Az idei elsõ két tétmeccsünk végleg meggyõzött arról, hogy csapatunknak muszáj igazolnia. Természetesen én is olvastam van Gaal nyilatkozatait, miszerint az elsõ három hónap mindig nehéz, illetve hogy a játékosoknak meg kell szokniuk a filozófiáját, és ez rendben is van. Láthatóak az új taktikára való átszokás okozta nehézségek (védõk és szélsõk helyezkedése, Mata pozíciója), viszont sok olyan probléma van, aminek nincs köze taktikához. És ezalatt a játékosok képességeire, állandó teljesítményére gondolok. Ezt a problémát pedig igazolásokkal és eladásokkal lehet orvosolni, amibe ideje lenne belekezdeni, ugyanis hét nap, és lezárják a piacot!

Miguel Delaney az ESPN londoni tudósítója, az Irish Examiner, az Independent, valamint sok más lap írója egy egészen érdekes eszmefuttatást adott ki a kezei közül, ami talán közelebbi képet ad a United átigazolás politikájáról.

Három hónapos "eltiltásomat" letöltve egy picit hosszabb poszt megírására is volt idõm. Ugye a fogadás tétje az volt, hogy ha a Pool nyer az Old Traffordon, akkor 3 hónapig nem posztolok. Nos ez bejött, így rengetegen örülhettek. Mármint nem annak, hogy 3 hónapig offon leszek (bár lehet annak is), hanem elsõsorban a vereségnek, és hogy újra lehetett dühöngeni, újra lehetett szidni Moyes-t  vagy írni, hogy Valencia takarodj, miért nem Chicha játszik és etc.

…úgy megosztja az embereket, ahogy semmi más.
 
David Moyes regnálása a Manchester United élén gyakorlatilag 2 szóval kifejezhetõ lenne, ha egy United szurkolók által elvégzett közvélemény kutatásból kellene valamilyen okosságot leszûrni. Egyrészt ötlettelen, másrészt erõtlen volt az, amivel menedzserként borzolta a nagyközönséget. Szokás mondani, hogy valaki jókor volt jó helyen. Nos, David Moyes rosszkor volt rossz helyen.

Hihetetlenul nagy Wayne Rooney-fanatikusként írom ezt az apró bejegyzést a vele kapcsolatos meglátásaimról és gondolataimról.

Ilyen nem volt, hogy ennyire, de ennyire vártam már, hogy mikor lesz vége ennek a szezonnak. De most így alakult. Következzen egy kis visszatekintés, nosztalgiázás, statisztikák, értékelés és egy kis latolgatás a jövõrõl.

Az utóbbi idõben elég sokat gondolkodtam azon, kikkel lehetne megerõsíteni csapatunkat. Most már van egy elég szilárd elképzelésem a kérdésrõl, ezt szeretném megosztani veletek. Lehet, hogy egy-két nevet hiányoltok a listáról, ez természetesen elõfordulhat, hiszen csak olyan játékosokat választottam ki, akiket látok játszani.

Ezt lehetett olvasni, lehetett tudni, hogy jelen állás szerint nem vagyunk egy szinten a jelenlegi topcsapatokkal, mind eredmény mind a játék képe alapján. Ragaszkodtunk a hagyományokhoz. Mások voltunk.  Nos alkalmazkodni KELL, de amivel elkezdtük az alkalmazkodást, vagy AHOGYAN elkezdtük, az valami egészen kiábrándító. Röviden elgondolkodtam ezen a hónapon, az eseményeket, amik ide vezettek.

 Bátorkodom megírni életem elsõ blogját. Csupán szeretném megosztani veletek gondolataimat, érzéseimet, SZEMÉLYES véleményemet a napokban kialakult dolgokról. Elõre bocsánat attól, aki esetleg elolvassa, és utána visszakéri ezt a pár percet az életébõl. 
 
Fõleg 3 dologról írnék: Moyes, az edzõkérdés, és a csapat.

Mai napon bekövetkezett amire sokan régóta várnak,elköszöntünk Moyestól! Vajon jó döntést hoztak? (nem biztos)

Kiestünk a BL-bõl, az FA kupából, a ligakupából a bajnokságban elúszni látszik a 4. hely, az idény pedig a végéhez közeledik. A szezon során, leginkább az eredménytõl függõen, a szurkolók támadták vagy éppen védték Moyest. Egy-egy kudarc után megszaporodtak a „MoyesOut” kiírások, a magabiztos gyõzelmek után pedig a „Believe” felszólalások kerekedtek felül. Jelen írásomban szeretnék összegezni, mit köszönhetünk, és miért okolhatjuk a David Moyest.

Moyes - Guardiola 1-0. A várakozásokkal ellentétben igazságos döntetlen született tegnap este az Álmok Színházában. Ilyen az, amikor a játékosok meg tudják csinálni amit az edzõ kér. Hihetetlen konctentráltsággal és alázattal az ellenfél nyomasztó fölénye ellenére is higgadtak tudtak maradni, és ragaszkodtak a taktikához. Nézzük.

1-4. 0-3. Hét gólt kapott a csapat két mérkõzésen a zajos szomszédoktól. Tegnap a Manchester United, Anglia legrettegettebb, legutáltabb csapata árnyéka volt önmagának, hazai pályán volt idegenben. Mind taktikailag, mind egyénileg, mind csapat szinten felülmúlta a gárdát a City, és aratott teljesen megérdemelt gyõzelmet. Ennek a gyilkos kilencven percnek az elemzése következik illusztrációkkal, képekkel, esetenkét csúnya szavakkal!

Sötét, csalódásokkal teli idõszakot élhetnek át a Manchester United szurkolói mióta Sir Alex felállt az edzõi székbõl, és átadta az irányítást skót kollégájának. A szezon kezdete óta a csapat teljesítménye és hozzáállása finoman szólva lehangoló, és a folyamatos ígérgetések után sem változott pozitív irányba. A taktika siralmas, és amikor az edzõ belenyúl a meccsbe, rendre rossz döntéseket hoz. 9 hónap alatt nem láttunk egy olyan mérkõzést sem (a nyári túrát is beleértve), amikor egyértelmû taktikát, elképzelést tudtunk volna felfedezni a csapat játékában. A következõkben összefoglalnám az elmúlt 9 hónapot, és vázolnám mit várok a jövõtõl.