A United képes lesz túlélni egy taktikai evolúciót?

Gary Neville hisz az új rendszerben, Scholesy szerint több kell, mint három hónap az alkalmazkodáshoz, Michael Cox viszont nem a 3-5-2-ben látja a megoldást, mely rendszerbe mélyebb betekintést nyerhetünk Publik Antal szakmai gondolatai alapján.


Louis van Gaal érkezésével azonnal mennybe repítette a Vörös Ördögök tavaly mélyen meggyötört szurkolótáborát, amikor az amerikai túra során láncban nyerte mérkõzéseit, legyõzve olyan ellenfeleket, mint a Real Madrid, az AS Roma és a hazai rivális Liverpool. Nem csoda hát, hogy nagy reményekkel várták a szurkolók a szezonkezdést, és még azt is megkockáztatták néhányan, hogy nem kellenek nagy nevek. Aztán jött a hidegzuhany. Két vereség és egy nyögvenyelõs döntetlen az eddigi mérleg. Igaz, ez még nagyon a szezon eleje, de mint lenni szokás, a sajtó máris kongatja a vészharangot, hosszú évekre leírva a Unitedet. Egyes vélemények szerint sok idõbe fog telni, mire a United kiheveri az egyszerre nyakába zúduló nehézségeket. 

 
Huszonhét év után nehéz átállni egy új filozófiára, aztán egy szezont követõen egy másikra, sõt egy radikálisan másra, mely az évtizedes gyökerekkel rendelkezõ taktikát írja át. Mindeközben átesni egy generációváltáson, melynek során meghatározó játékosok sora távozott a csapattól. Menedzser legyen a talpán, aki erre gyors megoldást talál!
 
David Moyes hosszú távra tervezett, de csak alig egy szezont kapott a bizonyításra, bár õ maga sem gondolta, hogy ilyen mélyre zuhan kezei alatt a Manchester United a Premier League tabelláján. A szurkolók többsége mégis kitartott mellette az utolsó pillanatokig. A képlet mára már teljesen világos, bár kimondva sosem lett, de nyílt titok, hogy a játékosok voltak azok, akik nem tartottak ki az új menedzser mellett. De ezért nem õk a hibásak, mert ha egy vezetõ nem képes maga mellé állítani a csapatát, akkor ki kell mondani, hogy alkalmatlan az adott csoport irányítására.
 
Louis Van Gaal három hónapot kért ahhoz, hogy eredményeket mutasson fel. Bár ez nem tûnik hosszú idõnek (sõt az elõzmények tekintetében talán irreálisan kevés is), de éppen elég arra, hogy a United olyan hátrányba kerüljön a riválisokkal szemben, amit nehéz lehet ledolgozni a szezon során. Így nem csoda a közvélemény türelmetlensége, a vészjósló hangok megjelenése a United eddigi, szezoneleji teljesítményének láttán. Ha netalán ez még három hónapig így megy, akkor az idei szezon sem tartogat sok jót a Bajnokok Ligája szereplést érõ helyezés megszerzésére. 
 
Ezen a véleményen van Paul Scholes is, aki szerint a taktika ilyen mértékû változtatásának elsajátítása sokkal több idõt vesz igénybe, mint három hónap. 
 
 
"A háromvédõs rendszer egyelõre úgy tûnik, nem nekünk dolgozik. Túl nagy a kockázat, a játék felgyorsult, a kisebb csapatok is remekül alkalmazzák a gyors ellentámadás taktikáját. Ha nem vagyunk képesek már a középpályán megállítani az ellent, életveszélyes három védõvel felállnunk a Premier League-ben. Elfogadom a 3-5-2-es rendszer elõnyeit és tudom, Van Gaal bízik abban, hogy sikerül hamar átállnia a Uniteddel, de ez a rendszer drámai változást jelent az évtizedek óta alkalmazott négyvédõs felálláshoz képest. És sajnos egyelõre nem úgy tûnik, hogy könnyedén tudnak ehhez alkalmazkodni a játékosok. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, a 3-5-2 rossz taktika, a változás nem feltétlenül rossz dolog. Minden a játékosokon múlik, nekik kell kitartani a menedzser mellett és hinni az új módszerben."
 
Gary Neville szerint viszont Di Maria érkezése több szempontból is hasznos lesz a Vörös Ördögök számára, és olyan lökést adhat, amely az elmúlt években leginkább hiányzott a United játékából.
 
"Amellett, hogy Di Maria meghozza azt a lendületet, ami már pár éve hiányzott a United játékából, úgy gondolom, hogy az érkezése Juan Mata kiteljesedését is eredményezheti. Matának nagy segítség lesz, ha Di Maria diktálja mellette a tempót. A spanyol ugyanis remekül lát a pályán, jól oszt, ha van mellette valaki, aki lendületet ad a támadásoknak. Pontosan azért hagyta el a Chelsea-t, mert szélen nem igazán tudott kibontakozni, és pontosan ezért nyúlt van Gaal a 3-5-2-höz, hogy Mata központi helyen szerepelhessen, Rooney és Van Persie mögött. E hármas között a hiányzó láncszem a megfelelõ tempó, amit Di Maria érkezése tökéletesen orvosolhat. Ráadásul egy kreatív, több poszton is bevethetõ játékosról beszélünk."
 
 
Michael Cox taktikai guru szerint pedig Di Mariával a 4-3-1-2-es rendszer lenne a legmegfelelõbb formáció az Old Trafford legénysége számára.
 
"Van Gaal elsõ két bajnoki mérkõzésén a védelem hiányosságai miatt nehezen tudott volna négyvédõs rendszerrel felállni, ezért logikus döntésnek látszott, hogy a szárnyak segítségét veszi igénybe.  De Rafael és Luke Shaw visszatérésével, továbbá Angel Di Maria érkezésével  van még értelme ráerõltetni a hagyományosan négyvédõs rendszerhez szokott Unitedre a 3-5-2-t? Nem lenne hasznosabb egy megszokottabb felállás, melyben ugyanolyan szerep jutna a Mata-Rooney-Van Persie triónak és egy sokkal szilárdabb védelmet biztosítana?"
 
De Gea - Shaw, Rojo, Jones, Rafael - Di Maria, Carrick, Herrera - Mata - Van Persie, Rooney
 
"Ebben a helyzetben Di Maria vitathatatlanul a világ egyik legjobbja, különösen akkor hasznos, ha ugyanazon az oldalon játszhat, ahol a Real Madridban."
 
Cox szerint ez a 4-3-1-2-es formáció tökéletesen megfelelne a United másik 'drága' újoncának is.
 
"Herrera megszokta, hogy hatalmas távokat felölelve kell megfelelnie. Ez a rendszer engedné õt természetes stílusában játszani és jobban tudná segíteni Matát és Rooney-t a támadásokban csakúgy, mint Di Maria gyorsasága és remek cselezõképessége a másik oldalról Van Persie-t. Shaw és Rafael pedig biztosíthatná a jól megszokott védelmi rendszert a széleken. Ebben a felállásban talán a legérzékenyebb pont a középpálya közepe, amit jelenleg Michael Carrick oldhatna meg. "
 
Van Gaal érkezésekor elmondta, hogy mindig a kerethez igazítja a választott taktikát, és a United játékosállományának jelenleg ez a rendszer felel meg leginkább. Nézzük akkor mélyebben e felállás jellemzõit, a 3-5-2 elkötelezett hívétõl, a Svédországban élõ egykori testnevelõtanár és labdarúgó edzõ, Publik Antal szakmai gondolatai alapján.
 
"Az edzõ által választott játékrendszert mindenekelõtt a rendelkezésre álló játékosállomány határozza meg. Ezzel nem mondtam semmi újat! Viszont, amit az edzõ a játékrendszer választásánál kötelezõen szem elõtt kell tartson, az a feladatok arányos elosztása a játékosok között. S most felteszem azt a kérdést: miért van szükség négy hátvédre, amikor biztosan tudjuk, hogy az ellenfelünk két, sõt az utóbbi idõkben csak egy csatárral játszik? A négy hátvédes játékrendszer választásával eleve igazságtalanok vagyunk és leszünk a feladatok elosztásánál. Vagyis egy-két játékos valósággal munkanélkülivé válik, és az általános területi emberfogás használatával az elkövetett hibákat, s annak felelõsségét könnyedséggel háríthatják a játékosok egymásra."

"Persze szükséges a biztonság, természetes, hogy nem akarunk gólt kapni, de nem áldozhatjuk fel a végtelenségig a kezdeményezést, a játék szervezését, építését, látványosságát és eredményességét a biztonságért. Véleményem szerint a védelemben elégséges egy plusz játékos, nevezhetjük söprögetõnek, aki mint biztonsági játékos, ellenfél nélkül irányítja a maga elõtt játszó védõket és duplázza õket, szükség esetén. Itt nem lehet szó területi emberfogásról, mert a két középhátvédnek kutya kötelessége a direkt emberfogás. Ilyen módon a középhátvédeknek nem adunk lehetõséget „alibizni, ködösíteni."

"A középpályát öt játékossal oldja meg a rendszer: két szélsõ középpályás, jobb és baloldalon, két középsõ középpályás, szintén jobb és baloldalon és egy középsõ középpályás, a karmester, aki egy kevéssel hátrább tevékenykedik, s ezáltal lehetõsége adódik, hogy irányítsa is az elõtte játszókat. A két elõretolt csatár egy párt alkot, akik között a távolság kb. 15 méter és együtt mozognak a jobb és bal oldalvonalig. Ezáltal az ellenfél védelmét magukkal viszik, s így jön létre a másik oldalon egy hatalmas üres tér. Egy keresztlabdával játékba hozható a túloldali szélsõ középpályás, aki sebességben átveszi a labdát, levezeti az alapvonalig, lehetõleg minél közelebb a kapufához, ahonnan következik a különbözõ kapu elé való beadás, vagy visszajátszás, amit a csatárpár, együtt a túloldali középpályásokkal követ a támadás befejezése érdekében. Így, össze is állt a 3-5-2-es játékrendszer."

"Ez ilyen egyszerû elméletileg! A gyakorlatban pedig a fent leírt játékosok mozgását összhangba hozva a labda útjával, elemeire bontjuk és hasonlóan, mint a játékban, konkrét technikai-taktikai gyakorlatokkal, kezdetben ellenfél nélkül, alacsony játéksebességgel majd passzív ellenféllel, és növekvõ játéksebességgel addig edzünk, gyakorolunk, amíg a hibaarány minimális lesz. Ez a támadásra vonatkozik! A védekezésnél a labda elvesztése, vagy egy támadás befejezése után minden játékosnak a védekezésre kell összpontosítania. Ezt konkretizálni kell oly módon, hogy arányosan elosztva a terhelést a játékosok ismerjék úgy a saját, mint a csapattársuk feladatát, így az, aki nem teljesíti kötelezettségét, azonnal felelõsségre vonható. Nem lehet alibizni! Persze, ezt a játékrendszert minden edzõ a saját elképzelése, adottsága és lehetõsége után gazdagíthatja és módosíthatja, de minden esetben – szerintem – elõnyösebb, mint a négy hátvédes rendszer, mivel a játékosoknak nagyobb taktikai és kezdeményezési szabadságot biztosít. Ezért feltételezem, merem hinni, hogy jövõje van."
 
 
A 3-5-2-es rendszer elõnyei:
-A belsõ védelmi hármas és a megerõsített középpályás sor miatt a játékosok közel helyezkednek egymáshoz, ezáltal nehéz közöttük a védõk mögé kerülni.
-Lassabb játékosokkal is lehet játszatni.
-Az edzõ számára ebben a rendszerben a legkönnyebb a számonkérés.
-A támadásban lehetséges a pozíció tartás. A rendszer alkalmat ad az elmozgás megszervezésére is.
 
Hátránya:
Csak jól szervezetten, begyakorolt csapatmunkával mûködik. Ha ugyanis a három belsõ védõ és a két középsõ középpályás közti védekezési összhang nincs meg, hiába a középpályás fölény, a kapu elõtti szervezetlenség gondot okozhat. A szélsõ középpályásokra a rossz szervezés esetén aránytalanul nagy terhelés hárul, ami a csapatjáték rovására mehet, hiszen a túlterhelt játékosok könnyebben hibáznak, nem érnek vissza védekezésben és nem tudnak a támadásba hatékonyan bekapcsolódni. 
 
Nos, amint láthatjuk, egy új rendszer betanulása a játékosoktól egyenként is nagy igénybevételt követel és csak ezután következik, hogy csapatszinten is mûködõképes legyen a dolog. Ha mindezt Van Gaalnak sikerül három hónap alatt véghezvinnie egy hagyományosan négyvédõs rendszerhez szokott csapatnál, az felér egy kisebb csodával. Bár a holland tréner makacs ember hírében áll, és már jó pár alkalommal bizonyította, hogy képes sikeresen megvalósítani elképzeléseit, vajon most is kitart elgondolása mellett, vagy a nyomás hatására változtatni fog? 
 
Kívülállóként minden bizonnyal érdekes lesz látni, miként birkózik meg Van Gaal élete talán legnagyobb és egyben utolsó kihívásával, de koránt sem lesz annyira élvezetes a már így is elgyötört United szurkolóknak, akiknek "állóképessége" még jó pár hónapig biztosan nagy erõpróbának lesz kitéve.
 
Források: espnfc.us, oldtraffordfaithful.com, dailymail.co.uk, sportsmole.co.uk, bt21.pageos.hu


ManUtdFanatics

Kövess minket Facebookon, Instragramon, Twitteren és YouTube-on is!



Hozzászólások