Mike Phelan exkluzív interjút adott a United Review-nak, melyben beszélt norwichi idejérõl, valamint a United jelenlegi termésérõl.

Mire emlékszik abból, amikor a Burnleytõl a Norwich-hoz került?
Úgy tûnt, számomra megfelelõ futball klubtól jött ajánlat értem és természetes elõrehaladásnak éreztem az oda igazolást. Bár soha nem járt a fejemben olyan, hogy elhagyjam a Burnleyt. Helyi fiú voltam, a Burnley volt a csapatom, de a Norwich magasabb osztályban szerepelt és fejlõdõ klubnak hatott. Annak ellenére, hogy épp kiestek az elsõ osztályból, tetszett a filozófiájuk. Aktívan törekedtek arra, hogy legjobb játékosaikat megtartsák, olyanokat mint Chris Woods, Dave Watson, Steve Bruce és John Deehan. Tetszett a stadion, az edzési lehetõségek jók voltak és Ken Brown [menedzser] jó kombinációt alkotott az edzõvel, Mel Machinnal.

Elsõ szezonban megnyerni a másodosztály bajnoki címét elég kielégítõ lehetett...
Igen, abban az évben áthajóztunk az osztályon. Az a döntés, hogy nem adták el a játékosokat szezon elején minden más csapatnak üzenet volt, ráadásul melléjük a menedzser több játékost is hozott, köztük engem, Kevin Drinkellt, David Williamst. Ian Culverhouse is hamarosan csatlakozott, majd így tett Mark Bowen és Ian Crook is. Szóval igazán jó keveréket alkottunk csapatként.

Akkori Norwich csapattársa, Steve Bruce mindig úgy tûnt, mint aki nagyobb dolgokat is elérhet?
Steve nagyszerû profi volt és azt hiszem, amikor a klub kiesett, õ is és még páran eligazolhattak volna más klubokhoz, de maradtak. Ez nem csak a klubnak volt segítség, hanem úgy gondolom a játékosok fejlõdéséhez is hozzájárult.

Amikor Steve a Unitedhez igazolt, gondolta volna, hogy hamarosan követi õt?
Nem. A célom az volt, hogy a Norwichnál minél jobban végezzem a feladatom. Kényelmes helyzetben voltam. Szerettem a klubot, a focit, amit játszottunk, a szurkolókat, a környéket és úgy általában az ottani életet. Távozás meg sem fordult a fejemben egészen addig, amíg meg nem jelent a United.

Milyen volt, amikor meghallotta a United érdeklõdését?
Tudtam, hogy a norwichi szerzõdésem a végéhez közeledik, de akkoriban még nem volt Bosman ügy, így elég volt a szezon végén leülni, tárgyalni a hosszabbításról. Hallottam pár sugdolózást arról, hogy a United és más csapatok is érdeklõdnek irántam, hamarosan pedig az is egyértelmûvé vált, hogy a Norwich hajlandó volt elengedni. Beszéltem néhány egyéb klubbal, de amikor az itteni menedzserrel találkoztam, jó érzéseim voltak a helyrõl és úgy éreztem, ez egy olyan lehetõség, amit meg kellett ragadnom.

Mire emlékszik az 1989/90-es, bemutatkozó szezonjából, mely a menedzser elsõ trófeájával zárult? Érzett bármi olyat, hogy ez valami nagy dolog kezdete?
Bevallom, soha nem értettem, mirõl szól a United, amíg ide nem jöttem. Ez olyan, ami sehol máshol nincs. Egy olyan fazékba kerülsz, amit addig nem tudsz felfogni, amíg nem itt játszol. Hétrõl-hétre átvizsgálják a teljesítményed, meg kell tanulnod ezzel együtt élni és elvégezni a feladatod. Nem kérdés, nagyon nehéz év volt. Amikor ide kerülsz, embert próbáló feladatok várnak rád. Az év végén sikerült FA kupát nyernünk, ami óriási pillanat volt. Ha valamit nyersz itt, azt újra és újra meg akarod ismételni, mert nagyszerû érzés.

Mindenben részt vett, de a híres 1991-es KEK döntõ miben volt különleges a többitõl?
A sorozat elsõ napjától kezdve nagyon jó érzésem volt és azt kell mondjam, a sorsolás is kedvezõ volt számunkra. Európában játszani új dolog volt számomra, amibõl tanulhattam. Játékosként mindig fejlõdni akar az ember és az európai szereplés lehetõséget adott erre. A döntõ megnyerése mindenki számára igazán nagy eredmény volt.

Huszonhat év után, 1993-ban megnyerték a bajnokságot a United számára. Ez milyen helyet foglal el a pályafutásában?
Félelmetes volt. Akkor még nem tudod, mit is értél el, mert olyan erõsen koncentrálsz arra, amit csinálsz. Visszatekintve azon töprengsz, az lehetett a katalizátora mindannak, ami azután történt...és az oka annak, hogy a játékosok a bennük rejlõ potenciált kihozzák magukból, ezzel nagyobbá téve a klubot.

Egy évvel késõbb elhagyta a Unitedet és hamarosan edzõként tért vissza a Carrow Roadra...
Elhagyni a Unitedet nagyon kemény dolog volt, de az edzõi munka volt az, amit akartam. Élveztem a három hónapomat a Norwich tartalékainál, de akkoriban elég zavaros idõk jártak a klubnál és mikor Gary Megson távozott, követtem õt a Blackpoolhoz és a Stockporthoz, mint asszisztense. Akkoriban nem volt munkám, aztán egyszer csak a menedzser meghívott egy beszélgetésre, ahol késõbb állást ajánlott, ami fantasztikus volt.

Térjünk vissza a Unitedre, milyen magas is most az önbizalom?
A játékosok nagyon sokat fektettek abba, hogy jó eredményeket érjenek el, de még mindig nagyon korai szakaszban vagyunk. A tapasztalt és a fiatal játékosok keveréke nagyon jó, a csapat nagy energiákkal rendelkezik és vannak olyan játékosaink, akik még nem nyertek semmit, ezért nagyon elszántak.

Meglepõdött azon, hogy a fiatal játékosok mennyire zökkenõmentesen beépültek?
Természetesen soha nem lehet elõre tudni, egy játékos miként teljesít majd, de a menedzser és az edzõi stáb a színfalak mögött rengeteget dolgozik. Minden meg volt tervezve, nem csak úgy a semmibõl bukkantak fel a játékosok. El kellett dönteni, mikor kapnak lehetõséget, onnan már csak rajtuk múlik, megragadják-e az esélyt. Eddig jól mentek a dolgok.

Úgy tûnik, új életet leheltek a csapatba...
Nos, a fiatalok egy kihívást hoznak létre. Minden játékos tudja, hogy meg fogja kapni a lehetõséget. Amikor ez eljön, minden játékosnak készen kell állnia erre és azt hiszem a fiatalok bevetése idén néhány idõsebb játékosnak is extra lökést adhat, hiszen látják, a srácok is tudnak ám játszani. A fiatalok hoztak bizonyos energiát, félelem nélküli faktort, a dolgok élvezetét, ezt láthattuk eddig. Jó egyéni teljesítmények voltak és a társaság összességében is jól játszott. De az út nagyon hosszú és meg kell tartanunk a fejlõdést, ha el akarjuk érni idén mindazt, amit akarunk.


 

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!