A futballvilág leghíresebb csapatait számba véve a FourFourTwonál az 1999-es, Bajnokok Ligáját nyerõ Manchester United került terítékre...

Mi lett a 99-es BL-döntõ hõseivel? 1. rész

Nicky Butt

Fergie egyik újabb pártfogoltja, Nicky Butt megbízható tagja volt a Vörös Ördögöknek a klubnál töltött 12 éve során. Bár soha nem tartozott a legpengésebb játékosok közé, Butt híres volt fontos pillanatokban szerzett góljairól.

Bár azt követõen, hogy 1992-ben bemutatkozhatott a felnõtt csapatban, és hol bent, hol kint találta magát a csapatból, jól használta ki a fáradhatatlan Roy Keane helyettesítésébõl származó lehetõségeit, Paul Ince távozása az Internazionale-hoz pedig megnyitotta az utat számára a kezdõcsapatba is.

Kemény szereléseirõl ismertté vált stílusa jól megfért Keane mellett, és számos elismerést is begyûjthetett az Old Traffordon töltött ideje alatt, 1998-ban például bekerült a Premier League Év csapatába.

Emellett kulcsszerepet vállalt a United leghíresebb, Bayern München elleni gyõzelmében is, az egész mérkõzést a pályán töltve az eltiltott Keane hiányában.

Bár 2004-ben több játéklehetõség reményében a váltás mellett döntött, és Newcastle-be igazolt, a középpályás soha nem feledte honnan indult. 2012-ben visszatért a tartalékcsapat edzõjeként, majd õ lett 2014-ben a Manchester United akadémiájának vezetõedzõje.

Jesper Blomqvist

A svéd szélsõ, Jesper Blomqvist elõször az IFK Göteborg színeiben keltette fel Sir Alex Ferguson érdeklõdését, amikor 1994-ben gólt szerzett a Manchester United sokkoló, 3-1-es legyõzésekor, amellyel kiütötték az angol bajnokot a Bajnokok Ligájából.

Ezt gyorsan egy sikertelen AC Milanhoz való átigazolás követte, majd elhessegetve magától a United által jelentett elõnyöket, az AC Parmahoz írt alá. Sir Alex Fergusont azonban ez sem tántorította el a játékos megszerzésétõl, és egy évvel késõbb 4.4 millió fontért megszerezte kiszemeltjét.

Blomqvist 1999-ben Premier League bajnoki címet, és FA kupát nyert, egyetlen bajnoki gólját a Unitedben az Everton 4-1-es legyõzésekor jegyezte. A szélsõ kezdõként lépett pályára a Bayern München elleni barcelonai fináléban, de a 67. percben a helyére becserélték Teddy Sheringhamet.

Csak kevesen tudhatták, hogy ez lesz Blomqvist utolsó mérkõzése a Vörös Ördögök szerelésében, ugyanis a következõ két szezonban három alkalommal is kés alá kellett feküdnie, mielõtt az Evertonhoz szerzõdött volna.

Míg hazájában kétszer, 2008-ban és 2010-ben is reaktiválta magát visszavonulásából, manapság már ténylegesen felhagyott az aktív futballal, néhány jótékonysági mérkõzéstõl eltekintve.

Blomqvist mostanában pszichológus testvérének segít, önsegítõ tanácsadással az emberek kudarckezelésében.

Dwight Yorke

A késõbbi menedzsere, Graham Taylor által felfedezett Dwight Yorke futballista karrierét az Aston Villánál kezdte egy próbajátékra szóló szerzõdéssel 1989-ben. Egy évtizeddel késõbb akár úgy is befejezhette birminghami pályafutását, mint a klub történetének egyik legnagyszerûbb támadója.

1998-ban Yorke-nak sikerült a Manchester Unitedhez igazolnia. A Villa nem akarta elveszíteni kulcsemberét, de aztán 12.6 millió fontért hajlandóak voltak lemondani róla.

Gyorsan tökéletes partnerévé vált a csatársorban Andy Cole-nak, amellyel a kispadra kényszerítették Teddy Sheringhamet.

Elsõ szezonjában a trinidad és tobagó-i válogatott triplázáshoz segítette a Unitedet. Debütáló idényét a Premier League gólkirályaként zárta 18 góljával, és bár a döntõben nem tudta bevenni a Bayern München hálóját, a korábbi szakaszban eredményes tudott lenni a Barcelona, az Internazionale és a Juventus ellen is a Bajnokok Ligájában.

A Blackburn Roversnél, a Birmingham Citynél, a Sydney FC-nél – ahol az Égszínkékeket elsõ ausztrál bajnoki címükhöz segítette – és a Sunderlandnél töltött rövid idõszakait követõen 2009-ben visszavonult.

2011-ben megszerezte a B-licenszes edzõi képesítést, jelenleg pedig a Sky Sportsnál dolgozik szakértõként.

Azt követõen, hogy októberben a Villa kirúgta Tim Sherwoodot, Yorke bejelentkezett a klub menedzseri posztjára, azt állítva, hogy õ a megfelelõ személy erre, mégis inkább a francia Remi Garde mellett döntöttek.

Andy Cole

A kegyetlen csatár karriere igazából az Arsenalnál indult, ahol egyetlen egyszer léphetett pályára 1990-ben, 19 évesen. Ezt követõen eladták a Bristol Citynek, alacsonyabb osztályokban pedig vitézkedett, ezért lecsapott rá a Newcastle United, akiknek hozzájárult a Premier League-be való feljutásukhoz.

Két Szarkáknál töltött szezont követõen költözött az Old Traffordra, akkori brit rekordnak számító 7 millió fontért.

Leigazolása az egyik legsikeresebb hadmûvelete volt Fergusonnak és a Vörös Ördögöknek, és ezzel egy újabb láncszem csatlakozott ahhoz a gépezethez, amely ezt követõen zsákszámra gyûjtögette a különbözõ érmeket és trófeákat.

Az 1998/99-es szezonban egyesítették erejüket Dwight Yorke-kal, a duó pedig összesen 53 gólt, és egy Bajnokok Ligája döntõt hozott össze.

Ahogy legfõbb csatártársa, úgy Cole se tudott feliratkozni a góllövõk közé a klub történetének egyik legfontosabb mérkõzésén, a helyére a 81. percben pedig Ole Gunnar Solskjaer állt be csereként.

2001-ben elhagyta a Unitedet, és még 7 szezont húzott le, mielõtt 2008-ban visszavonult volna, több mint 500 mérkõzéssel és 200 gólt meghaladó mérleggel a háta mögött.

Visszavonulása óta betöltött edzõi szerepkört a Manchester Unitednél és a Huddersfield Townnál is, emellett pedig dolgozott a médiában.

Sokáig úgy volt, hogy részt vesz majd David Beckham múlt heti jótékonysági mérkõzésén, ám egy betegség miatt június óta rehabilitációs kezeléseken vesz részt.

Teddy Sheringham (Blomqvist helyére csereként a 67. percben)

Az egykori angol válogatott játékost az ikonikus Eric Cantona helyére igazolták, de kezdetben nem tudott megbirkózni a felé irányuló elvárásokkal az Old Traffordon, amely egy trófea nélküli szezont eredményezett a klubnál az 1997/98-as idényben.

Dwight Yorke 1998. augusztusi megérkezése értelmében Sheringham szerepe állandó cserére korlátozódott.

Mindazonáltal az egykori Tottenham Hotspur támadó elég mérkõzésen lépett pályára, hogy az 1998/99-es szezon végén nyakába akaszthassák elsõ bajnoki aranyérmét.

Másfél héttel késõbb Sheringham kezébe foghatta játékos karriere legnagyobb elismerését, miután drámai, hosszabbításban szerzett egyenlítõgólt szerzett a Bayern München elleni Bajnokok Ligája döntõben.

Nem sokkal azt követõen Ole Gunnar Solskjaer megszerezte a lefújás elõtt a gyõztes gólt is, amellyel a Manchester United triplázni tudott.

Sheringham ezt követõen még két szezont töltött el az Old Traffordon, mielõtt visszatért volna a Tottenhamhez. Ezt követõen tovább ontotta a gólokat a Portsmouth, a West Ham, végül pedig a Colchester együtteseiben, majd a 2007/08-as szezont követõen visszavonult.

Visszavonulását követõen röviddel kipróbálta magát a pókervilágban is, majd az edzõsködésbe is belekóstolhatott, amikor 2014-ben másodedzõ lett a West Hamnél. Ebben a szezonban újabb lépést tett elõre, ugyanis az angol negyedosztályú Stevenage-nél játékos-edzõi szerepkört kapott.

Ole Gunnar Solskjaer (Cole helyére csereként a 81. percben)

A norvég harmadosztályú Clausenengennél kezdve karrierét Solskjaer 38 mérkõzésen szerzett 31 gólja két szezon alatt a norvég elsõ osztályú Molde színeiben, amelyet követõen felkeltette az európai klubok figyelmét.

Németországból, Olaszországból és Angliából érkezõ érdeklõdéseket követõen végül a Manchester United hívására bólintott rá, akik az 1996-os Európa-bajnokság alatt 1.5 millió fontban tudtak megállapodni a Moldeval.

Jóval 200 mérkõzés felett szerepelhetett a Vörös Ördögök mezében, azonban soha nem tudta állandósítani tagságát a kezdõcsapatban, leginkább a kispadról beszállva nyújtott teljesítményéért ismerik el.

Ezzel szerzett nevet magának, amely alapvetõen hozzájárul ezen anyag létrejöttéhez – ha Solskjaer hosszabbításban nem szerez gyõztesgólt az 1999-es Bajnokok Ligája döntõben, ki tudja hogyan alakul a mérkõzés a továbbiakban?

A sérülések sajnos korán véget vetettek karrierének, amelyet követõen edzõnek állt, elõször a United tartalékjainál, majd visszatért a Moldehoz, ahol 2011-ben és 2012-ben, egymásután kétszer is bajnokcsapat kispadján ülhetett, amely páratlan tett volt a Molde történetében.

Egy rövid, Cardiff Cityhez történõ kiruccanást követõen újra visszatért a Moldehoz, ahol folytatja varázslását. A norvég gárda jelenleg vezeti csoportját 4 meccs után szerzett 10 pontjával az Európa-ligában.

Sir Alex Ferguson

Csak igazán kevés olyan eleme van a Ferguson-sztorinak, amelyet még nem ismernek az emberek széleskörûen. Alaposan beivódott minden futballszurkoló emlékezetébe, hogy 1990-ben egy Nottingham Forest elleni, 3. fordulós FA kupa mérkõzést megelõzõen, a sorozatos pocsék eredmények miatt a kirúgás szélére sodródott.

Végül a mérkõzést sikerült 1-0-ra megnyerniük, ahogyan az egész sorozatot is, a vezetõség bizalma pedig 1993-ban realizálódhatott, amikor megszerezte a klub elsõ bajnoki címét 26 évnyi szünetet követõen.

Ez pedig elindította azt a hihetetlen sorozatot, amely során a Vörös Ördögök gyakorlatilag szórakozva gyûjtögették a különbözõ címeket. Mire Ferguson 2013-ban visszavonult, felülmúlták a Liverpool rekordját az angol bajnoki címek tekintetében, húszra növelve ezt a számot, emellett pedig két Bajnokok Ligája címmel is bõvítette a klub amúgy sem szegényes trófeagyûjteményét.

Visszavonulását követõen számos könyvet adott ki, nagyköveti pozíciót tölt be a Unitednél és az UEFA-nál, emellett pedig tanít a Harvardon is.

Az Old Traffordon eltöltött 26 éve során kevés hibát követett el, ám az egyik legnagyobb az volt, amikor személyesen jelölte ki David Moyest utódjául. Az Everton egykori menedzsere nem kapott sok idõt a klub kispadján, és hat éves szerzõdését már 10 hónap után felbontották.

FourFourTwo

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!