A dél-afrikai születésû kapus, George Bailey 1978 és 1987 között védte a United kapuját, a Vörös Ördögök durbani tartózkodása alkalmából pedig Nick Coppack készített vele interjút...

Mennyire élvezted, hogy a Manchester Uniteddel túrázhattál?

Fantasztikus volt. Majdnem olyan volt, mintha fiatal játékos lennék, mintha minden újra kezdõdött volna, mert az elmúlt húsz évben nem igazán voltam kapcsolatban a klubbal. Látni, hogy mi minden változott azóta, egészen elképesztõ. Mostanra már minden hihetetlenül nagy üzlet lett, és mióta én is egy ideje benne vagyok az üzleti életben, már átlátom a dolgok ezen oldalát. Játékosként az ilyen túráknak csak a futballal kapcsolatos oldalát látod - meccset játszol, és aztán jön a következõ. Most azonban már látom, hogy milyen kereskedelmi tevékenységet folytat a klub, és milyen kapcsolatot ápol a szponzorokkal. A háttérmunka világklasszis szintû.

Olyan volt a dél-afrikai emberek reakciója, amilyenre számítottál?

Igen, sõt, még jobb. Nagyon nagy siker, hogy egy barátságos mérkõzésen teltház legyen Durbanben és Fokvárosban is. Ez nem gyakran fordul elõ. Úgy tûnik nekem, mintha a United népszerûsége idõrõl-idõre egyre erõsödne az országban. Azt hiszem ez leginkább a csapat folyamatos sikereinek tudható be. És annak ellenére, hogy az elõzõ szezonban nem sikerült megnyerniük a bajnoki címet, a csapat hihetetlen módon harcolt, ezt pedig szerintem mindenki elismeri, és egyben nagyon élvezte. A United egyértelmûen hatalmas tényezõként értelmezhetõ Dél-Afrikában. Az, hogy az egész kontinensen ennyire támogatott-e, abban nem vagyok biztos. Ez a klub egyik legnagyobb kihívása. Az Arsenalnak és a Chelseanek rengeteg afrikai játékosa volt az elmúlt 10 év során, úgyhogy valószínûleg ebbõl a szempontból a United elõtt járnak. De az emberek még mindig imádják a Unitedet, ami megnyilvánul abban, hogy afrikaszerte számos embert láthatsz a klub mezét viselve.

Mit gondolsz a csapat elsõ, AmaZulu FC elleni felkészülési mérkõzésérõl?

Ha gyõzöl a túra során, az mindig jó. Emlékszem, amikor veszítettünk egy-egy mérkõzést a túrán, nagyon csalódottak voltunk. Élveztem, hogy ennyire sok fiatalt láthattam bevetés közben. Azt hiszem Scott Wootton nagyon jól játszott a védelemben, Anders Lindegaard pedig nagyon megbízható volt szerintem a kapuban. Lenyûgözött. Idõnként hihetetlen mozdulatokat láthattunk Dimitar Berbatovtól. Szerintem rengeteg pozitívumot lehetne kiemelni ebbõl a mérkõzésbõl. Otthontól távol, egy remek csapat ellen, egy hosszú út után Angliából, nem könnyû a játékosok dolga, úgyhogy szerintem a United jól teljesített.

Milyen volt a fogadtatása Dél-Afrikában az olyan csapatnak, mint a United, amikor még játszottál?

Nos, amikor még én játszottam, a dél-afrikaiak egy évben csak egy meccset láthattak, az pedig az FA kupa döntõje volt. Úgyhogy láthattak engem játszani 1979-ben, 1983-ban, és 1985-ben is. Ez sokat segített az emberek érdeklõdésének felkeltésében. Hiszen volt egy angol fiú, aki Dél-Afrikában nõtt fel, és a Manchester Unitedben játszott. Természetesen ott volt Bruce Grobbelelaar is, aki a szomszédos Zimbabwebõl származik, és a Liverpoolban játszott, úgyhogy az biztos, hogy az idõsebb futballszurkolók vagy Manchester United, vagy pedig Liverpool szimpatizánsok. A mostani, modern világban már minden sorozat minden mérkõzése nyomon követhetõ az országban, így sokkal nagyobb figyelem hárul más csapatokra is, ezért lehet az, hogy most már más mezeket is lehet látni errefelé. Még néhány Manchester City-mezes emberke is elõkerül olykor a fakunyhókból!

Milyen volt a felkészülési szezon akkoriban, amikor a Unitedben játszottál?

Az egész nem szólt másról, mint a futásról, a futásról és a futásról. Nagy hegyeken futottunk fel, aztán le - aki utoljára ért le, annak újra meg kellett tennie ezt a távot. Visszatekintve eléggé õskori módszer volt. Miért nem tanultunk akkoriban azoktól az országoktól, akik utcahosszal elõttünk jártak a sporttudományok terén? Az olaszok is elõttünk jártak, csakúgy, mint a dél-amerikaiak - voltak masszõreik és sportpszichológusaik. Mi meg csak belevágtunk a felkészülésbe és egész nap futottunk. Ez pedig nekem, mint kapusnak nem segített túl sokat a felkészülésben.

Volt külön kapusedzõd?

Amikor ide kerültem, akkor volt. Harry Gregg segített nekem, mert Dél-Afrikában már megszoktam, hogy valaki külön foglalkozik velem. Aztán amikor Ron Atikonson átvette a csapat irányítását, akkor azt mondta, hogy neki nincs szüksége ilyen edzõre. Ez pedig elég nagy problémát jelentett számomra, mert a kapusok egy különleges poszton játszanak, amelynek megvannak az egyedi szükségleteik. Rengeteg pszichológiai probléma adódhat egy ilyen poszton játszó játékosnál! Amikor gólt kapsz, és a játékostársaid, a szurkolók és az edzõd utálnak érte, akkor néha szükséged lehet egy kis támogatásra. Ilyenkor általában a kapusedzõ lehet a legmegfelelõbb személy arra, hogy leüljön veled és átrágjátok magatokat a dolgokon. Ez segíthet más megvilágításba helyezni a dolgokat.

Miként ítélnéd meg a klub jelenlegi kapushelyzetét?

Mindegyiküknek megvan a maguk erõssége. David de Gea egy csodálatos kapus, aki nagyon összeszedett és magabiztos lábbal. Már nagyon sok mindent elért a futballban, ha megnézzük azt, hogy még mennyire fiatal. Szokatlan, hogy egy kapus ilyen korán kinyíljon, de õ egy kivételes tehetség. Az egyetlen dolog, amihez Davidnek hozzá kell szoknia, az az angol futball fizikai mivolta; ez nagyon különbözik a spanyol futballhoz képest. Nagyszerû a levegõben, és uralja a tizenhatos területét. Õk ketten (Lindegaard és De Gea) fantasztikus kapusok, és ketten nagyon sokat tesznek azért, hogy jobbak legyenek. A menedzsernek nincs könnyû dolga, amikor kettejük közül kell választania.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!