Diego Forlán manchesteri karriere nem úgy alakult, ahogy tervezte, de a 31 éves uruguayi csatár semmit nem bánt meg. Miért is kellett volna?

Felfelé ívelõ karriert tudhat magáénak 2004-es távozása óta a jellegzetes frizurájáról felismerhetõ támadó. Kétszer volt gólkirály a spanyol bajnokságban (elõször a Villarreal, majd jelenlegi klubja, az Atletico Madrid színeiben) és õ lett a 2010-es világbajnokság aranylabdása. Ennek ellenére még mindig szívesen emlékszik vissza az Old Traffordon töltött idõkre, illetve a United színeiben rúgott két góljára az Anfield Roadon 2002-bõl...

Miként emlékszel arra a két gólra?

Tisztán elõttem vannak. Nagy nehéz idõszakban lõttem õket. Nem játszottam túl sokat és ez különösen igaz volt a nagy rangadókra. Nem éreztem magamat focistának. Napról-napra edzettem, de nem játszottam. A Unitedes karrierem kezdetében úgy éreztem, rendben van, hogy a padon ülök, vagy csak a lelátóról figyelem a társaimat, de aztán már 90 percen keresztül a pályán akartam lenni. Az a Liverpool elleni meccs hosszú idõ után az elsõ volt, amikor végig játszhattam egy meccset. Nem volt könnyû mérkõzés, különösen az elsõ félidõ nagy erõpróba elé állított minket, alig találkoztam a labdával. Egy idõ után már arra gondoltam, biztos le fognak cserélni, de a mérkõzés megváltozott a második játékrészre. Gary Neville volt az elsõ, aki oda jött hozzám a mérkõzés utáni ünnepléskor. A szemembe nézett és azt mondta, "Ezután itt soha nem felejtenek el." Erre mindig emlékezni fogok. Tudtam már akkor is, hogy hatalmas rivalizálás van a két klub között, de nem tudtam igazán felfogni. Én csak egy fiú voltam Montevideoból, hogy is érthettem volna? De ezután kezdtem megérteni, mennyire fontos is ez az összecsapás a játékostársaim és a minket idegenbe elkísérõ szurkolók reakcióiból. És Garynek igaza volt.

A karriered United utáni idõszakában sikert sikerre halmoztál. Miként hatottak ezek a gólok pályafutásodra?

A legfontosabb góljaim közt tartom õket számon. Semmi nem lehet annál jobb, mint a Manchester United színeiben két gólt szerezni az Anfield Roadon. Keményen dolgoztam és szerencsém is volt, mióta elhagytam a Unitedet. Megkaptam kétszer a Pichichit (spanyol gólkirályi cím) és az Aranycipõt is. Európa-liga gyõztes lettem az Atletico Madriddal, Uruguayjal pedig elõdöntõbe jutottunk a világbajnokságon. Mi egy kis, 3.5 millió lakosú ország vagyunk. Olyan, mint Wales, Skócia vagy Írország. El tudod õket képzelni, amint a világ négy legjobb csapata közé jutnak? De egyik sikeremmel se érdemeltem ki olyan különleges dalt, mint az Anfielden lõtt gólommal!

Te, és Jerzy Dudek  mindketten Madridban éltek. Játszottál azóta ellene, vagy beszéltetek arról a meccsrõl?

Nem, nem, nem. Játszottam ellene egy párszor, de beszélni nem beszéltünk egymással. Ez nem szokás. Õ egy jó ember, kitûnõ kapus. Nem hinném, hogy értékelné, ha felemlegetném neki a régi emlékeket. Ráadásul nagyobb is, mint én!

Mit gondolsz arról, hogy a United szurkolói még mindig a te nevedet éltetik dalaikban?

Hihetetlen. Elõször akkor fordult elõ, miután távoztam. Nem voltam benne biztos, hogy a milyen lesz a szurkolók utólagos megítélése, mert a Unitednél töltött idõszakom nem volt tökéletes. 2005-re eljutottam arra a szintre, hogy minden héten játszani akartam és újra futballistának érezni magam. Ezt a Fõnök is megértette. Ekkora igazoltam át a Villarrealhoz, ami jó döntésnek bizonyult. Hétrõl-hétre játszhattam és egy jó csapatban csak úgy termeltem a gólokat. Nagyon jól megértettük egymást Juan Roman Riquelmével. Néhány hónappal azt követõen, hogy elhagytam Manchestert, a testvéremmel együtt néztük a United Liverpool elleni meccset Villarreal közelében, és hallottuk, amint azt éneklik a szurkolók: "He came from Uruguay, he made the Scousers cry." Mindketten egymásra néztünk, mintha azt mondtuk volna mindketten, 'ugyanazt halljuk?' A testvérem is ugyanolyan boldog volt, mint én és a mérkõzés végéig csak mosolyogtunk. Mindig megpróbálom megnézni a United meccseit, és ez gyakran sikerül is, ha Spanyolországban valamelyik hotelben vagyunk egy-egy meccs elõtt. Néha még mindig hallom, ahogy engem éltetnek, ilyenkor pedig a szobatársam megszokta kérdezni, "Min mosolyogsz?" Ilyenkor elmesélem. Nem hiszik el, hogy a United szurkolói a távozásom óta eltelt hosszú idõ ellenére is engem éltetnek.

Az Anfielden azóta sikerült még egyszer betalálnod, tavaly az Atletico Madrid mezében...

Fantasztikus érzés volt, mivel nagyon fontos mérkõzésen, az Európa-liga elõdöntõjében született. Az Atleti nem nyert semmilyen trófeát 1996 óta, és azon az estén a sorozat döntõjébe kerültünk. Varázslatos érzés volt számunkra, a közönség õrjöngött. A Liverpool ellen idegenben sok csapat vereséget szenved. Mi is vesztettünk, de idegenben lõtt több gólunknak köszönhetõen mi várhattuk a hamburgi finálét.

Miként fogadtak téged a liverpooli szurkolók, egy egykori United játékost?

Bármikor labdához értem, kifütyültek! Persze számítottam rá, mert a Manchester Unitedben játszottam, de nem zavart különösebben. Amikor betaláltam, láttam az arcukat. Nem voltak túl boldogok. Tulajdonképpen szomorúak voltak! De azt is elmondom, hogy mi történt a lefújást követõen. Amikor a Madridból minket elkísérõ 3 ezer Atletico szurkoló elõtt ünnepeltünk, a liverpooli szurkolók megtapsoltak minket, miközben ürült ki a stadion. Pedig nem volt kötelezõ ezt tenniük. A legtöbb szurkoló nem csinálta volna ezt. A liverpooli emberek azonban nagyon barátságosak voltak velem - a biztonságiak, a pályamunkások, a vezetõk. Kezet ráztak velem és azt mondták, úgy tûnik, nekem mindig jól megy az Anfielden. Szomorúak voltak, de nagyon tisztelettudóan viselkedtek.

Tartod valakivel a kapcsolatot a Unitedbõl?

A Fõnök sok sms-t küldött nekem a világbajnokság alatt. Támogatott, bíztatott, aminek nagyon örültem. Õ mindig figyel, soha nem kerüli el semmi a figyelmét. Emellett tartom a kapcsolatot Mike Phelannel, Rene Meulensteennel és Martinnal, a menedzser testvérével. A játékosok azóta szétszóródtak, de még mindig erõs a kapocs a Uniteddel.

A United Valenciában lép pályára a Bajnokok Ligája következõ körében; mire számíthatunk?

A Valencia ellen mindig nehéz játszani, nagy csatákra kényszerítenek mindenkit. Õk egy hatalmas klub, a Mestallaban pedig nagyon jó játszani, de elvesztették David Silvát és David Villát (akik mindketten gólt szereztek tavaly ellenünk). Más fontos játékosuk is távozott, de voltak érkezõk is és Unai Emery tudja, mit csinál, tehetséges fiatal edzõ. Jól szerepelt az Almeria élén is, és a Valenciával is jól alakulnak a dolgai, a klub nehéz anyagi helyzete ellenére is. A mérkõzés esélyese a United, de óvatosnak kell lenniük.

Csodálatosan kezdte az idényt az Atletico Madrid. Reménykedhetünk abban, hogy esetleg jövõre láthatunk téged a Bajnokok Ligájában az Old Traffordon?

Nagyszerû lenne. Jó csapatunk van, ez eddig a legjobb, amelyben Spanyolországban játszottam. Megnyertük az Európa-ligát és legyõztük a BL-címvédõ Intert az Európai Szuperkupa-döntõben. A spanyol kupában is döntõt játszhattunk az elõzõ szezonban. Éppen ezért biztosak vagyunk benne, hogy jövõre újra a Bajnokok Ligájában játszhatunk és jobban fogunk teljesíteni, mint legutóbb (amikor az Atletico egyszer sem nyert). Újra az Old Traffordon játszani egy álom lenne. Hosszú idõ telt el, mióta utoljára gólt rúgtam ott...

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!