányítása során, ezek az állomások pedig felkészítenek a következő lépésre. Még a Chelsea-nél is, ahol Abramovich úrral és futball kluboknál létező legnagyobb elvárásokkal együtt járó nyomás az életem részévé vált. Szerintem, ha egy nap már más szinten fogok dolgozni, akkor valószínűleg hiányozni fog ez. Úgyhogy azon vagyok, hogy ez mindig az életem része legyen és ezzel kelljen együtt élnem, mert őszintén szólva én élvezem ezt, nincs ezzel problémám. Néha egy kicsit igazságtalannak érzem és a futballt körülvevő további iparágak szereplőinek nehezére esik megadni számunkra azt az elismerést, amelyet megérdemelnénk. Szerintem nehéz dolog a Manchester United menedzserének, játékosának, tulajdonosának, vezetőségi tagjának lenni ... még az utóbbi időben is, és szeretném tisztává tenni, hogy minden dicséret nem engem, hanem csakis a tulajdonosokat és a vezetőséget illeti azért, hogy egy olyan játékost letudtunk igazolni, mint Alexis Sanchez - ők vitték ezt véghez. És úgy tűnik, az embereknek nehezükre esik azt mondani, 'jól van, ezt fantasztikusan intéztétek'. Ő [Sanchez] már fél lábbal egy másik klubnál volt, de ők [vezetőség] odamentek és megcsinálták. Úgy tűnik, az is nagyon megerőltető, hogy dicséretet kapjunk, amikor mérkőzéseket nyerünk; mindig ott van a "ha", és még akkor is képesek valami negatívumot kiemelni, ha a játékosaink fantasztikusan teljesítenek. Viszont az az igazság, hogy mi [Manchester United] adjuk el az újságokat, és nélkülünk ez az iparág bajban lenne, úgyhogy ez is része annak, hogy ehhez a klubhoz tartozunk.

 

 

Mi volt eddig munkájának a legélvezetesebb része?

A kihívástól egy kicsit déja-vu érzésem van. Amikor 2010-ben a Real Madridhoz kerültem, a klub nehéz időszakon ment keresztül, nyolc-kilenc évig még a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig se jutottak el, a spanyol kupát is több mint 20 éve nyerték meg utoljára és a bajnokságban is nyolc-kilenc évig nem tudtak aranyérmet szállítani. Szóval egy kicsit emiatt van déja-vu-m; ez nehéz, de élvezetes. Nagy klub, nagy elvárások, de szerintem amikor sikerül elvégezni a feladatot és nyerni - egy kicsit már belekóstolhattam itt is ebbe a Ligakupa és az Európa-liga megnyerésével - akkor joggal érezheted úgy, hogy mindezt milliónyi szurkoló legnagyobb örömére sikerült elérned.

 

Melyik volt a kedvenc gólja, amely a United kispadján ülve született egyik játékosa által - itt nem feltétlenül a legfontosabbra, hanem inkább arra gondoltunk, amelyik a legjobban tetszett?

Szerintem Zlatan Wembley-ben szerzett gólját választom, amelyet a Ligakupa döntő utolsó percében szerzett. Tudom, hogy ez csak egy Ligakupa döntő volt, nem a világfutball legnagyobb figyelemre érdemes mérkőzése, de ez egy olyan gól volt, amikor egészen egyszerűen kirobbant belőlem az öröm az oldalvonal mellett állva. Emellett ez a gól jelentette az első igazi trófeámat is a klubbal, úgyhogy ha csak egyet mondhatok, akkor ezt választanám.

 

 

A Yeovil Town elleni mérkőzés lesz a 100. mérkőzése a csapat kispadján (és a születésnapja is egyben!). Volt olyan az eddigi 99 közül, amelyen minden egyes részlet passzolt?

[megáll] Nehéz [egyet kiválasztani]! Nem tudom... Szerintem különböző szempontokból sok nagyon jó mérkőzésünk volt. Néha az emberek szeretik eladni azt a gondolatukat, hogy csak egyetlen fajta futball és mérkőzés lehet üdvözítő; én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem egy tökéletes mérkőzésen minden a korábban kitalált tervek szerint alakul, ilyenből pedig akadt néhány. Emlékszem például a Celta Vigo elleni Európa-liga elődöntő idegenbeli mérkőzésére, ahol szerintem akár 10 órán keresztül is játszhattunk volna, akkor se kaptunk volna gólt, mi pedig akár még többször lehettünk volna eredményesek. Úgy játszottunk, ahogy egy európai kupasorozat elődöntőjében kell. Ugyanez igaz az Ajax elleni fináléra is; a csapat olyan volt, mint egy svájci óra; márkából a Tag Heuert mondanám, mert ők a szponzoraink, vagy a Hublot-ot, mert ők meg engem szponzorálnak! [nevet] De minden tökéletesen működött. Szerintem a Premier League-ben is sokszor lehetett olyan érzésünk az első pillanattól kezdve, hogy ezt a mérkőzést meg fogjuk nyerni. Rengeteg jó pillanatunk volt, de előfordultak elfogadhatatlan vereségek is, amik szintén hozzátartoznak egy csapat fejlődési ívéhez. A váratlan vereség, a váratlan rossz játék és a váratlan hiba is része annak, hogy jobb csapattá kovácsolódjunk.

 

Visszatekintve az önéletrajzában, eddig 25 trófeát nyert karriere során - 2 Bajnokok Ligája, 2 Európa-liga, bajnoki címek négy különböző bajnokságban, lovaggá ütötték Portugáliában és még utcát is elneveztek Önről, de az tisztán látszik, hogy ezzel nem elégszik meg. Miként lehet fenntartani ezt a sikeréhséget? 

Ilyen vagyok. Ilyenné váltam. Ha végigtekintek azokon a játékosgenerációkon, akikkel együtt dolgozhattam, akkor közöttük is találtam olyat, aki olyan, mint én. Voltak játékosaim, akik 30-as éveik végén jártak és hihetetlen vágy dolgozott bennük, példaértékű volt a motivációjuk és a professzionalizmusuk. Hosszú-hosszú ideje dolgozom már a futballban, de nagyon fiatalon kezdtem, úgyhogy nem vagyok annyira öreg, mint azt sokan hiszik! [nevet] Csak 55 éves leszek [pénteken], de még nagyon fiatalnak érzem magam, különösen menedzserként tartom magamat még fiatalnak. Úgyhogy amikor néhány hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy lehetetlenség lenne az, hogy a Manchester Unitednél fejezzem be a karrieremet, akkor csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy a modern futballban gyakorlatilag lehetetlen egy klubnál 10-15 évet eltölteni. Nem azt mondtam, hogy távozni készülök ... szeretnék még további 10-15 évig dolgozni, mert szeretem ezt csinálni, és nem tudom elképzelni azt, hogy mással foglalkozzak.


Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!