Juan Mata személyes blogjában minden hétfõn visszatekint a pályán, és azon kívül történtekre. Ezen a héten érthetõ módon a Stamford Bridge-re való visszatérése dominál írásában...

Hello mindenkinek,

Éppen hogy csak hazaértem, és amíg várok, hogy megnézzem a Super Bowl-döntõt, írok nektek...

Ez egy különleges vasárnap volt. Nem egy a sok közül. Amint tudjátok, Londonban a Chelsea ellen játszottunk és 1-1-es döntetlent értünk el. A pályán úgy éreztem, egy nagyon izgalmas mérkõzést láthattak a szurkolók, az pedig hogy nem láthattunk több gólt az a két fantasztikus kapusnak volt köszönhetõ... De szeretném azt kiemelni, hogy milyen képet festett le magáról a csapat. Az elsõ perctõl a gyõzelemért játszottunk és jó futballal rukkoltunk elõ, de sajnos az utolsó pillanatokban kiengedtük a gyõzelmet a kezeink közül. Ez nagyon sajnálatos, mert ez a Premier League szezonjának második fele szempontjából nagyon fontos lépés lett volna számunkra, de (ahogy arra számítani lehetett) a Chelsea keményen nyomott, hogy legalább döntetlenre hozza a mérkõzést, és végül sikerült betalálniuk. Az utóbbi idõben alaposan feljavult a játékunk, és biztos vagyok benne, hogy ezt néhány remek eredménnyel tudjuk majd megerõsíteni a következõ hetekben. A csapat több eltökéltséggel és önbizalommal játszik, ezt pedig szeretnénk megtartani.

De térjünk vissza a kezdetekre... Mindig különleges számomra pályára lépni a Stamford Bridge-n. Az érzéseim mások egy ilyen napon, de amint a játékvezetõtõl felharsan a kezdõ sípszó, a gondolataim csak a gólszerzésen és a gyõzelmen járnak, és hogy mindent beleadjak azért, hogy a csapatot segíthessem... El kell hogy mondjam, mennyire hálás vagyok azért, amilyen fogadtatásban részesültem a Chelsea szurkolóitól, és a tapsukért, amikor lecseréltek. Az ilyen pillanatok nemesi rangra emelik a futballt, és ez olyan, amit az ember soha nem fog elfelejteni.

Nem szeretnék elfelejtkezni Kurt Zouma sérülésérõl se, nagyon közel álltam hozzá, amikor az eset történt. Hordágyon kellett elhagynia a pályát, és üvöltött a fájdalomtól, de remélem, hogy nem annyira súlyos a baj, és amint lehet, visszatérhet a pályára... [Azóta kiderült, hogy 6 hónapot lesz kénytelen kihagyni, így lemarad a nyári Eb-rõl is - a szerk.]

Röviden, ez egy nagyon érzelemdús nap volt számomra, számos okból kifolyólag: maga a mérkõzés miatt, mert nagyon közel álltunk a gyõzelemhez, de végül nem tudtuk megnyerni, a barátaimmal való találkozás okán, és a "Mérkõzés legjobbja" cím miatt ... Ez a nap arra késztetett, hogy kivételesnek érezzem magamat, amiért sportolhatok.

Közben, a futballnál maradva, mindhárom spanyol topcsapat (Barcelona, Real Madrid, Atletico Madrid) nyerni tudott, így a bajnoki címért folyó harcban nincs változás. Szeretném kiemelni Fernando 100. Atleticoban szerzett gólját. Tudom, hogy mennyire izgatott voltál emiatt, így nagy öröm számomra, hogy ilyen hihetetlen számhoz értél imádott csapatodban. Gratulálok Fer!

Most eljött az idõ a befejezésre, és szeretnék boldog új évet kívánni minden követõmnek Kínába, vagy a fantasztikus kultúrával rendelkezõ ázsiai országból érkezõnek: Boldog Majom Évét!

Legyen szép hetetek, köszönjük a támogatásotokat! Ölelés!

Juan

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!