A Manchester United szerdai, Newcastle elleni vendégjátékát megelõzõen a Newcastle-i származású Michael Carrick eleveníti fel kapcsolódását az észak-nyugati városhoz és klubhoz.

Mesélj róla, milyen volt Newcastle-ben felnõni?

Az apám négy és fél éves koromban vitt le elõször a Wallsend Boys edzéseire. Ez egy örömjátékra emlékeztetõ foglalkozást jelentett minden szombat este, ahol csak a futball volt a lényeg. Voltak mérkõzések, meg ellenfelek, és csak rúgtuk a labdát, de én még mindig emlékszem az elsõ alkalomra, mikor ott voltam, nagyon megmaradt bennem. Ott töltöttem gyerekkorom nagy részét.

A futball mindig is nagy témát szolgáltatott a városban?

Igen, hatalmasat, egyértelmûen nagyot. Bárhova mentél, az emberek a Newcastle hétvégi eredményérõl beszéltek, és hogy mi folyik éppen a klubnál – ez most is ugyanígy van. Ha visszamegyek oda, ugyanez az érzés kap el, mindenki szenvedélyes, egy igazi futballal átitatott hely.

Miként kezdett el a család a Newcastle-nek szurkolni?

Ez volt az egyetlen választási lehetõség! Sokan élnek arrafelé, és ezeket az embereket csak a hétvége és az élteti, hogy kimehessenek a meccsre, beszélhessenek a csapatról, reménykedjenek, és gyõzelemért imádkozzanak.

Volt olyan bármikor is fiatal játékos korodban, hogy a Newcastle érdeklõdést mutatott irántad?

Volt rá egyszer fiatalabb koromban, hogy aláírjak hozzájuk, de inkább azt választottam, hogy elköltözöm otthonról, és Londonba mentem a West Hamhez, ami akkoriban hatalmas döntés volt számomra, de szerencsére jól sült el. De közel álltam hozzá.

És hogy jött, hogy elhagyd a várost?

Alapvetõen a West Ham miatt döntöttem így. Éppen akkoriban fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat, és szerettem volna profi klubhoz igazolni. A West Ham volt az a klub, amelyet a leginkább kedveltem, és amely a legjobb lehetõséget kínálta számomra, úgyhogy így hoztam meg a döntésemet.

Miként emlékszel vissza az elsõ visszatérésedre Newcastle-be, mint játékos?

Igazából a St. James’ Parkban volt a kezdõként való bemutatkozásom a West Hamben. Leszívta az energiáimat; a félidõben darabokra hullottam, és nem hittem volna, hogy 90 percet végig bírok játszani – kimerültem! Sikerült 2-2-es döntetlent elérnünk a végén. Nem hiszem, hogy az lett volna a legjobb mérkõzésem, de nagyon jó tapasztalat volt.

Részese voltál a United 2008. februárjában aratott 5-1-es gyõzelmének is – hol foglal helyet az a mérkõzés a hazatéréseid között?

Emlékszem arra. Hazai pályán sikerült legyõznünk õket elég nagy különbséggel. Amire azóta is emlékszem, hogy Ronaldo duplázni tudott. Szárnyalt abban az idõben… ahogy most is!

Mely United mezben töltött momentum lóg ki számodra a St. James’ Parkból?

Volt egy 3-0-s vereség… 2012. januárjából, nemde? Az nem volt túl kellemes, ráadásul egy Blackburn elleni hazai vereséget követõen – pocsék idõszak volt. Szerencsére többnyire pozitívabb tapasztalataim vannak, mint negatívak, és remélhetõleg ez folytatódni fog.

Három alkalommal tudtál gyõztes csapat tagja lenni vörös mezben ott. Mik az esélyei, hogy egy jó márciusi kezdésként négyre növelheted ezt a számot, és mit jelentene számodra, mint Geordie számára egy gyõzelem?

Mindig várom, hogy visszatérhessek oda, de amikor eljön a mérkõzés, akkor az egy más világ, és csak a feladatomra koncentrálok. Amikor fiatalabb voltam, az elsõ pár alkalommal nagyon nagy különlegességet hordozott magában egy-két ilyen alkalom, de azóta már elég sokszor adódott ilyen helyzet. Amint elindul a mérkõzés, csak a dolgomra figyelek. Mindig is jó volt ott játszani, mind tudjuk, milyen fantasztikus hangulat szokott uralkodni. Most is nagyon várjuk már, hogy ezt átélhessük.

Miként áll a családod a United-Newcastle meccsekhez?

Ó, õk teljes mértékig az én csapatom mellett állnak mostanra!

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!