Nem oly régen még Chris Smalling arra készült, hogy közgazdaságtant tanul az egyetemen. Két évvel késõbb már az angol U-21-es válogatottban és a világ egyik legnagyobb klubjában játszik. Interjú!

Elõször is, élvezed új életedet az Old Traffodon, boldog vagy azzal, ahogy az elsõ hónapok teltek?

Eddig minden nagyszerûen sikerült. Mindenki nagy kedvesen üdvözölt, mikor elõször ide kerültem, ami sokat segített a kezdet kezdetén. Az, hogy a csapattal tarthattam a nyáron a felkészülési túrára, sokat jelentett a beilleszkedési procedúrában, hiszen így kellõen megtudtam ismerni a társaimat, és fordítva. Ez egy igazi családias hangulatú klub, ahol mindig nagyon jó ha hangulat.

Mi nyûgözött le a leginkább a klubnál?

Azt hiszem a gyõzniakarás. Minden felnõtt csapatnál játszó játékos, még azok is, akik évek óta itt játszanak és számolatlanul nyerték a különbözõ trófeákat, állandóan csak a gyõzelemre koncentrálnak, még akkor is ha csak az edzésen játszunk. Soha nem adják alább, ezzel pedig kitûnõ példát mutatnak a fiatalabb generációnak. A gyõzelemre törekvésrõl szól az egész klub.

Majdnem két éve még amatõr klubban futballoztál - hitted akkor, hogy idáig juthatsz?

Nos, mindig is reménykedtem benne, hogy bizonyíthatom, mire vagyok képes a legmagasabb szinten, mert hittem benne, hogy képes vagyok rá. Azonban a futball ranglétráját nem könnyû megmászni, ez nem mindenkinek szokott sikerülni. Amikor a Fulhamnél jártam próbajátékon, már jelentkeztem a Loughborough Egyetemre, hogy menedzsmentet tanuljak a közgazdasági karon. Boldogan mentem egyetemre, de az álmom mindig is az volt, hogy futballozhassak. Az, hogy a Unitedhez igazolhattam, kicsit sokkoló volt, de hatalmas meglepetés is egyben.

Milyen volt az elsõ mérkõzéseden pályára lépni az Old Traffordon, a West Ham United ellen?

Kissé bizarr. A mérkõzést akkor már megnyertük, amikor beálltam, ami egy kicsit könnyebbé tette az egészet, és a szurkolók is nagy ovációval fogadtak. Amikor a Rangers elleni kezdõként léphettem pályára, az hatalmas öröm volt. Mindig néztem a TV-ben a Bajnokok Ligája meccseket, így mikor megtudtam, hogy játszhatok, meg kellett csípnem magamat, hogy elhigyjem, a pályán állva hallgathatom, amint a híres BL-himnusz felcsendül.

Mennyire segítette a fejlõdésedet az, hogy hétrõl-hétre Rio Ferdinand és Nemanja Vidic társaságában készülhetsz?

Már csak azt is jó nézni, hogy miként reagálják le az adott helyzeteket, és szeretnék én is olyan higgadt lenni, mint õk. Eddig is rengeteg tanácsot és bíztatást kaptam tõlük, és nagyon jó mellettük, illetve Jonny Evans mellett játszani - mindenkitõl sokat tanulok.

Rengetegen, köztük Sir Alex Ferguson is azt mondta, hogy nagyon emlékezteted õket a fiatalkori Riora...

[mosolyog] Rio az a játékos, akire minden ifjú középhátvéd felnézhet, ha klasszis játékosok szeretnének lenni. Tony Adams mellett õ volt az, akiket már kiskoromtól kezdve figyelemmel követtem - õk Anglia valaha volt legjobb védõi. Minden alkalom, amikor Rioval együtt edzhetek, segítséget jelent.

Személy szerint, mik a céljaid az idei szezon hátralévõ részére?

Csak szeretnék minél többször játszani, és segíteni a csapatnak a sikerek elérésében. Amikor a Fulham játékosa voltam, körülbelül 20 mérkõzésen léptem pályára, úgyhogy szeretnék legalább ennyi alkalommal lehetõséget kapni itt is. Egy olyan lehetõséget kaptam a sorstól, ami csak egyszer adatik meg egy életben, és szeretnék minél többet kihozni belõle. 

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!