A Devil"s Voice podcast heti adásában kiveséztük a Sunderland ellen vívott mérkőzésen látottakat, ebben a cikkben pedig az ígéretünknek próbáltunk eleget tenni, és az ott említett dolgokat kívánjuk vizualizálni, színesíteni.

Sokféle véleményt, írást, javaslatot és elemzést lehet találni Ruben Amorim Unitedjéről, melyet főként erős kritikákkal illetnek. Amit a portugál tréner Angliában elért csapatával, az a Vörös Ördögök történetének a valaha volt egyik legrosszabb eredménysorát jelenti, ezért a kritikák teljesen jogosak is lehetnek.  

Sir Jim Ratcliffe a hét közepén publikált interjújában azonban megerősítette, hogy Rubennek három év áll rendelkezésére annak érdekében, hogy kialakítsa a saját környezetét a csapat körül együttműködve a jelenlegi szakmai vezetéssel.

Mit tehet hát az egyszerű United szurkoló? Reménykedik, és keresi a kapaszkodókat.

Ehhez jelen cikkemben felhasználtam a Sunderland elleni meccset, amely pár jelenetén keresztül próbáltam meg vizualizálni a csapat játékának egyes elemeit (problémáit), de néhány sajátosságot is kiemeltem, amelyekre építve talán pozitív jövőképet láthatunk magunk előtt. Ezeket próbáltuk kivesézni a héten felvett Devil's Voice epizódban is.

Fogadjátok képes, szuverén véleményem az Amorim-féle rendszerről, amely nem teljeskörű, szakmai elemzés, ellenben csak pár szurkolói gondolat a látottakra vonatkozóan.

A Sunderland egy nagyon kellemes ellenfél képét mutatta a múlt hétvégi bajnokin, hiszen labdás és labda nélkül is alacsonyabb intenzitást láthattunk tőlük a PL-ben megszokottnál. Ez pozitív hatással volt a United játékára, azonban még így is látszódtak a gyermekbetegségek.

1. Gyors labdakihozatal, halvány befejezés.

Az első kiválasztott jelenetet a 21. percből hoztam, ahol a középmagas blokkban védekező Sunderland vonalait töri át a United elég hatékonyan.

Shaw vertikális passza megtalálja Casemirot, aki a hozzá közel helyezkedő Bruno Fernandest egyérintőben játssza meg:

A csapatkapitányunk remek tempóban osztja ki a következő felpasszt a pozícióját felvevő Seskonak:

A támadó egy átvételt követően kiforgatta a labdát Amadnak. A megoldás jó volt, ellenben a támadás dinamikája némileg lassult:

Ha szlovén óriás esetleg Mbeumo-t hozza játékba a kapott átadásból, akkor a kameruni a pályán az ellenféllel szemben kapja a labdát, ami még gyorsabb támadásépítést tett volna lehetővé.

Az minden esetre látszódott, hogy a United még így is emberfölényt tudott generálni a pálya közepén három vonalat áttörő passzal. Ezek a harmadik emberes kombinációk Amorim játékára nagyon jellemzőek voltak a Sportingban is, ezek alapjai a dinamikus felpasszok és jó játékkapcsolatok.

Amad a jobb oldalról vezeti rá a védelemre a labdát, ahol több probléma is kezd előtűnni a támadásépítés következő fázisában:

1. Diallo gyors labdavezetése kissé lelassult, az ellenfél középpályájával szemben korábban meglévő előny lassan eltűnt, a középpályások visszazárnak.

2. Amad várhatóan a bal lába felé fog cselezni, amivel szűkíti a támadásra elérhető területet, könnyíti a védelem dolgát:

3. Ha ezt a képet és az előző képet összehasonlítjuk, azt láthatjuk, hogy Dalot, Mount, Sesko és Mbeumo pozíciója a támadás utolsó fázisban fix, nincsenek beindulások, tudatos helycserék vagy olyan manipulációk, amikkel területeket tudnának nyitni egymásnak a játékosok.

Ha csak arra gondolunk, hogy Mbeumo egy mögékerüléssel területet tudna nyitni Amadnak, azzal újabb előnyt tudna generálni a labdás játékosnak.

Diallo egy befelé történő cselt követően kénytelen ellőni a labdát, meglehetősen alacsony minőségű lövőhelyzetből:

A fentlévő hiányosságok talán közrejátszhatnak abban, hogy ugyan a United sok helyzetet dolgoz ki, a csapat kummulált várható gólszáma ebben a szezonban jól láthatóan nőtt, hiszen a középpályás átmenetek a kitámadó ellenféllel szemben hatékonyabbak, a másik oldalon viszont meg kell említeni, hogy a támadóharmadban mutatott kiszámíthatóság és tempóvesztés lehet az oka annak, hogy kevés minőségi lehetőséget tud kidolgozni a csapat, amin az elkövetkező időszakban dolgoznia kell Amorim gárdájának.

2. Mbeumo / Cunha potenciálja

A tavalyi szezont szenvedését követően a nyári átigazolási időszak olyan játékosok érkezésével telt, akik cselezési, labdavezetési és helyzetkialakítási készségük PL-szinten magas. Ezen a meccsen is láthattunk erre példát.

A United védőhármasa járatja a labdát, amikor Sunderland számára megérkezik a „pressing trigger”, Yoro De Ligttől kap egy 15-20 méteres, lapos oldalpasszt. Erre rögtön megindul a kék mezben játszó csapat letámadása:

A letámadás tempója nem elég gyors, Yoronak van ideje megjátszani a felpasszt Mbeumo felé:

Itt láthatjuk a különbséget a tavalyi évhez képest: a kameruni támadó egy okos átvétellel előnyt generál a rá nyomást gyakorló Sunderland játékossal szemben, így területet tudott nyitni, és ennek köszönhetően rá tudta vezetni a labdát a vendég csapat védelmére:

Mbeumo kidobja oldalra a labdát Amadnak, innentől a támadás struktúrája nagyon hasonlít az előbb látottakra:

Az aktív Diallo labdát vezet, majd újra a bal lába, ezáltal Mbeumo felé cselez. Nincs kellő terület, nincs kellő előny a támadóharmad egyik részén sem, az offenzíva lelassul. A játékosok kísértetiesen hasonló pozíciót vesznek fel, mint az előbb:

A statikusság ötlettelenséggel párosul, a középpályán ismét ígéretesen meginduló támadás belassul. Mbeumo kapja a rövid passzt Amadtól, ezzel pedig újra kezdődhet a felállt védelem bontása:

Itt az látszik, hogy az egy az egy ellen erős támadójátékosok középpályán történő megindulása fontos pillér lehet Amorim koncepciójában, ám ennek is alapfeltétele, hogy az így generált előnyöket a csapat próbálja végigvinni helyzetkialakításig.

3. Egyérintős labdakihozatalok – Amad szerepe

Eddig mindkét példánál azt láthattuk, hogyha kellően dinamikus felpasszokkal operál a csapat és az egyes játékosok tempóvesztés nélkül tudják továbbítani a labdát társuknak, akkor egy kitámadó, presszingelő csapat ellen, ez hatékony lehet a földön történő támadásépítés esetén.

Ismét Yoro kap labdát De Ligttől, ami az ellenfél letámadását megindítja. Ebben az esetben sincsenek kellően közel a Sunderland játékosok a hazaiakhoz, így a francia védőnek rengeteg ideje van döntést hozni:

Yoro Diallo-t játssza meg a jobb oldalon. Az elefántcsontparti játékos is több méteres előnyt alakított ki magának védőjével szemben visszalépésével:

Diallo egy meglepő húzással nem veszi át a labdát, hanem tempóelőnyben tartva csapatát egy egyből megjátszott felpasszt választ Mbeumo felé. Ezért van szükség rá a széleken, ha a támadásépítésről van szó:

A kameruni támadó ebben a játékelemben is erős, a korábban látott helyzetből is ki tudott forogni, most is csak szabálytalanul tudták megállítani:

Ha sikeresen verte volna meg védőjét, amire számtalan példát láttunk érkezése óta, akkor ez nagy fegyverténynek számít, és ez szintén egy új dimenziót nyithat meg Amorim csapatának játékában.

4. Védekezésbeli adaptáció

Sokan kritizálják Amorimot azért, mert nem tartják kellően rugalmas edzőnek a Premier League-hez. A Sunerland elleni mérkőzésen olyan korábban már látott foszlányok jelentek meg a védekezési szisztémában, ami arra enged következtetni, hogy a portugál a meccsek között valamilyen szinten mégiscsak képes finomhangolni csapatát.

Ezen a képen látható, hogy a hazai gárda középmagas blokkját két támadóval, Sesko-val és Mbeumo-val kezdi meg, ők ugrottak általában az ellenfél belső védőire.

A másik 10-es, Mount folyamatosan az ellenfél jobb full backjét tartja szemmel, így ő visszábbhúzódva, a pálya bal széle felé védekezik. Dalot – a képen kívül – visszavontabb pozícióban tagozódik be a három United középhátvéd mellé, míg Amad egyfajta hibrid középpályás – szárnyvédőként lép fel az ellenfél bal oldali full backjére.  

Ehhez Casemiro és Bruno a három Sunderland középpályásból kettőt vett fel, általában Bruno ugrott a mélyebben irányító vendég játékosra, míg Casemiro maradt a saját védelme előtt, a magasabban helyezkedő Sunderland középpályással.

Így nem volt képes a vendég gárda előnyt generálni támadásban, ez meg is adta az első félidő alapját, amihez képest a Sunderland még a félidő közepén szerkezetet kellett váltson három belső védős szisztémára.

Láthattuk már a csapatot védekezni az Amorim-érában 5-4-1-ben, 5-2-3-ban illetve 4-4-2-ben is. Már csak azt reméljük, hogy mérkőzéseken belül is képes lesz a portugál rugalmasan váltani és változtatni az előre eltervezett, esetlegesen működni nem képes taktikán.

Mount gyors gólja és Sesko klasszis érkezése a hosszú bedobásra kellő előnyt adott csapatnak a második félidőre, ahol kisebb változtatások ellenére is magabiztosan tudta őrizni a gárda a vezetést és húzta be a kötelező három pontot.

Reméljük, hogy a jövőben sikerül majd az említett gyengeségeken dolgozni, továbbra is tud fejlődni a csapat fizikalitásban és futásteljesítményben, és előre tud lépni a minőségi helyzetkihasználásban, illetve a mérkőzéseken belüli taktikai adaptációban. Ha ez nem megy, Amorim aligha tölti ki a Sir Jim által prognosztizált három évet.

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!