A tizenkilencedik elõtt

Egyetlen pontra az újabb bajnoki címtõl a Manchester United. Ebbõl a csodás alkalomból a ManUtdFanatics.hu összeállítást készített a United bajnoki sikereirõl.


1907-08:

Egészen harminc évet kellett várni az alapítástól, mire a Manchester United elõször ülhetett fel Anglia trónjára. Ernest Mangnall menedzser vezérletével remekül kezdte a csapat a szezont. Az elsõ tizennégy bajnokijukból tizenhármat megnyertek a Vörös Ördögök és végig vezették a bajnokságot. Ötvenkét pontot gyûjtöttek a 38 mérkõzést követõen, 9 ponttal megelõzve a második Aston Villát és a harmadik Manchester Cityt. Tekintve, hogy ekkor még 2 pont járt egy gyõzelemért elmondható, a csapat fölényesen nyerte meg ezt a szezont.

Bár kiválóan indított a United, a szezon második felére több sérülés is hátráltatta a csapatot, így a vetélytársak kissé közelebb kerültek, de behozni egyetlen klub sem tudta Billy Meredith-éket. Akkoriban a Bank Streeten szerepelt a csapat, mely az összes pálya közül a legfélelmetesebb volt az idényben, hiszen 19 hazai mérkõzésébõl 15-öt megnyert a csapat. Alexander 'Sandy' Turnbull és George Wall 44 gólt szerzett a bajnokságban, de a nyáron érkezett Jimmy Turnbull is eljutott 10 gólig 26 bajnokiján. A védelemben pedig Dick Duckworth, Charlie Roberts és Alex Bell félelmetes hármast alkotott.

 

 

A szezon végén a csapat jutalma egy több barátságos mérkõzéssel tarkított út volt az Osztrák-Magyar Monarchiába. Érdekesség, hogy egyik budapesti találkozón lovasrendõrökkel kellett a feldühödött szurkolókat megfékezni, akik nem örültek a Manchester United gyõzelmének.



1910-11:

Három évet kellett várni az újabb elsõségig. Ernest Mangnall egy 13. és egy 5. hely után ismét bajnokcsapatot alkotott.

Roppant szoros szezon végén csupán egyetlen ponttal elõzte meg a csapat az Aston Villát drámai körülmények között. A United utolsó két ellenfele a Villa idegenben, valamint hazai pályán a Sunderland volt, mely csapat a harmadik helyen zárta végül a bajnokságot. A United 4-2-re kikapott a Villa otthonában, így az utolsó forduló elõtt egy ponttal a birminghamiek vezettek. Tehát hazai pályán mindenképp gyõzelem kellett, de még az sem lett volna elég, ha a Villa is nyert volna. A Liverpool otthonában 3-1 arányban kikapott az Aston Villa, a Vörös Ördögök pedig West, Sandy Turnbull, Stacey, Meredith és 1908-ban, 350 fontért vásárolt Harold Halse remek játékával 5-1-re átgázoltak a Sunderlanden, minek köszönhetõn elõztek és egy ponttal megnyerték az angol bajnokságot.

 




1951-52:

Több, mint négy évtized telt el a Manchester United utolsó bajnoki címe óta. Két globális háborún volt túl a világ, egy gazdasági válság is átsöpört a Földön ez idõ alatt.

Immár hetedik éve ült a padon Matt Busby, aki rengeteg fiatalt hozott ez idõ alatt a csapathoz. Erre az idényre be is ért a munkája, hisz végül 4 ponttal, 57 pontot gyûjtve megelõzte a második Tottenhamet és a harmadik Arsenalt.

 


Jack Rodley és Stan Pearson csatár páros igen elemében volt a szezon során, hiszen ketten együtt 52 gólt lõttek a bajnokságban. 

A szezont követõ nyáron érkezett a csapathoz Duncan Edwards és Eddie Coleman, akikhez a következõ szezon során még csatlakozott Liam Whelan, Bobby Charlton és a rekord pénzért, a Barnsley csapatától 30000 fontért vásárolt Tommy Taylor.



1955-56:

A Busby-bébik fénylõ korszaka kezdõdött, melyet egy fölényes bajnoki elsõséggel indított a csapat. Tizenegy ponttal elõzték a Vörös Ördögök a második Blackpoolt és a harmadik Wolverhamptont.

Olyan zsenik szerepeltek ebben a csapatban, mint Duncan Edwards, Tommy Taylor, David Pegg, Roger Byrne, Mark Jones, Dennis Viollet, Eddie Coleman, vagy épp Bill Foulkes, de akár az egész csapatot fel lehetne sorolni. Rengeteg fiatal volt a csapat tagja, hiszen az átlagéletkor alig múlta felül a 22 évet.

 


Az Old Trafford bevehetetlen erõdnek bizonyult, a 21 lejátszott hazai bajnokin egyetlen ellenfél sem volt képes gyõzelemre és csupán csak 3 csapat mentett pontot.

A szezon legjobb United gólkirálya az igen agilis Tommy Taylor lett 25 találattal.



1956-57:

Következõ évben Matt Busby és csapata megvédte bajnoki címét, megelõzve a második Tottenhamet és a harmadik Preston North Endet. Negyvenkét bajnokiból csupán hat alkalom volt, mikor a csapat vesztesként hagyta el a játékteret és végül simán, nyolc pontos elõnnyel maradt az õt megilletõ helyen. Ez az év volt az, amit az Anderlecht soha nem felejt el, hiszen európai kupamérkõzésen 10-0 arányú vereséget mértek rájuk a Vörös Ördögök.

A United csatárkettõse ebben az évben sem kímélte az ellenfeleket, Whelan és Taylor a bajnokságban 26 és 22 gólt ért el, míg egész szezon során összesen 67-szer örülhetett góljaiknak a csapat.

 


Sajnos épp ennek a bajnoki címnek köszönhette a Manchester United azt, hogy a következõ szezonban is európai porondon szerepelhessen és egy ilyen mérkõzést követõen történt meg 1958. február 6-én az a szörnyû müncheni tragédia.



1964-65:

Hét évvel a tragédiát követõen ismét a csúcsra ért csapatával Matt Busby. Ekkor már a Best, Law, Charlton trió vezérletével érték el sikereiket a Vörös Ördögök, de meghatározó játékos volt ekkor Paddy Crerand, Nobby Stiles, Shay Brennan, David Herd, Bill Foulkes is.

Szoros végjáték alakult ki a bajnokság végére. Az utolsó fordulóban a Leeds csupán döntetlent volt képes elérni az utolsó helyezett Birmingham otthonában, aminek következtében csak beérni tudta a 61 pontos Unitedet, megelõzni nem. Így két nappal a Leeds mérkõzése után belefért az Aston Villa otthonában egy 2-1-es vereség, hiszen így is bajnok lett a manchesteri csapat.

 


A csapat gólkirálya az év során az a Denis Law lett, akit három évvel azelõtt vásárolt meg a United 110000 fontért a Torino csapatától. 39 góljából 28-at a bajnokság során szerzett.



1966-67:

Két évet kellett várni az újabb bajnoki címre, mely az ötödik elsõsége volt a Matt Busby vezette Unitednek. Az elõzõ évi, csalódást keltõ negyedik helyet mindenképp ki szerette volna javítani a csapat, mely sikerült is leginkább hazai teljesítményének köszönhetõen. A 21, Old Traffordon lejátszott találkozóból ugyanis csupán négy döntetlen volt, melyen pontokat hullajtottak Charltonék, a többi 17 mérkõzést gyõzelemmel zárták.

Ebben az évben igazolt a Stoke csapatához Harry Gregg kapus, akinek rengeteget köszönhetett a klub pályán belül és azon kívül mutatott teljesítményéért. Helyére az az Alex Stepney érkezett a Chelseatõl, aki a klub hatalmas legendája lett, nála egyetlen kapus sem játszott több mérkõzést a United színeiben, összesen 539 összecsapáson védte a United kapuját és bár nem ebben a szezonjában, de két gólt is elért United-pályafutása alatt.

 


Ez volt Busby utolsó bajnoki aranya és talán nem sokan gondolták akkoriban azt, hogy ismét majd 30 évet kell várni a következõ gyõzelemig.



1992-93:

Alex Ferguson hét éve vette át a klub irányítását, ennyi idõ kellett neki ahhoz, hogy soha nem látott dominanciával uralja ezentúl az angol labdarúgást.

A Premiership elsõ szezonja volt ez, melyet végül tíz pontos fölénnyel nyertek a Vörös Ördögök. 26 évet vártak erre az Old Traffordon, de végül sikerült, ezzel elindítva egy mai napig tartó, szenzációs sorozatot.

A szezon kezdete azonban jó indulattal sem mondhatni szerencsésnek. Elsõ három bajnokiból csupán egyetlen pont jött össze, ráadásul a nyáron 1 millió fontért várásolt támadónak, Dion Dublinnak elsõ mérkõzésén eltört a lába, a szezonban nem is lépett pályára többet.

 


 November környékén a Leeds felhívta Fergusont, hogy szeretné megvenni Denis Irwint, ám a játékost nem adta el a menedzser, sõt inkább érdeklõdött egy bizonyos Eric Cantona iránt, akit végül néhány napra rá sikerült is leigazolnia 1,2 millió fontért. 

A bajnokság végéhez közeledve Ferguson éppen golfozott, mikor megtudta, hogy az Aston villa kikapott az Oldham Athletictõl, minek következtében már senki nem tudta beérni a Manchester Unitedet és bajnok lett a csapat.

Ebben az évben debütált az elsõ keretben Gary Neville, David Beckham, Nicky Butt és Keith Gillespie is, miközben Ryan Giggs immár egymást követõ évben lett az év fiatal játékosa Angliában.



1993-94:

Ferguson a nyáron rekordnak számító, 3,75 millió fontért megvette Roy Keane-t a Nottingham Foresttõl a kiöregedõ Bryan Robson helyére. Keane azonnal a csapat biztos pontja lett, aki késõbb emblematikus csapatkapitánnyá is vált.

 Remekül kezdte a szezont a csapat, ám az idény második felére a kereten úrrá lett a fegyelmezetlenség. Cantonát, Schmeichelt, Hughest, Robsont és Kanchelskist is kiállították tavasszal, Cantonát nem is egyszer. Ennek ellenére a francia játékmestert az év játékosának választották Angliában, valamint a csapat gólkirálya is lett összesen 25 találattal, melybõl 18-at a bajnokikon szedett össze.

 


Két szomorú eset is kapcsolódik ehhez az évhez. A szezon végén majd 13 éves szolgálat után Bryan Robson elhagyta a csapatot. Azóta is õ a United valaha volt leghosszabb ideig szolgáló csapatkapitánya.

A másik szomorú történet Sir Matt Busbyról szól, aki ezt a bajnoki címet már nem ünnepelhette meg, hiszen 1994. januárjában távozott az élõk sorából az az ember, ki kétszer építette újjá a Manchester Unitedet. Elõször a második világháború után, majd a tragikus müncheni esetet követõen...



1995-96:

Nehezen indult az év, hiszen Mark Hughes, Andrei Kanchelskis és Paul Ince is elhagyta a klubot nyáron és mivel Cantona eltiltása csak október elején járt le, azt lehetett gondolni, néhány nagy név érkezik a csapathoz. Ám Ferguson nem így lépett, a nyitómérkõzésre betette a Neville testvéreket, Buttot valamint Paul Scholest, akit késõbb David Beckham váltott. 3-1-re kapott ki a United az Aston Villától, mely mérkõzést követõen hangzott el Alan Hansen televíziós híres mondása, miszerint gyerekekkel nem fog Ferguson semmit nyerni.

Ám a menedzser továbbra is a "gyerekeket" játszatta, akik a következõ 5 bajnokijukat megnyerték. Közben Cantona is visszatért, akivel tovább erõsödött a keret.

 Viszont decemberben a Newcastle már 10 ponttal vezetett a Vörös Ördögök elõtt. De a csapat hatalmasat futott a szezon második felében, megnyerték Cantonának és Schmeichelnek köszönhetõen a rendkívül fontos, Newcastle elleni bajnokit és végül négy ponttal megelõzve a Szarkákat bajnokok lettek.

 


Ismét Cantona lett a csapat gólkirálya 19 találattal, akit az újságírók az év játékosának választottak.



1996-97:

Negyedik Premiership elsõségét ünnepelhette a csapat a szezon végén.

 Az idény elõtt távozott Steve Bruce és Lee Sharpe a csapattól, az érkezõk között pedig olyan nevek szerepeltek, mint Wes Brown az akadémiáról, Ronny Johnsen, Jordi Cruyff, Karel Poborsky vagy éppen Ole Gunnar Solskjaer, ám az az Alan Shearer nem, akit pedig nagyon akart a klub, de végül inkább a Newcastle-t választotta a támadó. Bruce távozását követõen 'King Eric" lett a csapatkapitány.

Hullámhegyek és hullámvölgyek jellemezték a szezont, de szerencsére az elõbbibõl volt több.

 Õsszel egy három meccsig tartó csúfos sorozaton volt túl a United, elõször a Newcastle ütötte ki a csapatot 5-0-ra, majd a Southampton 6-3-ra, sõt hazai pályán még a Chelseatõl is kikapott a csapat 2-1-re. Ám ezt követõen novembertõl márciusig 16 meccses veretlenségi sorozatot futott a klub a bajnokságban, melyet végül 7 ponttal nyert meg. 

 


A szezon egyik legszebb momentuma David Beckham Wimbledonnak lõtt gólja, melyet saját térfélrõl ért el. Beckhamet év végén a legjobb fiatal játékosnak választották azok után, hogy 12 gólt ért el a szezonban.

A szezon végén váratlan bejelentéssel sokkolta a szurkolókat Eric Cantona. Harminc évesen visszavonult a labdarúgástól, mindenki hatalmas bánatára.


1998-99:

 Több változás is történt a csapat környékén. Brian McClair és Gary Pallister elhagyta a Unitedet, míg az érkezõk között volt Jesper Blomqvist, valamint két igazán nagy pénzért vett játékos, a holland Jaap Stam és a támadó Dwight Yorke. Annak ellenére, hogy mindketten 10 millió font feletti összegért érkeztek az Old Traffordra, hamar megszolgálták a bizalmat. 

 Rendkívül izgalmas idény volt, a United mellett az Arsenal és a Chelsea harcoltak a bajnoki címért, melyet végül a Manchester szerzett meg azzal, hogy az utolsó fordulóban 2-1 arányban legyõzte a Tottenham csapatát. Új évkor még nem állt a csapat a táblázat elején, ám karácsonytól számítva minden sorozatot figyelembe véve 33 találkozót játszottak a srácok a szezon végéig, melyek közül egyetlen alkalommal sem szenvedtek vereséget.

 


Yorke zseniálisan megértette magát támadó társával Andy Cole-lal, ketten együtt 53 gólt termeltek ebben a szezonban, 35-öt a baknokságban értek el.

Sikerült a bajnokság mellé az FA kupát és a Bajnokok Ligáját is begyûjteni, egyetlen esemény, melyet sajnálhattak a szurkolók, az Peter Schmeichel szezon végi távozása volt.



1999-2000:

Talán a legfölényesebben megnyert bajnoki sorozat volt ez. A 38 találkozóból csupán hármat vesztett el a csapat (mindet idegenben), 28-at pedig gyõzelemmel zárt, a szezon végén így rekordnak számító 91 pontot gyûjtve, megelõzve a második Arsenalt, mely 73 pontot zsebelt be.

 A Cole-Yorke kettõs továbbra is ontotta a gólokat, 39 gólt szereztek a bajnokság folyamán ketten, 46-ot minden sorozatot figyelembe véve.

 


 Roy Keane zseniális idényt futott, a szakírók és a játékosok is az év játékosának választották Angliában.


A szezon végén immár lovaggá ütött Ferguson bejelentette, két év múlva befejezi pályafutását.

Martin Edwards ügyvezetõ igazgató befejezte munkáját a Manchester Unitednél a szezon zárásaként, helyét Peter Kenyon vette át.



2000-01:

Egymást követõ három évben bajnokságot nyerni elõször Sir Alex Fergusonnak sikerült.

 Ebben az évben költözött is a csapat. A felkészülést ezentúl nem a Cliffen végezték, hanem egy teljesen új, minden igényt kielégítõ, modern létesítményben, a Manchesterhez közeli Carringtonban.

 


A United azóta kereste Schmeichel helyettesét, amióta a dán kapus elhagyta a klubot, de nem sikerült megtalálni. Ezt a szezont is egy új kapussal, a francia világbajnok Fabien Barthezzel kezdte meg a csapat, de ahogy Massimo Taibi és Mark Bosnich, úgy Barthez sem váltotta meg a világot Manchesterben. Ennek ellenére 10 ponttal így is bajnok lett a klub, a legutóbbi kilenc évbõl hetedik alkalommal hódítva el a Premiershipet.

A korábban gyereknek titulált játékosok közben már felnõttek és a csapat meghatározó tagjaivá váltak. Ám a csapat gólkirálya nem közülük került ki. Az a Teddy Sheringham lõtte az évben a legtöbb gólt, akit négy évvel azelõtt vettek meg a Tottenhamtõl 3,5 millió fontért. 21 góljából 15-öt a bajnokikon szerzett. Ahogy egy évvel azelõtt Keane, úgy ebben az évben Teddy nyerte el a játékosok, valamint a szakírók szavazatai után járó év játékosa díjakat.



2002-03:

A szezon úgy indult, hogy még mindig Sir Alex ült a padon, tehát nem vonult vissza, ahogy korábban gondolta.

Legutóbbi, két évvel ezelõtti bajnoki cím óta sokat változott a csapat, távozott a zseni csatárkettõs Cole és Yorke, Teddy Sheringham is elhagyta a klubot, a védõ Jaap Stam sem hosszabbított, Dennis Irwin felett eljárt az idõ, helyükre érkezett Laurent Blanc és a rekord összegért, 30 millió fontért igazolt Fiatal Rio Ferdinand a védelembe, Juan Sebastian Veron a középpályára, Diego Forlan és Ruud Van Nistelrooy pedig a támadók közé.

 Sokáig az Arsenalt tartották befutónak, márciusban még 8 pontos elõnnyel álltak az Ágyúsok a tabella élén, ám a karácsony lezárásával 18 bajnokin keresztül nem kapott ki Sir Alex csapata, ezzel pedig elõzni tudott és végül 83 pontot gyûjtve, 5 ponttal lehagyta az Arsenalt.

 


 A szezon talán két legjobbjai Nistelrooy és Scholesy voltak, ketten együtt 64 gólt termeltek, 39-et a Premiershipben. A holland csatár második szezonja volt a csapatnál, mely egyben a legeredményesebb idénye is volt. Két szezon alatt 80 gólig jutott a 101 mérkõzése alatt.

Ettõl a szezontól Carlos Queiroz volt Ferguson segítõje.

A szezon végén a Real Madridhoz távozott David Beckham, akinek megromlott a viszonya a menedzserrel. Viszont érkezett egy csodagyerek, bizonyos Cristiano Ronaldo, aki ekkor még csupán egy kamasz volt...



2006-07:

Roman Abramovicsnak köszönhetõen a Chelsea uralta az angol bajnokságot, így négy szûk esztendõt hagyott maga mögött a Manchester, mire ismét bajnoki címet ünnepelhetett.

Rengeteg változás történt azóta a csapat körül, érkeztek fiatalok, akik végre beértek és felemelték a csapatot a megérdemelt helyére.

Középen Michael Carrick és Paul Scholes, a védelemben Rio Ferdinand és Nemanja Vidic, elöl pedig Cristiano Ronaldo és az Evertontól megvásárolt Wayne Rooney volt a csapat biztos pontja, sõt ekkorra már az az Edwin van der Sar védte a Unitedet, aki méltó ellenfele lett Peter Schmeichelnek a "valaha volt legjobb United kapus" versenyben.

 Az Old Traffordot átalakították, ebben az évben már több, mint 76000 nézõ láthatta kedvenceit a lelátókról.

 


A szezon legjobbja a fiatal Cristiano Ronaldo lett, aki minden egyéni elismerést elnyert Angliában.

Rooney és Ronaldo kettõse remekül muzsikált, ketten 46 gólt szereztek, 31-et a bajnokik során.



2007-08:

 Rengeteg változás történt a csapat körül, befejezte pályafutását Ole Gunnar Solskjaer, távozott Alan Smith, Gabriel Heinze, ám érkezett a csapathoz a fiatal Nani és Anderson, a kiváló középpályás Owen Hargreaves és a támadó Carlos Tévez kölcsönben.

Lassan kezdett a United, csupán a negyedik fordulóban sikerült megszerezni elsõ gyõzelmét, ám végül beindult a henger és végül sikerült megszerezni a 10. Premier League elsõséget, mely a klub 17. bajnoki aranya volt immár. A Liverpool tehát már csak egy elsõ hellyel vezetett.

 A bajnokság rendkívül szoros volt, az utolsó fordulóban dõlt el a cím sorsa. Mivel a Chelsea csak 1-1-es döntetlent ért el a Bolton ellen, a Vörös Ördögök pedig 2-0-ra legyõzték a Wigan csapatát, így végül két ponttal megelõzték a londoniakat.

 


Cristiano Ronaldo bajnok lett a csapattal, Bajnokok Ligáját nyert, minden személyes elismerést bezsebelt, még az Aranylabdát is. A szezon során 42 gólig jutott, 31-et szerzett a bajnokik alatt.



2008-09:

Zsinórban harmadik bajnoki cím, mely másodjára sikerült a Manchester Unitednek. Ezzel érve be a Liverpool 18-as rekordját.

30,75 millió fontért érkezett a csapathoz Dimitar Berbatov, akivel kiegészülve a fantasztikus négyes (Ronaldo, Rooney, Berbatov és Tévez) rengeteg góllal segítették a Vörös Ördögöket újabb elsõségükhöz.

 A szezon meghatározó része volt az a 14 mérkõzésen át tartó veretlenségi sorozat, mely során a United nem kapott gólt. Egész bajnoki szezon során csupán 24 alkalommal vették be az ellenfelek a csapat kapuját és mindössze 4 vereséget szenvedtek el.

 


A támadó négyes 44 gólig jutott a bajnokságban, minden sorozatot tekintve pedig 75 gólt értek el négyen.

A szezon végén a United elfogadta a Real Madrid világrekordot jelentõ ajánlatát Cristiano Ronaldoért, aki 80 millió font ellenében tette át székhelyét Manchesterbõl Madridba.



2010-11:

Egyetlen pont hiányzik a rekord, 19.bajnoki címhez, mely ha minden jól megy, két nap múlva már a United zsebében nyugszik, történelmet írva ezzel ismét, sokadjára...

 


 


manutdfanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!