A fõszerepben: Javier „Chicharito” Hernandez

„Borsócska” olyan gólhelyzetben, mintha legalábbis csak borsót fejtene.


 

„Amikor értékesítette a helyzetét az olyan természetesnek tûnt, mintha legalábbis csak borsót kéne fejtenie.” Sir Alex Ferguson ezekkel a szavakkal méltatta a fiatal mexikóit a Valencia elleni BL meccs után, amikor Hernandez bemutatta igazi ragadozó ösztöneit. Bársonyosan vette át Kiko Macheda labdáját, amit aztán egy gyors ritmusváltás után nagyszerûen helyezett el a rövid alsóba.

 

Szép napokat él meg mostanság a fiatal csatár, akirõl Ferguson állítja góllövésre született és a Vörös Ördögök egy vérbeli befejezõ csatárral erõsítettek személyében a nyáron. Családi vonás lehet, hiszen Hernandez családja harmadik generációja, aki megjárta a VB-t.

 

 

 

 

Chicharito tudta, hogy türelmesnek kell lennie, amikor az Old Traffordon kötött ki. 18 hónappal ezelõtt még minden más volt, 20 évesen ugyanis még komolyan azon gondolkozott, hogy a foci helyett a tanulást válassza. A csatár karrierje akkor tört meg elõször, amikor 2 évig gólképtelen maradt, annak ellenére is hogy keményen edzett és tiszta életet élt. Ekkor állt nagyon közel ahhoz, hogy inkább befejezze.

 

„Elválaszthatatlan volt a labdarúgástól” - mondta nagyapja Thomas Balcazar mexikói legenda, aki tagja volt az El Tri 1954-es VB keretének. Fia (Chicharito édesapja) Javier Hernandez Gutierrez szintén megjárta a VB-t 1986-ban. „Régebben a telkünkön a repülõtér mellett mindig játszottunk, legtöbbször fociztunk” - emlékezett vissza Balcazar. „Chicharito sokat játszott velünk, sokszor szerzett labdát becsúszva. Ebbõl is látszott, hogy amellett hogy szerette a játékot, mindig komoly hozzáállása volt a focihoz.”

 

Chicharito 7 éves korában került a Chivashoz, tehetsége már ekkor kiemelkedett a többiek közül. Korábbi ifjúsági edzõje, Marco Fabian professzor így emlékezett vissza:

 

„Szorgalmas srác volt, rengeteg olyan tulajdonsággal ami a mai labdarúgásban elengedhetetlen. Robbanékony, a kapunak háttal is hasznosan játszik, amit minden szögbõl, testhelyzetbõl érez és ehhez nagyon jó helyezkedési készség párosul. Keményen dolgozott mindig, 100% a minimum volt amit nyújtott.”

 

„Mindig sokat követelt a többi játékostól is. Még a döntetlen miatt is nagyon mérges volt. Egyszer 16 vagy 17 évesen egy vereség után beszélt a csapat elõtt. Azt mondta, õ nem akar vesztes lenni, apja karrierje lebegett a szeme elõtt, aki szintén gyõztes típus volt, ezt örökölte is tõle.”

 

Mivel nagyon elszánt volt, egyben nagyon türelmetlen is. „Mindig rohant edzésre” - folytatta Fabian. „Egyszer amikor megérkezett edzésre és kiszállt a kocsiból, annyira rohant, hogy felbotlott. Ahogy egyre idõsebb lett, egyre élénkebb és nyugtalanabb lett és amikor a dolgok nem úgy mentek ahogy szerette volna, mindig nagyon elkeseredett.”

 

 

 

 

Ez akkor csúcsosodott ki Hernandeznél, amikor debütált az elsõ csapatban 2006 szeptemberében. Ezután azonban a mexikói másodosztályban folytatta a Chivas tartalékcsapatában. Itt rendszeresen játszott, ám mivel két évig gólképtelen maradt, leült a családjával és a menedzserével megbeszélni mi legyen a jövõjével. „Kételkedett magában” - mondta apja. „Úgy érezte nem lesz képes az elsõ osztályban játszani. Mondtuk neki, hogy legyél türelmes, de persze egy fiatal játékos nem az. Beszéltünk neki arról, hogy tartson ki, idõvel meglesz az eredménye a munkájának.”

 

A csatár végül kitartott, 20 éves volt amikor még mindig a családi házban élt. Ekkor megfordult a szerencséje. Újra lehetõséget kapott a Chivasban. A 2009-es Aperturában 17 meccsen 11 gólt jegyzet, ráadásul bemutatkozhatott a mexikói válogatottban is egy Kolumbia elleni felkészülési meccsen. Csereként játszott a 2-1-re elveszített meccsen, de adott egy gólpasszt.

 

A szövetségi kapitány, Javier Aguirre(aki Chicharito apjának korábbi csapattársa volt) továbbra is számított rá, emellett továbbra is jól ment neki a játék a Chivasban. Neve is egyre ismertebb lett. A New York Times 2009 áprilisában vezetõ hírként hozta sztoriját. „Chicharito lehet Mexikó következõ nagy dobása” - állt a címlapon. A sztori nem volt nagy dolog a Vörös Ördögöknek, bár Hernandezt végül 2009 októberétõl kezdték el figyelni.

 

Miután aztán egyre több európai megfigyelõ utazott Chivas meccsekre, a United játékosmegfigyelõje, Jim Lawlor is Mexikó felé vette az irányt. Három hétig figyelte Hernandez teljesítményét klub és válogatott meccseken, ezután azonnal biztatta a klubvezetést Chicharito megszerzésére. Az üzletet végül gyorsan és titokban kötötték meg, csak apa és fia tudott az üzletrõl.

 

„Becsaptak minket” - mondta nevetve Balcazar, a nagyapa. „Azt mondták Atlantába mennek nyaralni.” A páros végül Európába vette az irányt, és együtt nézték az Old Traffordon egy privát helyrõl a Bayern elleni BL meccset.

 

„A következõ napon megcsörrent a telefon és csak annyit mondtak, kapcsoljuk be a TV-t gyorsan” - folytatta Balcazar. „Az elsõ dolog amit láttunk, hogy fog egy bögrét, aztán láttuk a Manchester United címert, nem hittük el.”

 

Nem csak Balcazar lepõdött meg az üzleten. Maga a United is úgy tervezte, hogy csak nyáron ütik nyélbe az üzletet, ám mivel a csatár bekerült a mexikói válogatott keretébe, nem akartak kockáztatni.

 

Bebizonyosodott, hogy ez jó döntés volt. Hernandez gólt szerzett Franciaország és Argentína ellen is, emellett a torna leggyorsabb játékosa is õ lett.

 

 

 

 

 

A VB után nem sokkal Hernandez már csatlakozott is a Unitedhez a szokásos nyári amerikai turné elõtt Houstonban. Elsõ meccsén rögtön gólt szerzett az MLS All-Star csapata ellen, majd ezután még visszatért új csapatával a régihez, ahol a Chivas látta vendégül a Unitedet.

 

„Egy egész nemzet jövõje a lábaidban vannak” - állt egy promóciós Nike plakáton a meccs elõtti napon. Annak ellenére, hogy nem volt beharangozva a dolog, legalább 1000 drukker ment el, hogy lássa kedvencét. Az üzletvezetõ, Rosalinda Galvez bizony meg is lepõdött.

 

„Az a sok ember hihetetlen volt. Én már sok ilyen aláírás osztást megéltem, de ilyet még nem láttam. Mindent eladtunk az utolsó darabig.”

 

A mérkõzés egyben búcsú is volt. Hernandez utolsó alkalommal lépett pályára Chivas mezben, majd a félidõben már United mezben futott ki a gyepre. A szurkolóktól góllal búcsúzott, új csapata ellen, ehhez mindössze 10 percre volt szüksége. Ezután elsõ komoly meccsén is góllal debütált, rögtön a Chelsea elleni Community Shiled alkalmával. Játéka és személye új csapattársaira is jó benyomást tettek.

 

„Vannak játékosok, akik született gólszerzõk” - mondta Ryan Giggs. „Sokkal játszottam már együtt, amikor szembekerülnek egy kapussal hidegvérûek maradnak. Javier már ilyen. Azzal ahogy hozzááll a futballhoz, ahogy játszik, azzal sok gólt hozhat nekünk. Sok góllövõt láttam az évek során aki Manchester United legenda lett... remélhetõleg Javier is az lesz.”

 

Berbatov és Rooney mellett ez nyilván nem lesz könnyû, Sir Alex Ferguson is elmondta, hogy kondícionálisan még fejelõdnie kell a rendszeres BL és PL megterheléshez, de mint minden jó ragadozó, úgy Chicharito is várja az alkalmat, hogy mikor jön el az õ ideje.

 


manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!