Felemás szezonkezdeten van túl Wes Brown és a Manchester United. Azonban a Vörös Ördögök védõje biztos benne, hogy a kemény munka és a nagyfokú figyelem a 2008-as és a 2009-es idény magasságaiba emelik õt és csapattársait.

Az elmúlt szezonokban a Manchester United védelme betonbiztos alapokon állt, ezért meglepõ, hogy annyi gólt kaptok a mérkõzések végén. Ezt milyen okra tudnád visszavezetni?

Menjünk vissza ahhoz, amit a Fõnök mondott, nem hiszem, hogy a játékosok miatt lenne. Sokkal inkább a koncentráció lankadása okozta az idegenbeli mérkõzések utolsó 10-15 percében. Ez volt az a periódus, amikor a gólokat kaptuk. A védelmünk nem felejtette el mindazt, aminek korábban birtokában volt, inkább arra vezethetõ vissza a kihagyás, hogy nem tudtunk eléggé koncentrálni az éles helyzetekben.

Pedig nincs is annyi sérült a védelemben, mint az elõzõ szezonban…

Egyértelmû, jó játékosaink vannak. Csakis magunkat okolhatjuk, de tényleg. Nyerõ pozícióban voltunk az említett mérkõzéseken, aztán egy pillanatra kihagyott a figyelmünk, az ellenfelek pedig ezt keményen megtorolták. Nem volt túl sok szerencsénk az utolsó percekben, ez is benne van sajnos a pakliban. Azonban tudjuk, hogy ezen változtatnunk kell, mert most már túl sokszor fordult elõ velünk ez a helyzet.

Ez olyan dolog, amit tudtok az edzéseken fejleszteni, vagy ebbõl a mérkõzéseken kell kilábalni és elfelejteni a rossz emlékeket, hogy túl legyetek rajta?

Vannak dolgok, amin lehet változtatni az edzések keretén belül is. Segít feldolgozni és kilábalni a gödörbõl. A játékosok között sokszor szóbeszéd tárgyát képezi az utóbbi idõben a teljesítményünk, Carringtonban az öltözõben vagy a mérkõzések után emellett soha nem megyünk el. Az ilyen problémákkal foglalkozni kell. A legfontosabb, hogy felismerjük, hol lelhetõ fel a hiba, és mivel jelen esetünkben a koncentráció jelentette a legfõbb problémát, mindig emlékeztetniük kell magukat a játékosoknak, hogy a kérdéses idõszakban a szokásosnál is jobban kell koncentrálni. Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani ezt a feladatot.

Nem érzel frusztrációt, amiért nem vagy stabil kezdõjátékos ebben a szezonban?

De, egy kicsit. De ilyen, és ehhez hasonló dolgokkal már számtalanszor meg kellett birkóznom karrierem során. Már megtanultam kezelni. Rengeteg jó játékosunk bevethetõ a védelemben. Azonban egyelõre nem tartozom azok közé, akikre állandóan számítana a menedzser. Keményen kell edzenem és, amikor eljön a lehetõség, akkor élnem kell vele.

Ha nem kerülsz be a csapatba, mit teszel érte, hogy visszakerülj? Az edzéseken egész héten mutatott munkával lehet változtatni?

Minden, amit tehetsz, az az, hogy keményen edzel. Nincs más lehetõség, hogy beverekedd magad a kezdõbe. Nehéz helyzet az ilyen, de emlékeztetned kell magad, hogy minden szeretne hétrõl-hétre játszani. Sajnos ez azonban nem lehetséges.

A legtöbb szurkoló szeretné, ha olyan játékos töltené be a jobb bekk posztját, aki olyan teljesítményt nyújt, mint azt te tetted a 2007/2008-as duplázó idényben. Az volt a legjobb szezonod?

Igen, lehet, hogy az volt. Akkor tudtam a legjobban állandósítani a formámat, nem sokszor kerültem ki a kezdõbõl. Majdnem minden mérkõzésen játszottam. Nagyszerû érzés volt. Az pedig külön emeli a teljesítményem fényét, hogy mit értünk el abban a szezonban úgy, hogy hétrõl-hétre játszottam. Csapatként kimagaslót értünk el, én pedig megtisztelve érzem magam, hogy részese lehettem ennek.

Inspirál még Téged és a csapatot az a szezon?

Igen, természetesen. Büszke vagyok, hogy részese lehettem mindannak, amit elértünk. Az 1999-es Triplázást csak a kispadról szemlélhettem, de még az is különleges volt számomra, annak ellenére, hogy nem voltam stabil kezdõjátékos. Úgyhogy az, hogy minden héten annak a csapatnak a tagja lehettem, amely bajnoki címet és Bajnokok Ligáját nyert, még nagyon elismerés számomra, hiszen maximálisan kivehettem a részemet a sikerekbõl.

Most már jobb bekknek tartod magad?

Nem. Mindig is mondtam, hogy én középhátvéd vagyok. Imádok ott játszani. A körülmények hozták úgy, hogy sokszor játszottam a védelem jobb oldalán. Most már 30 éves vagyok, de még mindig középhátvédnek tartom magam, annak ellenére, hogy soha nem játszottam igazán sokat ezen a poszton. Ha azon vagy, hogy beverekedd magad a kezdõcsapatba, akkor bárhol hajlandó vagy játszani, ahol számítanak rád.

Milyen érzés, hogy a rólad szóló szurkolói dal volt az egyik leggyakrabban hallható nóta az elõzõ szezonban. Ez volt a szezon dala….

Igen, tudom. Nagyszerû érzés. Nem tudom kinek a nevéhez fûzõdik, de nagyon jól sikerült. Imádom. Az elõzõ szezonban a szurkolók ronggyá énekelték, még olyankor is, amikor nem is játszottam. Úgyhogy ez nagyon jó. Néha, amikor csak a lelátóról figyeltem a csapatot, néhány szurkoló akkor is rákezdett, úgyhogy ilyenkor kicsit lehajtottam a fejem. De nagyszerû, hogy rólam is született egy dal, tényleg tetszik.

Beszélnek a játékosok egymás között a róluk született dalokról?

Õszintén szólva, nem. Nem igazán. Lehet, hogy nagyon ritkán szóba kerül, de nem szentelünk ezeknek túl sok figyelmet. A szezonok végén, néha énekelgetünk egymásnak, ha összegyûlünk egy-egy sörre. De ennyi.

Melyik másik játékosról szóló dalt szereted?

Szerintem a Roy Keane-dalt. [Énekelni kezdi] ’Oh Keano’s….magic’. Igen, ez a kedvencem.

Milyen érzés volt nemrég a testvéred oldalán játszani a tartalékok között?

Jó volt, de tényleg. A legjobban Anyám élvezte. Kijött a meccsre és nagyon izgatott volt! Jó volt megtapasztalni, milyen érzés lenne vele hétrõl-hétre együtt játszani. Nagyon magas fiú, nem tudnak róla lefordulni a csatárok.

Ki a keményebb közületek?

Na, ez még egyértelmûen én vagyok! De majd meglátjuk mire viszi. Jó kilátásai vannak, nagy eséllyel profi futballista lesz belõle. De õ még fiatal, sokat kell tanulnia, csak akkor lesz lehetõsége feljebb lépni, ha tovább folytatja a megkezdett utat.

Karriered során számtalanszor tértél vissza térdsérülésekbõl. Ebbõl kifolyólag biztosan együtt tudsz érezni azzal, amin Owen Hargreaves átment az utóbbi években.

Szerencsére õ már velünk edz. Úgy tûnik, mintha nem is lett volna semmi baja. Õ maga is azt mondja, nagyon jól érzi magát, pedig az elõzõ szezonban még arról beszélt, hogy néha érez fájdalmat. Nehéz ez a helyzet. Nem volt korábban ilyen sérülése, úgyhogy nagyon nehéz egy ilyent átvészelni. Hosszú idõbe telt számára, hogy visszatérhessen, de hála Istennek köztünk lehet. Azt nem számítva, hogy mikor léphet újra pályára, nagyon jó állapotban van.

Mik a személyes céljaid ebben a szezonban, és mit remélsz a csapattal kapcsolatban?

A legfõbb célom, hogy bajnoki címhez segítsem a csapatot a Premier Leagueben. Vissza kell szereznünk a jól megérdemelt posztunkat a bajnokságban. Aztán ott van a Bajnokok Ligája is. Az elmúlt szezonokban nagyon jól ment nekünk ebben a sorozatban, különösen 2008-ban és 2009-ben. Bár nagyszerû érzés volt a római döntõbe jutni, de csalódottak voltunk a vége miatt. Azonban tudjuk, hogy majdnem ugyanazzal a kerettel vágtunk neki az idei szezonnak is, ezért biztos vagyunk benne, hogy idén újra sikerülhet.

Tehát ez a fokmérõ?

Igen, azt hiszem ez. Tudjuk, hogy képesek vagyunk erre. Csak bizonyítanunk kell a pályán is. Biztos vagyok benne, hogy ha minden tudásunkat kiadjuk magunkból, akkor egy újabb jól sikerült szezonra tekinthetünk vissza jövõ év májusában.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!