A Utd Unscripted 7. részében Robin van Persie mesél arról, hogyan élte meg az első szezonját a United színeiben, illetve milyen érzés volt az Aston Villa elleni estén mesterhármast szerezni, majd bajnoki címet ünnepelni.

Azért jöttem a Manchester Unitedhez, hogy megnyerjem az angol bajnokságot.

Amikor eljön a pillanat, amikor tudod, hogy elérted azt, az egy nagyon különleges érzés.

Csak becsukod a szemeidet, felemeled a karjaidat, és nem érzel semmi mást, csak tiszta élvezetet.

Már majdnem hét év telt el, mióta az Old Traffordra költöztem, de visszatekintve emlékszem, hogy az első naptól kezdve csodálatos volt. Az átigazolási időszak elég késői időszakában érkeztem, szerintem pénteken, és hétfőn már az első mérkőzés volt az Everton ellen idegenben. Jó volt, már részt vettem pár edzésen, de nyilvánvalóan nem volt ideális elveszíteni az első mérkőzésemet.

Ezt követően a következő héten volt az első hazai mérkőzésem a Fulham ellen, ahol lőttem egy szép gólt. Az mindig egy nagyon jó kezdés, ha megnyered az első hazai meccsedet és gólt is lősz. Ez nagyon izgalmas volt, mivel sosem tudhatod, hogyan fogsz teljesíteni egy új klubban, de számomra nagyszerű volt minél előbb gólt szerezni.

Szerintem a korom nagy szerepet játszott abban, hogy gyorsan be tudtam illeszkedni. Már nyolc éve játszottam Angliában, szóval hozzászoktam a játékstílushoz. A United nem egy fiatal játékost kapott. Hozzászoktam Angliához és ahhoz, ahogyan itt a meccsek zajlanak. Természetesen nem volt egyszerű, mivel alkalmazkodnod kell az új csapattársaidhoz és így tovább, de még mindig egyszerűbb volt, mint mikor ezelőtt 8 évvel az Arsenalhoz kerültem. Akkoriban új nyelvet kellett tanuljak egy új országban, szóval bonyolultabb volt.

A Unitednél egy olyan csapathoz érkeztem, ahol 5 vagy 6 igazán tapasztalt játékos volt.

Carrick. Vidic. Scholes. Ferdinand. Giggs. Ilyen játékosok!

Így számomra ez is egy plusz volt, mivel az Arsenalnál én voltam az egyik legidősebb játékos, és amikor kicsit idősebb vagy, bizonyos egyéb dolgok is a figyelmedbe kerülnek. A pályán kívül nem sok mindent kellett tennem, hogy a Unitednél rendben legyenek a dolgok, mivel már minden a helyén volt. Az idősebb, rengeteg tapasztalattal rendelkező játékosok már meghatározták az alap mércét, szóval alapvetően én csak megérkeztem, élveztem az edzéseket és a meccseket, illetve minden nagyszerűen volt létrehozva Sir Alex Ferguson által. Rene Meulensteen tartotta az edzéseket, az idősebb játékosok pedig biztosították a pályán és azon kívül is, hogy a mérce ép marad, tehát ez számomra nagyon jó volt; nem kellett törődnöm sok más dologgal.

Csak élveznem kellett az egészet, ennyi.

Én pedig ezt tettem.

Szerintem 26 bajnoki góllal végeztem, amikor az első szezon véget ért, de ezért hálát kell adnom a csapattársaimnak. A "frontvonal" mögött játszó játékosoknak mindig nagyon nehéz megtalálni a csatárt, mert minden passznak amit adnak, megfelelő sebességűnek kell lennie a megfelelő pillanatban, én pedig rengeteg jó passzt kaptam abban a szezonban. Nem csak arról szólt, hogy lőttem a gólokat; minden egyes gól egy hihetetlen átadásnak köszönhetően valósult meg. A csapattársaim hihetetlenek voltak és tényleg mindig kerestek a labdával, passzolni akartak nekem, és nagyon örültek, ha gólt szereztem.

Annyira jó a támadóknak amikor tudják, hogy a labda érkezni fog, tudod?

Nem úgy értem, hogy minden labdának hozzám kell érkeznie vagy hasonló. Maga az érzés, amikor csinálsz egy elfutást, akkor tudod, hogy 5 ilyen elfutásból 3 labda meg fog találni. Különösen akkor, ha olyan csapattársaid vannak, mint amilyenek nekem voltak.

Például emlékszel Giggsy gólpasszára a West Ham elleni FA-kupa meccsen?

2-1-es hátrányban voltunk, és már a hosszabbítás utolsó percei voltak. A labda megérkezett Giggsyhez, aki valószínűleg 50 vagy 60 méterre volt tőlem. Ez egy hosszú táv, viszont tudom, főként amikor Giggsynél van a labda, akkor elkezdhetem a beindulásomat. Elindulhatok, mivel nagy esély van rá, hogy meg fog találni.

És meg is talált.

Jól átvettem a labdát, aztán még egy érintés, és végül gól, ami visszavágót eredményezett. Nem nyertük meg a kupát, amiért nagy kár, de ez akkor is egy nagy pillanat volt. A csapatmunka az álom működését teszi lehetővé, ahogy mondják, és különösen abban a szezonban ez működött. Sok meccset hátrányból nyertünk meg, de még így is 4 meccs hátra volt, amikor bajnokok lettünk, ami sok mindent elmond. Mentálisan elképesztően koncentráltak voltunk az egész szezonban.

Mi ilyenek voltunk: "Meg fogjuk nyerni ezt a bajnokságot."

Még ha hátrányba is kerültünk egy meccsen, az nem volt probléma. Nyugodtak voltunk. Tudtuk, hogy visszajövünk.

Ez volt Ferguson gondolkodásmódja. Talán az ellenfelek gólt szereznek ellenünk. Megtörténhet. Ez a futball. De nekünk csak ki kell menni és folyamatosan kopogtatni azon az ajtón, és legalább eggyel többet lőni. Így láttuk a focit. Így kellene látni a focit mindenkinek. A meccseken elfogadhatod, hogy néha az ellenfél gólt fog lőni ellened. És akkor mi van? Csak menj ki, kopogtass azon az ajtón, és szerezz eggyel többet.

Ez volt Ferguson, ember.

Folyamatosan olyanokat mondott, mint... "Szórakoztassatok, tegyétek meg a feladataitokat, higgyetek magatokban, segítsétek ki egymást." A csapatszellem elképesztően erős volt abban a szezonban.

Olyan sok különleges pillanat volt ezen az úton, de valószínűleg a legkülönlegesebb az az este, amikor megnyertük a bajnokságot az Aston Villa ellen. Amikor visszatekintek a legjobb pillanatokra a karrierem során, az az este nagyon magasan van.

A City egy nappal korábban veszített a Tottenham ellen, tehát ha nyerünk az Aston Villa ellen, akkor nem érhetnek utol. Ahogy korábban mondtam, azért jöttem a Unitedhez, hogy megnyerjem a bajnokságot. Ez volt a mi pillanatunk, hogy megtegyük. Olyan érzés volt, mintha döntőt játszanánk. A meccs előtti reggel mindenki arcán láthattad: a mai napon kell megtörténnie. Még ha veszítettünk is volna, akkor is lett volna négy másik lehetőségünk, de mi be akartuk fejezni azon az estén, a saját szurkolóink előtt. Ez tökéletesen volt felépítve.

Én lőttem az első gólt két perc után, egy újabb Giggsy gólpassz után, utána pedig tudod...

Oké, a mai nap egy jó nap lesz.

Tudod, mire gondolok? Ez csak egy azonnali megérzés. Az első gól megszületett, azután pedig mindenkiben éreztem az erőt, teljes kontroll alá vettük a meccset. És amikor nézted az ellenfelek arcát, tudták, hogy semmi keresnivalójuk nincs itt. Ezen a napon biztos nincs.

A meccs előtt Wayne és én beszélgettünk kicsit a pályán arról, hogyan tudna megtalálni egy labdával a Villa védelem mögött. Ez az, ahogyan megsebezheted az ellenfeleidet: mögöttük beindulva. Amikor ilyen játékosaid vannak, mint Wayne, Carrick, Scholesy - bár ő nem játszott sokat ebben a szezonban - Shinji, ilyen kaliberű játékosok ezen a szinten, akkor tudod, hogy meg fognak találni. Előbb vagy utóbb, de meg fognak találni. Ez egy nagyon jó érzés. Ez még fontosabb is, mint megkapni az összes labdát; ez egy érzés, hogy bármilyen szögből megtalálhatnak. Emiatt pedig a hit mindig megvan. Előbb vagy utóbb meg fognak találni, szóval mindig pozitívnak kell maradnod, mert tudod, hogy a pillanat el fog érkezni.

Tehát Wayne és én beszéltünk a meccs előtt egy passzról, ami átmegy a Villa védelme fölött. Edzéseken is dolgoztunk rajta. Néhány dolognak nagyon össze kell jönnie ilyenkor, attól a pillanattól kezdve, hogy Wayne elrúgja a labdát.

Először is, üres területbe kell fuss.

Azután, amikor végre üresben vagy, számolnod kell a lépéseidet, mert ha az utolsó lépésem túl nagy vagy túl kicsi, akkor nem igazán lesz jó.

Gyorsan körbe kell néznem, hogy nagyjából tudjam, merre fog menni a labda.

Azután, mielőtt ellövöm, még egyszer fel kell néznem, hogy tudjam, hol van a kapu.

Természetesen a passznak is jónak kell lennie.

Alapvetően ez olyan, mint egy golfütés, csak te futás közben csinálod. Öt vagy hat dolognak kell egyszerre jól történnie: a passz, a mozgás, a lépések, a bekapcsolódás, az irány. Egy kis szerencsére is szükséged van, mert ha az egyik dolog nem úgy alakul, akkor a labda nem köt ki a hálóban.

Minden összejött abban a pillanatban.

Gyakorlod ezeket a dolgokat, eltervezed őket, de amikor egy ilyen meccsen történik meg, ilyen módon, akkor ez az, amiről ténylegesen álmodtál.

Számomra ez a gól egy álom volt.

Ha már itt tartunk, mesterhármast szerezni azon az estén, amikor megnyered az angol bajnokságot, az is egy álom! Néhány perccel később ismét egy jó elfutás, és egy jó passz Giggsytől, aki pontosan nekem adta a labdát. Ekkor a kapufát is eltaláltam, de onnan befele pattant a labda. Csak tudod. Amikor elhatározod, hogy lősz, tudod, hogy csak el kell lődd a labdát, mert úgy is jól fog végződni. Ez egy ilyen este volt.

Ezután már csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz vége a mérkőzésnek, mivel fél óra után három gólt lőttünk. Ennek a meccsnek már vége. Ott vagyunk, már csak ki kell várnunk, hogy vége legyen. Megcsináltuk, és szintén minőségi szinten: ne engedj egy gólt se, nehogy az ellenfélnek esélye legyen elhinni, hogy van keresnivalója a meccsen. Csak tartsd meg a labdát, passzolgassatok jól és így tovább. Annyira sok tapasztalt játékosunk volt, aki tudta, hogy kell egy ilyen szituációt kezelni. Nagyon, nagyon jól játszottunk.

Csakúgy, mint egész szezonban, ez egy nagyszerű csapatmunka volt. Nem egyedül csinálod, hanem együtt csináljátok, és ebben a szezonban mindenki kivette a részét. Az egész keret hozzájárult, nem csak azok a játékosok, akik a legtöbbet játszották, mert például olyan játékosaink is voltak, mint Chicharito. Nem mindig kezdett, de különbséget tett, amikor pályára lépett, mint a szezon korábbi szakaszában, amikor a győztes gólt szerezte a Chelsea ellen.

Azok a játékosok, akik nem játszottak minden héten, nagyon fontosak voltak ebben a szezonban. Együtt csináltuk meg, és mindenkinek megvolt a szerepe. Ez az, amit szeretek: mindenki részt vett benne, és mindenki jól érezte magát. Egyszerűen minden összejött. Nagyszerű volt a csapatszellem, rengeteget röhögtünk és viccelődtünk napi szinten, de amikor edzenünk vagy játszanunk kellett, akkor nagyon komoly és profi volt a csapat. Minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett.

Olyan keményen dolgoztunk egész szezonban, hogy esélytelen volt, hogy ezt engedjük kicsúszni a kezeink közül. Túl közel vagy mindenhez, amiért dolgoztál. Tehát, amikor az utolsó sípszó megszólalt a Villa ellen, akkor elérkezett a megérdemelt pillanat.

Csak felemeled a kezeidet, becsukod a szemeidet és évezed a pillanatot.

Megcsináltuk.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!