Bele sem merünk gondolni, milyen reakciók törtek volna ki a közösségi média egyes köreiben - ha azok már 1996 júliusában is léteztek volna - amikor a Manchester United lemaradt Alan Shearer szerződtetéséről.

Pedig éppen ilyen körülmények között igazoltuk le Ole Gunnar Solskjaert, aki akkoriban szinte teljesen ismeretlen volt, amikor a Molde-tól - körülbelül 1,5 millió fontért - csatlakozott a csapathoz.

Ole érkezésekor – aki minden porcikájában egy üde arcú, tapasztalatlan újoncnak tűnt – Sir Alex Ferguson "igazi középcsatárnak" nevezte.

Aki látta, ahogy Shearer az 1996-os Európa-bajnokságon gólkirály lett, és csodálta a Blackburn Roversben nyújtott teljesítményét – hiszen a Southamptonban való áttörése óta állandó gondot okozott nekünk –, az biztosan felismerte, hogy a Newcastle-ből származó játékos valószínűleg a "tökéletes középcsatár" volt.

Mivel hamarosan hivatalosan is bejelentették, hogy a Newcastle United világrekordot jelentő összegért szerződtette, akkoriban érthető csalódás uralkodott. A sajtó egy része már elhamarkodottan azt sugallta, hogy megállapodás született a Blackburn Roversszel.

Ehelyett ez a világklasszis csatár hatalmas lendületet adott a Newcastle-nek, hogy bajnoki esélyessé váljon, míg Solskjaer esetében biztosnak tűnt, hogy hosszú távú projektről van szó. Ez a feltételezés azonban hamarosan tévesnek bizonyult. Bár fiatalabbnak tűnt, a norvég játékos 23 éves volt, és készen állt arra, hogy megragadjon minden lehetőséget, ami az útjába kerül.

Amikor a Blackburn augusztusban az Old Traffordra érkezett, David May helyére lépve debütált, miközben a United 2–1-es hátrányban volt. Alig néhány perc alatt olyan kapcsolat alakult ki közte és a közönség között, amikor egyenlítő gólt szerzett, amely azóta is megmaradt, amelyben teljes mértékben megmutatta ragadozó ösztöneit.

Új, 20-as számú játékosunk első kezdőként szereplését újabb góllal ünnepelte a Nottingham Forest elleni győzelem során. Ez is egyenlítő gól volt, amellyel kiegyenlítette Alf Inge Haaland – Erling apja és Ole barátja – nyitó találatát. Azok a kétkedők, akik azt hitték, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás, hamar elhallgattak, hiszen ő egyszerűen nem hagyta abba a gólgyártást.

Annak ellenére, hogy nem volt nagy hűhó a szerződtetése körül, biztosan hatalmas nyomást érzett a Shearer-ügy miatt. Ritka könnyedséggel alkalmazkodott a Premier League-hez, és 18 góljával az 1996/97-es szezonban a csapat legeredményesebb gólszerzője lett.

Ha ehhez hozzáadjuk a Bajnokok Ligájában, a Rapid Wien ellen szerzett gólját is, akkor a 19-cel összességében is felülmúlta csapattársait. A United hét ponttal nyerte meg a bajnokságot, és bejutott Európa legrangosabb kupasorozatának elődöntőjébe. Ole igazi szerencsés fogásnak tűnt, és Ferguson egyik legjobb ár-érték arányú igazolása volt.

Amikor Eric Cantona a szezon végén bejelentette visszavonulását, a United szurkolóinak még több okuk nyílt a hősi imádatra. Bár a nehezebb második szezonban – amikor az Arsenal megelőzött minket a bajnoki címért folyó küzdelemben – alig maradt el a kétszámjegyű gólszámtól, a szurkolókkal való kapcsolata még szorosabbá vált.

A Newcastle játékosa, Rob Lee ellen elkövetett szabálytalanságért kapott piros lapja álló ovációt váltott ki, mint egy, a csapatért tett önzetlen gesztus, és igazi megkönnyebbülés volt, amikor 1998 nyarán meghiúsult a Tottenhamhez tervezett átigazolása. Ferguson azt akarta, hogy a csatár maradjon, és ez volt minden, amit hallania kellett ahhoz, hogy elutasítsa a Spurs ajánlatát.

Ahogy kibontakozott a klubtörténetünk legnagyszerűbb szezonja, ez a döntés kulcsfontosságúnak bizonyult. Solskjaernek heves versenyt kellett vívnia helyéért Andy Cole-lal, Teddy Sheringhammel és Dwight York-kal, de emelte játéka színvonalát. Ott volt a Liverpool elleni FA-kupa-meccsen szerzett győztes gólja a Stretford End előtt, öt gólja csereként a Nottingham Forest elleni rekordot jelentő, 8–1-es győzelemben, és természetesen a Nou Camp-beli, legendás pillanat.

Ole ösztönös érintése Sheringham csúsztatására mindent elárult arról, mi emelte ki őt a többi gólszerző közül. A Bayern München vereséget szenvedett, és a halhatatlanság biztosítva lett. A "Ki lőtte a labdát a liverpooliak hálójába?" kérdésből "Ki lőtte a labdát a Bayern hálójába?" lett.

"Alan Shearer was f*cking dearer, so please don't take my Solskjaer away."

Ha a skandináv mesterlövész akkoriban visszavonult volna, a neve úgy is örökre beíródott volna a Manchester United történelmébe. Ez egyértelműen karrierje csúcspontja volt, de még egy ideig kulcsfontosságú tagja maradt Ferguson trófeákra törő csapatának. Már senki sem gondolt arra, hogy eladják a Spursnek.

Összesen hat Premier League-bajnoki címet nyert, a 2001/02-es szezonban pályafutása legjobb eredményét érte el, 25 gólt szerzett, és sokoldalúságát bizonyította azzal, hogy kiválóan teljesített a középpálya jobb oldalán – amit pályafutása kezdetén senki sem tudott volna elképzelni róla.

Miután felépült egy hosszú térdsérülésből, érzelmekkel telve távozott, és a klubhoz fűződő kapcsolata a visszavonulása után is megmaradt. Miután edzői pályára állt, később a tartalékcsapat vezetőedzője lett, feltehetően azzal az álommal, hogy egy napon átveheti a felnőtt vezetőedzői posztot.

Ez a lehetőség 2018 decemberében adódott, amikor José Mourinho távozását követően ideiglenes vezetőedzőnek választották. Egy dolog biztosan elmondható Ole-ról: mindig gyorsan megragadja a lehetőségeket.

A szurkolók örömmel fogadták hősünk visszatérését, és újabb felejthetetlen emlékek születtek. Miután a Bajnokok Ligájában a Paris Saint-Germain ellen hihetetlen fordulatot hajtott végre a visszavágón, erőfeszítéseit végleges szerződéssel jutalmazták.

A 2020/21-es szezonban a Vörös Ördögök egész szezonban veretlenek maradtak idegenben, a bajnokságban a második helyen végeztek, az Európa-liga döntőjét pedig csak egy fájó tizenegyes-párbaj után veszítették el a Villarreal ellen.

Bár a következő szezonban megható körülmények között távozott, ez egyáltalán nem csökkentette a szurkolók iránta érzett szeretetét: egy "20 Legend" feliratú transzparenst feszítettek ki, hogy kifejezzék szeretetüket a mindig szerény sztár iránt.

Ole Gunnar Solskjaer mindig is a United legendája marad, akit a szurkolók imádnak, a klubon belül pedig hatalmas tiszteletnek és csodálatnak örvend. Harminc évvel azután, hogy aláírta a szerződését, és irigy pillantások vetültek Newcastle felé, senki sem tudta volna megjósolni, milyen hatással lesz az Old Traffordra.

Na jó, talán Ferguson meg tudta jósolni. Nem véletlen, hogy ilyen jól felismerte a tehetségeket, és valószínűleg ez nagyrészt a játékosok jellemének felmérésén múlott – ami Ole-ban bőven megvolt.

Ha bizonyítékot keresnénk, mi az oka annak, hogy a futballban hiábavaló dolog a jövőt megjósolni, akkor ez lenne az. A United történetének egyik legjobb ár-érték arányú, legkiválóbb igazolása? Határozottan!

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon és YouTube-on is!
Töltsd le a ManUtdFanatics.hu mobil applikációt Androidra és iOS-re!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!