A jelenet: 1963 májusát írjuk, amikor a Manchester United Londonban a Leicester City elleni FA-kupa döntõ megnyerését ünnepli a találkozó utáni banketten.

George Best édesapja, Dichie és Matt Busby a szálloda báltermének egy csendes sarkába vonul néhány szóra. Bár a tinta még csak pár napja száradt meg fia, George elsõ profi szerzõdésén, az idõsebb Best még mindig aggódik, hogy fiából talán soha nem lesz labdarúgó. Ezt mondta a United menedzserének: "Ha George-nak nem megy, hálás lennék, ha tudatnád velem az elkövetkezendõ hat hónapban ezt, mert otthon van egy fenntartott hely neki nyomdai iparban."

Busby megnyugtatja Dickie-t, mondván George-nak nagy jövõje van és négy hónappal késõbb, 1963 szeptember 14-én Best az Old Traffordon a West Bromwich Albion ellen bemutakozhatott a felnõtt csapatban. Ez volt az a pillanat, amire 1961 nyara óta készített fel a menedzser egy vézna, szégyenlõs srácot.

"Ne babráljatok a fiú stílusán" - adta ki Busby a szigorú utasítást a fiatalok edzõinek. "Engedjétek, hogy a saját útján dolgozzon, csak természetesen. Õ valami különleges."

Azon a szeptemberi reggelen Best még nem tudhatta, hogy a sérült Ian Moir helyett õ játszik majd. Még mindig csak 17 éves volt, a szezon elején az volt a célja, hogy rendszeresen szerepeljen a tartalékok között. De a meccs elõtti ebéd után a csapat többi tagjával együtt õt is megkereste Busby és ezt mondta neki: "Ma játszol fiú!"

"Nagyon okos lépés volt a menedzsertõl, hogy nem mondta el az ebéd elõtt, hogy játszani fogok" - emlékezett vissza Best. "Ha elmondta volna elõtte, nem lettem volna képes enni."

Sir Matt késõbb így nyilatkozott: "Az öltözõben kicsit ideges volt a hangulat, de a srác az egyik sarokban ülve a meccs programot olvasgatta. Egyáltalán nem volt nyugtalan. A meccs elkezdõdött és szinte azonnal a kis szemtelen alak megfogta ellenfele grabancát és úgy elverte, mintha évek óta az elsõ osztályban játszott volna. Attól a pillanattól fogva az elsõ csapatnál kezdett játszani George Best."

Aznap az embere, az a védõ, aki ellen játszania kellett nem más volt, mint Graham Williams. A megalkuvást nem ismerõ védõ néhány kemény szereléssel mutatkozott be a srácnál amirõl maga a walesi így beszélt: "Meg akartam félemlíteni George-ot, nehéz idõket akartam okozni neki. Szeretném azt hinni, hogy sikerült csendben tartani õt, de azt mondhatom, az egyik legnagyszerûbb volt. Az azt követõ nyáron összefutottam vele Mallorcán, ahol nyaraltunk. Azt mondta: 'Még mindig megvannak a foltok, amik a szereléseid révén keletkeztek.' mire azt feleltm neki, jó volt látni az arcát, mert az elsõ meccsen csak a tarkóját láttam mindig."

A második félidõben Best átkerült a másik szélre, megmenekülve Williamstõl és megkapta az esélyt, hogy megmutathassa tehetségét, még ha ez azt is jelentette, hogy nem igazán passzolt csapattársainak. "Ahogyan játszottam, nem igazán értékelték olyanok, mint Bobby Charlton" - magyarázta Best.

"Én voltam az új fiú, akirõl azt gondolták, tiszteletet mutat és mindig adja a labdákat, de minden egyes alkalommal, amikor megkaptam azt, el akartam menni pár játékos mellett. A csapat kiabálna a labdáért, de én egy kapzsi kis csibész voltam."

A United végül David Sadler góljával 1-0-ra megnyerte a mérkõzést, de Best csalódott volt debütálása miatt: "Úgy éreztem, kissé kipukkadtam, pedig jobban is tudtam volna teljesíteni."

Busby-t lenyûgözte a csodagyerek, de ez nem volt elég ahhoz, hogy rendszeresen az elsõ csapatban szerepeljen és Bestet visszaküldték a tartalékok közé. Ez a lépés "kissé aggasztott...de biztos voltam abban, hogy elég jó voltam, így csak folytattam a kemény munkát."

A következõ három hónap során a United nem találta formáját, és nyolc bajnokiját elvesztette, köztük a karácsonyi idõszakban 4-0-ra kapott ki az Evertontól, 6-1-re pedig a Burnleytõl. Nem volt várható, hogy Best szerephez jusson az ünnepi idõszakban, így Busby lehetõvé tette neki, hog hazatérjen Belfastba. De miután a Vörös Ördögök megalázó vereséget szenvedtek a Turf Mooron, ezt a döntését sietve megváltoztatta és táviratban értesítette játékosát.

Best 1963 december 28-án második alkalommal volt kezdõ a csapatban, amikor a Burnley az Old Traffordra látogatott. A támadó megszerezte elsõ gólját, a United pedig 5-1-es diadallal vett revansot a két nappal azelõtti zakóért.

"Alex Elder, a Burnley bal bekkje jó játékos volt, de George kivégezte õt aznap" - mondta Paddy Crerand. "Igazából sajnáltam is Alexet, teljes megsemmisülés volt. George csodálatos volt - attól kezdve a United nem hagyhatta ki õt."

1964 áprilisában Best visszakerült az ifik közé és nagyban segítette a csapatát abban, hogy az FA Youth Cup döntõjében az 1-1-es elsõ mérkõzés után 4-1-re legyõzzék az Old Traffordban, 25 ezer nézõ elõtt a Swindon Town-t.

Az elsõ szezon végére - 1963/64 - Best az elsõ csapat rendszeres tagjává vált, bemutatkozott az északír válogatottban és elnyerte az ifjúsági FA-kupát: mindez több, mint elég volt ahhoz, hogy meggyõzze édesapját, felejtse el a neki szánt nyomdai munkát.
 

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!